Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-25 / 277. szám

lé NÉPÚJSÁG, 1986. november 25., kedd ŐSZ ’86 Már Izrael is belekeveredett Vietnam — kongresszus előtt Az amerikai fegyverszállítások hulláma Az amerikai kormány tit­kos iráni fegyverszállításai által kiváltott politikai bot­rány hullámai elérték Izra­elt is. A Knesszetben egyre hangosabban követelik, hogy a kormány tisztázza, milyen szerepet játszott az ügyben. Amerikai sajtóhírek szerint az Iránba szállított fegyve­rek továbbításában Tel-Aviv igen jelentős szerepet vál­lalt. Simon Peresz külügymi­niszter hétfőn válaszolt a Knesszetben a képviselők ez­zel kapcsolatos kérdéseire. Peresz volt a kormányfő ab­ban az időben, amikor a saj­tó szerint Izrael amerikai fegyvereket és alkatrészeket szállított Teheránnak. Aba Eban. a parlament hadügyi és külügyi bizottságának el­nöke vasárnap bírálta a kor­mányt, mert elfogadhatatlan módon, a parlament tudta nélkül cselekedett. Kuvait vasárnap bírálta az Egyesült Államok fegyver- szállításait Iránnak. Ez volt az első elítélő állásfoglalás egy öböl menti arab kor­mány részéről. Az amerikai elnöknek a fegyverszállítá­sokkal foglalkozó levelét megvitató kormányülés után Rasid Abdul-Aziz ar-Rasid kuvaiti államminiszter kije­lentette, hogy Kuvait az új keletű amerikai magatartást nem tartja összeegyeztethe- tőnek az öböl menti hábo­rúról vallott hivatalos ame­rikai politikával, ennek ugyanis kinyilvánított érde­ke az iraki—iráni háború be­szüntetése. „A washingtoni lépés csak alááshatja az Egyesült Államok nagyha­talmi elkötelezettségét, és más feleket is arra ösztönöz­het. hogy a háború mielőb­bi befejezése iránti elköte­lezettségüket feladva, in­kább annak elhúzódásában legyenek érdekeltek” — mon­dotta az államminiszter. Az ár- és bérpolitika kér­dései állnak a figyelem kö­zéppontjában a vietnami pártkongresszus előzetes vi­táiban — tűnik ki a közpon­ti pártlapban közzétett elem­zésből. A Nhan Dán hétfői számában összegzi a kong­resszus kapcsán a szerkesz­tőségbe érkezett olvasói le­veleket, megállapítva: a ti­zenötezer vélemény, javas­lat kétharmada pénzügyi, ke­reskedelmi témákat érint. Az olvasók szerint véget kell vetni a jelenlegi inflá­ciónak. egységes árrendszer bevezetésével. Javasolják, hogy ésszerűtlen állami do­tációk helyett a termelést anyagilag is ösztönözve ja­vuljon a kereskedelmi kíná­lat. Mivel az utóbbi eszten­dőben a bérből élők* reálbé­re jelentősen csökkent a drágulás miatt, többen fel­vetették: nem szabad hóna­pokat késlekedni az áreme­léseket követő bérkiegészíté­sekkel. Módosítani kellene a jelenlegi bértarifarendszert is. mert valójában nem dif­ferenciál és nem ösztönöz. Gyenge és rosszul szerve­zett az állami-szövetkezeti kereskedelem — állapítják meg a levélírók. Emiatt sok­szor abból is mesterségesen hiány keletkezik, amiből lenne elegendő. A felesleges korlátozások miatt áll elő az a helyzet, hogy a ma­szektól kell megvenni a leg­alapvetőbb cikkeket is — ír­ják, ésszerűtlennek tarva például azt, hogy tilos az áruk átszállítása egyik me­gyéből a másikba. Hadgyakorlat Koszovóban Koszovo autonóm tarto­mány területén a hét végén befejeződött a jugoszláv nép­hadsereg „Ősz ’86” fedőnév­vel megtartott közös takti­kai hadgyakorlata, amelyen a szerbiai és koszovói terü­leti és polgári védelem ala­kulatai is részt vettek. A hadgyakorlat célja — a Belgrádban kiadott közle­mény szerint — az általános honvédelem és a társadal­mi önvédelem szervezettsé­gének. felkészültségének és az egységes honvédelmi rendszer működésének ellen­őrzése volt. Az „Ősz ’86” hadgyakor­lat — hangzik a közlemény — jelentősen elősegítette a hadsereg tagjai és Koszovo adott területei lakosainak közeledését. AFGANISZTÁN: ENSZ-közvetítés Pakisztánnal Az Afganisztán körül ki­alakult helyzet békés ren­dezésének témakörét vitatta meg vasárnap Kabulban Mohammad Nadzsibullah, az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt KB főtitkára és Diego Cordovez, az ENSZ- főtitkár különleges politi­kai ügyekben illetékes he­lyettese — jelentette a Bah- tar afgán hírügynökség. Diego Cordovez Pakisztán­ból érkezett Afganisztánba. Az afgán vezető tájékoz­tatta Cordovezt a térség helyzetéről, valamint azok­ról az erőfeszítésekről, ame­lyeket az afgán vezetés tesz az áprilisi forradalom társa­dalmi bázisának szélesítésé­ért. Cordovez tájékoztatta Mo­hammad Nadzsibullahot az afgán—pakisztáni tárgyalá­sok menetéről, a pakisztáni vezetőkkel Iszlámábádban történt megbeszéléseiről és a genfi agfán—pakisztáni meg­beszélések kilátásairól. Az ENSZ közvetítésével folynak az afgán—pakisztáni tár­gyalások. A képen: Sah Mohamed Doszt afgán külügymi­niszter (jobbról) kezet fog Diego Cordovez ENSZ-diploma- tával egy korábbi megbeszélésen (Népújság-telefotó — MTI — KS) fi fegyver kezes ara Földünkön több mint egymilliárd ember éhezik vagy elégtelenül táplálkozik. Évente tízmillió csecse­mő és gyermek hal meg az alapvető egészségügyi be­rendezések hiánya miatt. Mert erre nincs elég pénz. Elviszi a fegyverkezés. Ez akadályozza az emberisé­get nyugtalanító olyan általános problémák megol­dását, mint az éhínség, a nyomor, az írástudatlanság, a betegségek leküzdése. Csak egy példa: az Egészség- ügyi Világszervezet (WHO) tíz év alatt 83 millió dol­lárt költött a himlő világméretű felszámolására — kevesebbet, mint amennyi egyetlen hadászati bombá­zó repülőgépnek az ára. A militarista propagan­da a NATO-országokban ha­mis érvekkel igyekszik meg­győzni a közvéleményt a fegyverkezés elengedhetetlen szükségességéről. És nem is mindig eredménytelenül. A „szovjet fenyegetés" mesé­jével például az Egyesült Államokban és Nyugat-Eu- rópában sokakat tudnak be­folyásolni. A fegyvergyártásban ér­dekelt körök arra is gyak­ran hivatkoznak, hogy a ka­tonai célú termelés kedve­zően hat a gazdaságra, ki­egyenlítheti a ciklikus vál­ság okozta megrázkódtatáso­kat. A fegyverrendelések — szerintük — lehetővé teszik a termelési kapacitások ki­használását, olyan dolgozók ezreinek foglalkoztatását, akik .ezek nélkül az utcára kerülnének. Ezek az érvek bizonyára hatásosak a tő­kés országok mostani körül­ményei között, amikor a" munkanélküliség a társada­lom súlyos bajává vált. A2 Egyesült Államokban nap­jainkban 20 ezer cég dolgo­zik közvetlenül a Pentagon megrendelésére, további 100 ezer cég pedig alvállalkozó­ként szállít neki különböző termékeket. Nem kétséges, hogy a hadiiparban foglal­koztatott több mint 6 millió dolgozóra hat az ilyen irá­nyú propaganda. Nem vélet­len. hogy a csillagháborús program reklámozása során a Reagan-kormányzat egye­bek között azokat az előnyö­ket ecseteli, amelyeket az Egyesült Államok és sok más NATO-ország gazdasá­gának e program megvaló­sítása kínál. Az iparilag fejlett tőkés országokban egyre nagyob­bak a katonai kiadások. Az USA-ban a költségvetési hi­vatal adatai szerint a kong­resszus az 1982. évi pénz­ügyi évtől 1985-ig 1 billió 19 milliárd dollárt irányzott elő „védelmi szükségletekre”, 80 százalékkal többet, mint az előző négy év alatt. A Pentagon tervei szerint "a következő öt esztendőbep to­vábbi 2 billió dollárt fog­nak katonai célra költeni. Ez az összeg több mint há­romszorosa a világ 50 gazda­ságilag legkevésbé fejlett országában élő népesség összjövedelmének. Rohamo­san nőnek a katonai kiadá­sok Nagy-Britanniában, az NSZK-ban és Franciaország­ban is. Nézzük meg, hogy feste­nek a valóságban a milita­rista propaganda állításai Ami a gazdasági növeke­dés ütemét illeti: a 60-as évek elejétől a 80-as évek elejéig eltelt húsz esztendő alatt a két legerősebben fegy­verkező államban, az USA- ban és Nagy-Britanniában a bruttó nemzeti termék nö­vekedési üteme lényegesen lassúbb volt, mint a többi tőkés országban. Ugyanakkor Japánban, ahol kevesebbet költenek katonai célokra, jó­val gyorsabb a gazdasági növekedés üteme. Azzal, hogy az Egyesült Államok kormányzata nagy összsgé- ket von el a pénzpiacról, hogy „szigorúan takarékos­kodik” a szociális kiadások­kal, és emelkednek a köl­csönök kamatlábai egyre nehezebb helyzetbe kerül­nek a gazdaság polgári cé­lú ágazatai. Szűkül a fo­gyasztási cikkek értékesítési lehetősége, nehezül a tőke- befektetés, csökken a pol­gári termelés iránti kereslet. Ennek következtében a pol­gári cikkeket gyártó cégek csődjeinek száma olyan mé­reteket öltött, amilyenekre az 1930-as nagy világválság óta nem volt példa. Növeli-e a fegyverkezési hajsza a munkaalkalmakat? A tények ennek éllenkező- jéről tanúskodnak. A kato­nai kiadások súlyos terhei miatt lefékeződött gazdasá­gi növekedés döntő mérték­ben járult hozzá a munka- nékűliség növekedéséhez. Az iparilag fejlett 24 tőkés or­szág gazdasági együttműkö­dési szervezete, az OECD adatai szerint a munkanél­küliség a szervezet tagorszá­gaiban 1980 és 1984 között 21,5 millióról 31 millióra nőtt. Azzal, hogy a katonai kiadások növelése érdeké­ben a kormányok lefarag­ták a közoktatásra, egészség­ügyre és kultúrára, városfej­lesztésre, a rászorulók, idő­sek és gyermekeik megsegí­tésére, lakásépítésre, a far­merek támogatására szánt összegeket csökkentették a lakosság vásárlóerejét^ az áruk iránti keresletet, mé­lyül a válság a termelés sok ágazatában. Mindez tovább növeli a munkanélküliséget. Közgazdaságilag kimuta­tott tény, hogy a szociális és szolgáltatási szférába, vagy a polgári termelési ágazatok­ba befektetett eszközök a dolgozók fontos szükségletei­nek kielégítése mellett jóval több munkahelyet hoznak létre, mint a hadigazdaság­ra fordított — lényegében improduktív kiadások. A munkanélküliség növe­kedése a szociális kiadások csökkentése természetesen kihat a dolgozók életszínvo­nalára, amely a NATO-or- szágokban, és mindenekelőtt az Egyesült Államokban je­lentősen csökkent. A legtöbb amerikai családnak az utób­bi években romlott az anya­gi helyzete, mindenekelőtt a társadalombiztosítási szol­gáltatások drasztikus csök­kenése, és a fegyverkezési hajszát kísérő infláció miatt. Visszatérve a cikkünk ele­jén említett példákra: az értelmetlen fegyverkezésre fordított dollárbilliók hasz­nosítása a polgári fogyasz­tásban alapvetően változtat­hatná meg a világ gazdasá­gi helyzetét. Csökkenhetne a munkanélküliség, több fo­gyasztási cikket termelné­nek, s jutna a fejlődő or­szágok gazdaságának fejlesz­tésére. az éhező százmilliók ellátására, a környezet- és egészségvédelem fejleszté­sére az egész világon. Gáti István-( Külpolitikai kommentárunk )— Bécsi keringő BECSBEN az utolsó pillanatig sem merte volna senki megjósolni a'vasárnapi parlamenti választások kimenetelét. A két nagy. az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) minden jel sze­rint fej-fej mellett futott a küzdelemben az elsőségért, a kancellári székért. A rendkívül szoros eredmény iránti várakozás tulajdonképpen be is igazolódott, hiszen a szocialisták alig két százalékkal kerültek ve- télytársuk fölé. Abszolút többséget egyiküknek sem sikerült szereznie — erre nem is számítottak —, ugyanakkor mindketten visszaestek az előző válasz­táshoz képest — ezt szintén előre sejthették. Az SPÖ veszített többet, és a Néppárt kevesebbet, ez azon­ban nem változtatott közöttük az eddigi helyezésen a politika dobogóján. Az 5,4 millió, választásra jogosult osztrák polgárt — végül is 4,8 millióan szavaztak — idő előtt szólí­tották az urnákhoz. Az előrehozott választásokat az váltotta !ki, hogy az SPÖ felmondta a kis Osztrák Szabadság Párttal (FPÖ) 1983-ban kötött koalícióit. A szocialisták úgy ítélték meg, hogy az FPÖ-ben végbe­menő folyamatok megkérdőjelezték e párt liberális irányvonalát, s előretörtek a nacionalista tendenciák. Olyan körülmények között döntöttek a szocialisták a koalíció feladása mellett, amikor, a második köz­társaság fennállása óta talán még soha sem volt ilyen bonyolult a helyzet nyugati szomszédainknál. Ausztria is szenved a gazdasági struktúraváltás fájdalmaitól. Az állami iparban nagyarányú, igen költséges átszer­vezésekre kerül sor, a Voest-Alpine Konszernnél újabb tízezer embert bocsátanak el. Az ellenzék per­sze a kormányzó párt fejére olvasott minden bajt, ami 1970 óta — amióta az SPÖ adja a kancellárt — felgyülemlett. A hatalom sáncainak meghódítására induló konzervatívok nyomasztó adóterhekről beszél­tek, felemlegették a munkanélküliséget és az állam- adósságot. A szavazókra azonban, a végeredmény ta­núsága szerint, inkább hatással volt a szocialisták nyíltsága: az. hogy nem takargatták a nehézségeket, és nem haboztak megtenni a szükségesnek vélt lépé­seket. A megfigyelők szerint nem kis szerepet játszott a viszonylagos sikerben Franz Vranitzky személyes „varázsa” sem. A VÁLASZTÁSOK igazi győztesének mindazonál­tal az FPÖ kiáltja ki magát. Igaz, másfélszeresére nö­velte mandátumainak számát a parlamentben. Ám az elemzők többsége ebből nem azt olvassa ki, hogy va­lamiféle nacionalista hullám kapna szárnyra Auszt­riában. Sokkal inkább abban látják a Jörg Haider vezette FPÖ előretörésének okát, hogy a szavazók egy rétege elégedetlen mindkét nagy párttal. E „til­takozó voksok” pedig inkább az FPÖ-nél csapódtak le, mint a laza zöld-alternatív mozgalomnál, noha ez utóbbiak — első ízben — bekerültek a parlamentbe Mindettől függetlenül tény maradt ugyanakkor, hogy a szocialisták elérték céljukat, s minden bizonnyal Franz Vranitzky kap kormányalakítási megbízást. A parlamenti számtan szabályai szerint koalícióra kell lépnie valamely más párttal. A kérdés most az, kit kér fel partnernek a kormányzati keringöhöz, s per­sze az, hogy az illető hajlandó-e a táncra. Noha a vá­lasztások előtt az SPÖ és az ÖVP vezetői egyaránt a nagykoalíció felé látszottak hajlani, elméletileg más szövetség is létrejöhet. A kormányalakítási tárgyalá­sok csaknem olyan izgalmasnak ígérkeznek, mint ma­ga a választás volt. Laczik Zoltán ¥¥¥¥¥¥¥¥*¥¥¥¥¥¥ Megyei hatáskörű szerv irányító munkakörbe-t •< *(-K-t •( •(-(-í •<-t *< közgazdász jelentkezését várja. Követelmény: közgazdasági egyetemi végzettség, mezőgazdaságban eltöltött 5 éves szakmai gyakorlat, erkölcsi feddhetetlenség. Bérezés: a 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH sz. rendelet alapján, megegyezés szerint. Jeli „Alle Jelentkezés: szakmai önéletrajzzá Államigazgatás” jeligére a kiadóba. EGER, pf. 23. :al. óba. ¥*¥■¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥•¥“¥

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom