Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-28 / 280. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. november 28., péntek Hatvani Galéria-naptár Nyolcvan tájkép — Pályacsúcson Szabó Sándorral — Mikó és Mensáros az „ajándékkosárban” — Újabb busz Pozsonyba Illír Erzsébet keramikus ni termében Illár Erzsébet keramikus 1965-ben szerzett diplo­mát Romániában, majd 1971-ben Magyarországra települt. 1984-ben Nürn- bergben volt első önálló kiállítása. Optimista hangvételű figurális kom­pozíciói az életből elle­sett vidám pillanatokat örökítik meg. Felvételünk a művésznő műtermében készült MTI-fotó: Pintér Márta — KS) TÍZÉVES az mmk vegyeskara Szép sikere van a Hatvani Galéria termeiben megnyílt 7 Magyar tájak című fes­tészeti biennálénak, amelyen nyolcvan művész ugyaneny- nyi munkájában gyönyör­ködhetnek az érdeklődők. Itt vannak ismét munkáik­kal az indulástól szereplő neves mesterek, Kurucz D. István, Patay László, Vecsé- si Sándor, Németh József, de felsorakoztak mögéjük új. fiatal művészek is, pél­dául Szabó Ágnes. Regös István, Nagy Ernő Sándor, akik törekvésben, megfogal­mazásban egyaránt árnyal­tabbá teszik az országos tár­lat összképét. A kiállítás egyébként januárig várja az érdeklődőket. Folytatódnak a galéria népszerű pódiumműsorai is: december 14-én, vasárnap este 5 órakor az egyik leg­népszerűbb magyar színmű­vész, a Kossuth-díjas Szabó Sándor lesz az intézmény ven­dége, aki — a Pályacsúcson Teljesen magánügy, sen­kire sem tartozik, de mes­terségem kívánja meg. hogy kimondjam: szeretem a Neoton Famíliát. Szívesen hallgatom őket lemezről, ha hangulatom éppen ügy hoz­za. Kellemes zenét játsza­nak, jól énekelnek, hangu­latteremtő erejük kiváló. Mégis . . . mindezek elle­nére nem éreztem jól ma­gam a legutóbbi gyöngyösi koncertjükön. A Mátra Mű­velődési Központ zsúfolásig megtelt a rajongóikkal. Ez sem hiányzott tehát a si­kerhez. Ami nem is maradt el, ha arra gondolok, há­nyán tomboltak, fütyültek, dübörögtek a zeneszámok alatt és a zeneszámok kö­zött. Ez a mai popkoncert jel­lemző körete. Aki ezt nem tudja elvi­selni. ne menjen el egy ilyen előadásra. Igaz, akkor kizárja annak a lehetőségét, hogy „élőben’' hallhassa a Família muzsikáját. hogy láthassa az együttest, mint együttest és annak a tag­jait. akiket nagyon jól is­címü est keretében — nem­csak különböző művek tolmá­csolására vállalkozik, hanem vall fordulatokban gazdag pályájáról, hazai és külföl­di filmsikereiről, sőt egy emlékezetes tévészereplését is megidézik videokazettáról. A Damjanich Szakmun­kásképző nagyterme ad ott­hont az idén a galéria ha­gyományos „karácsonyi aján­dékkosarának". amelyet de­cember 18-án. csötörtökön este 7 órakor rendeznek meg. A sokszínű programban a humor első számú képvise­lője, Mikó István lesz. A széppróza és a sanzon rangos megszólaltatójaként Mensá­ros László lép pódiumra, a legnépszerűbb operettrészle­tekből Fehérvári Márta, Csü­ngi János, Antal István nyújt át több csokornyit a közönségnek. Virágh Tibor versek. Szentirmai Ákos mí­ves zongoradarabok bemu­tatása révén találkozik is­mét a hatvaniakkal, s bi­mer a lemezborítókról. De más a színes repró és más a valóság. Az a bajom, hogy engem nem hoz extázisba mások extázisa. Emlékszem, évek­kel ezelőtt az egyik pop­sztár még rászólt itt, Gyön­gyösön a színpadról azokra, akik „csinálták a balhét", hogy „Gyerekek, legyetek már csendben és a zenére figyeljetek". Hol vagyunk ma már et­től. Sóhajthatnék fel, de nem teszem. Ugyanis a divat is változik, a magatartásformák is módosulnak, és manapság egy magára valamit is adó ifjú „dzsekis" gesztikulálás- sal, ugrálással, fütyüléssel is tudtára akarja adni min­denkinek, hogy őt a zene „feldobta”. Eszembe jut az a három ifjú hölgy akik az egész koncertet úgy vonaglották végig, úgy repdesett a kar­juk Éva felé, mintha a nyakába akarnának borulni, mintha magukhoz akarnák rántani, hogy . . . Valamiféle enyhe szex­őrület ez? A befogadás és az odaadás szent rítusa? zonnyal hangulatos lesz majd a Nyerges Ferenc ál­tal vezetett programban a boldogi gyermekcsoport kis betlehemes játéka, amely az estet bevezeti. Visszatérően kell említe­nünk a galériabusz követ­kező útját, amely Pozsony­ba visz. A háromnapos, ko­rábban meghirdetett és ja­nuár 9-én induló járatra ugyanis már minden részvé­teli jegy elkelt. Ezért két héttel később, január 23-án újabb buszt indít az intéz­mény Szlovákiába, az elő­zővel azonos program sze­rint. Tehát mindazok, akik december 15-ig jelentkeznek az újabb járatra, a három nap során megismerkedhet­nek Pozsony műemlékeivel, zenés esten vesznek részt, találkoznak a szlovákiai ma­gyar művészeti élet néhány jelesével, továbbá kirándul­nak Pöstyén-fürdőre. Nyit- rára. Valaminek kell lenni ebben, hiszen az ifjú nézők jó ré­sze szinte önkívületben ug­rált. gesztikulált, üvöltött és fütyült. Egy kicsit „alájuk ját­szott" az együttes is. Az a jól megkoreografált színpa­di mozgás, ami végigkísérte a fellépésük minden percét, szinte kiprovokálja a választ a nézőkből, a nézők egy ré­széből. Igaz, a közönség összetétele is olyan. Lehet, hogy az én hifi­tornyom száz wattja nem szoktatott hozzá, de én azt a bordába vágó, ki tudja mennyi decibelt nem tudom elviselni, amit egy ilyen koncerten a zárt teremben elszabadítanak a technika jóvoltából. Voltak, akik az előadás után hányingerről panaszkodtak, a zaj hatá­sára. ' Mi ebben az élvezet? Maradok tehát a meghit­tebb zenei élménynél: ott­hon sokszor meghallgatom még a Ha elmúlik kará­csony című számukat. Ez igazán emberi produkció, mint annyi más is. (gmf) A Megyei Művelődési Köz­pont Kamarakórusa fenn­állásának tíz esztendejét hangversennyel ünnepelte meg az anyaintézmény dísz­termében. Nagy örömmel nyugtáztuk 1976-ban. hogy a Ho Sí Minh Tanárképző Főisko­lán működő és a főiskolá­sok női karát igencsak ko­molyan vevő Tar Lőrinc élére állt a Művelődési Köz­pont által újjáalakított-át­szervezett dalosaknak, akik addig is más formában, más fenntartó jó szándékából hó­dolhattak a közös éneklés szellemi szórakozásának. Így fogalmazunk, mert korunk­ban valahogy minden vál­tozóban van és az éneklés­ben megtalálható lelki örö­möt, a harmónia teremtésé­nek nemes munkáját, a lel­kesedéstől fűtött, áldozatos zenélést is inkább olyan kedvtelésnek tekintjük, amelyben a barátság. az A gyermekkor a legfogé­konyabb: egy-egy jó könyv ilyenkor egész életre szóló meghatározó élmény lehet. Ez vezérli az ünnepi gyermek- könyvhét szervezőit, hogy évről évre meghirdessék ezt az eseménysorozatot. Az idén, december 1-én hétfőn kezdődik Egerben ez az alka­lom, amely sok érdekességet kínál. Az ünnepi megnyitó után — amely a megyei út­törőházban fél négykor lesz — Kun János előadóművész ad műsort „Csillagjáró tál­tos köparipán" címmel. Más­egymás iránti fogékony tisz­telet. megértés, az ebből fa­kadó bizalom játszhatja a főszerepet. Mindezt az együttes és Tar Lőrinc dicséretére mond­juk el, írjuk le. Amikor a fiatalság nagy részét az elektronika által támogatott decibel-izgalom járja át; amikor csak az a fontos, hogy a közönség idegeit mi­lyen eredményesen őrli fel és a hallgatóságot hogyan teszi puha befogadóvá a ke­mény hanghatás, egy ka­marakórus — ezzel az ellen­áramlattal küzdve — ragasz­kodik ahhoz, hogy Hassler, Schumann, Kodály, Bartók, Bárdos vonulatból teremtse­nek műsort. Van ebben az ár elleni úszásban felemelő —, és ha már esztétikáról van szó — valami kedves szépség is. Ahogyan a közös gyakorlást- tanulást vállalják; ahogyan a rádió, a tévé. a rock. a nap, kedden fél háromtól a Móra Kiadó munkatársa. Hurtony Zsuzsa tart mese­órát. Szerdán fél négykor vers- és prózamondó úttö­rők találkoznak. Ezt köve­tően Varázsórára invitálja a kicsiket Baranyiné Sárközi Ildikó, s ugyanebben az idő­ben népi hagyományok és játékok szórakoztatják egy más szobában az érdeklődő­ket. Csütörtökön a Harlekin Bábszínház Sárkányölő Vízi Sándor című mesejátékát adja elő. Ugyanezen a na­pon háromkor Varga Domo­magnó, a lemezek kínálatá­val szemben tetteikkel, fel­lépéseikkel esküsznek az élő hangban rejlő értékre, az élő zene tisztaságára, való­diságára, lélekteremtő ere­jére. És ebben a törekvésben az egri kórus nincs egyedül. A kezdetektől szövetséges Ma­rik Erzsébet zongoraművész­nő is, aki a jubileumi estén egy romantikus balladat adott elő. érzékletesen dol­gozva fel azt az érzelmi, hangulati szakaszolást, aho­gyan a zenész az alkotás drámai ívét megteremtette. A Fajcsák Attila vezette Gajdos együttes XVII- szá­zadból vett dallamokkal tar­kította a műsor zenei szőt­tesét. Ha van kívánságunk: hall­juk gyakrabban a kamarakó­rust az elkövetkező tíz esz­tendőben, Tar Lőrinccel a karnagyi pulpitusnál! kos a könyvtár vendége. Pénteken „Zöld hátizsákos ember" címmel Tóth István tolmácsot irodalmi alkotáso­kat. Szombaton úttörőmozi lesz. amikor is a bemutatott film. a Gyermekrablás a Palánk utcában című film írója, Nógrádi Gábor is el­jön. Végül december 11-én. csütörtökön játékos irodal­mi vetélkedő zárja a prog­ramsorozatot, amelyen A szünidei olvasmányélmé­nyem című pályázat leg­jobbjai mérik össze tudásu­kat. Moldvay Győző HA ELMÚLIK KARÁCSONY Pedig szeretem őket... (farkas) Gyermekkönyvhét Nevessünk! A múlt század ötvenes éveiben jelent meg Vas Ge­reben Nevessünk! című kö­tete. amely a magyar élet­ből gyűjtött adomákat tar­talmaz. A történetek hősei írók. papok, jurátusok, ka­tonák. közéleti férfiak, az akkori társadalom szinte va­lamennyi rétegének képvi­selői. A könyv nagy sikert aratott, mert egy évvel ké­sőbb a szerző No még egyet nevessünk! címmel újabb adomagyűjteményt tett köz­zé. A következő történeteket a két Vas Gereben-kötetből válogattuk. Dessewffy Aurél hossza­san beszélgetett Deák Fe­renccel. s közben a hivatal­nokokról jött elő a szó. — Miért választotok min­denféle embert hivatalnok­nak? — kérdi Deák. — Nem akarnál te hiva­talt vállalni? — kérdi De- sewffy. — Semmi esetre sem! — Lásd barátom — mond­ja a konzervatív gróf —, ha választottabb ember nem vállal hivatalt, gyengébbeket is kell alkalmaznunk! ★ Kapkodta a fejét a reg­ruta. amikor a golyók siví- tottak a füle mellett. — Ne kapkodd a fejedet, öcsém! — szólt az öreg hu­szár az újonchoz —, mert úgy jársz, hogy a kobakod valamelyik golyóbishoz ütő- dik.. •ár Kölcsey társaságban meg­szólítja Helmeczyt. a költő­nyelvészt. aki abban az idő­ben nagyon sok új szót al­kotott. — Te, Miska — szól Köl­csey —, hallóm, csináltál is­mét egy vad szót. Mondják, hogy a trotoirt elnevezted tipratyunak. Helmeczy elkomorodott, hogy a kifaragott szó nem- talált elismerésre. Csak harmadik esztendő­re talált egv másikat. A francia trotoir helyett ekkor született a magyar járda. ★ Meg volt tiltva a rablás. A huszár az előőrsön egy té­velygő kost a nyeregkápába kapott, és amikor látta kö­zeledni az őrnagyot, zsák­mányát a rövid mentével próbálta letakarni, de a bir­ka vége kilátszott, aztán még bőgött is. — Mi ez megint? — kér­di a szigorú őrnagy. — Jelentem alássan, őr­nagy uram, hogy ez az izé nem tudta a tábori jelszót, így hát elfogtam. •ár Szünidőre mentek haza a diákok, megálltak egy út menti csárdánál, s bort ren­deltek. Egy igen csinos pa­rasztlány hozta ki az italt. Az egyik diák megkérdi: — Gyönyörű galambom, hogy adod a csókot? — Hogy adom? — kérdez vissza a lány. — Böcsületes ember ingyen kapja. ★ Z. igen derék és tudós em. bér volt, azonban a hölgyek körüli széptevései sohasem sikerültek. Többek közt egy bizonyos, nem éppen fiatal, de finom társalgásé bárónő­vel beszélgetésbe eredvén, így nyilatkozott: — Higgye el, bárónő, ön olyan, mint a cremonai he­gedű: minél vénebb, annál szebben szól. — Doktor úr, ön pedig olyan, mint a katonaköpeny — viszonzá a bárónő. — Minél vénebb, annál gorom­bább! ★ Egy" tudálékos asszony ol­vasta az újságot, melynek minden második sorában előfordult ez a szó. hogy op- positio. — Ugyan kedves férjem, mi az az oppositio? — kér­di hitvesétől. — Az oppositio a megyei gyűlésen az, ami te vagy idehaza! Tudod most már9 •ir — Most az egyszer kira­gadtam a halál torkából — szól az orvos a betegéhez. — Ezentúl föl kell hagynia a mértéktelen italozással! A bornak még a színét sem láthatja! Másnap, amikor ismét fel­kereste a beteget, a pánciens éppen a kulacsból kortyol­gatott. — Nem megmondtam, hogy a bornak még a színét sem láthatja? — pattant föl az orvos. — Édes doktor úr, hisz éppen azért öntöttem ku­lacsba! ★ Milton, angol költő vak korában nőül vett egy vég­telenül zsémbes asszonyt. Buckingham herceg egy al­kalommal rózsának nevezte a költő feleségét. — Színéről már nem ítél­hetem meg — mondta a köl­tő —. de hogy tövise van, azt érzem! K. Gy. M. Kiállítás Gyöngyösön Ma nyílik Dóró Sándor festőművész kiállítása a Gyöngyösi Galériában. A ké­peket olyan ismert szemé­lyiség ajánlja az érdeklődők figyelmébe, mint Varga Im­re. Kossuth-díjas szobrász­művész. Az alkotó, akinek műveit Gyöngyösön most megtekinthetik az érdeklő­dők 1950-ben Hajdúböször­ményben született. Gyön­gyösi kötődésű, mivel érett­ségi után 1973-ban a GATE Gyöngyösi Főiskolai Karán szerzett üzemmérnöki okle­velet. öt évvel később, 1978- ban a Drezdai Képzőművé­szeti Főiskolán tett sikeres felvételi vizsgát, s itt is szerzett diplomát 1984-ben kiváló minősítéssel. Tagja' a Magyar Népköz- társaság Művészeti Alapjá­nak és a közeljövőben az NDK Művészeti Szövetsége is tagjai sorába választja Nemes célért — magas szinten

Next

/
Oldalképek
Tartalom