Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-11 / 265. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. november 11., kedd 3. Pártmunka a szövetkezetekben Egész gazdaságunkat és társadalmunkat átszövi a szövetkezetek hálózata. Az aktív keresőknek több mint negyede tag, illetőleg alkal­mazott valamilyen szövetke­zetben. s csaknem ugyanek­kora arányú a szövetkezetek részesedése a nemzeti jöve­delem előállításából. Egye­bek mellett ezért fordít nagy figyelmet pártunk arra. hogy sikeres szövetkezetpoliti­kánk most és a jövőben is köpetkezetesen érvényesül­jön. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a mezőgazda­sági, az ipari, a fogyasztási és az értékesítő, a takarék-, valamint a lakásszövetkeze­tek még jobban szolgálják tagságuk érdekeit, tökélete­sítsék működésük demokra­tizmusát, erősítsék a tagok személyes és anyagi közre­működését, tulajdonosi ér- ' dekeltségét, gondolkodásmód­ját, magatartását. Ezeknek a céloknak az eléréséhez nél­külözhetetlen, hogy a szövet­kezetek pártunk politikájá­nak szellemében működ­jenek. S ezért a szövetke­zetekben dolgozó kommunis­ták tehetik a legtöbbet. Köztudomású, a három nagy szövetkezeti ágazat az év három utolsó hónapjá­ban tartja soron következő kongresszusát. Az ipari szö­vetkezeteké már lezajlott, a fogyasztásiak novemberben, a mezőgazdaságiak pedig decemberben veszik számba a legutóbbi öt esztendő alatt végzett munkájukat. ered­ményeiket, és meghatároz­zák teendőiket a következő fél évtizedre. Időszerű te­hát. hogy legalább vázlato­san összegezzük, melyek a szövetkezetekben folyó párt­munka legfonosabb köve­telményei és módszerei. Pártunk XIII. kongresszu­sának határozata hangsú­lyozza. hogy szocialista épí- tőmunkánk jó folytatása csak akkor lehetséges, ha erősítjük a párt vezető sze­repét, eszmei, politikai be­folyását gazdasági és tár­sadalmi életünk minden te­rületén. A pártszervezetek, a kommunisták elsőrendű feladataként jelöli meg a határokat, hogy a párton- kívülieket is vonják be a közös gondolkodásba és cse­lekvésbe. Nem utasítgatá- sokkal, nem parancsszóval, hanem meggyőző érvekkel, az egymástól eltérő nézete­ket is megvitató eszmecse­rével lehet és kell tehát ki­alakítani a párt politikáját támogató egyetértést és cse­lekvést. Rendszerünk poli­tikai erejét azzal gyarapít- hatjuk a lehető legnagyobb mértékben, ha gondoskodunk róla. hogy az állampolgá­roknak legyen tényleges be­leszólásuk minden, őket érintő döntés meghozatalá­ba. a határozatok végrehaj­tásának az ellenőrzésébe, sa­ját sorsuk formálásába. A szövetkezetekben mű­ködő pártszervezetekre, az ott dolgozó kommunistáikra is vonatkozik mindez, ter­mészetesen azzal együtt, hogy mindig szem előtt kell tartaniuk a szövetkezeti jel­legből fakadó sajátosságokat, az adottságok, lehetőségek, a valóság fényeinek pontos ismerete alapján. Kész sab­lonok, receptek szerint a szö­vetkezetekben sem lehet eredményes pártmunkát vé­gezni, hiszen egészen más tennivalók adódhatnak pél­dául egy — sok háztáji gaz­daságot integráló és ipari ágazatokat is fenntartó — mezőgazdasági szövetkezet­ben. mint valamelyik lakás- szövetkezetben. Régi és jól bevált gyakor­lat, hogy a szövetkezeti párt- szervezet titkára tagja a szövetkezet választett veze­tőségének, amely párttag- gyűléseken rendszeresen be­számol a szövetkezet hely­zetéről, terveiről. A taggyű­lés megvitat minden lénye­ges kérdést, és a kommu­nistákra kötelező határoza­tokat hoz. A gazdasági ve­zetők és a pártszervezet így kialakított együttműködése az egyik biztos pillére an­nak, hogy a pártmunka ered­ményes legyen. Különösen nagy szükség van az ilyen tartalmú gya­korlati ténykedésre most, amikor nehéz éveket tudunk magunk mögött, s nem ke­csegtet bennünket gyors, látványos javulással a kö­vetkező öt esztendő sem. Továbbra is számolnunk kell a kedvezőtlen világgaz­dasági hatásokkal és azzal is, hogy a kívánatosnál las­sabban tudunk úrrá lenni belső, hazai gondjainkon. Ami az utóbbiakat illeti, azoknak a mérséklése és fo­kozatos megszüntetése. ha nem is kizárólag, de első­sorban rajtunk múlik. Ter­mészetesen a szövetkezetek­ben dolgozó embereken is, akik között a példamutató szerep mindenekelőtt a kom­munistákra, a pártszerveze­tekre vár. Mindenütt erősí­teni kell a pártmunka moz­galmi jellegét, száműzve belőle a hivatali felfogást és stílust, a formalizmust. Nem­különben a fennhéjázást. a hatalmaskodást, a szocialista elveinkkel, céljainkkal egyet­értő, de a megszokottaktól esetleg eltérő módszereket javasló vélemények, kezde­ményezések elfojtását, a hi­bás gyakorlat kiigazítására irányuló elgondolások vissza­utasítását. A pártszerveze­tek. a kommunisták hatá­rozottan lépjenek fel a párt politikájával összeegyeztet­hetetlen, az erkölcsi normá­inkba ütköző bármiféle tö­rekvéssel. magatartással szemben. Magas fokú politi­kai és szakmai felkészült­ség, szilárd helytállás, a kö­zösség szolgálata, a feddhe­tetlen életmód: mindez el­engedhetetlen ahhoz, hogy a pártmunka megfeleljen a rendeltetésének. Sok szó esik mostanában a megújulásról, a jövőnk szempontjából igen nagy horderejű reform továbbvi­teléről. Megfigyelhető azon­ban. hogy az előbbre vivő intézkedések, lépések szük­ségességét gyakran csak a gazdasági életre korlátozzák. Pedig igazán nem nehéz belátni, hogy a megújulás parancsoló követelménye társadalmi és politikai intéz­ményeinkre is vonatkozik. Bármennyire szorítóak és sürgetnek is a gazdálkodás terepein elvégzendő teendő­ink, kizárólag gazdasági módszerekkel ngm teljesít­hetők. Föltétlenül szükség van rá. hogy — egyebek mellett — a pártmunka is megújuljon. A szövetkeze­tekben, amelyek nem csupán vállalatok, gazdálkodóegy­ségek, hanem jellegükből eredően társadalmi közössé­gek is, igazán könnyű ezt felismerni. Éppen ezért in­dokolt annak a hangsúlyo­zása, hogy a pártmunka a szövetkezetekben legalább annyira meghatározó ténye­ző, mint a szűkén értelme­zett gazdálkodás. A kettő elválaszthatatlan egymástól, s a legsúlyosabb hibák közé tartozna az egyiknek az el­különítése a másiktól. G.s P. Adóreform Lassan csitulnak az új házadórendelet keltette hullámok. Mint ismeretes, jövőre módosul a korábbi rend, s kevesebben fi­zetnek, igaz. jóval többet, lakóingatlanaik után. E rendelet viszont csak folytatása annak a folyamatnak, amelynek célja az arányos közteherviselés megvalósítása. Ezért került sor az általános jövedelem­adó-rendszer módosítására az év elején. Megszűnt a községfejlesztési hozzájárulás, s ezt beépítették a korábbi rendszerbe oly módon, hogy 80 ezer forint jövedelemig nem változtak a kulcsok, tehát itt 'csökkent az elvonás. 80-tól 200 ezer forintig részben be­épült az adóba a kofa. Efölött pedig a ko­rábbinál több adót kell fizetni. A másik e sorba illeszthető rendelkezés a nem lakás céljára szolgáló ingatlanok, vagyis az üdü­lőépületek stb.-k megadóztatása volt. Mi a közös e három rendeletben? Átbön­gészve az adótáblákat, egyértelmű, hogy a nagyobb jövedelmeket, illetve vagyonokat adóztatták meg erőteljesen, míg a kisebb kereseteknél, illetve ingatlanoknál az elvo­nás alig változott, vagy ahogy említettük, az általános jövedelemadónál csökkent is. A másik fontos jellemző, hogy mindenhol igyekeztek a korábbi túl bonyolult elvonási formákat kiküszöbölni, s ezzel párhuzamo­san a szociálpolitikai, vagy ellátási célokat szem előtt tartva, kedvezményeket adni. Ebből pedig már adódik a következő össze­függés: e rendelkezések előfutárai a várha­tóan két év múlva bevezetendő személyi jövedelemadó-rendszernek, amelyről már élénk vita folyik a szakemberek között. Az alapelv már egyértelműen kirajzoló­dik: a jövedelmekkel és a vagyonnal ará­nyos közteherviselés megvalósítása. Vagy­is, a társadalmi közös kiadásainkból min­denkinek anyagi teherbíró-képessége szerint kell kivennie a részét. Természetesen sehol sem érvényesül fehéren-feketén ez az elv, mert számos országban, így nemcsak ná­lunk létezik második gazdaság, s itt is te­temes jövedelmek képződnek. Nálunk a bor­ravaló. a fusimunka, hogy csak a legispner­tebbeket említsük, teszi nagyon nehézzé például a reális keresetek kiszámítását. Éppen ezért kap egyre nagyobb hangsúlyt a vagyonadó, amelynek egyik formája az in­gatlanok megadóztatása. Persze vannak, akik vitatják a progresszív adózás elveit. Mondván, jogtalan a kereset vagy a vagyon növekedésével mind nagyobb százalékú el­vonást megállapítani. De akárhogy is vesz- szük, az alacsonyabb keresetűek vagy ki­sebb alapterületű lakások, házak tulajdono­sai csak nagy erőfeszítések árán lennének képesek több adót fizetni, s ez ellent is mondana az arányosság elvének. Az már viszont egy egészen más kérdés, hogy nálunk egyelőre a jövedelmek egy ré­szét éppen a második gazdaságban nem le­het nyomon követni. Jószerivel azt sem tudjuk biztosan, hogy körülbelül hány em­bert érint, és évente mekkora összeg cserél gazdát ily módon. (Természetesen csak a legális csatornán átcsoportosuló jövedelmek­ről van értelme adózás szempontjából be­szélni, mert az illegálisan gazdát cserélő pénzek mozgásának felderítése már a gaz­dasági rendőrségre tartozik.) Mindenképpen szükséges lenne tehát a mainál átfogóbb adóellenőrzésre, s ennek keretében a vagyon növekedését sem ártana nyomon követni. Csak az az adórendszer elégítheti ki a társadalom igazságérzetét, amely az összes legális jövedelem adóztatá­sát tűzi ki célul. Különben — ismerjük el — olykor jogosan tiltakoznak az érintettek még a legenyhébb adókulcsok ellen is. mondván, hogy mások sokkal nagyobb jö­vedelem után egyáltalán nem fizetnek. E néhány ellentmondásból is látható, mi- lyeh nehéz dolog olyan adóreformot kidol­gozni, bevezetni, amit a társadalom nagy többsége méltányosnak, igazságosnak tart. De minthogy az adóreformnak csak a fél - útján tartunk még, reméljük, a szakértők e fogas kérdésre is megtalálják majd a vá­laszt. A MŰSZAKIAK ÖSSZEFOGNAK A fejlesztés fő színtere: a gyár A közelmúltban tartotta XIV. tisztújító küldöttközgyűlését a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetsége. 170 ezer tag megbízásából értékelték az el­múlt fél évtized eredményeit és körvona­lazták az elkövetkezendő évek középtávú teendőit. Természetesen ott voltak me­gyénk küldöttei is. Szőkébb hazánk mű­szaki értelmiségének elismerését bizonyít­ja, hogy Borics László, az Urbanisztikai és Környezetvédelmi Bizottság titkára. Varga Tamásné, a Szilikátipari Tudomá­nyos Egyesület titkára és dr. Domán László, a MTESZ megyei titkára emlék­lapot vehetett át. Domán Lászlóval be­szélgettünk a konferencia .jelentőségéről, a jövő feladatairól. — Mennyiben támogatja a MTESZ a tudományos-mű­szaki eredmények gyorsabb elterjesztését? — A szövetség megbecsü­lését jelenti, hogy a küldött­közgyűlésen párt- és állami életünk vezető képviselői is jelen voltak. A hangulat szélsőségektől mentes vo't. reálisan értékelte a műsza­ki, a közgazdasági ér az ag­rárértelmiség helyzetét, ered­ményeit. A beszámolóból és a hozzászóláscktfcl egyértel­műen kitűnt, hogy az értel­miség figyelme a gazdaság, a társadalom építésének bo­nyolult feladatai felé fordul A tennivalókat annak a fel­ismerésnek alapján határoz­ták meg. hogy ma az or­szág boldogulásának egyik fontos feltétele a gazdaság minden ágazatában a tudo­mányos-műszaki eredmé­nyek gyors hasznosítása. Ép­pen ezért a MTESZ, benne a Heves megyei szervezet is a (következő években az ed­digi jó hagyományokhoz hí­ven munkálkodik majd a műszaki, a közgazdasági és az agrárértelmiség javára, a népgazdaság