Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-12 / 266. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. november 12., szerda Ma 16 órától Erőpróba Athénban LELKES KÖZÖNSÉG ELŐTT Úttörők a szőnyegen Szerdán a 8. görög—ma­gyart a 80 ezres, athéni Olimpiai stadionban bonyo­lítják le. Miltosz Papapasz- tolou szövetségi kapitány ugyanis a fővárostól 10 ki­lométernyire készülő kereté­ben jórészt fővárosi labda­rúgókat vett számításba, öten-öten vannak a Pana- thinaikoszból és az Olimpia­koszból, ketten az AEK Athénből. A további öt ke­rettag a „vidéket" képvise­li: három PAOK, egy-egy Larissza és Iraklisz futbal­lista készül a szerdán ma­gyar idő szerint 16 órakor kezdődő 90 percre. Ez mind­két csapat számára a máso­dik EB-selejtező, amelyen két csalódott gárda méri ösz- szé tudását, hiszen Görög­ország 2—1-re kikapott Len­gyelországtól, Komora Imre szövetségi kapitány csapata pedig 1—0-ás vereséget szen­vedett Hollandiától. A kü­lönbség annyi, hogy a görö­gök Poznanban, idegenben kerültek két vállra. — Sorsdöntőnek is nevez­hető 90 perc elé nézünk — mondta Komora, akinek erő­sen hiányzik a sérült Ko­vács Kálmán, lévén, hogy csatárt veszített vele. — Tar- Ián meglepi önöket, de a ru­tint képviselő, nagyrészt a mexikói VB-döntőt is meg­járt játékosoktól, összeszo­kottságuktól győzelmet vá­rok. Eszterházy Mártonnál ke­vesen ismerik jobban a gö­rög válogatottat. — Mihosz, Mitropulosz és Anasztopulosz adja a görög válogatott fő erejét. Azt mondták nekem, ellenünk nem lesznek olyan balszeren­csések, mint Poznanban. Tény, a második félidőben a görögök voltak jobbak, a len­gyelek csak kontraakcióik­kal veszélyeztettek. A görögök várható össze­állítása: Minou — Aposzto- lakisz, Manolasz, Mihosz, Alavantasz — Antoniou, Pa- pajoannu, Mitropulosz, Ko- fidesz — Szaravakosz, Anasztopulosz. A magyar válogatott ösz- szeállítása: Magyarország: Szendrei (5-szörös válogatott) — Róth (23). Sallai (36), Nagy (28), Garaba (58), Preszeller (2), — Burcsa (13), Csonka (2), Détári (21) — Mészáros (12), Esterházy (25). ■4c A magyar labdarúgó vá­logatott tagjai a Görögország elleni Európa-bajnoki se­lejtező megnyerése esetén 25 ezer forintos prémiumot ér­demelhetnek ki, döntetlen esetén 10 ezer forint juta­lom vár rájuk. A Gyöngyösi Sportegyesü­let és a városi TSO közös rendezésében bonyolították le november 7-én a városi sporttelep edzőcsannokában, a már hagyományos meghí­vásos birkózóversenyt. Hét szakosztály 70 úttörő „B" korcsoportos fiatalja ver­sengett az érmekért, Okle­velekért. valamint az elsők­nek kijáró tiszteletdíjakért, amit Aliné Mező Mária, a GYSE ügyvezető elnökhe­lyettese adott át. A nehéz atlétikában nem megszokott nagy létszámú lel­kes nézősereg előtt a Heves megyeiek a következő ered­ményeket érték el: 35 kg: 1. Eperjesi R., 2. Tóth I. (mindkettő Gyöngyösi SE). 3. Popovics P. (ESE). 38 kg: 1. Pintér J., 2. Ordasi T. (mindkettő Párád), 4. Sza­bó L., 5. Váradi Zs. (mind­kettő Füzesabony), 6. Hor­váth K. (Párád) 41 kg: 4. Sürü Zs. (ESE). 45 kg: 6. Hering T. (GYSE). 49 kg: 2. Pálfalvi I. (Füzesabony), 3. Nyizsnyi Zs. (GYSE). 58 kg: 1. Cserháti Zs. (EISE). 6. Mátravölgyi A. (GYSE). 63 kg: 1. Godó Gy. (EISE). 6. Tóth J. (Füzesabony). 68 kg: Soproni B.. 4. Mongyi L. (mindkettő GYSE). +68 kg: 2. Kökény Gy. (GYSE). 3. Sütő D. (ESE). 4. Begala I. (GYSE), 5. Pomaházi 1. (Fü­zesabony). A GYSE különdíját kap­ta Tóth István, mint a leg­fiatalabb, valamint Kökény Gyula, mint a legharcosabb hazai versenyző.^ Pásztón a Mátra-kupa so­rozat keretében léptek sző­nyegre az úttörő „A" kor- csoportos versenyzők. Nyolc szakosztály 108 indulója küz­dött a helyezésekért, és a Heves megyeiek a követke­zőkét tudták kiharcolni ma­guknak: 29 kg: 6. Sándor I. (GYSE). 32 kg: 6. Tóth I. (GYSE). 35 kg: 3. Liptai T. (ESE). 41 kg: 4. Bárány I. (Füzesabony). 45 kg: 2. Godó Zs. (ESE), 5. Kasza M. (Fü­zesabony). 49 kg: 1. Előházi J. (GYSE), 4. Antal I. (ESE). 53 kg: 4. Bíró J. (EISE). 58 kg: 1. Virág Cs. (ESE). 4. Mátravölgyi A. (GYSE), 6. Csepregi S. (Füzesabony), +58 kg: 1. Sütő D. (ESE), 6. Tóth J. (Füzesabony). A hivatalos csapatverseny­ben a Bp. Honvéd és a ren­dező Pásztó mögött, az ESE fiataljai dicséretes harmadik helyen végeztek. A II. Magyar Versenyautó Kiállításnak nagy sikere volt a napokban. A Budapest Sportcsarnok helyet adott a magyar „csodapapucsoknak" is, amelyeken motorcsónak- versenyzőink idén megdön­tötték két világcsúcsot, A Forma—1 világát a Marlboro McLaren kocsija idézte, az esemény pilóta­vendége az olasz Alboreto volt. Egyébként Magyaror­szágon először mutatták be itt a Forma-autók szinte tel­jes skáláját az 1-estől a 4- esig. Szántó György képei a rallye szakág „menő" már­kacsodáit hozzák közeibe. Asztalitenisz Szolnokon országos ser­dülő és újonc asztalitenisz- versenyt rendeztek, amelyen az egri lányok is asztalhoz álltak. A serdülők nagy me­zőnyében Sibelka Ági (E. Lakszövadat) bronzérmes lett. Az újoncok 128-as táb­láján is jól haladtak előre a Heves megyeiek. A legjobb nyolc között: Sibelka—Feke­te K. 2—0, azaz a korábbi érmes klubbelijét búcsúztat­ta. A legjobb négy között: Fekete B. (E. Vörös Meteor) — Sibelka (E. Lakszövadat) 2—1. Végül Fekete BarbarS a döntőben pesti ellenfelénél is jobbnak bizonyulva az ér­tékes első helyet szerezte meg. Mai sportműsor Labdarúgás: Eger SE—Olefin SC, előkészületi mérkőzés Eger, városi stadion, II óra. Országos Ifjúsági-kupa mérkőzés 13 órá­tól: Hatvan—SBTC. Országos Serdülökupa mérkőzések 13 órá­tól: Domoszló—St. Síküveggyár, Adács—SBTC. Jött, látott, győzött! A nézők többsége élvezi, szereti a középsúlyúak mér­kőzéseit. Az itt viaskodók a gyorsaságnak, ügyességnek, ütőerőnek olyan ötvözetét mutathatják be, amely a legtöbb izgalmat, érdekessé­get ígéri. Jól ismert, hegy Hranek Sándor birtokában van ezeknek az erényeknek. Talán ez is közrejátszott ab­ban, hogy valósággal felfor­rósodott a csarnok levegője, amikor szorítóba lépett. Szin­te sugárzott a közönség szim­pátiája. — Mennyire volt ez érez­hető a ringben, s mit jelent ez számodra? — Bizonyára sokan tud­ják, hogy egri vagyok. Ren­geteget segített a nagyszerű közönség'. Mikor már fogy­tán volt az erőm, a biztatás átlendített a holtponton. — Ki volt a kellemetle­nebb ellenfél: Gonzales vagy a francia? — Sem a kubaival, sem a franciával nem találkoztam még soha. A mester is fel­hívta rá a figyelmemet, ne­hogy félvállról vegyem bár­melyiket is. Igaza lett. Mindkettő remek öklöző, kemény vetélytársnak bizo­nyult. — Hogyan illeszkedett ez a verseny a felkészülésedbe? — Ügy érzem, ragyogó ál­lomása volt. Bízom benne, hogy a jövőre Olaszország­ban megrendezésre kerülő Az 1986. évi Dobó-emlékverseny legemlékezetesebb három menete után Hranek karja a magasban, ellenfele a kubai Gonzales méltán volt szomorú (Fotó: Szántó György) EB-n nagy hasznát veszem majd ezeknek az erőt pró­báló csatáknak. — Milyennek érezted a verseny légkörét? — A verseny hangulata, színvonala remek volt. Eh­hez nagyban hozzájárult a lelkes közönség buzdítása, és a jól felkészült küzdőtársak is. — Mi a véleményed a többi válogatott távolmara­dásáról? — Csak sajnálhatják, hogy nem vettek részt ezen a re­mekül sikerült tornán. A mestert is cserben hagyták, és magukat is megfosztották egy szép élménytől. (buttlnger) NB ll-ért játszanak az abonyiak Az ígéret szép szé... A megyei női kézilabda­bajnokság tavaszi idényének befejezése után részletesen foglalkoztunk a füzesabonyi csapat váratlan előretörésé­vel. Ezért most nem kívá­nunk ismétlésekbe bocsát­kozni. Csupán egy részletet ragadunk ki az akkori ri­portból. Továbbra is elsőrangú célunk a 2—3. hely valame­lyikének a megszerzés*;, ha viszont lehetőségünk adódik, akkor nyerjük meg a baj­nokságot — mondotta At­kán Lajos edző. — Ha to­vábbra is megkapjuk a klub vezetésétől a segítséget, ak­kor ígérhetem, hogy a fü­zesabonyi női kézilabdasport eddigi legnagyobb sikere elé nézheiütfk. Végül is megtörtént az. ami idáig még soha: bajno­kok lettek a füzesabonyi ké­zi labdás hölgyek. Ezt a szép sikert a követ­kező játékosgárda harcolta ki: Trencsényi Ilona, Antal Józsefné (kapusok), Balogh Lajosné, Káló Ildikó. Bocsi Márta, Birincsik Józsefné. Szabó Julianna, Záhorecz Erika, Mencsik L ászióné. Nagy Erika, Bódi Csilla, Honfi Józsefné. A legtöbb­ször a Trencsényi — Birin- csikné, Baloghné, Záhorecz. Szabó J„ Bocsi, Mencsikné összetételű hetes kezdett. Az edző szerint mindenki ké­pességeinek megfelelőt nyúj­tott. de néhány rutinos, ta­pasztalt játékos a vártnál is többet. Az egyéni teljesítmények házi rangsorának dobogós helyezettjei: 1. Baloghné 7,16, 2. Szabó J. 7,15. 3. Trencsé­nyi 7-es átlagteljesítmény­nyel. A megyei góllövőlistán Baloghné végzett az élen 150 találattal (beszámítva a rájátszásban lőtt tizennyolc gólját is), a házi listán Sza­bó J. lett a második 79 gól­lal. a harmadik pedig Káló 60 kapubevétellel. A bajnokság befejezése után megkezdték a felkészü­lést a november 13-án és 14-én Tatán sorra kerülő NB II-be jutásért kiírt osztályo­zómérkőzésekre. Sorozatban játszottak előkészületi mér­kőzéseket teremben. A kör­csarnokban találkoztak az ESE vegyes csapatával és a Siröki Vasassal, Jászberény­ben pedig a szintén osztályo- zóra készülő Tanárképző csapatával. A piros-kékek biztatóan játszottak. A négy vetélytárs közül Átkári La­jos, az NB II-bői osztályozó- ra kényszerült Hajdúböször­ményt tartja a legnehezebb ellenfélnek. Bízik abban, hogy másodikként kiharcol­ják a feljutást. (szigetváry) PÉNZ S MÁS OKOK Tornáméra: egy csapat szétszéledt Látványos zuhanást produkáltak — mondhatnánk a tar- namérai labdarúgócsapatra, hiszen tavaly még a megyei I osztályban rúgták a bőrt, az idén pedig a körzeti bajnok­ságban „muzsikálnak”. Ott is az utolsó helyen, e cikk szü­letéséig nulla ponttal. A kudarc okairól, a kilábolás lehető­ségeiről kérdeztük Palotás Sándort, a helybeli sportkör el­nökét. — Nézze — feleli —, csak egy tényezőre nem lehet visszavezetni a kialakult helyzetet. Nemrégiben volt egy vezetőségi ülés. ott több dolgot állapítottunk meg. Egyrészt az anyagiak hiá­nyát. Legnagyobb mecéná­sunk a Lenin téesz, aztán — többek között — az áfész. a takarékszövetkezet, a káté esz. A kapott pénzből csak szűkösen jöttünk ki. Fe­dezni kellett az edzői díjat, a szerelés mosatását, két buszra volt szükségünk stb. A költségek — például a bí­rói honorárium — emelked­tek. Ma már a megyei I-ben sem lehet meglenni komoly összegek nélkül. Mi pedig alighanem alaposan lemarad­tunk, hiszen a mezeink is — majdhogynem — topron­gyosak voltak. — A fiatalítás sem sike­rült ... — Á csapat zöme elörege­dett. az utánpótlás nem volt folyamatos. Az edzésmunka rendszertelen volt, s ez meg­engedhetetlen. Egy-egy alka­lommal 2—3 játékos jött ki. de nem tudtuk őket mivel „megfogni”, ugyanis teljesen amatőr alapokon fociztak Huszonhé+huszonnyolc év volt az átlagéletkor, s ez magas. Két fiatalt ugyán — ez kötelező is — beállítot­tunk, de ez kevés az üdvös­séghez. A trénernek részint igaza volt, mert az ifik még nem érték el a kellő szintet, de ha nem szokhatják a lég­kört, soha nem is nőhetnek fel a feladatokhoz. Az sem mellékes, hogy itt kevés a labdarúgást szerető fiú. pon­tosabban alig van elegendő srác. Kis község, kis lélek- szám . . . Alig-alig szedtünk össze tizenegy fiatalt. Ez éreztette hatását az ifjúsági­aknál és a felnőtteknél is. — Honnan jártak ide a csapat tagjai? — Az egész környékről. Tarnazsadányból, Hevesről. Alatkáról, Boconádról, Nagy- fügedröl. Munkaidő után jöttek, de még az utazásuk költségeit sem tudtuk fedez­ni. Ha délutánosok voltak, elmaradtak. S még valami. Ügy érzem, a „szakberkek- bői" — a megyei, városi lab­darúgó szövetségtől — sem kaptuk meg a megfelelő tá­mogatást. Nem anyagiakra gondolok, hanem például szakmai tanácsokra stb. — Ügy hallottam, a kiesett gárda teljesen szétszéledt . . — Igen: Tarnaörsre és He­vesre 3—3, Jászszentandrás- ra és Nagy fügédre 1—1 spor­toló távozott. Az idősebbek pedig szögre akasztották a cipőt. Felvetődött az is, hogy szüntessük meg a sportkört De ez nem lehet megoldás, itt nincs mozi, kultúrház, így ha a foci is eltűnik, semmi sem marad. Ezért leállítot­tuk az átigazolásokat. Meg­kértük az idősebb, itthon maradt játékosokat, próbál­ják meg újra. Nem vállalták, nem akartak „leégni". így csak az maradt, hogy az ifit egy az egyben felvittük a körzetibe, a serdülő meg ifjúságivá vált. A mostani gárdával legalább sikerült annyit elhitetni, hogy együtt kell maradni, azaz újra be­léjük oltottuk a foci szere- tetét. — A közönség is elpártolt ' — Valamikor 200 néző is volt, most 10—15 fizető akad A bázisszervek is csökkentet­ték a támogatást pedig ide is kell pénz. Az edző is el­ment, most én vagyok az ed­ző. a szertáros, az intéző, egyszóval minden. — A jelenlegi helyezésük nem éppen a legszívderí­tőbb ... — Most nem ez a lényeg, hanem hogy együtt legyünk, játsszunk, aztán majd az eredmények is jönnek. Kez­detben 5—6 gólt kaptunk, legutóbb már csak egyet- kettőt. Ügy tűnik, a téesztől kapunk 2,5 hektárnyi, terü­letet, ott lesz majd az új pálya. Mire ez elkészül, ad­digra kialakíthatunk egy ütőképes, egységes, normá­lis együttest. A cél az, hogy — minimális erősítést igény­be véve — 3—4 éven belül visszajussunk a megyei l osztályba. (sárhegyi) Megbámult márkák

Next

/
Oldalképek
Tartalom