Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-17 / 296. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. december 17., szerda 3. Egy tanácstitkár elmegy Egy tanácstitkár ez év december 31-től nyugdíjba megy. E tényszerű, szikár megállapítás mögött azonban egy meglehetősen bonyolult ügy szálai húzódnak meg. Az eseményeket most nem azért próbáljuk meg visszapergetni. felidézni, mert — a már lecsillapult — kedélyeket akarjuk felbolygatni, hanem azért, mert úgy hisszük, az eset a jövőre nézve is tanulságokkal szolgálhat. Az előzmények Akku mu látorokhoz... A Hatvani Lenin Termelőszövetkezet ipari tőágazatának vegyipari üzemében készül a Központi Kémiai Kutató Intézet szabadalmának alapján az AKUVIT. A folyadék az akkumulátorokhoz töltve megnöveli azok biztonságos üzemmódját, élettartamát. Ez évben közel 4 millió forint értékben szállítanak a kereskedelemnek, s exportra is vannak kilátások. Képünkön: Zsíros Imréné és munkatársnői műanyag kannákba töltik a terméket (Fotó: Szabó Sándor) Mit tegyünk a gabonával? Juhász József, markazi vb- titkár 1946-tól dolgozik a közigazgatásban, 1950-től különböző községekben tölti be ezt a funkciót, majd 1970- től Markazon. Tapasztalt államigazgatási szakember voL tát jelzik az általa kapott kitüntetések is, többek között. a 20, 25, 30, 35 éves tanácsi munkáért járó elismerések. a Honvédelmi Érdemérem 30 esztendő után járó fokozata. Mivel tevékenysége nagyban hozzájárult a község dinamikus fejlődéséhez. ezért a községi pártalapszervezet kérésére a megyei tanács hozzájárult ahhoz, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár elérése után is — 1987. december 31-ig — betöltse a vb-titkári funkciót. Időközben — közérdekű bejelentés alapján — a Fodor József né, az MSZMP Márkáz Községi Alapszervezete vezetőségének tagja: — Ügy tudom, az ügy már lezárult. Juhász elvtárs szerint nagyon súlyos volt ez a büntetés. — Milyen embernek ismerte meg? — Semmi problémám nem volt vele, mindig rendelkezésre állt. Csak hát feljelentették. Voltak már itt a várostól. a megyétől, sőt a pártközpontból is. Nézze, ő a dolgok egy részét vállalta, de a sok jó mellett, amit ebben a faluban csinált, az a 3700 forint — szerintem — eltörpül, azaz nem olyan nagy bűn. Igaz. a pénzeket nem lett volna szabad elfogadnia, de az ital az más. Ez egy faluban szokás. — Mi az a „sok jó dolog”, amit az előbb említett? — Minden utcában van vízvezeték, minden utca por. talanított. Mondjam még? Kisközség vagyunk, de ha végigmegy a falun. meglátja, hogy rendben van minden. 1970-től van nálunk. azaz az ő idején következtek be ezek a pozitív- változások Én sem vagyok tisztában az elfogadható és nem elfogadható pénzekkel, de ezeket ő nem kérte. A fiamnak. az unokámnak is csinált névadót, soha nem kért semmit. Elmehetett volna előbb is nyugdíjba — akkor csak az érdemek maradnak —, de most. pártfegyelmivel már más. — Gondolja, ha előbb elmegy. nem derül ki semmi? — Nem, biztos, hogy nem. Mindenki követ el hibát. Juhász elvtárs is kérdezte, hogy ha valaki tudta, érezte, hogy ő valamit nem helyesen tesz. akkor miért nem figyelmeztette. Mint. embert, nagyon szerette őt a falu, sajnálják, hogy elmegy. — Így utólag, mi maradt meg önben az eset kapcsán? — Csak annyi, hogy nagyon talpraesett embernek kell lennie annak, aki ezután tanácstitkár lesz. Ha Gyöngyös Városi NEB vizsgálatot folytatott 1986. március 5—14. között. A népi ellenőrök megállapították, hogy a vb-titkár 200—2000 forintig terjedő összegeket fogadott el a bejelentésben foglalt szolgáltatásokért. 1970 és 1983 között összesen 3700 forintot készpénzben, és 900 forintnyi értéket italban. Ez utóbbit Juhász József nem ismerte el. Azt igen, hogy alkalmanként 100—200 forintot elfogadott, de — mint mondta — ő ezt nem kérte. A Márkáz Községi Tanács Juhász Józsefet a vb-titkári tisztségből — nyugállományba vonulására tekintettel — 1986. december 31-i hatály- lyal felmentette. November 1-től pedig a munkavégzés alól is felmentette. ennyi esztendőt követően egy valaki — bejelentés miatt — elmegy a községből, akkor félő, hogy talán az utódját is bántani fogják. Szekrényes Géza. Márkáz társadalmi tanácselnöke: — Juhász József mindent elkövetett a faluért. Elég, ha megnézi a felújított iskolát. Ezen túlmenően — 5 éve — már az összes óvodás korú gyermeket el tudjuk helyezni. Ezek az ő ténykedésének is köszönhetők. Ismerek pár községi vb-titkárt. Van. aki csak ül, várva a sült galambot. Ö viszont igen sokat ..talpalt”. — Ez az egyik oldal. — A másik — ezt mutatták ki a népi ellenőrök —, hogy szabálytalanságokat is elkövetett. Persze, a közérdekű bejelentés több dolgot felvetett. Azt állította, hogy a telkek értékesítéséért pénzt fogadott el, hogy az öregek napközi otthonával szüretel- tetett a szőlőjében, hogy az esküvőkön és névadókon tortát. italt fogadott el. Hadd menjek sorba ezeken ... Az bebizonyosodott, hogy a szerződések készítésénél voltak szabálytalanságok. Ezeket nem is csinálhatta volna meg — különösen nem pénzért —, hiszen neki kellett jóváhagyni. Igaz — s ez nem- védekezés —, mi sem ismertük a jogszabályokat, korábban ezt nem ítéltük meg ilyen súlyosnak. Később tudtam meg magam is, hogy ez komoly vétség. Továbbmen- ve . . . Tény, hogy voltak nála az öregek szüretelni, de itt az emberek segítenek egymásnak. — Bocsásson meg, de talán az is baj itt, hogy Juhász evtárs felesége az öregek napközi otthonának a vezetője . .. — Igen. másrészt az, hogy ő maga is vezető. De nem kirendelésről volt szó. hanem segítségről. A tortával kapcsolatban meg csak any- nyit. ha nem fogadta volna el. talán odavágják a küszöbére. — Ez most a község lakóinak a véleménye is? — Nem egyértelmű az ügy megítélése a lakosság körében. Kis rész az, aki bűnösnek tartja. A többség inkább csak azt ismeri el, amit a faluért tett. Azt kérdezgetik, miért kellett ennek így lennie, hiszen dicsé, retet érdemelt volna főként. Először a vb-tagok is úgy látták, hogy az érdemek jóval nagyobbak. Később persze megértették, miért súlyos mindez. Ezért — egy tartózkodással — hozzájárultak a felmentéséhez, de kérték, a végzett munkáját ismerjük el. — ön szerint, hogy keveredhetett a titkár ilyen szabálytalanságokba? — Ö azt mondta, a szerződések elkészítésével az időseken segített. Tehát, hogy ne kelljen Gyöngyösre utazniuk ügyvédekhez, akik meglehetősen drágán is dolgoznak. Hogy miért nem figyelt fel senki ezekre a cselekményekre? Nem volt feljelentés. Egy ellenőrzésnél az nem „bukik ki”. Nekem is feltették a kérdést, hogyan nem jöttem rá. Hát, nem jöttem rá . . . Senki sem jött hozzám ilyen panasszal. A tanulság az, hogy a vezetőknek itt — persze máshol is — nagyon meg kell gondolni, milyen lépéseket tesznek. Törvénytelenség szóba sem jöhet. Halász Béla. az MSZMP Márkáz Községi Alapszervezetének volt titkára, idén augusztustól nyugdíjas: —A véleményem, hogy ebből az egészből túl nagy ügyet csináltak. Kétségtelen, voltak negatívumok, de a bejelentés által állítottak zöme nem igazolódott be. Nekem Juhásszal sohasem volt bajom, kapcsolatunk teljesen pártszerű alapokon nyugvóit. Igyekezett mindent elkövetni az itteni fejlődésért. Dolgozott becsülettel, s ez a csepp község nagyon megindult. Másutt több százezer forintos dolgokról van szó, s az illető kap egy felgyelmit, vagy áthelyezik. Ennek az embernek — aki mindig a közösségért tevékenykedett, aki a mozgalomban dolgozott — az állásába került ez a hiibázás. A bejelentő levelében foglaltak zöme nem bizonyosodott be, sőt — szerintem — azok nagy része alaptalan vádaskodás volt. A nagy bűnöket — mondjuk, hogy a telkek értékesítéséért pénzt vett fel— nem tudták bizonyítani. — De a szerződésekért felveiteket igen. — Könyörgöm, ez olyan dolog, ami — „fű alatt” — mindig ment. Én is a tanácsnál dolgoztam, az előzőek is csinálták a szerződéseket pénzért. Szabálytalan, szabálytalan, de soha nem éleződött még ki úgy ez az egész, hogy valakinek a beosztását fenyegesse. Most is azt mondom, nem olyan horderejű az ügy, hogy ezért egy embernek ilyen kálváriát kelljen bejárnia Gerhát József, a Gyöngyös Városi NEB elnöke: — A közérdekű bejelentés a megyei népi ellenőrzéshez érkezett, s azt — saját hatáskörű vizsgálatra — mi kaptuk meg. A bejelentő több olyanra hívta fel a figyelmet, ami ellentétes a közélet tisztaságával, a jogszabályokkal. — Mit állapítottak meg? — A bejelentő állításai szerint korrupciós magatartásról volt szó, eltartási, adásvételi stb. szerződések készítéséről ellenszolgáltatás fejében, továbbá arról, hogy Juhász József a saját kertjében. állítólag ottaniakat foglalkoztatott, s ezeknek szociális segélyt adott. A vizsgálat során megkerestük a bejelentőt és az általa megnevezetteket, ezeket — írásban — nyilatkoztattuk. Többeket megpróbáltunk felkeresni. de nem értük utó! őket. Persze a meghallgatot- tak csak az emlékezetükre támaszkodhattak, így — utólag — pontosítanunk is kellett a véleményeket. Mindezek megerősítették a korrupciós magatartást, de a szociális segélyek elosztását szabályosnak ítélhettük meg, ott nem történt bizonyítható jogszabálysértés. — A végösszeg 3700 forint. Ennyi a teljes pénz, vagy ennyit bizonyítottak be? — Ennyit bizonyítottunk be. A Btk. megfelelő rendelkezései alapján — elévülés következtében — nem lehetett büntető eljárást kezdeményezni. A jogi értékelést egyébként egy NEB-tag jogász végezte el. Mi fegyelmi felelősségre vonást javasol, tunk, de nem tudom ezzel kapcsolatban mi történt, mert nem kaptunk visszajelzést. — Tehát éppen elévültek a dolgok . . . — A nyilatkozatok ezt igazolják, s a meghallgatott személyek véleménye döntő. Ök nem említettek 1984-ben, 1985- ben, vagy 1986-ban történt eseteket. — Hogyan történhet az meg, hogy valami vétség csak másfél évtized múltán derül ki? — A kérdés jogos. Az álláspontom, hogy ha a helybeli vezetők, szervezetek jobban ügyeltek, jobban figyeltek volna, akkor ez nem következik be. Ez elemi kötelezettség is egyébként. Ha nincs figyelmeztetés, köny- nyen kialakulhat egy helytelen szemlélet, egy szabály, tálán norma. Mindez megelőzhető lett volna, de nem 1986- ban, hanem jóval előbb. Jóval előbb . .. Szerettük volna meghallgatni az érintett, vagyis Juhász József véleményét, ő azonban csak annyit mondott: az eset rendkívül megviselte, s most már csak nyugalmat szeretne. Idézet a Heves Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának 1986. augusztus 5-én kelt határozatából: „A NEB-vizs- gálat megállapította, hogy Juhász József vb-titkár az anyagi előnyt elfogadta. . Ezzel a magatartásával és cselekményével megsértette a közélet tisztaságának normáit. alkalmat ad a közügyek intézésével szembeni b i zal matlansá gra. ” Sárhegyi István Ma már bizonyosra vehető, hogy a gabonatermés mennyisége elmarad a tervezettől. Ezt már a nyáron lehetett tudni, hiszen az aszály megtizedelte a kalászos növényeket. A kuk őri ca termése ugyan valamivel több lett a vártnál, de a gazdaságok bevételei összességében kedvezőtlenül alakultak. Az idei a második esztendő, amikor a gabona rosszul fizetett. A cél pedig ennek éppen a fordítottja, hiszen a VII. ötéves tervidőszak végére 17,5—18 millió tonna gabonát kellene termelni. Ennek elsőrendű oka, hogy a mezőgazdaság, illetve annak fontos részeként a gabona- termelés a mostaninál is nagyobb arányban szolgálja a külgazdasági egyensúly javulását. Ez utóbbinak nemcsak a kedvezőtlen időjárás miatti kár. hanem a világpiac jelenlegi helyzete is ellentmond: a felgyülemlett készletek miatt ugyanis nyomott a gabona ára. A fejlett országoknak a felesleges. a fejlődőknek a hiányzó gabona okozza a gondot. Végül is, volna helye a készleteknek, de ahol a fogyasztás növekedésére lehetne számítani. ott nem tudnak az áruért fizetni. Magyarország szempontjából a világpiac telített gabonával, hiszen mi elsősorban a hozzánk közelibb országokba exportálhatunk. A szállítási távolságok növekedése ugyanis megkérdőjelezi az export gazdaságosságát, mert a fuvarköltségek elérhetik az eladási ár 30— 40 százalékát is. Ahová viszont a fuvarköltségek miatt érdemes szállítani, ott alig bővíthető a piac, s telítettsége miatt az árak is alacsonyak. Jelenleg a 100 dollárt sem éri el a búza tonnánkénti világpiaci ára, s ez éppen csak fedezi a hazai termelés és felvásárlás költségeit. A nyugateurópai országokban számottevő bővülésre nem is számíthatunk, lényegében maradnunk keli hagyományos piacainknál. Az exportból származó -bevételek persze, nemcsak a feldolgozatlan termék értékesítéséből származhatnak. Gyakori érv az export bővítése mellett, hogy eladhatnánk lisztet, kukorica- csíraolajat, izocukrot. és még számos, gabonából készített terméket. A felmérések szerint azonban e termékek piacán is erőiteljes a verseny, ugyanakkor a hazai feldolgozókapacitás szűkös, és a technológia is elmarad a világszínvonal mögött. Maradna még a vetőmagexport növelése, de ennek is számos korláta van. A kukorica „kozmopolita-növény”, vagyis a világ számos térségében termeszthető. ugyanakkor a vetőmag- exportot szolgáló nemesítésben elmaradunk a világ legjobbjai mögött. A búza nemesítésében élenjárunk, e növény vetőmagjának exportja viszont csak korlátozott területen lehetséges. A gabona világpiaci helyzetéből és a hazai termelés jelenlegi eredményeiből következően önként adódik a kérdés: kell-e a mostanihoz hasonló mennyiségű gabonát termelni? Induljunk ki a tényekből. Jelenleg 10 millió tonna gabonát használnak fel az országban takarmányozásra, 2,7 millió tonnát étkezési és ipari célokra, félmillió tonna a vetőmag, megközelítően ennyi az éves veszteség. Az összes szükséglet kereken 13,5 millió tonna. Az export eddig is az úgynevezett maradékelv szerint történt, vagyis azt a mennyiséget adtuk el a külpiacon, amelyre itthon nem volt szükség. Jelenleg a „maradék” 2—2,5 millió tonna. amely elegendő arra, hogy a hosszú távú szerződésekben megfogalmazott kötelezettségeinket teljesítsük. A tervek azonban a termelés bővülésével számolnak. így változatlan hazai felhasználás mellett növekvő mennyiség jut majd exportra, melynek gazdaságos elhelyezése a nyomott világpiaci árakon nehézkes A termelés bővítését a világpiaci árak önmagukban nem tagadják, hiszen a régi paraszti bölcsesség szerint a gabonát „bőrben” is el lehet adni. Vagyis: előbb fel kell etetni az állatokkal, s azok húsából készített termékeket exportálva térülnek meg a gabonatermelés költségei. A legutóbbi években azonban a hús világpiaci ára is csökkent, s egyes termékek gazdaságtalanul értékesíthetők. Az eddigiekből látszólag az következik, hogy nincs értelme a gabonatermelés fejlesztésének. Mindez csak látszólagos, s a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében az alacsony világpiaci árakból nem következik az, hogy a gabona- és a hústermelést fékezni lehetne. A százmilli- árd forint értékű élelmiszer- exportra ugyanis mindaddig szükség van a külgazdasági egyensúly megőrzése érdekében, amíg ennek csökkenését más népgazdasági ágak nem képesek pótolni. A gabonatermelés a mostani feszültségekkel együtt is alkalmas arra. hogy jól szolgálja a hazai ellátást, valamint a szerény gabona-, és a tekintélyes mennyiségű állati termékek exportja révén a külgazdasági egyensúlyt. Jövője több tényezőtől is függ: befolyásolja a világpiac alakulása, s az egész magyar gazdaság tel jesítőképessége Markazi beszélgetések