érdekében. Az MSZMP XIII, kongresszusán elfogadott határozatok és a VII. ötéves tervben megje­lölt célok szellemében sző-, vétségünk segíti a fejlődést, a haladást gátló okok fel­tárását és azok megszünte­tését. A tag egyesületek köz­reműködnek a különféle ku­tatási és fejlesztési elképze­lések kidolgozásában, meg­valósításában. Mindenek­előtt a gazdaságirányítás kor­szerűsítésében, a teljesít­ményt és az eredményessé­get méltányoló társadalmi értékrend és szemlélet ki­alakításában. — Mit tesznek a műszaki fejlesztés elősegítésére? — Hazánkban ma á mű­szaki fejlesztés egyik leg­fontosabb színtere a gyár. a mezőgazdasági üzem. Ott valósul meg a termelőeszkö­zök és termékek gyártása, megújítása. így tehát haté­konyabb gazdálkodással ott kéül előteremteni a műsza­ki-tudományos kutatásra fordított hatalmas összegeket is. Ezért nagyon lényeges, hogy a jövőben megteremt­sék azokat a feltételeket, amelyek elősegítik elsősor­ban a világszínvonailhoz kö­zel álló hazai vállalatok to­vábbi előrehaladását. Nyil­vánvaló, hogy ez a szelek­tív fejlesztést erősíti. Ennek szellemében üzemi, vállala­ti feladat a kollektívában te­vékenykedő műszakiak anya­gi és erkölcsi elismerése is. A termelőegységek vezetői­nek kell ugyanis felismerni­ük és elismerniük azokat, akik az átlagon felüli telje­sítményt nyújtanak. Mert az igazi gazdasági fejlődés csak az lehet, ha a' jövő átlaga, átlagon felüli lesz. A MTESZ üzemi, vállalati, intézményi szervezetei napirenden tart­ják a vállalati termelés, ve­zetés és működés korszerű­sítésének kérdéseit. Ösztön­zik és felkarolják az innová­cióra vonatkozó ötleteket, kezdeményezéseket. — Miként ösztönzik az újí­tókat, a feltalálókat? — A küldöttközgyűlésen a szövetség újabb javaslatokat tett a jövő érdekében. Kez­deményezte többek között a Magyar Márka mozgalom elindítását. Az eddigieknél jobban ösztönözni kívánja az újítókat, a feltalálókat, a szakmai oktatást és tovább­képzést. Emellett a főmun­kaidőben végzett alkotómun­ka nagyobb anyagi és erköl­csi megbecsülését is. Segí­teni kíván szövetségünk a pályakezdőknek nehézsége­ik leküzdéséhez, tudományos elképzeléseik kibontakozta­tásához. Természetesen nem feledkezik meg az idősebb, nagy tudású és tapasztalt műszakiak elismeréséről sfem Mindezek megvalósításához az elkövetkező években a MTESZ korszerűsíti munká­ját, mindenekelőtt növelve az egyesületek és a területi szervezetek önállóságát, qn- tevékenységét. — A megyei szervezet mun­kájához milyen javaslatot adott a küldöttközgyűlés? — A MTESZ tekintélye az utóbbi esztendőkben jelen­tősen növekedett a közélet­ben. Szervezetünk közremű­ködik országosan és a me­gyében is a különböző dön­tések előkészítésénél. A jö­vőben viszont az új körül­ményekhez való gyors iga­zodás, a nagyobb nyitottság szükségessé teszi, hogy a tár­sadalmi szervezetben rejlő erők összpontosításával job­ban segítsük a tudományos- műszaki fejlődést, formáljuk a szakemberek gondolkodá­sát. ezáltal magasabb társa­dalmi rangot adva a tudás­nak. az alkotásnak. A kül­döttközgyűlés határozata olyan szellemben fogalmazó­dott, hogy az új műszaki-tu­dományos gondolatok, a vál­lalati fejlesztések és a kor­mányzati célprogramok meg­valósításához a megfelelő környezet megteremtését se­gítse elő. Ez elősegítheti a legfrissebb technikai ered­mények gyorsabb befogadá­sát. Mentusz Károly Próbaüzem novemberben Az utolsó simításokat végzik a Dunai Vasmű épülő kokszolómüvében, amely — a mecseki kok­szolható szénbázisra ala­pozva — előreláthatólag még novemberben meg­kezdi a próbaüzemelést. Az -ország üj nagyberur házasa 1.2 millió tonna kokszot termel majd évenként. s ezzel évi 65—70 millió dollár érté­kű. tőkés kokszbehoza­talt tesz feleslegessé (MTI-fotó — Burundi Iván felvétele — KS) , L. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom