Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. december 31., szerda 7. Egri emlékek csokra Ruttkai Éva emlékezete “AGRIA JÁTÉKSZÍN O,öáliáS0K AZ Eláll ¥Ä!l tiÉMItAfi $ ÖtttCli Ü ... I ■ .. I I ILp /V.^4 f f • r> ^ K | />r° ; * ...UAK ., >.\ % A közönség nem felejti Ruttkai Évát. Míg élt, az előadás végére virágok díszítették a színház előtt parkoló autóját, mióta meghalt, ismeretlen hódolói naponta friss csokrokat helyeznek el sírjára, a Farkasréti temetőben. Most mi is egy csokrot gyűjtöttünk egybe, hogy az egriek nevében hódoljunk a színészet nagyasszonya előtt. Mindig jó szívvel gondolt a városra, két esztendővel ezelőtt. 1984-ben így emlékezett életében betöltött szerepére: „Nyolc évvel ezelőtt életem legnehezebb időszakán segített át Eger. Nem is tudnék különbséget tenni emberek között, mert mindenki. akihez ott közöm volt. olyan szeretettel vett körül, amilyennel még nem találkoztam. Egy súlyos tragédia után megfogtak, és szó szerint lecipeltek. Amíg élek hálás leszek, hogy ezt megtették.” Hogy mi történt, arra szinte mindnyájan emlékszünk: Latinovits Zoltán halt meg abban az esztendőben. Akkor az Agria Játékszín Heltai Gáspár: Magyar de- kameron című darabját tűzte műsorra. Ruttkai szörnyű lelkiállapotán a társulat, a közös munka enyhített. Így emlékezik Voith Ági a tíz évvel ezelőtti eseményekre: „Rcmhányi és én mentünk fel Latinovits halála után Évához, kifejezetten azért, hogy folytassa, amit elkezdtünk: jöjjön el velünk Egerbe. Sokat kellett győzködni, de megértette, hogy ezt a iperiódust könnyebb átvészelni. ha dolgozik, ha játszik. Végül is a remek szereposztás következtében nagyon jó előadást hoztunk össze. KoK légiumban laktunk, és éjlel két-három óráig borozgat- tunk. beszélgettünk, hogy ne hagyjuk magára Évát egy pillanatra sem.” A darab rendezője, Romhányi László Í9V fogalmaz: „A társulat vezette őt vissza az életbe, ezt a darab bemutatóján meg is köszönte. Már mentek a próbák, amikor megérkezett Latinovits halálhíre. Az addig jókedvű, nagy íel- szabadultsággal. kedvvel próbáló Ruttkai teljesen összetört. Eltűnt előlünk, bezárkózott. fekete rulhát vett fel. őrült jelenetei voltak az utcán. Elhatároztuk, hogy lesz ami lesz. megpróbáljuk megmenteni. Abban egészen bizonyosak voltunk, hogy enél- kül ő is eldobta volna magától az életet. Először nem akart minket fogadni, de világosan megmondtuk neki. miről van szó. Arra hivatkozott: nem fog az agya, képtelen koncentrálni. Lecserélhettük volna, de ezt éppen az ő érdekében nem tettük. Akkor még Pesten, Bessenyei lakásán folytak a próbák, de alig tudott dolgozni. Később már nagyon igyekezett odafigyelni. Külön súgót kért. attól kezdve nem volt nagy baj. Közben kétszer utazott le Szemesre éjszaka. A feladatot az utolsó energiával oldotta meg. A kritikusok furcsa módon ezt alig vették figyelembe. Úgy vélem, példátlan eset volt ez. a szakmában nemigen fordul elő ilyesmi. Biztos. hogy ezzel a gárda az életét mentette meg ...” Az Egerben töltött napokról így beszél Agárdi Köbömé, a Magyar Állami Operaház nyugdíjas szólótáncosnője: „Ruttkai Éva a pulijukkal. Bagóval volt ott. mi is vittük a férjemmel a kutyánkat, közösen sétáltattuk őket. Éva édesanyja is ott volt velünk. Rengeteget kirándultunk, elmentünk Párádra. Bélapátfalvára. Nagyon szomorú volt Ruttkai. de mindenki, az egész társulat ott volt körülötte, segítettünk felejteni. Azt mondtuk neki: a színpadot szereted, a közönséget is. a közönség is szeret téged. így muszáj csinálnod." így tehát 1976 egri nyara Ruttkai Éva életében, művészi pályájában különösen fontos volt. Nem tartozik ugyan kiemelkedő alakításai közé a Magyar dekameron. de segített abban, hogy új: a megtalálja magát. Ahogy ő értékelte ezt a szereplését: „Csábított a szép szöveg, a fordulatos cselekmény, a játék és nem ulolsósorban az a lehetőség, hogy öt különböző alakot ölthetek magamra egy este.” Nyolc évvel később az Iphigeneaia a Tauruszok földjén című darab címszereplőjeként hálálta meg mindezt. Erről a nőalakról így nyilatkozott 1984-ben: „Két éve új ajándékot kaptam Egertől. Az Iphigenei- át. Boldogan vállaltam, hiszen pályám sok mindennel elkényeztetett. de görög klasszikusokkal nem. Igaz. valósággal belehaltam", hogy nagyon nagy erőfeszítés volt. hiszen hatszáz sor. hatszáz nem akármilyen sor. De ott. a vár kövei között, különösen nagy élmény volt játszani. Olyan volt. mint egy szertartás, amiből a színész is erőt merít.” .Ebben a műben már művészetének érett teljességét nyújtotta, csupán a színművészeti iskola hallgatói jelentek meg oldalán különböző alakokban. Annak idején igy írtunk kritikánkban az előadásról: „Már tudom, hogy nemcsak a bosszú tü- zét őrző. a zsarnoki hatalommal dacoló Elektrát léhet szerelemmel szeretni, hanem nővérét. Iphigeneiát is. Törékeny asszony. Mégis erősebb a legerősebb férfinál: megbékít a sorssal, rendet rak a legnagyobb zűrzav irhán: életünkben. Olyan világban oldoz fel bűneink alól. amelyben már úgy tűnik. nincs segítség. Ereje az áldozatoké, a megtiprottaké. hiszen isteni kegyelem már az is. hogy megmaradt: apja áldozókése alól mentette ki a szűzi Artemisz...” S Ruttkai alakításáról: „Eddig csak az elemezhető valóságról beszéltem. De valahogy szólni kell a csodáról is. Ruttkai Éva alakítása természetes közegre találhatót! — s ez az előadás legnagyobb dicsérete. Ha annyit mondok, hogy ö Iphigeneia. akkor talán közel jutok az igazsághoz. Egy-egy mozdulatával. hangjának dallamával világokat teremtett. Körötte barbár dobok szólaltak meg. s a nevesincs romokból Artemisz temploma épül. Akihez szólt, abból Oresztesz vált. hiába játszotta testvérét másik fiú néhány pillanattal azelőtt Szenvedésből termett asz- szonnyá alakult, ahogy a női sorsról beszélt, majd a mítoszok mélyén élő testvérré, mikor a nővéri szerétéiről. Miatta és általa külön értelmet is kapott és elvesztette kényszerszülte megoldás jellegét a megosztott szerep. Azt jelentette a váltás, hogy Iphigeneia valamennyiünkké. ha levesszük álarcunkat. S volt egy olyan pillanat, miikor úgy éreztük, bármelyikünk megtehetné ezt a nézőtéren. Ehhez talán felesleges bármit is fűzni. Kiteljesedett az Egerhez fűződő kapcsolat. Két találkozást elevenítettünk most fel. de ebben tükröződik sorsának teljessége Tíz évvel később Ruttkai követte Latinovitsot. ahogy sokszor fogalmaznak: Júlia Rómeót. Nagy lelkierővel teljesítette ki pályáját ebben az évtizedben. A színészet nagyasszonya. boldogasszonya lett. Szörnyű betegsége ellenére a derű és a szolgálat belső erejével állt közönség elé. Ezt a csokrot, amelyet most kötöttünk, tiszteletünk és szeretetünk jeleként helyezzük hóval belepett hantjára. (gábor) A NÉPMŰVÉSZET MESTERE ... „Minél több hagyományt feléleszteni” A rádió népzenei osztályának munkatársai gyakori vendégek voltak az elmúlt tíz esztendőben Terpesen. Csaknem mindig benyitottak Végh Meny- hértné Borotvái Klárához, aki egy-egy dallal, emlékezete mélyén őrzött rigmussal, szokással újra meg újra megörvendeztette a szakembereket. Előadásában a palóc énekek ma is olyan frissek, elevenek. mintha csak abban a pillanatban sarjadtak volna. Keze munkája nyomán pedig hajdani asszonyok díszítőkedve éled újjá. Ezt őrzik az általa hímzett térítők, kötények, ruhadarabok. Pedig még a hatodik ikszet sem lépte túl. Most is, amikor beköszönünk hozzá, csak úgy halkan kedvünkre felidéz egy régi dallamot: „Rakjunk tüzet babám, hadd melegedjem meg Gyenge két karomat, hadd melegítse meg A lábam is fázik, a hátam is ázik Nyalka csizmád nyoma, házam előtt látszik" — A hajlításokat. még summáskoromban lyányként tanultam meg — fűzi hozzá kéretlenül is. — Merthogy csak tizenkét esztendős voltam amikor Heveshatvan- bá mentem a többiekkel együtt dolgozni. Aztán másik évben meg Szerencs mellett próbáltunk szerencsét. Cukorrépát kapáltunk, meg bi- borherét. Aztán aratásnál marékszedő is voltam. Jártunk a Tiszamaros szögleteibe is. Apám is summás volt. Édesanyám meg fonással foglalkozott. csak úgy mint az akkori asszonyok többen, hiszen hatan voltunk testvérek. én a legkisebbik. Másodjára ment férjhez az anyám. 43 esztendős volt. mikor a világra hozott. A betlehemes, lucás. lyánkérős verseket a családban tanultam meg. Hogy kitől? Hát füzetből... Az idősebb bátyám — Borotvái Istvánnak hívták —, elment katonának. — A második világiháború ideién volt már ez. Én meg mint afféle gyeréklány játszottam. a padláson kutattam. S ott megleltem az ő citeráját. meg egy iskolás Irkát. Abban le volt írva a betlehemes. meg más egyebek. Nehezen szedtem ösz- sze a betűket, de a toérmla- keresztapám. aki ismerte ezeket, segített összeilleszteni. Aztán elfelejtettem egy időre. Nehezen telt az életem. Ahogy bekötötték a fejemet. elkerültem anyóso- rnékhoz Kisfüzesre. — A férjhezmenés minden lány életében sorsfordító. Mi ennek a története? — Hát megmondjam az igazat? Egv legényt akartam szeretni, az katonának ment. Vártam is rá egy ideig. Együtt szerepeltünk, mert az akkori tanító Krisztik Pál színdarabokat is rendezett a faluban. Aztán elkerültünk egymástól. Ügy húszesztén- dős voltam, amikor a férjemet megismertem, és hozzámentem. ö szakmája szerint bányászkovács. Borsodnádas- don dolgozott 39 esztendeig. Én meg bekerültem az ő családjába. Húsz hold földjük volt. de négy család élt együtt. Azt műveltük, kukoricát, kapáltunk, mikor mit kellett. Amit termeltünk, ők osztották szét. Hazavágytam a szülőfalumba. Negyvenkilencben vettünk is házhelyet. de még jó pár év eltelt, míg építhettünk rá. így csak 55-ben jöttünk haza végleg. Végh Meny- hértné: — Terveim? Minél több hagyományt szeretnék feléleszteni (Fotó: Perl Márton) Közben megszületett a két fiam Az idősebbik Laci. ma már orvos Budapesten. Meg ás nősült, két unokám van Jó gyerekek, minden hét végén jönnek látogatni. A fiatalabbik meg lakatosi szakmát tanult, de megtetszett neki az egészségügy, ápolónak képeztette át magát, ő is a fővárosban van. — Hogyan kezdődött az önálló életük? — Amikor a gyerekek már nagyobbak lettek. 59-foen elmentem a téeszbe dolgozni, ki a határba. Krumplit ültettünk. arattunk kézzel is Ez tartott öt évig. Aztán ha^ zajöttem. kiváltottam az ipart, s varrtam, hímeztem asztalterítőket, futókat. Akt hozott munkát a környékről Sírokból. Verpelétről. annak dolgoztam / — A népművészet mestere kitüntetést mégsem azért kapta Klári néni? — Úgy volt. hogy mikor meguntam singolni. esténként lejegyezgettem a régi szokásokat, nótákat. Akkor már megalakult az itteni népdalkórus. Ahogy összeültünk a helybeliekkel, mindig több és több régi dal jutott eszembe. Aztán jöttek a falunkba gyűjteni. Borsai Ilonka (szegény, két esztendeje hogy meghalt) Falvai Károly. Vass Lajos. Hívtak szerepelni. Négy esztendeje jártam Kecskeméten az országos népzenei találkozón, de gyakran kértek fel a rádióba is. Kevesen vannak, akiket nem szédített meg az ilyenfajta dicsőség. Végh Meny- hértné olyan, hogy nem kell biztatni, akár kisebb közösség. vagy az ország színe előtt kiállnia. A maga természetességében. amit tud. anélkül, hogy közvetlensége, egyszerűsége kárt szenvedne Hangját pedig egy rövidesen megjelenő lemez is őrzi. A kitüntetésre persze büszke, de nem elbizakodott: — Április negyedikén adták át nekem az okmányt a (rádióban, a Pagodában. Na. amikor átvettem, kértek rá. énekeljek valami szépet. Többféle eszembe jutott, előbb egy Vidróczki-nóta, aztán meg az. hogy Nincs egyebem énnékem egy tanyánál... Meghallgat iák? S mér bele is fog. mert hogy is fejezhetnénk másképp be egy ilyen beszélgetést. mint énekszóval. Jámbor Ildikó (Fotó: Köhidi Imre — Tóth Gizella)
