Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
* 10. / NÉPÚJSÁG, 1987, január 24., szombat JOBBOLDALI REMÉNYEK Választások előtt az NSZK Egy jó jövőért — a Kohl kancellár vezette bizakodó CDU jelszava Olvasó és szakértő mostanában a szokásosnál gyakrabban töprengett el azon: mivel magyarázhatók Kohl nyugatnémet kancellár sértő kirohanásai a Szovjetunió és az NDK ellen? Nyilván szerepet játszottak ebben választási szempontok is, hiszen január 25-én járulnak urnák elé a nyugatnémetek. Űjabb négy évre eldől, ki fog kormányozni: az eddig hatalmon lévő kereszténypártiak Helmut Kohl vezetésével, vagy a szociáldemokraták kerekednek felül, és jelöltjük. Johannes Rau lesz a kancellár. Ebben a versenyben minden előrejelzés szerint a jobboldal nyeri el a többséé kegyeit. Papírforma szerint ő fut be — nem abszolút többséggel, hanem a jelenlegi koalíciós társával, Hans- Dietrich Genscher kis liberális Szabaddemokrata Pártjával karöltve. Ezt mutatják hónapok óta a közvéleménykutatások — ha csak túl sok jobboldali hívük annyira el nem bízza magát, hogy az eleve győzelem tudatában el sem megy szavazni. Akkor — meglepetésszerűen — a szociáldemokrata—zöld oldalra billenhet a mérleg. Talán ezért mozgósította Kohl kancellár a szélsőséges nacionalista kedélyeket. Vagy az amerikai ultrakonzervatívokhoz akar alkalmazkodni. és amit maga Ronald Reagan elnökségének a kezdetén mondott („a Szovjetunió a gonosz birodalma”), most Bonnban kezdik el? Esetleg a választásokon is túltekintve az új német nemzeti hullám prófétája kíván lenni? Egyelőre ne találgassunk, lehet, hogy a választások után mindez kevésbé élesen vetődik majd fel. Vizsgáljuk meg inkább a szavazást megelőző helyzet másik sajátosságát. A jövő szempontjából sem közömbös. hogy az utóbbi hónapok valahogy úgy teltek el„ mintha az igazi ellentétpár nem is a Kohl- és a Rau- csapat lenne: az újságok ennél többet írtak a kormánytáboron belüli vitákról. Mi a lényeg? A jelenleg hatalmon lévő csoport három részből áll: a Helmut Kohl vezette Kereszténydemokrata Unió. ikertestvére a Franz- Josef Strauss irányítása alatt álló bajor Keresztényszocialista Unió. valamint a Genscher fémjelezte kis Szabaddemokrata Párt alkotja a mai koalíciót. Strauss azt szeretné, ha az uniópártok egyedül futnának be, abszolút többséget szereznének, kiszorítva a liberálisokat. Genscher viszont azzal érvel, hogy az NSZK jövendő kormányának jobbra tolódását csak az akadályozhatja meg (főleg a nemzetközi politikát illetően), ha ők, a szabaddemokraták is nyeregben maradnak és mint eddig, övék lesz a külügyminiszteri szék. Különben (idézzük) „Strauss úr jobbra löki az Uniót”. (Jegyezzük meg mi. akik nem veszünk részt a választási csetepatéban, hogy nem Strauss a legjobboldalibb ember az NSZK-ban. de mindenesetre Genscher külpolitikai vonala a mai kormányon belül a legközelebb áll a hetvenes évek enyhülési politikájához.) Nem voltak mentesek a szociáldemokraták sem az önemésztő súrlódásoktól. Eredetileg azzal a — mint kiderült. nem reális — céllal vágtak neki a küzdelemnek, hogy egyedül kell győzniük. az elvileg lehetséges támogatóval. a környezetvédő zöldekkel semmiképpen nem társulnak. Vagyis: ha csak velük együtt lenne parlamenti többségük 1987. január 25-e után — nem tartanak igényt a kormányalakításra. E terv szerint Johannes Raunak személy szerint kell diadalmaskodnia Helmut Kohl fölött. Menet közben azonban kiviláglott. hogy ez szinte lehetetlen, s így a párton belül meglehetősen rossz hangulat keletkezett. A kitűzött cél és a valóság közötti ellentét savanyú nyilatkozatokat és visszavonuló bizonytalan közérzetet keltett. Ezek után a legjobb indulattal sem lehetett elmondani, hogy a szociáldemokratákat a győzelembe vetett nagy bizalom töltötte volna el. Olyanformán jártak ők is, mint a másik tábor, bár eltérő okokból: belső gondjaik kissé elterelték a figyelmet magáról a választási küzdelemről. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az igazi ellentét és a programok különbsége nem a két nagy tábor között feszül. A szociáldemokraták éles fordulatot ígérnek: amint lehet, leépíteni az atbmenereia-inart: visszavonulni az amerikai űrfegyverkezéstől. erőteljesebben szorgalmazni az atomleszerelést. bírálni Washingtont, amiért kockára teszi a hetvenes évek enyhülési politikáját; figyelmeztetnek továbbá, hogy a nagyipar érdekeit képviselő jobboldal most tervezi csak igazán a támadást a szociális vívmányok ellen. A Kohl-kormánynak viszont nagy szerencséje, hogy — a munkanélküliségtől eltekintve — az elmúlt négy év gazdaságilag jól zárult: nem nőttek az árak. erősödött az ipar. Akinek van munkája (s ez a nagy többség) jobban érzi magát, mint az ezt megelőző korszakban, amikor a szociáldemokraták kormányoztak. (Az pedig nem várható, hogy túl sokan hátat fordítanának Helmut Kohlnak említett kirohanásai miatt.) Nagy kérdés továbbá, hányán követik Brandt és Rau pártjának merész terveit? Január 25-én tehát minden valószínűséggel a jobboldal győz a Német Szövetségi Köztársaságban. De, ha már a szociáldemokraták nem futnak be, úgy még mindig jobb a jelenlegi koalíció továbbkormányzása, mint a jobbra tolódás. Elvégre az Unió és a szabad- demokraták együtt alapvetően azért érdekeltek a kelet—nyugati együttműködésben. Tatár Imre FÜLÖP-SZIGETEK Hajózás viharos vizeken „Cory" Aquino népszerűsége sokat nyom a latban Alig egy hét választja el egymástól a Fülöp-szigete- ken azt a két politikai eseményt, amely a közeljövőben vitathatatlanul a legnagyobb hatással lesz a távolkeleti állam életére. Február 2-án járulnak urnákhoz az 56 milliós ázsiai ország választópolgárai, hogy döntsenek az új alkotmány elfogadásáról, február 10-én pedig lejár a baloldali gerillaszervezettel tavaly decemberben kötött ideiglenes tűzszünet határideje, s a meghosszabbítás, vagy meg nem hosszabbítás alternatívája szintén fényt vethet majd az Aquino-rendszer szilárdságára, további kilátásaira. Alkotmányviták Korántsem kis tétek forognak kockán az új, hosz- szú hónapok kiélezett, nyílt színen és kulisszák mögött egyaránt zajló politikai kötélhúzással kidolgozott alaptörvény megszavazásával. Elvégre ez a február elejei referendum hivatott arra, hogy a lakosság teljes körű bevonásával úgymond szentesítse a tavalyi politikai földcsuszamlás, Marcos elnök bukása, és Corazon Aquino hatalomra kerülése óta bekövetkezett változásokat, illetve az űj manilai vezetés irányvonalát. Az irányvonalak egy része kétségtelenül előrelépést jelent az önkényuralmi időszak esztendeihez képest. Az új alkotmánytervezet például korlátozza az elnök jogkörét a rendkívüli állapot kihirdetésére és fenntartására (Marcos épp ezt az eszközt használta fel céljai eléréséhez), és visszaállítja a törvényhozás korábbi, kétkamarás felépítését. Akad azonban néhány kérdés, ahol érvényesülni tudott az alkotmány cikkelyeinek megszövegezésén dolgozó bizottságok alapvetően polgári, a gyökeres reformoktól visszariadó nézete. Hiába figyelmeztette a manilai kabinetet számos szakértő, illetve a baloldali ellenzék képviselője, hogy a legkiáltóbb gazdasági és társadalmi ellentétek feloldása, a szegénység és elmaradottság elleni következetes harc nélkül nehezen képzelhető el a belső feszültségek enyhítése, a nemzeti megnyugvás légkörének ki- terjesztése — az új kormányzat tagjai és követőik „sem tudták átugrani saját árnyékukat”. Vagyis a leg- kiélezettebb problémák tekintetében (radikális földosztás, szociális intézkedések), kíméletlenül kihasználták szenvbeli túlsúlyukat, és leszavazták a haladó kezdeményezések sorát. Meghosszabbított tűzszünet? Végül jó néhány olyan témát is találunk, ahol az alkotmánytervezet szövege homályos, többfajta értelmezésre is módot ad, s érezhetően a szemben álló erők közti kompromisszumot takar. Ilyen mindenekelőtt a két amerikai támaszpont ügye. Washington érthetően ragaszkodik Subic Bay (hadi- tengerészet) és Clark Field (légierő) fenntartásához, Manilában viszont széles körű ellenérzés figyelhető meg az amerikai szuperlétesítményekkel szemben. Az alaptörvény voltaképp a 90-es évek elejére odázza el a döntést, bár Aquino asszony kijelentéséiből ítélve a Fehér Ház biztonságban érezheti stratégiai fontosságú hadászati bázisait. Ugyancsak homályos lett az alkotmány megfogalmazása a nukleáris politika tekintetében, bár a baloldali ellenzék javaslatai azt célozták, hogy a Fülöp- szigeteket nyilvánítsák atomfegyverektől mentes országgá. Az ellentmondások, a viták ellenére a jelek szerint Aquino asszony népszerűsége, az új rendszer tömegtámogatása elegendőnek látszik az alkotmánytervezet elfogadtatásához. A népszavazás eredménye pedig — sajátos visszahatásként — megint csak az államfőt erősítené, s e megszilárdult pozícióra az elnöknek jócskán szüksége is Tehet az állandósult hatalmi csatározásokban. Mindenekelőtt a gerillaerőkkel kötött, s a bevezetőben már említett tűzszünet fenntartása követel nagy ügyességet. Emlékezetes, hogy a 60 napra vállalt (igaz. meglehetősen ingatag) fegyvernyugvás 17 évi szakadatlan harc után, első ízben kínálta fel a fegyveres konfliktus befejezésének esélyét, így az egyezmény meghosz- szabbítása létfontosságú lenne a manilai vezetés számára. Kérdéses viszont, hogyan foglalnak állást a negyedmilliós, bőséges washingtoni támogatást élvező hadsereg főtiszti karának keményebb fellépést pártoló tagjai, s hogy milyen előrehaladást lehet elérni a kormány és a Nemzeti Demokratikus Front között időközben beindult béketárgyalásokon. A Moro-problémo Kérdőjelekkel terhes egyelőre a muzulmán felkelőkkel aláirt megállapodás sorsa is. Az úgynevezett „Mo- ro Nemzeti Felszabadítás! Front” —, amely korábban a második legnagyobb sziget, Mindanao elszakadásáért harcolt —, most úgy tűnik, kiegyezett az önkormányzattal. Ám az, hogy milyen területeken, milyen ügyekben, s miképpen érvényesülhetne ez az autonómia, az meglehetősen bizonytalan. így a manilai vezetés aligha vélheti véglegesen megoldottnak a Moro- problémát. (Elvégre egy évtizede egyszer már létrejött hasonló megegyezés, ám azt hamarosan elsodorták az újból kiújult ellenségeskedések hullámai.) összességében mégis megállapítható: Aquino asszony meglepő határozottsággal, mesteri taktikai érzékkel és egyensúlyozó tehetséggel tartja kézben a hétezer sziget kormányrúdját. A küszöbönálló népszavazás vok- sai és a tűzszüneti tárgyalások kimenetele megmutatja majd, hogyan sikerül tovább hajóznia — a puccs- veszély szikláit kerülve — a viharos vizeken. Szegő Gábor Gerillák őrjáratban — az ország déli részén (Fotó: Time — AP — MTI — KS) Már most gondoljon a nyárra! A Redőnygyártó Vállalat előnyös feltételek mellett. 434-tól 500 Et/db-ie A termékeket tájékoztatónk alapján mindenki rövid határidővel vállalja az alábbi termékek műanyag redőny, külső szerelésű. szekrénnyel önállóan felszerelheti. gyártását: 1X00 Ft/m*. Megrendelhető: Redőnygyártó Vállalat ABEAKRELUXA: 50. 35. 25 mm lamellaszélességig mübörözött harmonikaajtó MAKÓ. Rákosi u. 4. 0900 520-tól 809 Ft/m*-ig. (fehér, barna, csau, bordó színekben) 1540 Ft/m1 vagy AUTÓRELUXA műanyag lamellás harmonikaajtó Kedönygyártó Vállalat Kereskedelmi Kirendeltség Wartburg. Trabant. Skoda. Dacia. I.ada gépkocsikhoz (fehér, barna, áttetsző) 842 Ft/m2. BUDAPEST 1393. Pf. 312 Ráfér a szerencsekivánat Raura. az SDP jelöltjére (Fotó: Profil — AP — MTI — KS)