Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 2. szám

Pillanatképek a kulcsátadás napján Hároméves rekonstrukciós program Új esztendő Látogatásunkkor, 1986. december 17-én huszonhét család életének egyik sorsdöntő eseményét kívántuk tetten érni. Egerben, a Tihaméri-lakótelepen, a 103 la­kásos „U”-a!akú épülettömb utolsó szárnyát adták át. A Napsugár utca kettő, négy és hat számú ház lakói épp akkor kapták kézhez új, sokuk számára az első igazi otthon kulcsát. Amikor az utca elején a földszint kettőbe bekopog­tattunk Szabó Lajoséknál épp a gázkészüléket állítot­ta be a szerelő. A házaspár már a világos két és fél szobás, 66 négyzetméteres lakás berendezését latolgat­ta. — Mikor költöznek? — Sajnos, csak január közepén lesz rá módunk, mert még mindig nem egé­szen a mienk — adja meg a választ a házigazda. — Nem érkezett még meg a tanácsi támogatás, s mindaddig nem vehetjük birtokba. — Gondolom, pedig rég várták ezt a pillanatot. . . — Hát igen, eddig elég szűkösen laktunk szüléink­kel, 54 négyzetméteres ta­nácsi lakásban, egy szobá­ban. Igaz. az a városköz­pontban volt, de itt is szép a környék. — Külön örülök a belső udvarnak — fűzi hozzá a feleség. — Itt nv igodtan kiengedhetem a gyerekeket majd játszani, csak rájuk kell nézni az ablakból. A nagyobbik fiunk hatéves, jö­vőre megy iskolába, már itt a ..tízesben" kezdhet.- A ki­csit meg, ő kétéves, beírat­tam ide a bölcsődébe, mu­száj lesz visszamennem dol­gozni a kölcsönök miatt. — Igaz. a Finomszerel- vénygyár is adott támoga­tást, ahol menetköszörűs va­gyok — veti közbe a férj. — Aztán a szüléink is segítet­tek. A végösszeg azonban ugyancsak borsos: 925 ezer forint! — Járjunk körbe! Mi az első benyomásuk? Mi tet­szik, mi nem? —A konyhának különösen örülünk, tágas, elfér benne egy nagy étkezőasztal, spájz is van. Az ablakok, ajtók jól zárnak. Sajnos, nem talá­lunk semmi hibát — mond­ja Szabó Lajos. — Vagy de­hogyis sajnos, szinte hihetet­len. de minden jól műkö­dik — neveti el magát az előbbi szóbotlás miatt. — Mikor jönnek a gyere­kek megnézni az önálló szo­bájukat? — A kisebbet már egyszer elhoztuk, még az átadás előtt, mikor bekukkantot­tunk. Neki különben ma van a születésnapja, nekem meg két nap múlva — árulja el Szabóné —, akivel még azt is megvitatjuk, vajon el­fér-e a sok újonnan jött gyerek a környező intézmé­nyekben, elbírja-e az itteni élelmiszerbolt a sok új kuncsaftot. Ez azért is ér­dekli, mert ő is eladó. Bi­zony, elkelne a környéken egy-két újabb üzlet, szociá­lis létesítmény, hiszen sok fiatal család kerül ide. Ahogy továbbindulunk, egy fiatalasszony jön ve­lünk szembe az úton térdig érő hóban, karján kislányá­val. A kívülről is mutatós ház környékére bizony rá­fér majd a rendezés, mert egyelőre még nem akadt, aki a havat eltakarította volna. — A Tigáz szakembereit várom — mondja Garami- né Cseh Katalin —, mert még nem működik a gázboj­ler. Fenn lakunk majd a te­tőtérben, két és félszobás a lakásunk. Nagyon tetszik minden, csak hát mi is, mint itt annyian, tanácsi tá­mogatásra várunk. A fér­jem is, én is a vendéglátó- iparban dolgozunk, kaptunk is pénzt a vállalatunktól, de ez még mindig nem elegen­dő. Nehéz a helyzetünk, én gyesen vagyok, a nagyob­bak lányom kétesztendős — mutat a karján ülőre, a ki­sebbik meg csak kéthónapos. Jókor jött a lakás, s az is szerencse, hogy a szüléink a közelben vannak a Csákány utcában. Eddig náluk húz­tuk meg magunkat. Nem is tartjuk fel tovább, mert el akarjuk érni a' építésvezetőt, akinek ezen a napon is volt tennivalói'’ bőven. — Most mentek el az OTP és a Beruházási Válla­lat szakemberei — közli Ku- lisity István, a Heves Me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat 12-es építésvezetőségé­nek főnöke, amikor a fa­házban ráakadtunk. — Rendben találtak mindent. A műszaki átadás megvolt már november végén, az­óta csak néhány kisebb hiba várt javításra: Már akkor sem volt olyan probléma, ami miatt nem lehetett vol­na beköltözni. — A lakások példásan szépek. i Legalábbis így nyilatkoztak az új tulajdo­nosok. Hány ember keze munkáját dicsérik? — Azt nehéz lenne össze­számolni. Természetesen több építésvezetőségről meg­fordultak itt, s hogy ezúttal jól sikerült összehangolni a feladatokat, az kollegámnak, Hizsnyán Ferenc művezető­nek is köszönhető. Hozzá­vetőlegesen kb. 250-en dol­goztak itt. Az alapozást 1985 májusában kezdtük. Év vé­gére már készen lettünk a szerkezettel. Az idén már csak a szerelő és szakipari teendők maradtak. Az irá­nyításban sokat segített- a helyettesem, Békefi Lászióné, akivel minden gondot meg­osztottunk. új lakásban „Felépült végre a házunk" . . . — Volt-e valamilyen vál­lalati ösztönzés? — Nem. Talán inkább, ahogy az elvárások nőnek, az embereink is egyre job­ban érzik a felelősséget. Az a helyzet, hogy mostanában kevesebb lakás is épül. ezért jobban odafigyelünk a mi­nőségre, hogy versenyben maradjunk. Igazság szerint az újság­író számára abban kevés fantázia van. ha minden megkérdezett ugyanazt mondja. Az öröm, a jól vég­zett munka természete olyasmi, ami kevéssé tűri a nyomdafestéket. Gyanús is egy kicsit! Könnyen, hamis­nak, vagy felszínesnek tetsz­het! Teszünk még egy utolsó próbát! Boros Sándorék a Napsu­gár utca négyben minőségi cserével jutottak az új, na­gyobb lakáshoz. — „Csebokszáriban" lak­tunk már tizenkét éve har­mincöt négyzetméteren. Mi­óta megszületett a kisfiúnk, szűk lett a hely — kezdi a feleség, aki az Eger SE Ag- rikon üzletkötője. _ Bár kis­fia húsz hónapos, nemrég ment vissza dolgozni, hi­szen nagy anyagi erőpróba az otthonteremtés. — Mi már karácsonyra beköltözünk — újságolja. — Muszáj is, mert év végére le kell adni a régit. Feltűnik, hogy bár ez a lakás is földszinti, de más elosztású, mint a Szabóéké. A házban sokféle típus van. — Apróbb változtatásokat is csináltattunk rajta. Be­építettük a spájzot (épp most ment el szakember), a konyhaajtót pedig sikerült megfordíttatni, így kifelé nyílik. Ezzel teret nyer­tünk. 1 — Az építők készséggel se­gítettek ebben is, csakúgy mint a burkolóanyagok kiválasztá­sában — mondja a férj, a Finamszerelvénygyár mű­vezetője. — Kiderül, műsza­ki szakember lévén előre méretarányosan megtervez­te a berendezést. Képzelet­ben minden széknek meg­van a helye Azért, mert a lakók panaszkodtak, nem vagyunk csalódottak. Az új esztendő ebben a házban a saját otthonunkban csak jól kezdődhet. A szolgáltató környezet jelenlegi szűkös­sége, s a lakások csillagásza­ti ára miatt viszont ez az öröm nem felhőtlen. Jámbor Ildikó Garaminé: Jókor jött a lakás ... A kistelepülések áruellátásáról A lakosság életszínvonalá­nak megőrzése, az áruellátás, a kiegyensúlyozott kínálat biztosítása a társadalompoli­tika alapvető céljai közé tar­tozik. Ezen belül is, a keres­kedelem egyik kiemelt fel­adata, a kistelepüléseken élők áruellátásának javítása, ezzel összefüggésben a fal­vak népességmegtartó képes­ségének növelése. A Heves megyei helyzet az országos tendenciához ha­sonló vonások — elvándor­lás, elöregedés — mellett sa­játos jellemzőket is hordoz. A kistelepülések részaránya nem éri el az országos átla­got, s az alapellátottság is kedvezőbb, mint például egyes dunántúli területeken. Az 1984. évi átfogó vizs­gálatot — tekintettel arra. hogy a kisközségek áruellá­tásában döntően az áfészek vesznek részt — a megyei tanács kereskedelmi osztálya a Meszöv-vel közösen végez­te el, s együttesen határoz­ták meg a rekonstrukciós tennivalókat, a forgalom- szervezéssel és a vásárlási körülményekkel összefüggő teendőket. Ennek végrehaj­tását elősegítette a Szövosz akciója, amely során 1984- től 86-ig a megye apró tele­pülésein a kereskedelmi egy­ségeket üzemeltető szövetke­zetek együttesen 25,3 millió forint pénzügyi támogatást kaptak. Az áfészek tervei alapján elkészített hároméves re konstrukciós program a leg nagyobb előnyben az ötszá; lélekszám alatti falvakat ré­szesítette. Megyénkben egyéb­ként harminckét községben laknak 1500-nál kevesebben, összességében az itt felme­rülő munkákra 72 millió fo­rintot költöttek, s több mint száz egységnél végeztek fel­újítást. Az említett időszak alatt a napicikk üzletek esetében negyvenhat, a vendéglátó egységeknél pedig harminc- három települést érintettek ezek a munkák. A rekonst­rukcióba bevont üzletek szá­ma az előbbi kategóriában 58, az utóbbiban 44. Ezek közül — e felsorolás alap­ján — négy, illetve egy azok­nak a száma, amelyeknek a kiszolgálási formáját is meg­változtatják. Ez az italbol­toknál azt jelenti, hogy me­leg ételt árusító üzlet lett. a bolti kereskedelmi egységek­nél pedig azt, hogy önkiszol­gálásra tértek át. Érdemes talán megemlíteni néhány konkrét példát is. Így teljes rekonstrukciót hajtottak vég­re a szarvaskői élelmiszer- és háztartási boltban, az an- dornaktályai ABC-ben, szo­ciális helyiség készült el a bükkszéki kisvendéglőben. Üjjávarázsolták a sírok—kö- kútpusztai boltot, s az eger- farmosi bisztrót, illetve ABC-t is. Több Tüzép-tele- pen sor került a széntároló területek portalanítására. Minden áfész növelte hűtő- kapacitását, s megtörtént egyes berendezések cseréje is. Mélyhűtő és norvégpultok azonban még mindig csak kisebb arányban találhatók A hároméves rekonstruk­ciós program tagadhatatla­nul javulást idézett elő. A szövetkezeteket külön is di­cséri az, hogy nem tüneti kezeléssel próbáltak javíta­ni a helyzeten. Nem szük­ségmegoldásra törekedtek, s a jövőt nem egy-két észtén- dőre „méretez*?-^ Nagy gondot fektettek a megfele­lő háttér, — például raktá­rak — biztosítására is. Ter­mészetesen a feladatok nem merülnek ki a hároméves program végeztével, hiszen a valódi fejlődésnek csak a folyamatos korszerűsítés le­het a záloga. Ünnepek után Figyeltem az ünnepeket megelőző lázas hajszát, a tüle­kedést a boltokban, a háziasszonyok verítékező arcát, a férfiak tanácstalan tekintetét, hogy mivel lepjék meg a családot. El-elkaptam egy-két fáradt sóhajt, hallottam néhány embert, aki pokolba kívánta az „egész kényel­metlen ceremóniát”. S nem felejtem el azt a megdöbbe­nést, amikor egy középkorú asszony fél kiló húst mére­tett a hentesnél, és úgy érezte, meg kell magyaráznia, mért csak ennyit. Annál is inkább, mert többen morgo­lódva jegyezték meg, minek foglalja a sort, aki csak ilyen szerény mennyiséget vásárol. Magyarázkodása, amelyet a henteshez intézett, valahogy így hangzott: tudja, mi most azt esszük karácsonykor is, mint máskor. Hiába, egy igazi ünnepi menüre az egész fizetésem is rákölthetném. A kijelentésre elhalt az elégedetlenkedők moraja, s magamban igazat adtam az előttem állónak. Ami igaz, az igaz, a karácsony pulykasült nélkül is lehet szép ünnep, ha együtt a család . . . De amikor eszembe jut az egyik üzletvezető kijelentése, miszerint általában ilyenkor a legdrágább ajándékok, szilveszterkor pedig például a leg- márkásabb pezsgők találnak először gazdára, óhatatlanul is felmerül előttem egy másik felmérés eredménye, amit egy nagy létszámú iskolai osztályban végeztek. A kérdés: mit jelent számodra a karácsony, illetve a téli ünnepek? A megkérdezett gyerekek csaknem fele nyomasztó, szomorú időszaknak találta a jeles dátumokat. Mert a szülei elváltak, vagy „apu ilyenkor is mindig berúg", vagy „ilyenkor unatkozom a legjobban" . . . Ilyen és ezekhez hasonló válaszok születtek. Váltakozva vibrál előttem a két kép. Az elkeseredet­ten tolakodó, rohanó tömeg a fényes kirakatok előtt, s a csüggedt gyerekarcok. Lehet, hogy örömtelibbre, s béké­sebbre sikerült volna a drága holmikkal felcifrázott ün­nep, ha előbb ki-ki megfogja hozzátartozója kezét, s be­vonja a készülődésbe, a „mit vegyek, hogy örüljön?” — megkésett dilemmába. Jó lenne biztosan tudni, hogy so­kan így csinálták. S ha nem, jövőre talán így tesznek . . S hogy miért került ebbe az írásba a kispénzű házi­asszony? Csak azért, mert majdnem bizonyos vagyok, hogy szégyenkező, kényszerűnek érzett kitárulkozása el­lenére boldogan ünnepelt. Régi, talán épp ezért patinás igazság: nem az ajándék teszi jeles nappá az ünnepet, hanem a szép ruhába bújta­tott szív, és a hangulat, amellyel egymást köszöntjük. Jó volna, ha a nemesebb érzések legalább olyan sokáig élné­nek, mint az örökzöld tűlevelek. Barta Katalin Szabó Lajos és felesége: Itt lesz a szekrénysor ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom