Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1986. december 31., sif rdo Clair Vilmos adomái Idestova száz esztendeje. 1888-ban jelent meg Clair Vilmos Adomatár című kö­tete. A kötet tartalmára az alcíme utal: magyar történe­ti és társadalmi adomák, apróságok és szójátékok ta­lálhatók a gyűjteményben. A szereplők mára már el­felejtett főurak, politikusok, de a legtöbb mosolyt fa­kasztó eset hőse a névtelen egyszerű ember. Ebből kö­vetkezik, hogy a történe­tek többségében a népmesék dramaturgiája dominál: a jó elnyeri jutalmát, itt pedig mindig az adomahős a szel­lemi győztes, mert helyzet­felismerésével, véleményé­vel. válaszaival látványo­san teszi nevetségessé ellen­felét. 1850-ben történt. Gyulai Gaal Ede teljhatalmú kirá­lyi biztost egy szegény öreg­asszony kereste fel. s arra kérte, váltsa föl egyetlen százas Kossuíh-bankóját. mert elfogyott a pénze: — Menjen, kend, keresse meg Kossuthot! Váltsa föl ö a bankót, ha már meg­csinálta! — szólt mérgesen a királyi biztos. — Csókolom a kezeit a méltóságos úrnak, hisz a császár százezer emberrel keresteti már két álló esz­tendeje. és mégsem akad rá. Hogy találná meg akkor ilyen magamfajta öregasszony?} ★ Egy fővárosi napilap va­lamelyik számában a követ­kező kishírt közölte: öngyilkosság. X. város­ban egy hajadon komorna szerelmi csalódás miatt agyonlőtte magát. Másnap a szerkesztőség helyreigazítást adott: A tegnapi öngyilkossági hírünket hiteles informáci­ók alapján helyre kell iga­zítanunk, mert az eset nem X. városban, hanem Z. fa­luban történt, s az illető egyén nem hajadon, hanem családos, nem komorna. ha­nem belső huszár, nem sze­relem. de adósság miatt, és a világért sem agyonlőtte, hanem felakasztotta magát. * — Aztán látott-e kend ott Boszniában eleven ágyút, András? — Hogy láttam-e? Az egyik még a bal lábamat is el­vitte alólam. — De hiszen megvan kendnek a bal lába! — Persze hogy megvan. Mert amíg az erpber Boszni­ából idáig jön. százszor is kinő a lába! ★ — Főtisztelendő uram. meghalt a fiam. tartson va­lamiféle gyászbeszédet fe­lette! — Szívesen — mondta a pap. — De hát mi legyen a beszéd fő gondolata? Mond­jon a fiáról valami jel­lemző tulajdonságot! — Hát, nagyon szeretett — verekedni! ★ Albrecht főherceg az 1850- es években körutat tett Magyarországon, s amikor is az egyik, tiszta magyar falu éktelen Vivát! kiáltások­kal fogadta a főherceget. Éljen nem hallatszott egy sem. A főherceg kíséretéből va­laki megkérdi a jegyzőt, mi­ért nem mondják inkább azt hogy Éljen? <­— Veszett természetük van ezeknek — magyarázza a jegyző —. mert az éljent nem tudják kimondani anél­kül, hogy azonnal hozzá ne tennék azt, hogy Kossuth Lajos! ★ Nagy Frigyes porosz ki­rály egyszer jókedvében ér­demkeresztet adományozott egy hadnagynak. — Felség — szólt az elbi­zakodott tisztecske —, kitün­tetést csak a csatatéren fo­god hatok el! t —< Ne bolondozzék! — vá­lasztat a király. — Maga miatt csak nem kezdhetek háborút! ★ A tudakozó intézetben: — Csak egy helyen van üresedés. Elmenne ön für- dőszolgának? — Szívesen. — Érti-e a vízkezelést? — Hogy értem-e? Hiszen borkereskedésben voltam alkalmazva! * V ★ A Bach-korszakban egy bizonyos Buday A. nevű férfit neveztek ki Beregbe adminisztrátornak. A kine­vezett kerülni akarta az ün­nepélyes fogadtatást, senkit sem értesített a jöveteléről. Ennek dacára a megyei pan­dúrok Uszkay csendőrbiz­tossal az élükön a vendég elé lovagoltak a nyíregyházi állomásra, ott fogadták. — De hát hogyan tudták meg az urak. hogy jövök — kérdi Buday —. mikor én ezt senkiivel sem tudattam? — Hja uram, — válaszol a kérkedő csendőrbiztos — messziről megérzi a kutya a dögöt! ★ A történelmi nevezetessé­gű königratzi csatáról haza­került osztrák közvitézt fag­gatták élményeiről a roko­nok és ismerősök. A harcos pedig Háry János módjára sok meg nem történt esetet is elmondott, kiszínezett. Vé­gül az egyik rokon megkér­dezte: — Hogy van az, sógor, hogy maguk mindig csak űzték a burkust, maga volt mindig az első az üldözők közt, és mégis nem elölről kapta a lövést? — Hm — vágta ki magát a baka —. hát nem tudja kend. hogy hátultöltő pus­kája volt a burkusnak? K. Gy. M. A női sztriptíz már nem is kelt nagy feltűnést, ám más 'a helyzet, ha férfivetkőzésről van szó. Párizsban az egyik éjszakai bárban a női vendé­gek nagy örömére az erősebb nem is megmutat­ta idomait. Nem lehet tudni, iesz-e jövője a fér­fisztriptíznek, de a kép tanúsága szerint a részt­vevőknek tetszett.. . Miért parkolunk vízszintesen, amikor lehet függőlegesen is? Ez a kérdés % svájci Neuenburg városkából érkezett fotó kapcsán merülhet fel az olvasóban az abszolút helytakarékos parkolás . láttán Humor Analfabéták a költők és filozófusok országában — Cégünk valamennyi dol­gozója közül ön a legaktí­vabb. — Igazán, igazgató úr? — Igen, ön kerüli meg a legnagyobb ívben a munkát. — Hol szerezte ezt a sze­relőruhát? — A feleségemtől kaptam ajándékba. Tegnap este va­lamivel hamarább értem haza, és ez a ruha ott füg­gött az ágyam felett. A zsebtolvaj egy új divat­lapban lapozgat. — Valódi sznob lettél — jegyzi meg egy kollégája. —' Ez nem sznobság. Vé­gül is tudnom kell, hogy a következő szezonban hol lesznek a zsebek. Amikor a férfi a második üveg pezsgő után megkéri a sztriptiztáncosnőt, hogy vetkőzzön le, a táncosnő így válaszol: .— Bocsássa meg, hogy fenntartom a ruhámat, a ma­gánéletben nem szívesen hordom a munkaruhámat. — Mindenkiről a ruhája alapján lehet megállapítani, hogy kicsoda! — mondta a szélhámos és átöltözött. A turista meséli otthon: — Kanadában szörnyű hi­deg volt! Mindig egy fél órá­ig kellett melegítenem a lo­vamat, amíg elindult. Egy berlini mondja el af­rikai vadászélményeit egy bajornak: — Oroszlánokat lőttem — be a hátizsákba! Zsiráfokat lőttem — be a hátizsákba! Elefántokat lőttem ... — Megállj! — kiáltja a ba­jor. — Lőni lőhetsz tovább, de ha az elefántot is bele­dugod a hátizsákba, akkor ütök! — Doktor úr, azt hiszem, nem vagyok egészen normá­lis. — Miért? — Szeretem a felesége­met, és gyűlölöm a titkárnő­met. — Gyakran fekszel le a fe­leségeddel, Karl-Heinz? — Csak ha fáradt va­gyok ... — Nem értem, Doris, ho­gyan állhatsz össze az első emberrel, akivel össze­akadsz ! — Tévedsz, mama. Hugó nem az első. A költők és a filozófusok országában csaknem félmillió felnőtt nem tud olvasni, és nem tudja a nevét leírni. Az NSZK 2,2 millió állampol­gára nem tud elég jól írni és olvasni ahhoz, hogy bank­vagy hatósági űrlapokat ki- töltsön. Az NSZK-ban össze­sen 2—3 millió analfabéta van — közölték nyelvtudósok az „Írás- és olvasás tani tás, mint a felnőttek alapképzé­se” témáról egy alsó-szász- országi nemzetközi konferen­cián. Az NSZK az analfabétiz­mus problémájával nem áll egyedül. Az olaszoknál a szakemberek becslése szerint átlagosan öt felnőtt közül kettő nem tud írni és olvas­ni. A szakértők nem látják világosan, hogyan lehet az iskolákban az analfabétiz­musnak elejét venni. Hiá­mikor Stux Arnold hivatásos dinnye­csősz egy alkalommal fülöncsípte a tizenkét éves Vékási Petyát. amint az egy négykilós pirosbélűt akart éppen leszakítani a száráról, aznap azzal a jóleső érzéssel tért nyugovóra, hogy lám, nem élt hiába, a lelkiismere­tes munka megtermetté gyü­mölcsét, három évtizedes ál­dásos tevékenysége csúcsá­ra ért, sikerült elkapnia egy gyümölcstolvajt. Stux Ar- noldnak ezzel hosszú időre biztosítva volt a sikerél­mény, ami a szakemberek szerint jobb közérzetet biz­tosit, mint három fél tör­köly, korsó sör kísérővel. A sikert valóban úgy áhít- ja mindenki, mint sivatagi vándor a flaska vizet, s úgy érzem, ki-ki a maga képes­ségei szerint meg is tesz min­dent. hogy sikerélményben legyen része, így bátran ál­líthatom, hogy mi a tízmil­lió sikeres ember országa va­gyunk. Lelki szemeimmel máris látom, hogy eme megállapí­nyoznak a kutatás alapjául szolgáló adatok is. Az írni és olvasni nem tudók szá­mát legutóbb 1912-ben mér­ték fel Németországban. Különösen vidéken nehéz a problémát leküzdeni, mer! ott mindenki mindenkit is­mer. és az emberek szégyel­lik, hogy mint felnőttek még egyszer olvasni és írni ta­nuljanak. De nem mindenütt vonakodnak az emberek az írástudatlanság beismerésé­től annyira, mint a költők és filozófusok országában Amíg az NSZK-ban csak 6000 felnőtt akart speciális tanfolyamokon írni-olvasni megtanulni, Angliában az utóbbi évben több mint 70 ezren jártak ilyen tanfolyam­ra. Az NSZK-ban csak azó­ta látogatják ismét többen a tanfolyamokat, amióta a munkaerőpiac feltételei ész­revehetően romlottak. Gyerünk tásra jó néhányon élénk fej- csóválásba kezdenek, amivel egyet nem értésüket akarják kifejezni. A kételkedőknek azonban nincs igazuk, azon egyszerű ok miatt, hogy nálunk még az olyan teljesítmény is si­keresnek számítódik, amiért másutt nem adnak egy ka­lap vegyes műtrágyát sem, A minap például beszélge­tek egy sráccal, aki nyáron fejezte be középiskolai ta­nulmányait. „Hogyan zaj­lott le az érettségi?” — ér­deklődtem a gyerektől, aki büszkén közölte, hogy át­ment. „Na, de hogyan?" — forszíroztam a dolgot, mi­re megtudtam, hogy a léc ugyan mozgott, de azért fennmaradt. Szóval olyan kettesre sikeredett. „Es mit szóltak a szüleid?” — tettem fel még egy kérdést. A vá­lasz nem kis megrökönyödé­semre így hangzott: „Ó. na­Légi kleptománia Az Air France francia légitársaság vezetőségének közlése szerint a Concorde repülőgépek utasai egy év alatt 840 000 kanalat, 730 000 villát, 741 000 kést, 625 000 csészét és irdat­lan mennyiségű könyök alá való kispárnát vittek magukkal „emlékbe”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom