Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-11 / 291. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. december 11., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM Gondolatok az ideológiai élet sajátosságairól 111/2. Ez a politikai helyzet jó lehetőségeket biztosít ahhoz, hogy a politikai szövetségesek közül mind több és több embert győzzünk meg ideológiánk helyességéről, és a szocializmusért legelkötele- zettebbek közül mind nagyobb számban váljanak ideológiánk tudatosan vállalt képviselőivé. Természetesen azt is látni kell, hogy a szocialista termelési viszonyok, a több évtizedes szocialista fejlődés automatikusan nem teremtik meg az ideológiai szférában a marxista—leninista ideológia egyeduralkodó szerepét. Megítélésem szerint igen hosszú ideig — nem néhány ötéves tervnyi időintervallumról van szó, hanem valószínűleg több generációról — a marxista— leninista ideológia hegemón szerepének szélesítése, erősítése lesz az egyik legfontosabb feladat. Ennek több objektív oka van. Ezek közül néhány ösz- szefüggést említek. A mi ideológiánk tudomány. De nem lezárt, nem kész, nem befejezett, hanem állandóan fejlődő, gazdagodó, az életből szerzett tapasztalatokkal folyamatosan bővülő tudomány. Ez kizárja azt, hogy a szocialista társadalomban automatikusan mindenki elsajátítsa. Az elsajátításához ideire, fáradságra és lemondásra is szükség van. Nincs olyan tudomány, amely erőfeszítések. felkészítés, oktatás, nevelés, képzés és önképzés nélkül mind több és több embert nyerne meg, szemléletmóddá válna. Elegendő néhány tudományra utalni ahhoz, hogy még világosabban kirajzolódjanak a mi munkánkkal kapcsolatos feladatok. Például: a matematika, a fizika, a biológia, az orvostudomány. Mennyi ideig tanulják egyetemen vagy főiskolán ezeket a tudományokat és még sem vált és válik egyik sem az összlakosság szemléletmódjára általánosan jellemzővé. Bármelyik, önmagára valamit adó tudomány egyértelműen jelzi, hogy az élet által felvetett új kérdésekre ez idáig még nem tudott minden vonatkozásban elfogadható választ adni. Keresik, kutatják a megoldásokat. Pl.: az orvostudomány kutatja a rák elleni gyógyszereket, s ez idáig még nem találta meg. De rendkívül érdekes, tanulságos és figyelemre méltó, hogy mindezekért az orvostudományt senki sem marasztalja el. A mi ideológiánkkal ösz- szefüggésben tapasztalható azonban az is, hogy ha új kérdésekre még nem tudott elfogadható választ adni, akkor az egész eszmerendszerünket kérdőjelezik meg. Továbbá, ha valamely korábban igaz, az élet által akkor igazolt tételét most korrigálja vagy elveti, akkor a mi ideológiánk igazságtartalmát, tudományos jellegét kérdőjelezik meg. Pedig szinte kivétel nélkül minden tudomány hasonló módon cselekszik. Elegendő újból az orvostudomány területéről példát hozni. Nem egy gyógyszert vezettek be, mint nagyhatású, hatékony eszközt a gyógyulás folyamatába, s bizonyos időszak eltelte után ma már egyértelműen tiltanak, mint szervezetre káros hatásút. Egy másik példa: ha recseg a rádió, ha fut a kép a tévében, gondolom, senki sem szidja a fizika törvény- szerűségeit. Valószínűleg azokat marasztalják el, akik rosszul készítették el a rádiót és tévét. De ha valahol nehezebb helyzetbe kerül a szocializmus, ha gondok, feszültségek keletkeznek az építés menetében, olyankor vannak, akik hajlamosak arra, hogy a marxizmus—leni- nizmus eszmerendszerérői, ideológiánkról vonjanak le elmarasztaló következtetéseket. A marxista—leninista ideológia a legártatlanabb a szocializmus fejlődésének megtorpanásaiért, a hibákért és a tévedésekért. Tekintettel arra, hogy a marxista—leninista tanítások a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeit tartalmazzák — de a kommunistákat automatikusan nem részesítik előnyben. A feladat az, hogy ezeket a törvényszerűségeket felismerjük, azok szellemében szervezzük, vezessük a szocialista építést. ^mikor a marxista—leninista ideológia hegemón szerepéről beszélünk, érdemes utalni néhány mondat erejéig az ideológiai-politikai képzés és továbbképzés helyzetére is. Hogyan, milyen módon és meggyőződéssel oktatjuk a mi ideológiánkat, tudományunkat és világnézetünket, milyen hatásfokú a mi hitünk terjesztése? Mennyire válik ez az'eszme- rendszer szemléletmóddá, a cselekvés vezérfonalává? Itt csupán azokra a területekre utalok, amelyeken a képzés és továbbképzés folyik, amelyeken a végzett munka minősége adja meg a kérdésekre a válaszokat. Fontosak a párt káderképző és -továbbképző tanfolyamai, valamint a párt tömegpropagandája, továbbá a társadalmi és tömegszervezetek ez irányú munkái. Korszerű ideológiát és az ezen alapuló politikát kell oktatni, ezek szellemében szemléletmódot alakítani. Ezért az oktató-nevelő munkát állandóan korszerűsíteni szükséges. Olyan tanárokra és propagandistákra van mindinkább szükség, akik politikailag, ideológiailag, szakmailag és pedagógiai- módszertanilag a legfelkészültebbek, legrátermettebbek, olyanokra, akik önálló gondolkodásra késztetik a hallgatókat, akikben megvan a bátorság, önállóság és felelősség az állásfoglalások kialakítására és nem mindig felülről várják az eligazítást. Megyén belül ezeknek a személyi feltételeknek a megteremtése jó úton halad. Fontos dolog azonban, hogy a párt- és tömegszervezetek képző és továbbképző tanfolyamaira azok járjanak, akiknek szüksége van rá és ne azok, akik ráérnek. (Folytatjuk) Dr. Vasas Joachim az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának vezetője A PLANÉTÁS RECEPTJEI A fiatalt is asztalhoz várják A Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat egyik úttörő vállalkozása volt az egri Planétás étterem megnyitása tavaly. S mint — jó másfél esztendő tapasztalatai alapján — Besztercei György, a megyeszékhelyi kirendeltség vezetője összegzi: az elképzelések nemcsak beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, hanem valamelyest felül is múlták a várakozást. A kisvendéglő jól beilleszkedett a város hálózatába, eredményesen osztozik az ellátás mindennapi feladatain, a helybeliek és a máshonnan — külföldről is — ide látogató turisták körében meglehetősen népszerűségre tett szert. A rövid beszélgetés — értékelés — után kérdezem az üzlet fiatal főnökét, Fülöp Bélát: — Mi tette a vállalatnál még mindig újszerűnek nevezhető egységet ilyen látogatottá? — Természetesen iparkodtunk a minden újjal járó előnyöket a leginkább kihasználni — mondja. — Megpróbáltuk már az első percekben megragadni, s megtartani az érdeklődést munkánk iránt. A korszerű, vonzó berendezés, felszerelés — mi tagadás — nekünk is tetszett. Nagy kedvünk volt és van ahhoz, amit csinálunk, az étlapunk, a konyhai „repertoárunk" olyan, ami időről időre asztalhoz csalja, tányérnál tartja a vendéget. Gondolom, nem véletlen, hogy — igaz, már a nyitás idején szó volt erről — a kiadó a közkedvelt Planétás-sorozatban 20 receptünket is megjelenteti rövidesen. „Ételbárunkban” 80 százalékos a különböző étkek és hűsítők árbevételi aránya, s ha a tejes készítmények, a sütemények nem is tudtak különösebben hódítani, egyéb ajánlataink — közöttük specialitásaink — híre mesz- sze eljutott. A puszta neveik alapján is megszeretett egri, Eger környéki finomságok, amelyek között mindössze egyetlen a Szidi néni kedvence, mellett hidegkonyhai ízekkel is bővítettük a kínálatot. Közvetlen vendégkörünk helyi fogyasztásén, illetve „elhor- dásos” vásárlásain túl más üzletek megrendeléseire is dolgozunk. — Elégedettek? — Még szó sincs erről! Ahogyan már említettem: nem sikerült mindennel egészen megnyerni a vendéget. Ügy érezzük: kevésbé tudtunk a fiatalok kedvében járni. S részint éppen e mulasztásunk pótlására — másrészt, nyilván üzleti megfontolásból, forgalomnövelő szándékkal is — legalább a téli, kora tavaszi csendesebb időszakra, 20 százalékos engedményt adunk ételárainkból a diákigazolványok tulajdonosainak. Szeretnénk, ha kedvezményesen ismerhetnék meg választékunkat, akár a legdrágább fogás sem lenne számukra elérhetetlen, számos olcsóbb ételünket kimondottan szerény összegért megkaphatnák. Kevés pénzért is naponta tudnánk egy-egy jellegzetesen gyer- rmkesemegének számító, még az otthon megkedvelt, s azóta is sóvárgott finomsággal szolgálni, örülnénk, ha „bejönnének” ezek' az elképzeléseink, is, hiszen, ha az ifjabb korosztály hozzánk szakik, bizonyára később sem pártol el tőlünk. S kevésbé lesz problémánk a törzsközönséggel. Az újabb próbálkozás, a kísérlet — kétségkívül ismét szimpatikusnak tűnik. Éttermeink mai árai ugyanis — sajnos — általában még a felnőttek számára is eléggé riasztóak. Nemigen vannak tekintettel az ifjabbak, a diákok vagy a pályakezdők igényeire, s lehetőségeire. Olyan, mintha elfelejtették volna, hogy ha megannyira is kedves az anyu konyhája — a gyerek számára sem utolsó élmény legalább néha vendégnek lenni, azonnal megkóstolni, amit megkívánt... Gy. Gy. BARÁTI KÖRBEN - BUDAPESTEN Nem feledték a szülőföldet Nemrégiben került sor Budapesten, a MÉ1VI Repülőgépes Szolgálatának klubjában, a Heves megyeiek Baráti Körének találkozójára, illetve kibővített vezetőségi ülésére. Ez utóbbit követően kértük meg dr. Mi. si Sándort, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetőjét, a kör titkárát, elevenítse fel az indulást, az idáig megtett utat. s szóljon az elkövetkező időszakra vonatkozó elképzelésekről is — A kezdeti lépések megtétele — mondja — korántsem volt könnyű. Meghátrálásra azonban nem gondoltunk. mert tudtuk, a szép cél igazán megérdemli a soksok fáradozást, munkát. Az egész történet nem mostantól datálható, hiszen a Heves megyei lokálpatrióták egy csoportja már — a családi kötelékeken túl — több évtizede ápolja, őrzi a szőkébb hazához, a szülőföldhöz való kötődés erős szálait. Ennek nagyszerű megnyilvánulása volt az, amikor — immár több mint másfél évtizede — sokan egybe- gyültünk azért, hogy megünnepeljük megyénk fel- szabadulásának 25. évfordulóját. Félszázan találkoztunk. s nem rajtunk múlott, hogy a folytatás még jó darabig váratott magára. Ennek oka, hogy törekvéseink akkortájt odahaza nem keltettek megfelelő visszhangot. Támogatás híján lassan-las- san elsorvadt a vállalkozás, de bíztunk benne, hogy egyszer újra megpróbálhatjuk majd. — Ez nem ment hamar, hiszen az újabb alkalom a negyvenesztendős jubileum közeledtével „érkezett meg"... — Ez való igaz, mi sem ezt szerettük volna, de azért az eredmény a fontos. Ismét nekirugaszkodtunk a nagy feladat megoldásának. Példaként álltak előttünk más, hasonló körök, amelyek remekül működtek. Kitartásunk nem volt felesleges. Egyre bővült az a lista, amelyen azok nevei szerepeltek, akik megértették, mit is akarunk, s csatlakoztak. Jelenleg 330 család kapcsolódik ilyenformán hozzánk, de bizonyára nem ez lesz a végleges szám. Akárkihez kopogtattunk be. az örömmel fogadott. Jöttek diákok. munkások, neves közéleti személyiségek. írók, ■művészek ... Bár mindnyájan más-más pályát, élet- utat futottak be, egyvalamiben mégis hasonlítanak: nem feledték, honnan is indultak. — A kör szervezeti jellegét aligha lehet pontosan meghatározni... — Szerintem ez nem is nagyon fontos. A leglényegesebb, hogy fórumot teremtsünk azoknak a honi tájakról elszármazottaknak, akik még szorosabb kapcsolatot akarnak teremteni hasonló sorsú társaikkal, barátaikkal, illetőleg szülőVadexport Megkezdődött az élő nyu- lak befogása is. A puska nélküli vadászat során 1500 méter hosszúságú hálókat feszítenek ki. s azokba terelik a hajtők a tapsifüleseket. A megriadtan rohanó állatok valósággal beletekerednek a hálóba, a közelben rejtőző vadászok azonban nagy ügyességgel pillanatok alatt kiszabadítják, majd az előkészített ládákba rakják őket. Ütravalóval, eleséggel is ellátják a nyűlakat, mivel messzire utaznak: Franciaországba, Svájcba és Olaszországba, az ottani állomány felfrissítésére. A MAVAD 55 számú hatvani „Aranyfácán” vadátvevő és hűtőtelepe az idén 5 ezer fácán, ezer nyúl és háromszáz vaddisznó, őz és szarvas átvételét tervezi. földjükkel. Ez azon alapul, hegy bizonyosak vagyunk abban: minden földink élénk érdeklődéssel kíséri megyénk életét, örül az ottani sikereknek, bánkódik, ha rossz hírt kap. Kétségtelen az is, hogy az újabb, sikeres nekibuzdulást nagyban motiválta, hogy a megye párt-, állami és társadalmi vezetése teljességgel támogatta és támogatja munkálkodásunkat. Nem utolsósorban nekik köszönhető. hogy 1984 nyarán megtartottuk az alakulóülésünket. Úgy véltük, nem szabad megállnunk. Ezt igazolta az az év decemberi rendezvényünk is, amikor pompás estet hoztunk össze a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. — Talán vegyük sorra, hogy az elmúlt időszakban milyen közös programokat sikerült megvalósítani . . . — Egy olyannal érdemes kezdeni, amely nem rendezvény ugyan, de kiemelkedő jelentőségű dolog. Arról van szó, hogy megszereztük ezt a klubot, amely helyet ad majd a találkozóinknak. Ha körülnéz, látja, ideális körülményeket biztosít. Minden hónap első csütörtökén a miénk. Nos, a kérdésére visszatérve . . . Megszerveztük az egri földreformünnepséget, továbbá ott volt az a gödöllői kiállítás, ahol a megyei vállalatok mutatkoztak be. Nagyszerűen éreztük magunkat mindkettőn. Közösen elmentünk egy színházlátogatásra, ahol Szemes Mari — ugyancsak földink — produkciója kápráztatott el minket. Megnéztük Kő Pál szobrászművész kiállítását is. Kerestük, kutattuk a kapcsolatot az otthoniakkal. Sok időbe, energiába került, de nem bánjuk. Közben persze gyarapodott a tagság is. s ez is okozott nehézséget, hiszen — „forrás" hiányában — úgy kellett „nyomozni” az egyes emberek után. Tudomásul kellett vennünk. hogy szinte „berobbantunk” az egyes családok hétköznapjaiba, s nekik is meg kell szokni, hogy most már él. létezik a kör, tehát erre is kell időt szakítani. Külön öröm, hogy mostanra teljes lett a vezetőségünk. — A tervek között szerepelt hajdanán, hogy az egyetemekre is gondolnak, valamint különböző szekciókat hoznak létre .. . — Ezekről nem is mondtunk le. Eltökélt szándékunk. hogy minden egyetemen felkeressük az ott tanuló megyebeli diákokat, s velük is bővülhet ez a társaság. A másik . . . Hat szakcsoportot szeretnénk. Már szép számú az agrárosoké. a közgazdászoké, az egészség- ügyiseké. gyarapszik a pedagógusoké. A művészeti egyelőre valamelyest szőkébb. Ezek további szervezése elsőrendű feladat. Az alakulóülésekre várjuk az otthoniakat is. Minden egyes csoportnak elnökei és titkárai lesznek. Akiket felkértünk ezekre a tisztségekre, azok boldogan vállalták. — A vezetőségi ülésen meghatározták a jövőre vonatkozó elképzeléseket is . . . — Ezek egyike, hogy több baráti körrel is kapcsolatot teremtünk majd. Ez a borsodiakkal és a vasiakkal már elég intenzív. Lesz aztán egy kötetlen beszélgetésünk, s itt a Hevesi Szemle törekvéseiről hallhatunk ismertetést. Ezt követően Kulcsár Kálmán egyetemi tanár, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese és Bánffy György színművész szól majd a pályájáról. Tavasszal kirándulunk Egerbe, s itt kell megemlítenem, hogy már a másik három város is jelezte, szívesen látnának minket. S van egy olyan elgondolásunk is, amely igazán komoly erőfeszítést kíván meg Jövő tavasszal az egri Gárdonyi Géza Színházban akarunk megtartani egy gálaműsort. Ezen a megyéből elszármazott művészek lépnének fel. Ez hát a féléves program, de ezektől függetlenül találkozgatunk majd ebben a klubban. — Az ülésen megannyi jó javaslat elhangzott még . . — Ügy van, s ezekről sem feledkezünk meg. Faluvégi Lajos, az elnökünk, például három ötlettel segítette az előrejutást. Elmondta, hogy jó lenne egy olyan információs füzetecskét kiadni, amelyből a tagság tájékozódhatna az egyes eseményekről. Utalt arra is, hogy a Hevesi Szemle gárdája bemutathatná azoknakaz embereknek az érdekes, izgalmas, tanulságokban bővelkedő pályáját, akik a megyéből származnak. Végezetül megemlítette, hogy nem volna rossz olyan pályázatot kiírni az itt tanuló diákok számára. amelyben a szülőföld iparának és mezőgazdaságának esetleges problémás kérdéséire kereshetnék a választ Ügy hiszem, ezeket az ideákat — akárcsak a többit — hasznosítjuk majd. Láthatja, lelkesedésben sem itt, sem odahaza nem szűkölködünk Ez pedig feltétlenül alapot adhat a hasonló szintű folytatáshoz ... Sárhegyi István Kartondobozokba kerülnek a fácánok ... (Fotó: Szabó Sándor)
