Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-10 / 290. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. december 10., szerda Tájékoztatásról és közvéleményről az elektronika korszakában 111/1. Kezdetektől a máig a kutatásban----------------------------------■■■■-' B E gyre bonyolultabb a tájékoztatás rendszere. Özönlenek a hírek a világ távoli sarkaiból is. Nincs megállás: hazánkat is megérintette már az új informatikai robbanás szele, számítógépek, műholdak és más technikai segédeszközök szolgálják az embert. Nem könnyű megtalálni a helyet ebben az átrendeződő, másfajta szemléletet követelő világban. Mihez kezdjen az „egyszerű” olvasó vagy tévénéző a számára hasznavehetetlennek látszó ismeretekkel, hogyan igazodjon el? A politikai döntéshozók hogyan mérjék fel a közvélemény álláspontját? Ezekkel az igen fontos kérdésekkel vet számot a Tömegkommunikációs Kutatóközpont, melynek igazgatója Szecskö Tamás, aki nemzetközileg elismert szakember. Kevesen tudják róla, hogy Heves megyei származású. Amikor arra kértük, hogy lapunk számára nyilatkozzon, ezért is vállalkozott szívesen az interjúra. Alakulás: a reform kezdetén — Elsőként arra szeretnénk kérni, hogy röviden mutassa be a vezetése alatt álló intézményt, szóljon megalakulásának körülményeiről! — Megalakulásunk a gazdasági reform kezdetére esik. 1969-ben indultunk. Új igények jelentkeztek: információkra volt szükség a társadalom vezetésének legkülönbözőbb szintjein. Az első időben a rádiót és a televíziót vizsgáltuk, de már a második évtől közvélemény-kutatásokat is végeztünk. Akkoriban és ma is legtöbbször a gazdasággal kapcsolatos véleményekre, hangulatra kíváncsiak. Jelenleg 120-an tevékenykedünk, fele részben a tömegkommunikációt elemezzük, fele részben pedig a közvéleményt. A kutatók között több szakma képviselője megtalálható: szociológusok, pszichológusok, közgazdászok, matematiktisok. jogászok működnek együtt. Ezt az indokolja, hogy e terület tudományágak közötti (kapcsolatot feltételez. Vizsgálatainkat úgynevezett reprezentatív mintákon végezzük. Tehát vagy az egész országot kell képviselnie a megkérdezett körnek, esetleg belső megoszlását, de adott esetben egy meghatározott réteget, melynek körében a probléma érdekes lehet. Nagy felméréseink olykor évekig is eltartanak. Ez az egyik véglet. A másik : egynapos átfutással „szondázunk”, ez telefonon történik. — Mintha az utóbbi időben felfokozódott volna az érdeklődés az önök által vizsgált kérdések iránt. Több-e a megrendelésük? — Ez változó, ha az elmúlt 15 évet nézem, akkor az igény egyenletesen fejlődik. Vannak ugyan olyan időszakok, amikor kevésbé érdeklődnek információink iránt, máskor meg jobban. Olykor a rádió támaszkodik felméréseinkre inkább, olykor pedig a televízió. A szerkesztőségek, a nagy tömegkommunikációs szervezetek a döntések, szerkezeti változások idején keresnek föl bennünket, hogy mindez megalapozott legyen. Annak idején például a hét végi lapstruktúra átalakulásakor kellett nekünk is komoly vizsgálatokat végezni. Ahogy vélekedünk — Régebben a Tömegkommunikációs Kutatóközpont az MRT-hez tartozott. Mi változott meg az utóbbi évben? — önálló intézetként tevékenykedünk 1985. január 1-től. A felügyeletet fölöttünk a Tájékoztatási Hivatal elnöke gyakorolja. Költségvetésünket a Minisztertanácstól kapjuk. — Hazánkban nincsenek nagy közvélemény-kutatással foglalkozó szervezetek. Az önöké az egyetlen ilyen jellegű intézmény? — Nem egészen, mert a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének is van közvélemény-kutató csoportja, másrészt a KISZ Ifjúságkutató Csoportja is folytat ilyen jellegű vizsgálatokat. De ők meghatározott körben mozognak. Az egész lakosságra vonatkozó felméréseket, melyekben a gyerekektől a nyugdíjasokig mindenki benne van. csak mi végzünk. — Milyen jellegű kérdéseket tesznek föl, kutatásaik milyen irányúak? — A politikai, gazdasági és közéleti eseményekkel kapcsolatban gyűjtünk véleményeket. Ezek irányulhatnak folyamatokra csakúgy, mint konkrét történésekre, mint például legutóbb a reykjaviki találkozó. Figyelemmel kísérjük a gazdaság megítélését vagy például a választásokkal kapcsolatos közvélekedést. — Nyilvánvalóan komoly elméleti alapokra van szükségük. Hogyan építik ki kapcsolatrendszerüket ? — Létezik egy érdekes forma, amelyről még kevés szó esett. Ez a TÁIT, a Társadalomtudományi Informatikai Társulás. Ezt az öt legnagyobb magyar társada- Icrr.Áutató központ hozta létre, ebben mi vagyunk az alapító tagok. Feladatunkat tulajdonképpen az teszi nehézzé, hogv a legtöbb országban léteznek olyan akadémiai intézetek vagy egyetemi tanszékek, amelyek vizsgálják a kommunikáció elméleti vonatkozásait. Nálunk ilyen nincs, ezért Münnhausenként saját magunkat „kell kiemelnünk a mocsárból”, elméleti kutatással is foglalkozni a gyakorlat mellett. — Gondolom ez nem csekély erőfeszítést követel. Milyen tudományos alapokra van szüksége a kommunikáció kutatójának? — Tulajdonképpen három mezőt kell vizsgálni. A befogadókat. a közönséget; a lapok hasábjain megjelenő, a képernyőn feltűnő tartalmat; illetve magát az újságírót. a kommunikátort, a szerkesztőségek munkáját. Ezért szociológiai, pszichológiai és közgazdasági eszközök egyaránt szükségesek. A tévé a családban — Nem érzik-e a szakemberek az intézetben e helyzet hátrányait, nem bizonytalanodnak el, ha nem tisztázottak az elméleti alapok? — Ellenkezőleg, ez teszi izgalmassá a munkát. Járatlan utat vonzóbb bejárni, mint egy jól megépített autópályán haladni. Néha kutatás közben jövünk rá izgalmas alapkérdésekre. így például az egyik kolléga kandidátusi disszertációt ír egy nemzetközileg is figyelemre méltó szociálpszichológiai felfedezésről. Rájött arra, hogy a televíziós készülék a családban sajátos funkciót tölt be: a konfliktusok lejátszásában segít. A házaspár egymás mellett ül. nézi a műsort, esetleg éppen feszült viszonyban vannak egymással. Ügy kommentálják az adást, hogy az üzenet a házastársnak. Ebből a gondolatból egy izgalmas, eredeti megközelítési mód rajzolódik ki. (Folytatjuk) Gábor László A. PROSKIN: A fejsze Csizsikova, a laboratórium munkatársnője kiíratott az egyéb irodaszerekkel együtt egy fejszét is. A főnök nem nézte meg az utalványt, csak aláírta. De. aláírták a gazdasági hivatalban is. A raktáros, az öreg Csűr- kin azonban természetesen észrevette, és felháborodva lobogtatta a papírt: — Mi ez? — kiáltotta mérgesen. — Minek az a fejsze? És honnan veszik, hogy nálam ilyesmi hever a polcon? És minek az magának ... talán fel akar valakit aprítani vele? A főnök magához hívatta Csizsikovát. — Mit művelt velem? — toporzékolt. — Mi a csudának kell magának fejsze? — Csak kell... — bigy- gyesztette el az ajkát Csizsikova. — És ne kiabáljon! — Bocsánat... — fújt visszakozót a főnök. Csurkin panasza eljutotta gazdasági igazgatóhoz is. — Hallgasson ide — kezdte idegesen. — Talán elment az esze, hogy ilyesmit kér? De akár elment, akár nem, fejszét nem kap! Csizsikova titokzatosan elmosolyodott. Az igazgató kissé elbizonytalanodott. Mindenesetre, odébb tolta az íróasztalon a hamutartót. — Talán valaki megbántotta ? — kérdezte. — Hogy is mondjam ... felelte Csizsikova. — Például én most itt állok ön előtt... de, ha mondjuk, egy fejszével jöttem volna, bizonyára hellyel kínálna. — Foglaljon helyet — mondta gyorsan az igazgató. Aztán meggondolta magát. — Vagy nem. Menjen! A fejsze híre villámgyorsan terjedt az intézetben. Eleinte mindenki csak nevetett rajta, aztán elkezdtek gondolkozni. Elsőnek Ahap- kin technológus. — Csizsikova elvtársnö ... — szólt, az irodába lépve. — Én a múlt évben tíz rubelt kértem tőled kölcsön. Visszahoztam egy kis csokoládé kíséretében ... Ne haragudj ! Ahapkin után a szervezési részleg vezetője kopogtatott be. — Hm... — kezdte zavartan. — Hány éve is dolgozol nálam, Csizsikova? Ideje lenne egy kis déli üdülésre elmenned. írd meg a kérelmet, aláírom ... — Csizsikova elvtársnö — kezdte az igazgató, amikor magához hivatta — foglaljon helyet. A közvetlen főnöke prémiumra javasolta jó munkájáért... És a kartársak, munkatársak áradata egész nap szünet nélkül tartott. A munkanap végén barátnője a szomszéd részlegből elragadtatással kérdezte: — Hogy sikerült ez neked? Csizsikova elmosolyodott. — Tudod... — mondta —. egy fejsze, különösen, ha az irodai, nagyon jó önvédelmi eszköz. Azt az embert, akinek fejszéje van. jobban becsülik . . Fordította: Antalfy István AZ ALMA MATER ÉS HUSZONÖT ÉV Jubilál a női kórus Megalakulásának huszonötödik évfordulója alkalmából nagyszabású hangversenyt adott a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola női kó. rusa. Az ünnepélyes órában a Művelődési Minisztérium, a Kóta és Eger Város Tanácsa is méltatta az amatőr éneklés sikereit, az országos fórumokon sorjázó szerepléseket. Valaki az illetékesek közül, inkább szónoki fordulatképpen említette az alma matert, a főiskolát, mint ennek a kóruséneklésnek megteremtőjét, táplálóját, keretét. Ezzel a latin kifejezéssel tette még bensőségesebbé a hangulatot, amely a Líceum dísztermében Sigrist freskója alatt uralkodott. Az volt a legérdekesebb, hogy Tar Lőrinc karnagyi irányítása mellett egy mindig is jelenlévő igény fedezhető fel ebben a kórusban: ellenállni a múló divatoknak, lefékezni a modern életstílusnak azt az emésztő, romboló hatását, ami a zajban. a decibelekben, a fegyelmezetlenség. olykor a kakofónia rohamaiban tör ránk. A kórus a zenét, az együtténeklést úgy fogja fel. mint ami szükségszerűen hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Mert valami módon — így is — küzdenünk kell a lélek elsivárosodása ellen. Dicsérjük — mert okkal tesszük — a jubileumi hangverseny műsorösszeállítását. Monteverdi, Pergolesi és Albinon í korát, szellemiségét már csak azért sem kár megidézni. mert ezek a vokális müvek éppúgy otthonosan 1 visszhangzanak bennünk mint az évek óta újból sokat játszott Adagio Tomas- so Albinoni mestertől, a XVIII. század elejéről, Bartók és Kodály pedig mérce szellemi állapotunk, nemzeti önértékelésünk tekintetében A Huszárnótától, a Bolyongáson, a Vejnemöjnen muzsikaion, a Pünkösdölön át egészen az Ének Szent István királyhoz és az A magyarokhoz című kompozíciókig egyenesen visz a gondolatsor: nem csak úgy egyszerűen az emberek közötti összhang. a harmónia kiéneklése, megtalálása a fontos — ez is feladata a kórusnak és az alma maternek —, de még inkább az, hogy tudatosan átéljük, életünk elemévé tegyük mindazt, amit szellemi nagyjaink hagytak ránk. Innen és ezért minden barátság indokolt és jogos a művészi indíttatású emberek között. Ezt a gondolatot táplálta Marik Erzsébet zongorajátéka — Kodály: Marosszéki táncok —, ahogyan a Kodály- mú zárófutamaiban remek galoppként dolgozta fel az egyébként is fergeteges ritmust. vagy ahogyan az Egri Szimfonikus Zenekar (Far. kas István együttese) együttzenélt a főiskolás lányokkal S, ha még hozzátesszük, hogy a jubiláló kórus egykori tagjai közül is sokan visszajöttek a hangversenyre össz- kart énekelni, a veretes szövegű vers buzdítását felerősíteni. már éreztettük az alma mater és a jubileum kettőzötten élénk jelentőségét (farkas) KONCERT AZ EGRI IH-BAN Lilla titka Sötétség, fény. Aztán megint ugyanez; piros. zöld. sárga színben játszik a színpad. A szólógitáros egyszer csak kackiás kalapot. kockás zakót ölt, így lejt egy táncot a színpadon még egyébként sem otthonosan mozgó énekesnővel, Vincze Lillával. Mária-nap alkalmából keresnek egy ünnepeltet, akit megajándékozhatnak friss kislemezükkel. Csakhogy a Napoleon Boulevard egri rajongói között senki nem viseli ezt a nevet, így egy Judité lesz az ajándék. A kedves .gesztus után felteszik a boldog lánynak a kérdést: Van-e kedve velük énekelni? Nincs. Ezért aztán a zenekar néhány tagja maga vonul a színpad előterébe, hogy mfegnózenére eltá- togja: „Lovat akarok rajzolni!” Ez a „show”, és emellett persze hozzávetőlegesen egy órán át szólnak a dalok a zenekar első nagylemezéről. ami oly irigylendő gyorsasággal lát napvilágot Állítólag még az év végén (Fotó: Köhidi Imre) A koncerten azonban a rossz erősítés miatt — amiben va. lószínűleg közrejátszik, hogy a csapat felszerelésének egy részét a múlt héten elloptáíc — a szerzemények szövegéről keveset tudunk meg. Annyi azonban biztos, hogy jó zenészek muzsikálnak itt. de ez már akkor is kiderült, mikor Solaris volt a nevük és énekes nélkül léptek fel. Akkori munkásságuknak viszont semmi kézzelfogható nyoma nem maradt, hiányzott az igazi közismertség. Most gyertyák himbálódz- nak a nézőtéren és „füst is van, ami betakar”, mikor Lilla elénekli. hogy: „Ugye eljönnek ma a repülök.” A népszerűséget hozó nagy slágerüket később másodszor is eljátsszák, ez jelenti az est végét. A „telt ház” kitódul az utcára, a kezekben az első ráadás közben „égből hulló” szórólap. Vannak merészek, akik a hideggel dacolva. autogramra vadászva várnak — ez pedig a siker jele.. (kovács)
