Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 2. szám

14 NÉPÚJSÁG, 1987. január 3., szombat Értelmet, tisztességet, megbecsülést a dolgozók életének Eredményes alkotó munka a Hevesi Rákóczi Tsz-ben Amikor Gulyás Sándorral, a Hevesi Rákóczi Termelő- szövetkezet elnökével leül­tünk beszélgetni, első mon­dataiban máris leszögezte: csak a munka ad értelmet, tisztességet, megbecsülést életünknek, örömet az em­bernek. Nap, mint nap en­nek szellemében munkálko­dunk és azon vagyunk, hogy termelőszövetkezetünk tag­sága is érezze, tudja ezt. — A munka megbecsülé­se jutott kifejezésre pár­tunk XIII. kongresszusán, s mi ezt mindennapjainkban is érezzük, hogy az alkotó embert megbecsülés övezi és nekünk, vezetőknek, a dolgozók életkörülményei­nek alakulásáért mély fele­lősséget kell érezruünk. — Elnök elvtárs, napja­inkban sok szó esik a gazdasá­gok többletmunkájáról, amelyek kivívják a felsőbb szervek elismerését... Az önök termelőszövetkezete hogyan tudja összhangba hozni a gazdaságpolitikai célokat a népgazdaság ter­veivel úgy, hogy ugyanak­kor jól szolgálja saját érde­keit is? — Az már a korább' években is bebizonyosodott, hegy csakis azok a gazdál­kodó szervek képesek a ki­emelkedő eredményekre, amelyeknek anyagi bizton­ságuk, érdekük szoros ösz- szefüggésben van a piaci értékesítéssel. Értem ez alatt az exportfeladatok teljesítését is. Mindezt a költségek csökkentésével. — A párt és a kormány eredményesnek ítélte meg a munkaversenyt, mert az segítette a VI. ötéves terv teljesítését.. . — Nagy örömünkre szol­gál — mondta Gulyás Sán­dor, a Hevesi Rákóczi Ter­melőszövetkezet elnöke —, hogy szövetkezetünk a VI. ötéves tervidőszak minden évében elnyerte a Kiváló Szövetkezet megtisztelő cí­met, így 1985-ben is. Abban az évben a szigo­rodó közgazdasági szabályo­zók ellenére is sikerült tel­jesíteniük a hevesieknek a termelési célkitűzéseket, amelyeket a párt- és a gaz­daságvezetés a tagsággal való egyetértés alapján úgy ha­tározott meg: mind a nép- gazdasági, mind a szövet­kezeti, mind az egyéni ér­dekek egyaránt összhang­ban legyenek. — Sikereik titkáról sze­retném kérdezni elnök elv­társat. — Úgy gondolom, titokról szó sincs. Az új keresését tartjuk állandó fontos fel­adatainknak. Szerencsére nálunk sok a jó kezdemé­nyesés, emellett jó a szel­lem és ami nem elhanya­golható : fegyelmezett a munka. Igen sok kockázatot vállalunk. De az is tény, hogy nem a múltunkból akarunk megélni, hanem előretekintünk, a növekvő követelményekhez szabjuk feladatainkat. Vagyis egyértelműen lát-. szik: többre és jobbra tö­rekednek. A hevesi szövet­kezeti gazdák tiszteletet ér­demlő erőfeszítései a "párt agrár- és szövetkezetpoliti­kájának gyakorlati megtes­tesítői, formálói, és kivite­lezői. Fontos szerepük van abban, hogy a korszerű ag­rotechnika széles körben meghonosodott és több ter­mékük átlageredménye nemzetközileg is elismerést érdemelhet ki. Hozzájárul­tak és hozzájárulnak a ha­zai belföldi kiegyensúlyo­zott ellátáshoz mindamel­lett, hogy jelentős mennyi­séget exportálnak. — Elnök elvtárs, az 1985- ös évre visszatekintve, mit tudna elmondani a szerve­zésről és a tervezésről? — A feladatokat értő és azokat hozzáértő módon megvalósítani tudó emberek nélkül a legmodernebb gé­pek, berendezések sem pro­dukálhatnak kiemelkedő tel­jesítményeket. Való igaz, á megújhodás­nak, az új keresésének ál­landóan napirenden kel; lennie: ez az a gazdaság ahol akarták és akarják megfelelő szinten, jó minőség­ben előállítani az új termé­keket. S, ha jól belegondo­lunk, mégis csak van titok. Mert, ahogyan az elnök fo­galmazta, nem keresték a kibúvókat, a szigorúbb sza­bályozórendszerben, hanem keményen dolgoztak és vall­ják, hogy ezután is így kell. Teszik ezt azért is, hogy a termelőszövetkezet vala­mennyi dolgozójában újra­éledjen az az alap, amivel az 1987-es esztendőnek op­timistán indulhatnak neki. — De szóljanak most a számok . . . — A ’85-ös gazdasági évet úgy terveztük, hogy üze­mi termelési értékünket négy- százalékkal növeljük. Ter­mékszerkezetünkön belül az állati termék növekedését 35 százalékkal, a zöldségter­mesztés hozamait 13 száza­lékkal terveztük emelni. A legtöbb ágazatban a meg­emelt magás terveket nem­csak teljesítettük, hanem túlteljesítettük. — Nem múlik el esztendő, hogy a mezőgazdaságot va­lamilyen természeti csapás ne érje. Hol a hideg időjá­rás, hol az aszály sújt. — Mindenképpen meg kell említenem, hogy júliustól novemberig szövetkezetünk egész területén nem volt csapadék. A hosszan tartó szárazság nyilvánvalóan csökkentette az őszi betaka­rítási növények terméshoza­mát. Az aratási munkákról viszont el lehet mondani, hogy rövid dő alatt veszte­ségmentesen végeztük el. Kenyérgabonából hektáron­ként 6,2 tonnát takarítottunk be. Igen nagy mennyiségű vetőmagot állítottunk elő a fent említett évben. Nem kevesebb, mint hétezer ton­nát. Kukoricatermeszté­sünk a szárazság miatt vi­szont nem a legjobbnak mondható. Mégis a KITE- rendszeren belüli 17 arany- koronás szövetkezetek kö­zül az elsők vagyunk: 6,6 tonnás átlagterméssel. Ugyanitt, ahol már a hizlalás folyik Felvételünkön a sertéstelep takannanyadagoloja A termelőszövetkezet korszerű raktárhelyiségekkel rendel­kezik: így felvételünkön a műtrágya- és gázolajelosztó-telep látható Másik fő ágazatuk, a szán­tóföldi zöldségtermesztés, valamint a kertészeti növé­nyek vetőmagtermesztése. . . — Dinnyéből — beleértve a kevés háztájit is — 8500 tonnát értékesítettünk. s ennek 70 százaléka export­ra ment. Paradicsomból több mint 10 600 tonnát „szü­reteltünk”. s ennek 96 szá­zalékát a konzervgyáraknak adtuk. S ha már az ered­ményeknél tartunk: termelő- szövetkezetünk gazdálkodá­sában az állattenyésztésnek egyre nagyobb szerepe van. Termelési értékünk évről évre nő. Ezen nem is lehet csodál­kozni, hiszen a Hevesi Rá­kóczi Termelőszövetkezet­ben egy korábbi elhatározás­nak megfelelően intenzív irányban fejlesztették az ál­lattenyésztést. Náluk jók a tartási körül­mények. Biztosított a szük­séges abrak és szálastakar­mány. Gulyás Sándor kriti­kus ember: azt is elmon­dotta. hogy annak ellenére, hogy javulnak az állatte­nyésztés legfontosabb muta­tói. úgy gondolják: e téren lehetőségeik nincsenek tel­jesen kihasználva. Ámbár az elmúlt évben növekedett a szarvasmarha- és sertéslétszám, ezen be­lül is elsősorban az anya­állomány. Kevés gazdaság van az országban, akik eb­ben az időszakban az állat­létszámot szaporítják. Meg kell. hogy mondjam: hall­gattunk is érte. Mégis úgy gondoltuk, ez és így lesz a legjobb. Teljesítettük évi tejtermelésünk lehetséges maximumát: 6591 litert. So­kat javult sertéstenyészté­sünk is. Növekedett a ma­lacszaporulat, javult a dara­értékesítés és kisebb mérték­ben csökkent az elhullás. Beszélgetésünkből kiderült, hogy bár szerényen gazdál­kodtak, saját erőből oldot­ták meg feladataikat mind a fejlesztési, mind a szociá­lis, mind a kulturális téren. Hitel nélkül gazdálkodtak . . Az állami támogatásokat vet­ték csak igénybe. Munkájuk során célul tűzték, hogy ja­vítani fogják exportképessé­geiket is. — Ejtsünk hát szót a ter­vekről is. John Deer-traktorok sorjáznak a gépüzemben ■ ÉMttlgM* Az új öntnzőmíi Készlet a Holstein Fríz-állományt befogadó szarvasmarha­telepről A megye egyik legkorszerűbb sertéstelepe a Hevesi Rákóczi Tsz-é, a „fialtató” — Most mindenekelőtt az öntözést kívánjuk fejleszte­ni. Ez mintegy kétszáz-két­százötven hektárnyi terüle­tet jelent. A programot már megkezdtük, s amint aktuá­lis lesz, meg is valósíthat­juk. Sokan tudják rólunk, hogy híresek vagyunk a zöldborsó-termesztésben. Most egy önjáró betakarító kombájnt vásároltunk annak érdekében, hogy minél több finom főzelékféle kerüljön a családok asztalára. És még egy dolog: azt tervezzük, hogy a paradicsomtermé­sünk 60 százalékát géppel „szüreteljük” le. — Elnök elvtárs, csak egy kívánságot, az idei eszten­dőre ... — Jó időjárást... (x) t>

Next

/
Oldalképek
Tartalom