Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-30 / 25. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. január 30., péntek 3. Az év embere Érdeklődéssel figyeltem a at a vitát, amely a tavalyi esztendők leghíresebbnek ítélt embereiről bontakozott ki a napilapokban. Egyesek szóvá tették, hogy azért lett az „év embere" Burgert Róbert, Demján Sándor és Horváth Ede,, mivel ők szerepeltek a legtöbbet a tévében a menedzser-típusú gazdasági vezetők közül. Tehát a televízió a kitüntető cím odaítélésével önmaga csapdájába esett, hiszen az általa népszerűsített személyeket kívánta elfogadtatni a közvéleménnyel. Ám, mindenki nem lehet Demján Sándor vagy Horváth Ede. Az ő tetteiket nemcsak meggyőződésük, hanem lehetőségeik is meghatározzák. Igazgatók, nagy hatáskörrel, a döntés kínjával, felelősségével együtt. Akik ilyen helyzetben vannak, rajta, kövessék őket. Azonban tömegével nálunk másfajták az emberek: beosztottak, részfeladattal birkózók, akiknek munkalehetősége nagyban függ vezetőik irányító tehetségétől, a munka megszervezésétől. több más objektív körülménytől. Milyen magatartást tanúsítsanak ők. hogy megfelelhessenek az év követelményeinek ? Ennek megfogalmazásához a legjobb támpont 1987. Annak számbavétele, milyen év vár ránk. Ügy hiszem, már az év fordulóján világossá vált, hogy milyen nehéz esztendő elé nézünk. A novemberi központi bizottsági ülés meghatározta tennivalók szerint növelni kell a gazdasági tevékenységek jövedelmeit, devizahasznait; élénkíteni az ütemet a hatékony ágazatokban; a termelékenység növelése érdekében mun kaerö~átcsoportosításo- kat is végrehajtani.. • A feladat nemcsak az irányító szervek előtt nehéz. Például a gazdaság jövedelemtermelő-képességét a szerkezeti változtatásokon kívül a ráfordítások csökkentésével, ezen belül elsősorban az anyagigényesség és a fajlagos energiafelhasználás mérséklésével is fokozni kell. Már pedig takarékos, - korszerű termelés, jó és , külföldön is „kívánatos” termékek gyártása, a megbízható minőség elérése elképzelhetetlen igényes és képzett emberek nélkül, sőt, összehangolt csapatjáték nélkül. Lehetetlen cél mindez, ha az emberek nem nyújtják, vagy nem tudják nyújtani legjobb formájukat, azaz teljes tudásukat, képességeiket. A kor embere tehát ma az. aki dolgozzék bárhol is. de kezdeményez, öntevékenyen kívánja a változást, a racionalitást, az üres járatok nélküli, sőt, a károktól és veszteségektől mentes vállalati, gazdasági tevékenységet. Aki nem nézi tétlenül, hogy környezetében úgy dolgozzanak, mintha nem is leselkednének veszélyek mindnyájunk élet- színvonalára, a szociális ellátás megszokott, mai vívmányaira. Mert ezek a veszélyek reálisak, eloszlatásuk csak munkával lehetséges. Gazdasági bajaink gyökereiről sok szó esik. Az utóbbi években nemigen kedveznek a külpiaci viszonyok, de az időjárás sem hord bennünket a tenyerén. Borúra ború: az aszályos nyarat és őszt. kemény tél váltotta fel a földek jótékony hótakarója kiesést okozott a szállításban, termelésben. De bőven akad pótolni való ott is. ahol a lemaradások saját hibáinkból következtek be. így vagy úgy: nem olyan a helyzet, hogy a munkahelyeken elég lenne felfelé mutogatva siránkozni. csodákra várni. Ügy tenni, mintha most másokon lenne a sor, mi pedig tartalékba vonulhatunk. Senki ne higgye, hogy most egyszerűen munkára hívunk fel, azt mondjuk, dolgozz többet. A munkaerő helyzete ennél bonyolultabb. Inkább szemléletváltozást kívánhatunk, tettrekészsé- get, kritikus hozzáállást a valósághoz, ami mindenütt nagyobb teret nyithat az aktív, cselekvő és becsületes munkára, a tisztességes bér megkeresésére■ Mit tagadjuk, a kor, az év emberének ismérveit a tettek világából kellene kölcsönöznünk, még akkor is, ha ma túl sokszor járnak jobban az ügyeskedők, a nem becsületes úton magas jövedelemhez jutók! Nyilvánvaló, ha azt akarjuk, hogy becsületességük, fáradozásuk miatt ne szégyenkezzenek az emberek, fel kell számolni gyökerestül a tisztességtelen munkát és magatartást, útját kell állni a fegyelem és a munkaerkölcs általános lazulásának, a hála- és kenőpénzes „ügyintézésnek”, a munkahelyeken a kritikátlanságnak úgy, ahogy erről a Központi Bizottság novemberi ülésén is szó esett. Aki kiáll és helytáll — ne érhesse gúny szava, vagy bántódás. Nem felesleges ezt hangsúlyozni, ha azt akarjuk, hogy mind többen legyenek nálunk az év emberei. Akik a napokat nemcsak megélik, hanem alakítják is. K. F. Választásiak, választásra várva ... A „Ráró" is fázik . . . SZÉN, KŐOLAJ, FÖLDGÁZ ... Energiaellátás az ezredfordulóig A Területi Energiaipari Bizottság erre a célra szervezett munkabizottsága kidolgozta a szűkebb hazánkra vonatkozó — 2000-ig szóló — komplex energiaellátási javaslatot. Tették ezt a magyar népgazdaság lehetőségeinek ismeretében, feltételezve, hogy az, illetve az ipar képes a világpiaci követelményekhez való rugalmas alkalmazkodásra, a korszerű technika átvételére. Természetesen nem lehetett figyelmen kivül hagyni az országos energiapolitikai célkitűzéseket sem. Kétségtelen ugyanis, hogy gazdasági fejlődésünk alapkérdése a tüzelő- és üzemanyag-ellátás, ezért az energiapolitika tervezése hat az egész gazdaság előrehaladására. Tény, hogy a hazai nyersanyagok kitermeléséhez a közelmúlt világpiaci változásai kedvezőbb feltételeket teremtettek. A jövőben számolni kell kőolajimportunk csökkenésével, ám a földgáz szállítása — várhatóan — nőni fog. 1990-et követően számottevően csökken majd a hazai szénhidrogének bányászata, kitermelése. Uránércvagyonunk viszont lehetővé teszi a Paksi Atomerőmű további fejlesztését. Valószínűsíthető ezen túlmenően a nemesebb ener giahordozók fokozottabb igénybevétele is. Nem hagyunk fel — magától értetődően — a hatékony energiaracionalizálási és -tcCkaré- kossági törekvésekkel sem. Megyénk gazdaságának jelenlegi fejlettségi szintje, természeti erőforrásai, szellemi potenciálja alapul szolgálhat a kitermelő és feldolgozó iparágak előrejutásához. A változatos földtani felépítés következtében sokféle érccel és ásvánnyal rendelkezünk. Ezek egy része országos, másik része helyi jelentőségű. A hazánkban fellelhető lignitvagyon nem kis hányada a Mátra alján található. Az északi térség — Párád—Recsk — rezet és más ércféleségeket „rejt”- igaz, a felszínre hozáshoz komoly beruházások szükségeltetnek. Cementgyártásra alkalmas anyag Bélapátfalva környékén hosszú távon rendelkezésre áll. A szénhidrogének termelése most már erőteljesen csökken, ezzel szemben a lignitbázisú villamos energia előállítása — részesedésünk az országban közel 20 százalék — kiegyensúlyozottnak ítélhető. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a visontai térségben mintegy 714 millió tonnányi a szénvagyon. Jelenleg megkezdődött a déli bánya megnyitásának előkészítése. A bükkábrányi környéktől hozzávetőlegesen még 596 millió tonna „fekete gyémántot” lehet remélni, mig az Egercsehi l- töl 1,2 milliót. A gazdasági körülményektől függően folyik az Egercsehi II. bányatelek szénvagyonának feltárása. Előreláthatóan itt 1989- től indul meg a termelés. A Gagarin Hőerőműben üzemelő berendezések rekonstrukciójának terve is elkészült. A munkálatok a VII. és VIII. ötéves terv időszakára tevődnek majd. A szilárd tüzelőanyagok forgalma a becslések szerint az ezredfordulóig nem növekszik majd jelentős mértékben. Ennek oka — többek között —, hogy a lakosság sem gyarapszik számottevően, illetve, hogy a vezetékes gáz egyre nagyobb teret „hódít”. A szilárd energiahordozók forgalmát lebonyolító telephálózat kialakult. Ennek technikai felszereltsége olyan, hogy a feladatokat minimális szinten most képes megoldani. Lassú fejlődés várható a tárolóterek kiépítését illetően. Egyelőre úgy néz ki, hogy mindenképpen számolni kell a magánfuvar és -kereskedelem jelenlétével. Ez utóbbi zavartalan üzemelését, bevonását az ellátás megszervezésébe zavarja, hogy nincs meg a megfelelő érdekeltségi rendszer Téli kirakodóvásár... A hideg, a zord időjárás sem riasztja el a kirakodóvásárosokat. A jászság „küszöbén” Hatvan határában régi hagyományai vannak e kereskedelmi formának. Irha „jutányos áron" csak Önöknek ... (Fotó: Szabó Sándori Ha a szénhidrogénipart vizsgáljuk — s azon belül is a kutatási tevékenységet —, leszögezhetjük: a megye területe nem számít kiemelkedő perspektivitású körzetnek. A VI. ötéves tervidőszakban igy kutatófúrást nem végeztek. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat Egri Üzeme szénhidrogén-termeléssel foglalkozik Az egynapi mennyiség: 30 —50 tonna kőolaj és 2—4 ezer köbméter földgáz. A folyékony energiahordozókkal való ellátást az Áfor Füzesabony Körzeti Telepe végzi. A töltőállomások hálózatának műszaki állapota — kevés kivételtől eltekintve — jelenleg alatta marad a kívánatosnak tartott szintnek. Számuk növekedése csak akkor remélhető, ha az M3- as autópálya építése tovább folytatódik. A folyékony energiahordozók mértékéről pontos számadatokat nem lehet adni, annyi azonban bizonyos, hogy a 2000-ig várható forgalom alapvetően csak a népgazdasági . tervek által előírt, illetve megengedett arányban — néhány százalékkal — emelkedik majd. Az országos energiahelyzet indokolja, hogy 1990- ig a vezetékes gázszolgáltatás „továbbvitele” visszafogottabb legyen. Bár a fel- használásba bekapcsolódni szándékozó települések száma megyénkben is sok, a törekvéseknek gátat szabnak az anyagi lehetőségek és az elbírálás magas követelményrendszere. A nagyobb import — 1990-től — előreláthatóan jobb kedvezőbb lehetőségekhez vezethet e téren is. A villamos energiával kapcsolatosan megállapítható, hogy az üzemzavarok elhárításának és az üzemirányítás új alapokra történő helyezésének lényeges momentuma lesz az Egri és Gyöngyösi Üzemigazgatóság telemechanikai rendszerének megvalósítása. Kiépítése — a szükséges pénzeszközöktől függően — az idei esztendő végére várható. Az 1980-as évek végére megvalósulhat majd — s ez a 120 kV-os hálózat terheléscsökkentéséhez vezet — a Füzesabony—Kisköre 120 kV- os távvezeték kialakítása. Sárhegyi István Meleg a téli fejkendö ... Egy arc a főpénztárból (Fotó: Szántó György) Milliomos. Mondhatom ezt Kovács Józsefnéről? Áttételesen. bizonnyal. A hatvani 1-es posta helyettes fő- pénztárosaként ugyanis, forintmilliók „forognak a kezén”. Persze, mindazon gonddal. felelős tennivalóval, ami ehhez tartozik. Mást ne említsünk: gyűjtőhivatalként Heves. Nógrád száz községéből érkeznek ide az utalások. rá tartozik az osztályok napi leszámoltatása, ő adja ki a kézbesítők ellátmányát, s bárhol akad valami gubanc: neki kell kibogoznia. Gyakran többlet- munkával. Miként lesz valakiből helyettes főpénztáros. akiről felettesei, munkatársai úgy szólnak: maga az élő lelkiismeret? — Apám kézbesítő volt. én pedig hírlaposként kerültem a posta szolgálatába. Ennek éppen húsz éve. Aztán „végigzongoráztam’’ minden munkaterületet. Segédtiszti tanfolyamot is végeztem, s két esztendeje ülök a főpénztárban. Mondanom sem kell: más itt a felelősség, mint korábbi beosztásaimban. A pénz kényes valami, s egyetlen kis baki felboríthatja egész napi munkánkat. Azért ebben is ivan szépség . . . ! Amikor megtalálja az ember. hol csúszott hiba a számításba.. . Kovács Józsefné a sok felelősség súlya alatt vajon nem gondolt arra, hogy abbahagyja ezt a munkát? És csendesebb dolgot vállal? Egyáltalán, megfizetik a sok áldozatot, izgalmat, amivel tennivalója jár? Ilyesféle kérdezősködésem nyomán kissé komorra vált a kétgyermekes asszony tekintete — Persze, megfordul ilyesmi az ember fejében. Majd alszik rá egyet, s kezd elölről mindent olyan hittel, mint korábban. Bérezésünk ... ? Hát, szó ami szó. nem fizetnek agyon bennünket Délutáni, illetve pénzkezelési pótlékkal együtt közelíti meg egy helyettes főpénztáros havi jövedelme a hatezer forintot. De hát tisztesen kereső ácsként dolgozik a férjem. így ketten összehoztunk annyit, hogy két gyermekünket fölneveljük, s mellette futja egy OTP-lakás- ra az Ifjúság utcában. Vágyaim? Reményeim? Szívesebben venném, ha férjem nem Pesten, hanem itthon kereshetné meg. amire hajt No és, persze, szeretném erőben. egészségben megérni kisunokáink emberré váló - sát ... Moldvay Győző
