Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
8. NÉPÚJSÁG, 1987. január 24., szombat * Francia vonatkozású ritkaságok Amikor 1928 és 1932 között a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen francia szakos bölcsészhallgató voltam, a nyári vakációkat a szüleimnél, Egerben töltöttem. Ezt az alkalmat arra is felhasználtam, hogy szorgalmasan látogassam a Líceum könyvtárát és elmélyedhessek annak francia kéziratos ritkaságaiban is. Dr. Birkás Géza felejthetetlen pécsi professzorom hívta fe! arra a figyelmemet, hogy ebben az egri könyvtárban francia kéziratos ritkaságokat is találhatok, továbbá olgan francia nyelvű könyveket. melyek magyar vonatkozásokat is tartalmaznak. E kíváncsiságom kielégítéséhez önzetlen, hatékony segítséget a közel 100 éves kort megért Leskó József könyvtáros nyújtott. Erre a haladó szellemű katolikus papra ugyanis erős hatással volt a francia kultúra, szívesen forgatta a könyvtárban az általam keresett könyveket, tudott a könyvtárban elfekvő, ismeretlen francia kéziratokról, és szinte barátilag mutatott meg mindent, ami ott engem érdekéit. Rendszerint fel is -kísért a balesetveszélyes régi lépcsőkön a magasan fekvő. emeleti könyvtárba. A líceumi könyvtárban talált egy-két ilyen kuriózumra szeretném felhívni az olvasók figyelmét. amelyek feldolgozásával adalékokat szolgáltattam a francia— magyar kulturális kapcsolatok történetéhez, hogy rámutassak Egernek e patinás könyvtárában még fellelhető számos szellemi értékre. Mindenekelőtt szólnom keli Hriágyel Márton egykori sa- jópüspöki katolikus plébánosnak az egri líceumi könyvtárban található — nyomtatásban meg nem jelent — verses kéziratáról. Fénelon népszerű művét, a Télémaque-ot. Tautwein latin fordításának 1756-os kassai kiadása alapján, szedte versbe magyarul. Ez az érdekes. kéziratban maradt könyv lett az 1932-ben Pécsett megjelent 80 lapos doktori dissszertációm fő témája is. (Fénelon Télémaque-já- nak egy XVIII. századi magyar verses feldolgozása.) Birkás professzortól tudtam meg. hogy Hriágyel Márton ebből a verses fordításból még egy kéziratot készített, ami az esztergomi prímási könyvtárban található. Értekezésemben nem mulasztottam el e két kéziratot filológiai szempontból összehasonlítani. másrészt Fénelon híres művének világirodalmi népszerűségét azzal is bizonyítani — az 1931. évi külföldi tanulmányutam alkalmával a bécsi, müncheni, párizsi és londoni könyvtárakban személyesen is kutatva a szinte valamennyi nyelven megjelent, összes Télémaque- fordítás után —, hogy talán nincs a világirodalomnak még egy remekműve, melyet ennyi fordító igyekezett volna a saját nyelvén az olvasók rendelkezésére bocsátani. Kuriózumként azt is meg kell jegyeznem. hogy a XVIII. században több országban divatos lett Fénelon e híres prózai művét verses fordításban is az olvasók elé tárni. Nos. ez alól nálunk sem volt kivétel: Hriágyel Mártonnal a líceumi könyvtárban található Télémaque fordítása az egyetlen teljes magyar fordítás. Ennek jelentőségét azzal is szeretném alátámasztani, hogy dr. Kö- peczi Béla művelődési miniszterünknek 1985-ben megjelent, 450 lap terjedelmű, „Magyarok és franciák" című igen érdekes tudományos munkájában külön fejezetet kapott „A magyar Télémaque", amelyben 27 oldalon keresztül behatóan foglalkozik az összes magyar Télémaque-fordítással. Hriágyel Márton sajópüspöki plébánosnak kéziratban maradt verses fordításánál pedig az 1932-ben Pécsett megjelent tanulmányomra hivatkozik. Megtisztelőnek tartom. hogy említett munkámat több mint 50 év után is számon tartják és idézik. Ami a Télémaque nagy népszerűségét illeti, talán nem lesz érdektelen az olvasók számára idéznem dr. Kö- peczi Bélának a vonatkozó fejezetet bevezető következő mondatait: „Nincs könyv, amelyet többet olvastak volna a XVIII. században, mint Fénelon püspök Télémaque kalandjai című erkölcsi-politikai tanregényét. Lelkesednek érte a legkonzervatívabb körök, a felvilágosodás hívei, sőt még a forradalmárok is. A könyvet nemcsak politikai-erkölcsi tartalma miatt forgottak, hanem azért is. mert sokan a francia nyelv legtökéletesebb alkalmazóját. a kor stílusának kifejezőjét látták benne.” A Népújság 1986. évi április 26-i számában, az egri kultúrtörténeti kuriózumokat feltáró kulturális mellékletben ismertettem Augustine d’Huart francia nőnevelő több évtizedes egri pedagógiai munkásságát. Bar- takovics Béla egri érseknek ajánlo/tt nyelvkönyvei, illetve írásai, amelyekben olyan szépen nyilatkozik a magyarokról. szintén a líceumi könyvtár értékes dokumentumai. A líceumi könyvtár francia könyveit olvasgatva, került a kezembe egy XVIII. századi francia tudósnak. Nicolas-Gabriel Le elevenek.. a roueni. besanconi és szentpétervári akadémia tagjának egy könyve a szláv népek eredetéről, ahol a szomszédos népekről is megemlékezik. Erről a kultúrtörténeti szempontból érdekes megnyilatkozásról 1938- ban részletesen beszámoltam egy tudományos folyóiratnak. a Debreceni Szemlének hasábjain, most csak e francia tudós néhány jellemző megállapítását kívánom az olvasók előtt felvillantani. Igen érdekesen jellemzi a székelyeket, akiket a hunok leszármazottainak tekintett. A székelyek lakóhelyét, egyszerű ruházatát, szokásait, igénytelenségét, önzetlen és példátlanul nagyfokú vendégszeretetét részletesen ecsetelve, jellemzésüket a könyv tudós szerzője e szavakkal fejezte be: „Egy nép, amely Attila óta megőrizte nyelvét, jellemét, szokásait és erkölcseit, igazán tüneményszámba megy Európa népei között." A líceumi könyvtár kézirati ritkaságai között találtam egy XVIII. századi száműzött francia jezsuita teológusnak. Lűclerc-nek Isten létezésének bizonyításáról szóló verses munkáját, melyet Esterházy Károly egri püspöknek ajánlott. Ezt a költeményt, mint szerény kortörténeti adalékot — egyes versrészletek közlésével — részletesen ismertettem és filológiailag elemeztem az Egyetemes Philológiai Közlöny 1938. október—decemberi számában. Itt ezzel kapcsolatban röviden csak <ánnyit vélek szükségesnek megemlíteni, hogy a jezsuita rend feloszlatása után a francia száműzöttek közül többen elkerültek hazánkba is. Leclerc hosszabb ideig Kassán telepedett le és onnan küldte Esterházy Károly egri püspöknek diszkötésben a 34 számozott lapnyi költeményét, szépen rajzolt betűkkel. A püspököt magasztaló dicséretek után fejtette ki vallásos hitének meggyőződését: „...ahol az ész elhallgat. ott a hit jön segítségre." Általában az ész és a hit, a filozófia és a vallás harmóniáját hirdeti. A vers ugyan sok eredetiséget nem tanúsít, de jellemző a XVIII. század második felének francia költészetére, ahol divattá vált a verselés. Ez a verselési láz hatotta át a teológus Leclerc-et is. akinek minden vágya az volt. hogy felkutassa a vallás igazságait. Költeményében maga is bevallotta, hogy számára a versírás mindig csak kedves időtöltés, kellemes szórakozás maradt. Ezt a verselési szenvedélyt egy korabeli divat szerény hazai adalékának tekinthetjük. A személyes tapasztalataim alapján ismertetett néhány példával arra kívántam itt rámutatni, hogy az egri líceumi könyvtár könyvanyagában és kéziratgyűjte- ményében sok kultúrtörténeti érték található, amelyek felkutatása a mai, fiatalabb nemzedék számára is tartogathat kedves feladatokat. dr. Kozma Antal Győzött us akarat Fejezetek az egri Líceum krónikájából A királynő a tőle megszokott kedvességgel fogadta'a kemény akaratú, a határozottságáról híres, az egyesek által nyakasnak titulált egri püspököt. Elhangzottak az ilyenkor szokásos sablonmondoatok, a jól nevelt Eszterházy állta a sarat, viselkedett, aztán egy gyors vágással jövetele célját körvonalazta. — Felséged bizonyára értesült elődöm univerzitásalapító elképzeléseiről, arról is hallottam, hogy egyetértett a terveivel. Az ő munkáját szeretném folytatni, örökséget továbbvinni. Arra kérem támogasson, mert az egri egyetemre szükség van, ugyanis csak a nyugat- magyarországi ifjak juthatnak el könnyen Nagyszombatra, Bécsbe vagy Grácba. A Dunán innen élők, sokkal mostohább helyzetben vannak. Rajtuk segítenénk. Egyházmegyém bevételei, saját birtokaim jövedelmei garantálnák az anyagi fedezetet. Az uralkodónő megértben mosolygott, s közben arra gondolt, hogy ezekből az álmokból aligha lesz valami, mert ö államilag ellenőrzött, irányított felsőoktatást kíván. A bölcs Barfkóczy rég sejti ezt, így hát visszalépett hajdani elhatározásától. De ez a hirtelen indulatú férfiú aligha tenné meg ezt. No, mindegy, ne vegyük el a kedvét, hadd emeltesse azt a fényűzőnek reklámozott palotát, ebből nem lehet baj, legfeljebb később más célra hasznosítja. Elbocsátó szavai előtt csak annyit mondott: — Építkezzen, kedves püspököm, sikert, kitartást kívánok hozzá. Az audencia véget ért. A mit sem sejtő vendég elégedetten távozott, fogalma sem volt a tornyosuló bajokról. Szerencsére, mert kedvét szegték volna az akkor már felállított tilalomfák. o Ez a jelenet csak egyik epizódja volt a későbbi Líceum fordulatos építési krónikájának. A szakirodalom sokat foglalkozott ezzel a monumentális — egy oldalának hosz- sza 85. csillagvizsgáló tornyának, illetve kupolájának magassága 53 méter — építménnyel. Épp ezért a véletlenek sajátos összjátéka az, hogy a kutatók hosszú ideig tévhitben éltek, s ezek a valóságnak ellentmondó információk jutottak el a nagy- közönséghez. A szájhagyomány ezeket színesítette, gazdagította, ezért beszélnek jó néhányan még ma is II. József tiltó szaváról, holott ennek semmiféle történeti alapja nincs. A tény az, hogy eredetileg egyetemnek készült, de a nagy álmokat szertefoszlatta Mária Terézia 1777-ben kiadott Ratio Educationisa. Ennek tizennegyedik paragrafusa egyértelműen megfogalmazza, hogy ebben az országban csak egyetlen univerzitás működhet, méghozzá, a budai. A nagy lelkesedés, a nemzeti öntudattól fűtött tennivágyás ettől függetlenül szíwnelengető tudat. Szívesen emlékezünk rá, s mindazokra, akik a lehetetlennel is bírókra kelve kardoskodtak a nemes eszme már kezdetben reménytelennek tűnő diadalra viteléért. Többes számot említsünk, hiszen az érdemen Eszter- házy Károly püspök elődjével, Barkóczy Ferenccel osztozik, akkor is, ha az utóbbi személyiség később — raffinált politikusként igazodva az új idők új széljárásához — hallani sem akart saját ötletéről. A bécsi fenség ugyanis közben megváltoztatta nézeteit, s a közben esztergomi prímássá lett férfiú sem óhajtott ujjat húzni az udvarral. Nyilvánvaló, hogy saját, önző érdekeit még egykor dédelgetett elképzeléseinél is többre tartotta. Az ötletet ugyanis nem követője, hanem ő vetette fel. Igaz, szerényebb kivitelre gondolt, de nemcsak elmélkedett, hanem cselekedett is: megbízást adott a híres, a császári házhoz is közel álló Gerl József bécsi építésznek. A nagy múltú családból származó Eszter- házy ezt fejlesztette tovább, s ő indíttatta meg és fejeztette be az 1763—1782-ig tartó kivitelezést. Ez a művészi adottságokkal is felruházott, energikus nagyvonalú ember természetesen méreteiben is grandiózus munkát rendelt — előbb egy-, majd kétemeletes épületet — szintén Gerltől, aki komolyan vette a feladatot, s az alapozást is irányította egészen addig, amíg össze nem tűzött az akaratos és kissé szeszélyes főpappal. aki szakmai önérzetében sértette meg folytonos módosítási igényeivel a mestert. Mindketten füstölögtek egymásra. s a püspök vissza is vágott, mihelyt módja adatott rá. A meghatalmazás visszavonása azonban nem ment könnyen, pedig már a kétségkívül igen tehetséges stafétaváltót, családja tatai uradalmának építészét is megtalálta. Feiner Jakab nemcsak ügyes, rátermett, hanem diplomatikus is lehetett, s nem húzódozott attól, hogy igazodjék a nagyúr szeszélyeihez. Még várni kellett, mert törvényszerű szakítás pillanata nem érkezett el. Azt azonban tudta: az előkészítés, ha lassan is. de biztosan halad. e A főpap maga előtt nem is leplezte, hogy dühöng. — Hová merészkedik ez a Gerl? Ellentmond nekem? Nekem, aki fizetek? Nem akarja feljebb emelni az épületet? Hát mit képzel kolostort létesítek én? S még ő berzenkedik, fondor- kodik. odáig merészkedve, hogy laikusnak, erőszakosnak titulált! Igaza van tatai jószágkormányzómnak Balogh uramnak. Hát jöjjön az a Fellner, nem kell , protezsálni. tudom én, hogy mire képes. Ha valaki, hát én meglátom az emberekben rejlő képességeket, s az a bécsi merészkedik felkeresni Mária Teréziát, s áskálódik ellenem? A híres és hiú építész tényleg ott állt az uralkodónő előtt. Nem volt zavart, mert nem először járt itt, s azt is sejtette, hogy kedvelik. Egyébként is informálódott, tudta, hogy az udvarnál nem rajonganak az egri fópász- torért. így aztán rohamozott. — Felség, ön ismeri munkásságomat. bizonyára megérti. hogy mennyire megsértett az általam nagyra becsült Eszterházy püspök Én lennék sarlatán? Nem hagyhattam annyiban, itt a császárvárosi akadémia véleménye. kegyeskedjék beletekinteni, az áll benne, hogy ötleteim nemcsak megállják a helyüket, hanem a maguk nemében kiválóak, s ezek nem kellenek magyar földön? Lépjek vissza, futamod jak meg? Álljon helyemre az a simulékony fiatalember, akinek úgyszólván semmi sincs a tarsolyában? A koronás asszony békésen derült, figyelte, élvezte vendége érvelését, aztán annak csillapultával ekként vigasztalta. — Higgadtság. kedves Gerl! Az indulatok rossz tanácsadók. Az erkölcsi játszmát ön nyerte meg. Tárgyaljon, az erősebb pozíciójából alkudozzon, s akkor azok az aranyforintok is zsebébe gurulnak. Higgye el: egy jó kompromisszum sokkalta többet ér az idegölő perlekedésnél.. o A sértett művész hallgatott rá, s meg is született a számára mindenképpen előnyös szerződés, visszalépett, de korántsem olcsón.
