Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. január 17., szombat 13 Rés támadt—a kapusén A „meccs” alig egy fél­idős. Abban az igazira ha­sonlít, hogy a leghálátla­nabb szerepben most is a kapus van. Egyedül — egy ..csapattal” szemben. A pá­lya viszont korántsem a megszokott, ami itt zöld, az a műtőben dolgozók mez- színe. S ide nem kifut, ha­nem betolják az embert. Póta László, az Eger SE NB I-es labdarúgó-csapatá­nak "kapusa hetek, hónapok óta kénytelen-kelletlen be­látogatott a kórházba. Ha ugyanis balra vetődött — ami mérkőzéseken, sőt a sa­lakos edzőpályán is gyakor­ta megtörtént — csípöma- gasségban mind többször fájlalta az oldalát. Utoljá­ra mór aludni is képtelen volt azon a felén, hiába szívatták le az időről időre felgyülemlett testnedvet, ka­pott napi két injekciót. Az operációra önként adta fe­jét. — Ezzel nemcsak magam~ ra gondoltam — mondta né­mi szorongással a hangjá­ban, még az altatás előtt — hanem csapatomra is. Bogyó (ez is Bodolai beceneve, a szerk.) a porcos térdével még sokáig elhúzhatja, de ha a levált darab gondot okozna nekii, én hat hét alatt, vagyis a rajtra felépülök. Nem maradunk kapus nél­kül és Szabó gyógyulását sem kell erőltetni. Sípszó helyett a 4-es mű­tőben dr. Miksi Gyula a bemosakodás után szép csendben a többiekre tekint és jelt ad: — Akkor kezdjük. Laci már mély álomba Az a bizonyos, ami piros lapot kapott... merült. Szájához maszk ta­pad, s mikor próbáljuk hallgatni légzését, az altató­orvos tapintatosan kiigazít: — Ezt inkább látni kell — s már mutatja is a ké­szülék egyik kilendülő mu­tatóját, és azt a légzsákot, amely ritanusosan hol kitá­gul, hol összehúzódik. Az első akció végén szó szerint a kapus gyengéjét keresik. A betakart testből néhány négyzetcentiméter maradt szabadon, s azt tapo­gatja a műtétet vezető or­vos. Ami ezt követi, a kí­vülállónak drámaibb egy mindent eldöntő 11-esnél. Az is lehet húsbavágó, de a kapusnak itt bizonyosan az. A szike nesztelenül vág­ja át a bőrt, néhány szöve­tet, a jódos környezet vö­röses tónusba vált. Nem a kapuban, a kapuson támad rés . . . Póta, akár már Újpesten is védhet Csipeszek teszik hozzá­férhetővé a beteg részt. A gumikesztyűs mutatóujj be- mélyed a testbe, miközben Miksi doktor megjegyzi: — Ezt itp körbe, mind ki kell szednem. A biztos kéz ügyesen, óva­tosan metsz, az asszisztáló Hornyák doktor sem marad ki. Segítségével csillapítják — forrasztják el — a haj­szálerek vérzéseit. Egy na­gyobb láttán a műtősnő fi­gyelmeztet : — Ott, azt a buzgárt is! A kórosan elváltozott te­rületet a sebész megtisztít­ja. A nagytompor felett to- jásnyi nagyságú, folyadék­kal telt tömlőt távolít el. A 23 éves Póta veszít tes­téből pár dekát, abból a fajtából, amelynek a több­szöri rakoncátlankodása miatt az orvosok — labda­rúgó nyelven szólva — fel­mutatták a piros lapot. A fordulás után az „iram” fokozódik. A sebet előbb mélyebb régiókban, majd a bórfelületen is összeöltik. A műtött rész egyelőre egy műanyag vezeték formájá­ban kap kivezetést is, ám az operáció befejeztetett. A találkozónak vége. Miksi doktor — aki mel­lesleg a piros-kékek sport­orvosa és a kórházi gárda, a sokszoros városi kispá­lyás labdarúgó bajnokcsa­pat, az Egri Lendület ka­pusa — megsimogatja „kol­légája” homlokát, ö kész. A beteghordók ágyára helye­zik az áléit, a gyógyulás útjára lépett Póta Lacit. Valamirevaló meccsen jegyzőkönyv is készül. Nos, ez itt sem marad el, rögzítik az eredményt, A műtős nő­vér rutinszerűen kérdezi: — A lapját felküldhetem? Budavári Sándor Sportműsor Szombat Asztalitenisz: Serdülő egyé­ni városkörzeti bajnokság. Gyöngyös, városi sporttelep tornaterme (Egri út 23.), 8 óra. Kosárlabda: ESE—Monor, NB Il-es női mérkőzés. Eger, Pozsonyi utcai tornaterem, 11 óra. Tan ép—Nyíregyházi Vízügy, NB • II-es férfi- mérkőzés. Eger. körcsarnok. 14 óra. Labdarúgás: Sportot tá­mogató bázisszervek kispá­lyás labdarúgótornája. Eger, körcsarnok 7.30. Teremkupa kispályás labdarúgótorna. Gyöngyös, 214-es Számú Szakmunkásképző Intézet tornaterme (Kócsag u. 36.) 13—18 óráig. Ökölvívás: H. Zalka SE— Salgótarjáni BTC, NB Il-es CSB-mérkőzés. Gyöngyös, a laktanya tornacsarnoka. 16 óra. Sí: Lillafüred alpesi baj­noksága. Bánkút. 10 óra. A GYVSC légpuskás sílövő­versenye. Galyatető, 14 óra. Tömegsport: Nyitott torna­terem. Gyöngyös, Vak Boty- tyán Szakközépiskola. 9—13 óráig. Eger. Dobó gimnázi­um 12—16 óra. Rendszeresen az egészségünkért! Futó-ko- cogó délelőtt. Eger, Népkert 9,30. Vasárnap Labdarúgás: Teremkupa kispályás labdarúgótorna. Gyöngyös, 214. Sz. Szakmun­kásképző Intézet tornater­me, 8.30—17 óráig. Si: Az MSSZ felnőtt sí­ugróversenye. Mátraháza, 10 óra. Lillafüred alpesi baj­noksága, Bánkút. 10 óra. A GYVSC sífutóversenye. Ga­lyatető, 10 óra. Győzelem EGER SE—DUTÉP SC 3—0 (6, 7, 7) NB I-es női röplabda­mérkőzés. Eger körcsarnok, 150 néző. V.: Máthé, Fodor. ESE: DR. SIKÉNÉ, No- waffc FÉSŰS, Molnár, Lik- tor, KIRÁLY. Cs, Dérczi, Vincepap. Edző: dr. Phan A piros-kékek minden tekintetben felülmúlták el­lenfelüket, s igy elmaradt a várt küzdelem. Egyórai já­ték után magabiztosan tar­tották itthon a két pontot. A műtőasztalon — szemben egy „csapattal” (Fotó: Perl Márton) Diáksport Labdarúgóősz ’86 A GYSE bukdácsolásáról A területi labdarúgó-bajnokság Mátra-csoportjában csak a 10. helyen végzett az őszi idényben a Gyöngyösi SE. Szőke Barnabás edző szerint ha azoknak a csapatoknak mindegyi­két legyőzik, akik mögöttük végeztek — márpedig le kellett volna — akkor holtversenyben a Z. helyen állnának. Egy másik vélemény szerint ha az együttes minden hazai mérkő­zését megnyeri — ezt is illett volna — akkor is dobogósak. A Magyar Diáksport Szö­vetség létrehozására alakult ideiglenes intézőbizottság a területi i jelleggel működő diáksport-egyesületek ösz­tönzésére pályázatot hirdet. A pályázaton a már meg­alakult, illetve 1987. márci­us 31-ig megalakuló két vagy több diáksportkör ál­tal létrehozott területi jel­legű diáksport-egyesületek vehetnek részt. A pályázatnak tartalmaz, nia kell: — a területi DSE alap­szabályát. — az újonnan alakuló DSE-nek az MDSZ-hez való csatlakozási szándékát je­lentő törzslapot, — a területi DSE-t létre­hozó DSK-k nevét és címét, — a tervezett programot, s ennek költségeit. Az MDSZ Ideiglenes Inté­ző' Bizottságának döntése alapján az elnyerhető támo­gatás 20 ezer forinttól 100 ezerig terjed. Az elnyert pályázati összeg a rendez­vények költségeire. sport- és turisztikai felszerelések beszerzésére (sportvezetői dí­jak vezetésére nem!) hasz­nálható fel. A pályázat beküldési ha­tárideje: 1987. április 15. Cím: MDSZ Országos Köz­pontja, 1142 Budapest, Ist- vánmezei út 1—3. A sikertelenség okait ku­tatva a következőkre derült fény. Az 1986 tavaszán si­kercsapatnak számító ifjú gárda lendülete megtört az őszre, pedig semmivel sem végeztek kevesebb, vagy gyengébb edzésmunkát, mint korábban. A várt erősítések szintúgy elmaradtak — kü­lönböző okok miatt — és a megfiatalított mátraalji együttes tagjai nem tudtak újítani kellő önbizalom hiá­nyában. Nem volt vezéregyéniség, aki magával tudta volna húzni a többieket. Ferencz János, a csapatkapitány em­berileg ugyan kiváló tulaj­donságokkal rendelkezik, és labdarúgóként sem lebecsü­lendő még ma sem, de szo­lid természete miatt csekély hatást tudott társaira gya­korolni. Mádi Tibor szintén remek labdarúgó (magasabb osztályban is biztos megáll­ná a helyét), de még túl fiatal. Az edző szerint a szürke átlag fölé még vala­mivel Vajda játéka emelke­dett, de ez kevés volt. A legnagyobb csalódást a szakembernek Soltész okoz­ta. mert benne sokkal több van annál, amennyit kiadott magából. A honvédségtől le­szerelt Molnár T. edzésláto­gatottságaival voltak gon­dok. Ugyanez jellemezte Szakmar kapust is, aki ugyan Gyöngyösön katona, ám a szolgálati beosztása valahogy mindig olyan volt, hogy ke­veset tudott a foglalkozások­ra járni. A tavalyi bajnokság be­fejezésekor a GYSE elé mint elérendő célt, az /—3. hely valamelyikének a megszerzé­sét tűzték ki. A rajtnál ez még reálisnak látszott, az­után egyre-másra jöttek a kudarcok, félsikerek, s ez mindinkább elvette a játé­kosok már amúgy is meg­ingott önbizalmát. Persze a tisztánlátáshoz még az is hozzá tartozik, hogy a tava­szi sikercsapatból nem ke­vesebben, mint heten — köztük kulcsszerepet betöl­tött labdarúgók — eltávoz­tak a klubtól. Szőke Barnabás a tevé­kenységéhez mindenkor meg­felelő támogatást kapott, nem is elégedetlen a közvetlen segítőtársak (Pócs Tamás, Patócs János, ...) szakmai és emberi munkájával, de az eredmények érthetően nem elégítik ki. Keresi a jobb megoldás lehetőségét, s a megváltozott körülmények ellenére sem mond le arról, hogy a tavaszi szezon végén a GYSE-t az első hat közé várja. , A csapatból senki nem tá­vozott, és ha a fiatalokra építve sikerül egy megfelelő, ütőképes magot kialakítani, megvan annak a valószínű­sége, hogy előrelépjenek. Ezt szeretné a mindinkább és egyre csökkenő, de még min­dig lelkes gyöngyösi szur- kológárda is. Szkocsovszky Tibor Hétfőtől két helyen (Népújság, Beloiannisz utca 3. és a városi tanács ifjúsági és sportosztálya, Dobó (ér 2.) megkez­dődik az elővételi jegyárusítás. Mindkét napra 40 forintos felnőtt és 30 forintos diák-, katona- és nyugdíjai jegyek vált­hatók. A torna dobogós csapatai 50 ezer forint- összpénz- díjban részesülnek. A bevételből maradó, összegből szeret­nénk a Sportsegélyalap javára is átutalni. Szabó József a világranglista élén A L’Equipe című francia lap közzétette az elmúlt évi úszó-világranglistákat. Egyé­niben a legjobb harminc versenyző, míg váltóban az első 10 nemzeti együttes ka­pott besorolást. A magyar úszósportot 9 versenyző 16 helyezéssel kép­viseli. A férfiaknál Szabó József 200 mellen a világ- rangsor élén áll, s a 400 ve­gyesen a 10. helyiig jutott. A kétszeres világbajnok Darnyi Tamás három szám­ban is a legjobb tíz közé verekedte magát: 200 vegye­sen 2., 400-on (ugyancsak vegyesúszásban) 3.. míg 200 háton hetedik. Dicséretes Szabó Péter (200 mell, 9.), Szilágyi Zoltán (400 gyors, 20.) és Deutsch Tamás (200 hát. 23.) teljesítménye is. A magyar nőknek nem si­került hasonló, előkelő hely­re jutniuk: egyetlen magyar versenyző sincs a legjobb 15 között. Igaz, a 20—25. he­lyen Ormos Edit, három, Varga Dóra és Gyúró Móni­ka két-két, míg Orosz And­rea egy számban „lajstro­mozott”. — A férfiaknál — mint ahogy ezt már a fényes vi­lágbajnoki szereplés is elő­revetítette — sikerült lé­nyegesen előbbre lépni — értékelt Kormos István, a Magyar Üsző Szövetség szak- felügyelője. — Különösen örömteli a helyzet úgy, ha figyelembe vesszük, hogy a közelmúltban számos klasz- szisunk visszavonult. Dicsé­ri az edzők munkáját, hogy többen — így Darnyi és Sza­bó József — éppen a világ­bajnokságon érték el leg­jobb időiket. Remélhető: ket­tőjük mellé idén még néhá- nyan felzárkóznak. A szakfelügyelő vélemé­nye a magyar nők teljesít­ményéről: — Bár messze elmaradtak a férfiak eredményeitől, nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek első pillantásra tűnik, ök sajnos nem a vb-n hozták csúcsformájukat. Ha Madridban is elérték volna legjobbjukat. akkor többen döntőbe kerülhettek volna. Mivel a világversenyeken országonkét csak két sporto­ló állhat rajthoz, a világ- ranglista mérvadóbb képet fest a valós erőviszonyokról. Ezt figyelmbe véve a ma­gyar úszónök 8—10 helyet léphetnek előbbre. Sportolók a békéért A világ sportolói egyre több önálló lépést tesznek arra. hogy a sport sajátos eszközeivel fokozzák a bé­ke megőrzésére és a nemze­tek közötti barátság elmélyí­tésére tett erőfeszítéseket. Példa erre a tavaly Moszk­vában megrendezett Jóaka­rat Versenyek sorozata. E célt szolgálta az a kerekasz- tal-beszélgetés is, amelyet a napokban a Szovjetszkij Szport című napilap szer­kesztőségében rendeztek. A találkozón részt vett az ame­rikai Guy Benjamin, a „Spor­tolók szövetsége a békeharc­ban” Paul Summers kanadai jégkorongozó. a „Sportolók a bombák ellen”, valamint a szovjet Ljudmilla Bragina, volt atlétanő, a „Sportolók a békéért” elnevezésű szerve­zet képviselője. Az összejövetelen a ven­dégek többek között elmond­ták: az emberek hiszenek az olimpiai eszmében és a sport tisztaságában. Beszéltek to­vábbá arról, hogy a sporto­lók rendkívül sokat tehet­nek a béke megvédéséért és a nemzetek közötti jó kap­csolatok továbbfejlesztésé­ért. Arról, hogy egy-egy sportesemény milyen kivá­ló lehetőséget jeient a né­pek közötti baráti közeledés­re. ismerkedésre, és hogy minden sportolónak gondol­nia kell az e téren elvégzen­dő feladatokra. A beszélgetés zárszavában a világ sportolóinak közös kívánságát tolmácsolták a résztvevők azzal a határozott kijelentéssel: ők a sportpá­lyákon, nem pedig a harcte­reken akarják összemérni erejüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom