Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-15 / 294. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. december 15., hétfő Megkésett siker Középiskolai magyar sza­kos tanárként se szégyell­tem bevallani, hogy — bár kötelező anyag volt — nem tudtam elolvasni Eötvös Jó­zsef: A falu jegyzője című regényét. Szerencsétlensé­gemre a másodéves szigor­laton épp ezt a tételt húz­tam, s ösztönös megrökönyö­déssel utasítottam vissza. Az általam igen becsült Bán Imre professzor meghökkent, majd így reagált: bizonyítsd be, hogy áttanulmányozha- tatlan, élvezhetetlen. Akkor örvendeztem, hogy sikerült, s most, huszonnyolc eszten­dő múltán meglehetősen pi­ronkodom az akkor szer­zett „babérok” miatt, hi­szen nem jöttem rá, hogy csiszolatlan gyémántként kellett volna szemlélnem ezt a művet. Zsurzs Éva megsejtette ezt a nagyszerű lehetőséget, s kollégáival együtt vállalko­zott arra, hogy milliókat gyönyörködtet — mindebben nincs semmi túlzás, mert zömében főműsorban figyel­te az ország az elfeledettnek hitt, ítélt munkából készí­tett tévés produkciót — az irányításával csiszolt bri­liánssal. Neki, s az általa vezényelt gárdának köszönhető, hogy egy alkotó újraéledt, hogy tanúi lehettünk olyan haj­dani viszonyoknak, indula­toknak, konfliktusoknak. Még mondja valaki, hogy a Magyar Televízió műsora nem jó! Ha ilyen kijelentés- ra ragadtatja magát, hát csi­náljon különbet. Mert bizo­nyára sokféle dolog behatá­rolja a tévéseket, ugye nincs pénz, ami már nem újdonság, ötlet sincs túl sok, ez is köz­tudott Ilyen körülmények között ember legyen a tal­pán, aki nézhetőbb progra­mot hozna össze. Elég, ha csak a múlt heti műsort vé­gignézzük, s bosszankodunk — többek között — az ön: jelölt! című egyveleg rosz- szabbnál-rosszabb számain. Ez utóbbinál valószínűleg so­kan éltek a nézők számára biztosított egyetlen szavazó­gombbal, készülékük kikap­csolásával. De a legjobb példa talán az elmúlt napokban a Sze­relem az aluljáróban című csehszlovák film, amely mai életünk visszásságait volt hivatva bemutatni. A ku-. lisszák ízig-vérig maiak vol­tak, presszók, diszkók, nagy­városi pályaudvarok és met­róállomások szolgáltak hát­térül. Ám ezen felül nem sok érzékük volt az alkotók­nak a többihez: nyilvánvaló­an valamiféle modern sema­tizmussal közelítették meg az embereket. Kétségbeejtő naivitással ábrázolták a fi­gurákat: a jók éppoly szél­sőségesen tűntek fel, mint a rosszak. A bűnözőknek a szeme sem állt jól, egy jobb szimatú rendőr igazoltatás és amelyek felidézték a job­bágyfelszabadításért folyta­tott harc időszakát, s a ka­tarzis révén — ez utóbbi is hiánytalanra formálódott >— érzelmi részeseivé váltunk ennek a herdikus küzdelem­nek, amely ráadásul — s ez külön érdem — a mának és a holnapoknak szóló üzene­tet is közvetített. — Ezt — legalábbis így vélem — a forgatókönyvíró. Sükösd Mihály, s a kivéte­les adottságú rendező pos­tázta nekünk, erősítve azt a mindnyájunkban ott szuny- nyadó egyértelmű igazságér­zetet, amely megkönnyíti szőkébb és tágabb környeze­tünk eseményeinek, történé­seinek világos megítélését. Elismerés emiatt a teendői­ket maradéktalanul ellátó színészeknek, akik minde­nekelőtt a nívós összteljesít­mény elérésére törekedtek, ekként is szolgálva a tiszte­letre méltó dirigensi szán­dékokat. Megkésett főhajtás ez a félreismert szerző számára, mégis vigasztaló, mert ezút­tal egy nemzet tudatában foglalta el az őt megillető igen előkelő helyet. Egy nyugdíjba vonult, de remélhetőleg továbbra is tö­retlen aktivitással dolgozó szellemi „karmester” jóvol­tából . . . Pécsi István nyomozás nélkül is kapás­ból lefülelné őket. Így aztán nem sok izga­lommal csordogált a cselek­mény a végkifejletig, ame­lyet mindnyájan sejtettünk: aki a korpa közé keveredett, azt megették a disznók. „Vé­letlenül” épp az a taxi ütöt­te el a főhőst, amelyikben tettestársai ültek. Nem azért írom ezeket, mert nem rokonszenves a vállalkozás. Igenis szólni kell mindennapjainkról, s meg kell szerezni azokat az alkotásokat,- amelyek sor­sunkat faggatják a közeli vagy távoli országokban. De csak akkor, ha végére jár­nak a problémának, s nem kenik szét, nem zárják le holmi használhatatlan tanul­sággal. Sőt, tovább megyek: nekünk kellene minél több ilyen produkciót létrehozni, őszintén és valóságszerűen megragadva a lényeget. Akárki akármit is mond, én körömszakadtáig védem a televíziót. Mit is tennénk a helyére a szobában, ha nem lenne ott a készülék? Olyan családtag, amelyet elfogad­tunk, amellyel perlekedünk, de a válásig soha nem ju­tunk el. Jobb híján még a műsor is megteszi, ha már így alakult. De miért nem találkozhatunk többször sa­ját életünk jól megfogalma­zott, változtatásra sarkalló tükrével? Gábor László Hatvanban, Egerben, csütörtökön Humorban nem lesz hiány! Hagyomány már, hogy a Hatvani Galéria a karácso­nyi ünnepek előtt műsort rendez a város közönségé­nek. Az idén is így lesz. E hét csütörtökén este 7 órá­tól a Damjanich szakmun­kásképző nagytermében ran­devúzik az a több száz vá­rosi, városkörnyéki vendég, aki jegyhez jut. A „Kará­csonyi ajándékkosár” mű­sora pedig bizonyára kielé­gíti közönségét, hiszen — a boldogi gyermekcsoport bet- lehemes játékát követően — neves művészek sora lép pódiumra. Közöttük lesz Mensáros László, Fehérvári Márta. az operettdalok avatott megszólaltatója, hall­hatják Csányi János fénylő tenorját, a zongorista Szent­irmai Ákos tévéműsorának sanzonjait szólaltatja meg, és humorban sem lesz hi­ány, hiszen Mikó István kerek negyven percen át szó­rakoztatja közönségét. Köz­reműködik még Antal Ist­ván, a műsorvezető pedig Nyerges Ferenc lesz. Ugyan­aznap, a hatvani műsor előtt, Egerben, a Megyei Művelődési Központ szín­háztermében fél 6 órai kez­dettel „Töltsön velünk két vidám órát” címmel lépnek közönség elé Mensáros László és művésztársai. A monumentális textil felé? A Műcsarnokban nyílt meg Polgár Csaba és a kö­réje szerveződő., különféle korosztályokat képviselő textilművészek (Attalay Gábor, Doromby Mária. Farkas Klára, F. Farkas Tamás, Gulyás Katalin. Hübner Aranka, Kovács Péter Balázs, Kozma Vera, Mészáros Éva, Nánay Szi­lamér, Sárváry Katalin, Si- monffy Márta, Szalontai Éva, Szenes Zsuzsa, Szil- vitzky Margit, Torma An­na) kiállítása. Közülük jó néhányan már jelentős sze­repet játszottak a magyar textilművészet újabbkori for­maváltásaiban és nemzet­közi hírnevet szereztek ma­guknak a különféle inter- nacionális bemutatókon. Most a festészet új hullá­mának, az eklektikáinak, az „Űj szenzibildtás” képvise­lőinek hatására a .„Mindent lehet” alapállásból a textil­nyomás céljára a textilipar hengernyomó gépein előál­lított, nedvszívó, kisebb és nagyobb mintás szövetek véletlen, játékos lehetősé­gei _ csábították őket új kí­sérletezésekre, amelyek gyakran igen közel állnak a mai festészeti törekvések eredményeihez. Egyrészük a dekorativitásból indul ki, mások nyíltan a képi felfo­gás újrafogalmazására tö­rekszenek, mint Szilvitzky Margit fekete alapú absztrakt Mérlegén. A képi gondol­kodás látványosságra törek­vése a szövet rapportjainak struktúratöredékekkel való felülfestésében jelentkezik. Mészáros Éva; Öltözékek Szalontai Éva: Kompozíció bázó hull. A kép alján fe­kete sírkeresztek. Kovács Péter Balázs ra­gaszkodik leginkább a tex­til nyomott mintáihoz, ame­lyeket egységes ritmusban helyenként újraszinez, felül egy nagy halat festve rá­juk. Kiemelkedően kvalitásos és az új kísérletezésnek a képzőművészet irányában továbbfejleszthető lehető­ségeire utal Gulyás Katalin „Trachidák földi küldetése" című szimbolikus jelentésű munkája, mely a nagylépté­kű, mintás textilháttér előtt popartos stílusban kivitele­zett, plasztikus, hosszú sza- lagkötegben végződő, női fejeket ábrázol. A minden részletében átgondolt, bra­vúros munka záloga annak, hogy textilművészeink ki­rándulása a képi ábrázolás új vizeire, friss megoldások­kal gazdagíthatja a hazai ..posztmodern” törekvéseket. A néhány, felülfestett „Läufer” szövetből készült stilizált ruhadarab inkább a színházi kosztümtervezők lehetőségeit tágítja. A képi megjelenésre törek­vő új, festett textil, talán megtalálja helyét a nagy­méretű közösségi helyiségek szállodák, kultúrtermek, kultúrházak belső berendezé­sében. (B, /.) amikor az egyes formaele­mek kötött rendben való is­métlésében gyakran vala­miféle ritmus érezhető. Nyíltan vállalják az új amerikai áramlatok „idézé­sét” például a nagyvárosi aluljárók és mellékhelyisé­gek falfirkáinak, grafitti- jainak sugallatát. Az „Üj szenzibilitás” hazai követői­nek színhatásait követik, kifejezéstartalmaiik és esz­közeik is közel állnak egy­máshoz. csak a textilminta alapjából kiindulva az ered­mény jóval dekoratívabb, mint Polgár Csaba „Repe- at”-ján. Szenes Zsuzsa és Attalay Gábor a grafittik írásjeleiből szimbolikus mű­vet hoztak létre. Jelentős Hübner Aranka János jelenéseire alkotott szimbolikus értelmű munká­ja, a vászonra festett. ko­pott, sárga, a Holt-tengeri tekercseket utánzó Szent- irástöredék. amelyből bom­Gulyás Katalin: Trachidák földi küldetése JELEN VAGYUNK PÁRIZSBAN Új otthonban a Magyar intézet un. A Rue Bonapartétól tíz­percnyi séta alatt elérhető a Notre-Dame. Ez a híres Quartier Latin (Latin-ne­gyed) széle, nem messze van innét a képzőművésze­ti főiskola. Mozik, könyves­boltok és megszámlálhatat­lan kisgaléria található itt, meglehetősen forgalmas, nyüzsgő élettel. És most már itt található a Magyar Inté­zet is egy fedél alatt a pá­rizsi magyar konzulátussal. December 16-án lesz az épü­let ünnepélyes birtokba vé­tele. November végén az építők még az utolsó simí­tásoknál tartottak — az épület belső terein a mű­emlékházban dolgoztak. Az üvegajtón azonban már ol­vasható volt a kettős fel­irat. • Vízumügyekben min­den bizonnyal sokan kere­sik majd fel az épület har­madik emeletét (ott lesznek a konzulátus irodái) és a Magyar Intézet munkatársai is nagy érdeklődéssel, nagy forgalommal számolhatnak. A történelmi Magyar In­tézet is a Latin-negyedben volt, igaz annak szívében az egyetemi élet kellős közepén. Mostanáig pedig egy ele­gáns bérház egyik emeletét bérelték a Talleyrand utcá­ban. Itt már — nemcsak az intézetet megalapozó hatezer­kötetes könyvtár jelentette a magyar kultúrát a francia fővárosban. Időközben Pá­rizsban — a többi között a Francia Nemzeti Könyvtár­ban — jelentős magyar anyagot gyűjtöttek össze, ezért szükséges az intézeti könyvtár profilváltása. A jövőben elsősorban a friss szépirodalom és az országismeret témakörébe tartozó könyvekkel szeret­nék várni azokat, akik (nem kevesen) hozzájuk fordulnak. A Talleyrand utcai épület­ben már előadóterem is volt. ahol hangversenyeket is tartottak. Az új Magyar Intézetben ehhez lényegesen jobb kö­rülmények állnak majd ren­delkezésre, a hangverseny- terem impozáns, akusztikája kiváló, s emellett kamara- kiállításokra, pódiumelö- adásokra alkalmas termek is rendelkezésre állnak. A ma­gyar zene, a magyar hang­versenyélet kiválóságainak művészete iránt igen nagy Párizs érdeklődése. Példá­ul Kocsis Zoltánnak —, aki november végén épp hangversenyt adott a Thé- atre de la Ville-ben —. már Európa-szerte ismert zongoristaként a Magyar In­tézetben volt párizsi bemu­tatkozó koncertje. Az érdek­lődés zenei életünk iránt tehát kitapintható, és a Magyar Intézet az új kö­rülmények között kamara- zenekarok fogadására és -fel­léptetésére is vállalkozhat, Dr. Berényi Pál, a Magyar Intézet igazgatója ottjár- tunkkor nem véletlenül em­lítette, hogy az új helyen berendeztek egy vetítőter­met is, ahol rendszeres film- bemutatókra nyílik lehető­ségük. Párizsban van egy réteg, amely igen intenzi­ven érdeklődik a magyar filmművészet iránt. A je­lenlegi forgalmazási körül­mények között viszont a magyar filmek meglehető­sen esetlegesen szerepel­nek a francia filmszínházak műsorán. Az elmúlt évek­ben például a Reál ezrede­sen és a Mephisztón kívül csak az Eszkimó asszony fázik című filmünket ját­szották (igaz, ezt a legutób­bit éppen november végén), a párizsi mozik. (Folytatjuk) Cs. A. A történelmi Latin-negyed — a környéken kapott otthont az új Magyar Intézet Jobb híján

Next

/
Oldalképek
Tartalom