Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-27 / 279. szám
4. Ik "wl Mf NÉPÚJSÁG, 1986. november 27., csütörtök Vidám találkozé, telt házzal A színpadon: Boncz Géza (Fotó: Gál Gábor) Egy esztendeje annak, hogy létrejött a Megyei Művelődési Központ és a Hevesi Szemle Galériája. amelynek a megyei pártbizottság oktatási igazgatósága adott otthont. Az egyes kiállítások komplex jellegű megnyitói mindig szép számú közönséget vonzottak. s a tárlatok látogatottsága is arra utalt, hogy a művészetbarátok megkedvelték a kezdeményezést. Az anyagi gondok azonban sokáig kísértettek. Ezek felszámolására szerveződött az a közös fenntartás, amelyben az MMK-hoz, az Ólhoz csatlakozott a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat, a Mefag, a Finomsze- relvénygyár, a Mátravidéki Fémművek, az Egervin, a Technolux Ipari Szövetkezet, a Parádi Üveggyár. Az egyes cégek — a megkötött szerződések előírásai szerint — közművelődési programokat, műsorokat, a művészet valódi értékeinek házhoz szállítását remélték, kérték. A hatékonyan munkálkodó társadalmi vezetőség rögvest valóra váltotta szavát. A 95 esztendős Kastaly István képei az egri seregszemle után eljutottak a HÁÉV- hez, a siroki v művelődési házba, hogy azok rangos értékeit megcsodálhassák a kétkezi munkások is. Kocsis Árpád művei hamarosan a borkombináthoz kerülnek. Ehhez a „nyitányhoz” kapcsolódott az MMK és a lo- lyóirat miniszínpadának november 24-i, este nyolc órai előadása is. amelyre az áldozatkész üzemek dolgozói kaptak — viszontszolgáltatásként — meghívást. Eljöttek mindnyájan, így aztán a Vidám találkozás című. szórakoztató hangolt- ságű produkció telt ház előtt zajlott. Azok voltak ott, akik kikapcsolódni, felüdülni vágytak. s jó érzés leírni, hogy nem távoztak csalódottan, hiszen a pódiumra lépő művészek nemcsak sejtették, hanem tudták is, hogy mit kell nyújtaniuk. Boncz Géza a tőle megszokott szinttel ajándékozta meg a kétségkívül hálás közönséget. Humora nemcsak hagyományos ízekben bővelkedett. hanem a közéleti töltést sem nélkülözte. Vastaps méltatta Lőrén Lenke, érdemes művész gonddal összeválogatott blokkját is. amelyet Körmendi Péter értő zongorajátéka tett még élvezetesebbé. Különösképp tetszett a szellemesen felbukkanó önirónia, a mértéktartóan érvényesülő pa- rodisztikus szándék. Kár. hogy a nevettetés műfajának képviselői kevés önálló esttel lepik meg azokat, akik nagyra becsülik teljesítményüket. Egy biztos: ez alkalommal olyan népes tábor ko- vácsolódott. amelyre máskor is számíthatnak a vendéglátók. A folyóirat olvasóiként, a galéria barátaiként. Ezért a szellemi nyereségért születtek azok a mecé- nási alapállású megállapodások. Szerencsére nem hiába .. . Pécsi István Úttörők szavalóversenye Gyöngyösön (Tudósítónktól): A gyöngyösi városi úttörőház Móra Ferenc Gyermekszínpada az idén hatodik alkalommal rendezte meg a város és környéki úttörőcsapatok minősítő szavalóversenyét. A városi úttörőházban 18 általános iskola képviseletében 120 piros nyakkendös pajtás vett részt a minősítő versenyen. akiknek tanáraikon kívül szüleik is szurkoltak. A zsűri a szabadon választott versek elmondásánál a mű választását, szövegmondás pontosságát, értelmezés helyességét és a beszéd tisztaságát előadás művészi hatását értékelte. Az utóbbi évekhez képest népes számú úttörő versmondó közül 15-en szereztek arany, 16-an ezüst, 22-en pedig bronz minősítést. Püspöki Győzőnek, a Móra Ferenc Gyermekszínpad vezetőjének elmondása szerint a minősítőn kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a következő diákok: Ferencz Andrea Gyöngyössolymosi Általános Iskola. Berecz Zsófia, Kiss Zsuzsanna gyöngyösi 1-es iskola pajtásai. A 4-es Számú Általános Iskola úttörőjét Körösi Ágotát és a gyöngyöstárj án i Nagyfalusi Editet színvonalas előadásuk alapján a zsűri külön tárgyjutalomban is részesítette, melyet Barna Istvánná, az úttörőhöz igazgatója adott át a pajtásoknak. Korcsog Béla MATUZ GÁBOR: Védtelenül Sötét, borús éj. Keményre fagyott, frissen hullott hó teszi egyenletessé, egyformává a házakat, kerteket, az utcákon szabadon kóborló szél jégkristályokat ragad magával céltalan útjaira. Aztán egy pillanatra előbukkan Földünk hűséges kísérőjének kerek, sárga arca. fény önti el a tájat, a hólepel könnyedén veri vissza az éjszaka ellen intézett erőtlen támadást, és a fekete hideg zavartalanul uralhatja tovább a terepet. A konyhakertbe félig beékelt masszív, fából ácsolt épületből apró zajok szűrődnek ki. Ijedt, izgatott hangok egymást keresztezve. meghaligatás nélkül száll- dosnak és hullnak a földre megértetlenül. — A fő — tégla — épületben lámpa gyullad, az udvarra kitörő világosság a hóba rajzolja az ablakkeretet és egy magas, erős férfi körvonalait. Az árnyék a hajába túr, lehajol, lavórt húz elő, vizet löttyint bele, vadul dörgölni kezdi magát. Üjabb árny jelenik meg, alacsony, tömzsi asszony, hosszú hajjal, fürge mozdulatokkal. Látni, ahogy összehajolnak. a nő mond valamit, a férfi az órára pillant, bólint. Nyílik az ajtó, eddig ismeretlen férfi árnyéka a havon. kezet fog a háziakkal. A lámpa kigyulladásával szinte egy időben a faépületben megszűnt a neszezés, suttogás, a szél megtorpant, a beálló csend félelmetessé sűrűsödött. A vendég kezében kés villan. indulni akar, de a házigazda határozott mozdulattal visszatartja. Ismét nyílik az ajtó. hajlott hátú alak vetül a hóra. kézfogás. Az újonnan érkezett mozdulatai idegesek, kapkod óak. Mielőtt elindulnának, felhajtanak egy-egy féldecit Megborzonganak. Borzongásukban benne van az előttük álló feladat gondolata is. ezé a véres hagyományé. Kilépnek a verandára, valaki felkattintja a külső világítást, a sötétség újabb területről kényszerül visszahúzódásra. számára ez már a vég kezdete. Hajnalodik. Remegő testek verődnek a faház itt-ott már korhadó falához. A menekülni akarók tehetetlensége. Jövőnélküliség. Három pár csizma gyűri csikorogva a havat, ösvény keletkezik háztól-házig. Az élen haladó halkan megnyitja a faház nehéz, vasalt ajtaját, bal kezében elemlámpa, a mögötte állónál kés. hátul, ugrásra készen, a harmadik. Kattan az elemlámpa. A padlón, félelemtől reszketve, megnémult torokkal, két hatalmas disznó bújik egymáshoz MEGINT GYÖNGYÖSÖN Ahány kép, annyi virág A virágcsendéletek festője. jelenthetjük ki minden fenntartás nélkül, ha végignézzük Séday Éva kiállítását a gyöngyösi Diósy Antal Teremben. Nincs ebben sem. mi meglepetés, hiszen képeit már láthatták a mátra- alji település lakói és a máshonnan érkező érdeklődök. Mindig is a virág vonzotta a leginkább a festőt. Tulajdonképpen nem is a virágokat örökíti meg a vásznain. Ha bármelyik képét elemezzük, egyiken sem találjuk meg azt a virágot, ami maradéktalanul olyan, mint amilyennek ábrázolta, ahogy kikerekedik az ecset alól. Virágok ezek. félreismerhetetlenül azok. még azt is megkockáztathatjuk, hogy ez őszirózsa. amaz kála vagy ... ? Vagy melyik virág volna mégis? Nem lényeges. A hangulat a lényeg, amit ezek a vásznak hordoznak és kifejeznek, illetve tolmácsolnak. Ez a hangulat a jó közérzetből táplálkozik. a szépet jelzi, azt. hogy az élet tele van derűs percekkel és órákkal. Aki nem akarja magát kivonni a valóság hatása alól. az léDten-nyomon azokkal a jelenségekkel találkozik. amelyek azt sugallják. hogy élni szép, élni jó. Más sem kell ennek a következtetésnek a megfogalmazásához. mint látó szem es halló fül. Igaz. meg valami: higgyük el. hogy amit látunk és hallunk, az jó is. szép is. Tehát: akarjunk kellemes hangulatot magunk körül. Nem olyan magától értetődő életfilozófia ez. hiszen a valóság olyankor nem kis bánatokat és fájdalmakat is kiró mindannyiunkra. De — ezekkel együtt is érdemes és jó — élni. Séday Éva vásznai ezt az üzenetet hordozzák. A „szálkás” ecsetvonások ugyan nem adják vissza a virág részleteit, és a közvetlen környezet finomságait sem. A vázát vagy a virágtartó edényt is inkább csak sejtjük. mintsem felismernénk Azt is el lehet képzelni, hogy egyetlen valóságos csokor variációit, átrendezései sorakoztatják fel a képek. Valamennyinek ugyanazok a jegyek a jellemzői, a sö- tétebb háttérből mindig kiemelkedik néhány fehér szirom. amely így a kép középpontját jelöli és egyben a tisztaság, az öröm hordozója is. Végül az juthat az eszünkbe. hogy: „Aki a virágot szereti, az . ..” Tulajdonképpen nagyon szimpatikus életfilozófia sugárzik Séday Éva kepeiből. Ezzel akar hatni ránk. G. Molnár Ferenc Kincskeresés Országos gyermekkönyvhét — november 28—december 5. A rádióban nemrégiben Weöres Sándorral és feleségével. Károlyi Amyval beszélgetett valaki gyermekkorukról és gyerek verseikről. A rádiós megkérdezte Weöres Sándortól, mikor irt verset először. — Két- vagy hároméves koromban már afféle kis mondókákat szereztem. El is ritmízálta az egyiket. amelyben újra meg újra a Zeppelin szó tért visz- sza („Zeppelin, csórna-csórna”). Ha figyelünk a gyerekeinkre, mi magunk is följegyezhetünk hasonlókat, már csak az a kérdés, hogy lesz-e belőlük Weöres Sándor vagy sem. Inkább nem. mint igen, de olvasó mindenkiből válhat. Gyermekeink azonban ahogy nőnek, egyre kevesebbet olvasnak manapság. Áttérnek a képregényekre — igen sok gyermek- és ifjúsági lap azt is kínálja nekik —. a hanglemezekre. a magnószalagokra. s újabban a videokazettákra. Kilenc esztendeje fölismerték, hogy a könyvekre jó lesz vigyáznunk hogy amikor elérkezik a karácsony előtti nagy ajándékozás ideje, jó lesz a könyvekre külön is fölhívni a szülők. a gyerekek figyelmét. Az idén ugyanis már kilencedik alkalommal rendezik meg az országos gyermek- könyvhetet. Az ajánlat: huszonnégy mú. amelyből öt verseskönyv, a többi pedig mese, történelem, ismeret- terjesztés. A verset tehát még mindig nagyon fontosnak tartja a magyar könyvkiadás Nem is tudom elképzelni másként: az óvodásoknak, a kisiskolásoknak ebből az ősi világból kell elindulniuk. Ha a könyvesboltokat, az újságos pavilonokat járjuk, minden ünnepre, minden évszakra verses leporellókat kínálnak nekünk. s bizony a nem olvasó szülő sem sajnálja arra a pénzt, hogy a gyerekének vegyen belőlük. Csak később szokik le róla. Az ilyen-olyan üzleti vállalkozók leporellói azonban a legtöbbször elképesztő klapanciákat tukmálnak ránk. a szülők pedig igazi versként olvassák őket esténként elalvás előtt a gyerekeiknek. (Pici koromból én is emlékszem egyre-kettö- re.) Az a baj, hogy beléjük is ragadnak. Nos. a gyermekkönyvhét verses kínálata kivételes — igazi irodalmat nyújt S ha a többi könyvet nézzük, akkor is csak jót mondhatunk. Móra Ferenc Kincskereső kisködmönét immár huszonnyolcszor jelenteti meg a róla elnevezett ifjúsági könyvkiadó. A klasszikusokból ugyanis sohasem elég. Sütő Andrástól, az egyik legnagyobb mai magyar írótól pedig az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó kínál mesejátékot Kalandozások Ihaj- csuhajdiában címmel. A természet kifogyhatatlan világáról Schmidt Egon egyszerre két könyvet is irt: az Ezer ágán ezer fészek című védett madarainkról, A madáretető vendégei pedig a madarak téli gondozásáról szól — mind a kettő örök tárgy, jó, hogy ismét ilyesmit adhatunk gyermekeink kezébe. Az állatókról még egy mú jelenik meg: Vargha Béla Kisállatok a lakásban című könyve. Történelmi, zenei, művészeti könyvek egészítik ki a kínálatot. Hogy ez a huszonnégy mű sok vagy kevés, nem tudom megítélni. Természetesen arrafelé hajlok, hogy nem elég. Igaz a téli könyvvásárra még külön is ajánl könyveket a Móra Kiadó. A Móra Kiadó, csak a Móra Kiadó. Igen. Az országos gyermekkönyvhétre, amely elnevezés kissé hangzatos, a többi nem rukkol ki szinte semmivel. Tudniillik gyermekeinkről van szó. F. L. A harmadik címmel kiállítás nyílt a Fiatalok Fotóművészeti Stúdió - jának anyagából az Ernst Múzeumban. Képeink a kiállításon készültek. Lengyel Gábor: Vagyunk . . . A nevelőotthon életéből című sorozatból Tamás Katalin: Poszter (Hauer Lajos reprodukciói — KG)
