Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. november 29., szombat 7. EGY ÚJ MÓDSZER JEGYÉBEN n gyermekek és az anyanyelu Lassan véget ér az óra. A gyerekek láthatóan ugyanolyan frissek mint a kezdetén. El keli mondani, nem bemutató, hanem egyszerű, „hétköznapi” foglalkozást néztünk végig. S a gyerekek produkálásából a tananyag sikerét mérhettük le. Artikulációs gyakorlat Mikes Márta — Az egész napos oktatási formát valósítottuk meg. A matematikát Murányi Já~ nosné kolléganőm tanítja, a tantárgyak délelőtt-délután váltakoznak. Az anyanyelvi oktatás e formájában naponta „tréningezünk”: a helyes légzést, artikulációt, hangerő- és tempóváltást gyakoroljuk. A gyerekek nagyon szeretik ezeket a „bemelegítéseket”. — Nincs gondja a fegyelmezéssel? — Olyan változatos az órák programja hogy a tanulóknak nem kalandozik el a figyelme, s a mozgásigényüket is kielégíti. Egy-egy írásvetítős gyakorlat után például „vadászni indulunk”. Feláll az osztály, óvatosan lépked a „mezőn”, hogy le ne tapossa a virágokat, aztán céloz a vadra, s a lövésnél nagyot kiált. De ez csak egy példa a játékosságra. — Ezek a másodikosok fejlettebbek kortársaiknál. Milyen módon épülnek fel az órák? — A differenciált foglalkozási módszert alkalmazzuk. Amíg az egyik csoport írásban dolgozik, addig a másik például egy vers szabatos, szép elmondására készül. A harmadikkal fantáziafejlesztő gyakorlatot végzek: a színes diáról elmondják, mit látnak a képen. A hétéveseim már tizenkét mondatban mesélnek el egy történetet az ábráról. Kitalálják az esemény előzményét. következményét is. ★ Bujdosó Sándorné, az iskola igazgatója elmondja, hogy a módszer az intézményükben már nem kísérlet, hanem alternatív tanterv. A képzési folyamat nem szakad meg. mert a felső tagozatban folytatják a tanulók, amit hatévesen elkezdtek. Reich Antalné alsó tagozatos vezető szaktanácsadó szerint maguk a pedagógusok is sokat fejlődnek a továbbképzés során. Az egész tantestület ismerkedik a módszerrel, óralátogatásokat, megbeszéléseket, értékeléseket tartanak. Egyébként a kommunikációs nevelési anyag tartalmazza az úgynevezett illem- szabályokat is: a helyes étkezést, öltözködést, az otthoni viselkedést, de foglalkozik a közlekedés szabályaival is. S ami szintén nagy előnye a módszernek, hogy erőteljesebb a készség- fejlesztés, a tehetségkutatás. Olyan mintha karmester vezényelne. Csak a csengő gyerekhangok prózában szólnak: a szöveg előbb nag.vajakmozgással, halkan, majd középhangerő- vet hangzik. Majd nyelvtörő gyakorlat következik, — egy felnőttnek is becsületére válna, ha ilyen biztosan, gyorsan mondaná a kacifántos mondatokat. Aztán egy fiúcska kipenderül az osztály elé. s verset mond. A többi gyerek a zsűri. A bírálatnál ilyen kifejezéseket használnak: az artikulációja megfelelő volt, a testtartás is, a kapcsolatfelvétel sikerült a hallgatókkal, a hangsúly, nyomaték megfelelő. Mielőtt bárki azt hinne, „különleges” képességű gyerekekről van szó leszögezzük: az Egri 3-as Számú Általános Iskola második osztályosainak óráján vagyunk. Zay Istvánné tanítónő a Hajdúhegy és környéke nebulóit tanítja, vagyis nem „válogatott” csapattal dolgozik, csupán a lakóhely határozza meg. ki jár ide. ★ A módszer, amellyel Zay Istvánné oktat, nevel Zsolnai József metodikája. A kísérlet lényege a tanulók nyelvi, irodalmi kommunikációs készségének sokoldalú fejlesztése. Anyanyelvi kultúránk magasabb szintre emelését szolgálja. Az úgynevezett Zsolnai-módszer — melyet megyénkben egyelőre még csak néhány iskolában alkalmaznak — hosszú évek pedagógiai tapasztalataira épül. A kísérlet tulajdonképpen azt hivatott bizonyítani, hogy az általános iskolás anyanyelvi tananyagot minden egészséges gyermek az eddiginél rövidebb idő alatt képes megtanulni Ily módon több idő jut arra. hogy az eddiginél nagyobb jártasságot szerezhessenek a művészi jelrendszerekben, jobban építhessenek az irodalomra, Igen fontos momentum a zene. a képzőművészet és a film megisNem kétséges, csakis olyan pedagógus érhet el kiváló eredményeket e téren. aki rendkívüli érzékenységgel tud foglalkozni a gyerekekkel. A hozzáértés mellett a derűs, színes egyéniség, a szeretet is fontos szerepet játszik. Zay Istvánné: Zay Istvánné: Sűrűn váltjuk a gyakorlatokat. Mire a gyerekeket megterhelné, már váltunk . . . mérésé és értése is. A kommunikációkutatáson alapuló anyanyelvtanításnak az is eredménye, hogy nem szakad el a poétikától, a retorikától, a stilisztikától. az élő nyelvi közegtől A nyelvtant beilleszti az anyanyelvi nevelés összefüggéshálózatába Több csoportban tanulnak a gyÁekek A legifjabb ..tévébemondónő". Juhász Eszter (Fotó: Tóth Gizella) Új művelődési ház Üj bányász művelődési ház épült Bátonytcrcnyén a nógrádi szénbányászat központjában, jelentős társadalmi munkával. A kulturális intézmény mozi- és színházteremmel, szakköri helyiségekkel, presszóval, s 30 ezer kötetes könyvtárral, folyóiratolvasóval is rendelkezik. A Homoki József tervei alapján épült, modern kulturális központ jól szolgálja majd a bányászok szabadidejének, közművelődési lehetőségeinek hasznos és tartalmas eltöltését (Fotó: Szabó Sándor) Nyelvhasználati bizonytalanságaink csapdái Bármiről is fogalmazunk szóban és írásban egyaránt, elsősorban annak a követelménynek kell eleget tennünk. hogy sem a közlés megszövegezője, sem annak olvasója ne kerüljön a nyelv- használati bizonytalanságok csapdádba. Ha nem világosan, nem szabatosan és nem közérthetően beszélünk vagy írunik. nem is az a legnagyobb baj, hogy nem értjük a mondanivaló lényegét, hanem inkább az, hogy félreértjük. Figyeljük meg pl. ezeket a hivatalos színezetű szövegrészieteket: „Csak siránkozhatunk, hogy a saját le- ihetőségeinktől való lemaradásban milyen szerepet játszott a műszaki pálya alulértékeltsége” (Magyar Nemzet, 1986. okt. 21.). A fiatal értelmiségiek alulfizetettségéről sokat és sokszor olvashatunk” (Élet és Irodalom, 1986. febr. 14.). — „Alaptalan a női munka alulfizetése” (És. 1986. febr., 14.). Az olvasó elsősorban azért bizonytalanodik el. mert a feleslegesen hivataloskodó megfogalmazás nemcsak a félreértések csapdáit jelenti számára, hanem egészen ’ furcsa és meghökkentő képzetsorok érzékelésére is készteti őt. Gondoljunk csak „a női munka alulfizetése” jelzős szerkezet bizonytalan és kétes értékű nyelvi szerepére. •Annak sem örülhetünk, hogy újra és feleslegesen jelentkeznek szóban és írásban a valamikori hivatalos és szaknyelvi szövegekben szerepet vállaló alul igekö- tős nyelvi formák. A sajtó hasábjain, a rádió és a televízió közléseiben mind gyakrabban olvashatjuk és hallhatjuk ezeket a kifejezéseket: alultáplált gyerekek és népek, egyértelműbben: gyengén táplált, lesoványodott stb. Az újságnyelv „készen kapott” szó- és nyelvhasználatában egyre bővül az alul igekötős nyelvi formák köre. s ezzel a nyelvhasználati elbizonytalanodás mértéke is megnőtt. Erről bizonykodik alábbi példatárunk is: alul biztosítás (a túlbiztosítás ellentéteként) (Rádió. Déli krónika. 1986. okt. 28.). „Divat lett az alulöltözöttség ^-a toprongyosság); „A mérnökök jelentős alulfoglalkoztatásáról is szóltak” (Nép- szabadság, 1986. okt. 18.). A jelentős jelző is alig illeszthető pozitív előjelű használati értékével az alulfoglalkoztatás fogalmi értékét minősítő szerepébe. A közömbösködő. hivataloskodó, s túl általánosító alultápláltság szó használatát stílustalannak éreztük éppen egy nagyon is nemes rendezvény, az UNICEF-gá- La tévés közvetítés magyar riporterének szóhasználatában. Az elbizonytalanodás csapdájába esik az olvasó, ha azt hallja a sportriporter szájából, hogy a csapat alulmúlta magát, így félreérthető, egyértelműbben: rosszul játszott a csapat minden részében. Meghökkentett az a mezőgazdasági szakember is, aki arról „nyilatkozott”, hogy a műtrágya felhasználásának vonatkozásában alultrágyázást hajtottunk végre”. Félreérthetetlenül ez azt jelenti, hogy kevesebb műtrágyát használtak fel. Egy felszólalásban hallóttam ezt a szövegrészletet: „Alulkulturált- ságunk problémájáról is szólnunk kell”. Bizony kell. de elég, ha a müveletlenség szóval élünk. Ebből jobban ért a hallgatóság. Dr. Bakos József
