Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. november 7., péntek 9 Friss szelek a filmművészetben Csuvasla művészete Az icier> is november 7-én kezdődik az immár hagyományos ünnepi szovjet filmhét. Az aznapi díszbemutatón Elem Klimov „Búcsú" című filmjét mutatják be. amely Rasputyinnak jó tíz évvel ezelőtt hazánkban is megjelent „Isten veled Matyóra" című kisregénye alapján készült. egy kis faluról, amelyet eltörölnek a föld színé- 1 lói. hogy helyet adjon egy | új vízi erőműnek. A törtéji net tulajdonképpen a szülőföldhöz való ragaszkodásról és az annak elvesztése miatti fájdalomról mond poé- tikus mesét. Ez a film egyébként hosszú ideig a Szovjetunióban is dobozban vári a bemutatásra, s külföldi forgalmazását sem engedélyezték az illetékesek. Most. hogy a szovjet filmművészetben is friss szelek fújnak a Búcsú a közönség elé került otthon is — hatalmas sikerrel —. és rövidesen a magyar közönség is láthatja majd. Az ünnepi filmhéten még bemutatják Az első lovashadsereg. a Bocsáss meg. Madárijesztő!. A flotta kedvence és az ugyancsak hosz- szabb „fektetés" után most nyilvánosságra kerülhetett Ellenőrzés az utakon című filmet. A szovjet filmművészet alkotásai egyébként az utóbbi években egyre népszerűbbek hazánkban. 1985-ben összesen hét és fél milliónyian tekintettek meg különböző szovjet köztársaságokban készült játékfilmeket. Az utóbbi évek statisztikai adatai szerint a legtöbb nézője — 935 ezer — A huszadik század kalózai című produkciónak volt. Közel félmillióan látták a Katasztrófa földönégen. és az Agónia című filmeket is. de minden korábbi filmsikereken túltesz A kétéltű ember. amelyet jó néhány évvel ezelőtti premierje óta közel kétmillióar tekintettek meg. A szovjet filmstúdiókban évente átlag 200 egész estét betöltő játékfilm készült. de ezek egy része — csaknem a fele — „házi fogyasztásra" alkalmas. A másik százból válogatnak — a többi között — a magyar filmátvételi bizottság tagjai is. akik egy évben átlag 30— 35 szovjet filmet vesznek át itthoni bemutatásra. A napokban ismét Moszkvában járt filmátvételi küldöttségünk. és tíz új alkotást szemelt ki a hazai közönség számára, moziforgalmazásra, négyet pedig a televízió számára. Melyek ezek a filmek? Elsőnek említsük meg Egy halott levelei című tudományos-fantasztikus filmet, amely egy nukleáris világ- katasztrófa utáni életről szóL azoknak a történetéről, akik valamely szerencsés körülmény folytán még életben maradtak. Ez a film egyébként a nagydijat nyerte el a minap véget ért manheimi (NSZK) nemzetközi filmfesztiválon Ugyancsak jelentősnek ígérkezik Konsztantij Lopu- sanszkij új filmje, A téma. amely egy író alkotói válságát járja körül. A kalandfilmek kedvelői bizonyára jól szórakoznak a Kazahsztáni asszony titkai című izgalmas bűnügyi történeten. ugyancsak a kaland- filmek sorába tartozik a tadzsik Csapda a sakáloknak, a mai társadalmi dráma A kigyóvadász, amely már csak azért is tarthat számot érdeklődésre a hazai közönség körében is, mert egy moszkvai ún. zöldséges maffiáról szól. Vígjáték a Férjhez menni egy kapitányhoz című film. és a fiatalabb közönség számára készült az üzbég Isten veled. zöldellő nyár. A televízió képernyőjén láthatjuk majd a közeljövőben a Műanyag karácsonyfa című filmet, a Régimódi csínyek, az Egymillió a menyasszonyi kosárban és a Házam a zöld dombokon című új szovjet filmalkotást. Külön kell szólnunk Szergej Szolovjov új filmjéről. amelynek címe: Az idegen fehér és a tarka galamb. Márcsak azért is. mert ez a film a nagy tekintélyű nemzetközi zsűri különdíját nyerte el. az Arany Oroszlánt a legutóbbi velencei nemzetközi film- fesztiválon. Alig két év alatt készült el az a csebok szári múzeum, amelynek anyagából Perl Márton készített kifejező erejű válogatást. mert az kivívta a rokonszenvét. A kocsis pedig, aki minden szükség nélkül, csak úgy megszokásból, a rend kedvéért megsimogatta szironybőrostorával sárga lova hatalmas tomporát. már Pjotr Nyikolajevicsnek szólította az utast, és elsírta neki a fuvarosélet keserveit, meg a takarmánygondokat a különböző időkben, először a pej, aztán az almásderes, most meg ennek a világossárga, majdnem fakó lónak az idejében. Második Miklós cár. Kerenszkij és a bolsevikok alatt. Pjotr Nyikolajevics Kornyilov ügyesen, sőt lelkesülten beszélgetett a hőségtől, meg a nemrégen felhajtott kisüstitől kipirult és megizzadt kocsissal, de közben nem őt, hanem a nő arcát figyelte, azét az emberét, aki megajándékozta e találkozás mesés örömével. Hát igen. furcsa volt az arca. nem is lehetne megmondani, milyen. Kornyilov nem tudott leolvasni róla semmit, de bízott abban, hogy előbb-utóbb kirajzolódik rajta valami. Ez a majdnem misztikus női arc igen furcsa volt, azért beleillett ebbe a teljesen reális, teljesen konkrét világba — a csúnya kis faházakból széles, kövezetlen, homokos utcákból álló tikkasztó városba, benne fuvarossal, meg a világossárga, majdnem fakó nehéz igáslóval. Igen. ebben a világban létezett ez a nő, kétségtelenül ebben. Az igásló is alighanem érzékelte az utas elégedettségét, de nem közvetlenül, hanem a gazdája széles jókedvén keresztül, amit eléggé ritkán tapasztalt, kissé ingó léptekkel, maga is vidámabban ballagott, a villásrúd között, meg se kottyant neki a nyikorgó szekér, a három emberrel, meg azzal a kis batyuval: jobbra-balra lengetve a farkát, gondtalanul, de rá jellemző kitartással szedte és fújta ki a széna és egyéb illatú levegőt, ütemesen mozgatva közben a fülét — láthatóleg neki is örömet szerzett, hogy hallja önmagát. A vasútállomás kint volt a város szélén, és a nehéz igásló először a kétversztnyi kiterjedésű homokos, napfényben sárgálló buckákkal teli üres telket hagyta maga mögött — ez már hasonlított a nem is olyan távoli Kara-Kum-siva- taghoz —, aztán a szélső házakat, amelyek oly nyomorúságosak voltak, hogy a Zajcsan teret, ahova most közeledett, nemcsak városnak, hanem kis jóindulattal városközpontnak is lehetett nevezni. A tér és a Loktyev utca sarkán álló ház pedig ilyen összehasonlításban pompás emberi hajléknak látszott. És attól, hogy most ehhez a pompához, új életének, újjászületésének a szimbólumához közeledett szép komótosan, de, azért biztosan a zörgő szekér, oda-, ahol már nem a körülmények irányítják öt, hanem ő a körülményeket. Pjotr Kornyilovon is úrrá lett az izgalom. Vagy tán az öröm fogta el. Meg a felindultság, a lelkesedés, az egész környező világ iránt, mindenekelőtt a játék, a komédia hatására, amelyet oly kiválóan és tehetségesen vezetett, miközben a kocsissal beszélgetett, de csak a nőt figyelte, akinek arcáról — remélte — hamarosan leolvad az ismeretlenség máza, és feltárulkozik a maga valójában . II. 1923. Tél .. 1923. február 16-án. kedden éjfél előtt tizenöt perccel Kornyilov elrejtőzött a fehér spalettás házzal szemközti szűk mellékutcában, és még mindig reménykedett. Hátha nem úgy lesz, ahogy az ezredes elhatározta. De öt perccel éjfél előtt már tudta, minden úgy fog történni. Öt perccel éjfél előtt három alak közeledett az Ötödik Zajcsan utcán az ezredes hosszúkás és alacsony, fehér spalettás háza felé — kéttő puskával a vállán, a harmadik revolverokkal a derékszíján ... Egyikük kint maradt az ablakok alatt, ketten átvetették magukat a kerítésen az udvarba.. . Aztán ajtókopogás hallatszott. Utána csend lett, az éjszaka sápadt volt. de nem sötét, felhők tarkállottak az égbolt felén, köztük csillagok pislákoltak, meg halványan sütött a hold, most nem sugallt semmit. ' Egyszer csak lövések dördültek a házban. Tompán. Kétszer. Rövid szünet után még egyszer. A különleges rendeltetésű osztály vöröskatonája, aki az utcán maradt, puskatussal bezúzta a spalettát. üvegcsörömpölés hallatszott, a spaletta leesett, a katona belőtt az ablakon, majd ahogy a lába bíra. elrohant lefelé az Ötödik Zajcsanon a városközpont felé. „Orvosért szalad! — gondolta Kornyilov. — Segítségért — egymaga nem tudja elvinni a sebesülteket. Meg a halottakat" — gondolta még, és odasettenkedett a ház falához, felállt a földpadkára, a deres ablaküveg bezúzott nyílásán benézett a szobába. A mennyezetről hetes petróleumlámpa lógott öblösen, feketén. hasonlított ahhoz, amelyik két nappal azelőtt fénynyel világított a „hajdaniak" gyűlésén, Aul szemközti külvárosában. A levegő is mahorkafüstös volt, odabent kékesszürke, de nem nagyon sűrű. „Az ezredes dohányzott — gondolta Kornyilov. — Dohányzott. ahogy várta őket”. Kornyilov jobban a homlokába húzta rongyos, erre az alkalomra felvett sapkáját, kezével félig eltakarta a szemét, beljebb hajolt az ablakon és bekiabált: — Mi történt itt? Mi történt? A szoba közepén egy vénséges öregember állt kigombolt ingben, rongyos, lampaszos csizmanadrágban, és egy ugyancsak vén, kétrét görnyedt öregasszony. „A házigazdák! Hát ezeknek hozta az ezredes a vizet hétvedres hordóban”. És még egy ember, egyik kezében szemüveget, a másikban valamilyen kis üveget tartott. „A másik lakó. Besúgó. A vörösök fogadták fel!" — Mi történt, essen belétek a ragya! — Édes istenem, édes istenem! — hajtogatna levegőért kapkodva az öregember, és tépdeste szikár testén az inget. — Hát mér nem adta meg magát, édes istenem? Ellene szegült a hatóságnak?! Az élőkön kívül halottak is voltak a szobában. Egy pár szürke katona-nemezcsizma a hozzávaló lábakkal, s derékig tartó törzs feküdt az ajtóban, és bár felsőteste nem volt látható, Kornyilov tudta: „Halott!" Félig ülve, fekve, háttal a falnak támaszkodva, jobb vállára hajtott fejjel, mintha pihenne — egy másik. „Az is ... " Mahov ezredes hason elnyúlva feküdt a padlón, mintha futás közben vágódott volna el. de arccal egyenesen az ablak felé nézett. Kopasz feje sértetlen, egy karcolás sincs rajta, egyetlen folt. egyetlen lyuk sincs az arcán, meg a koponyáján. de hatalmas sötét tócsában feküdt, amely még egyre terjedt körülötte. Csak az őszes hajú hölgy, aki a minap karon fogva jött hazafelé Jevgenyija Vlagyimirovnával. a „hajdaniak" gyűléséről. és aki az ezredessel együtt bement ebbe a házba, csak ö nem volt sehol Csak idejárt az ezredeshez, és időben kereket oldott. Az ezredes nem akart elrejtőzni, de ő másként határozott.. Kornyilov előtt felvillant ősz szálakkal tarkított kékesfekete frizurája, hatalmas sötétkék szeme, aztán eltűnt Ebben a kis városban könnyen meg lehetett volna tudni róla egyet s mást. és aztán találgatni, nem ő volt-e az az aktívan gyengéd nő. az az ideál, akiről az ezredes oly szépen, oly meggvözően tudott beszélni Kornvilovnak a gyűlésről hazatérőben De minek? Minek bármit is megtudakolni — az tapintatlanság, sőt veszélyes is. Másnaptól Kornyilov kivételes figyelemmel olvasta, sőt tanulmányozta a Vörös Aul című újságot, a szürke meg sárga csomagolópapír-lapokat. Vastagok, egyenetlenek voltak a lapok, a rossz minőségű nyomdafesték miatt helyenként lemaradtak a betűk, és olvasás közben ki kellett találni, hogy a M nt ősz vá an k z lt k" azt jelenti: „Mint Moszkvában közölték”. De a Vörös Aul egy- szót sem írt az eseményről, az Ötödik Zajcsan utcában f. év február 26-án keddről szerdára virradó éjjel történtekről. Jelenet a Rolan Bikov rendezte Bocsáss meg. Madár- ijesztő! című filmből
