Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1986. november 22., szombat A szara/lóidon. a tengerekben sok-sok állatfaj öl. Ezek elhelyezkedésével, életmódjukkal, viselkedé­sükkel kutatók százai foglalkoznak a világon. So­kakat izgat például az egysejtűek felépítése, má­sokat a halak, madarak, a szárazföldön és a víz­ben egyaránt megélő kétéltűek élete. A hírügy­nökségek világszerte nap, mint nap számtalan ér­dekességet röppentenek fel híreikben az állattan tudományának újabb eredményeiről, felfedezései­ről. Mai összeállításunkban az állatvilág néhány érdekességébe avatjuk be olvasóinkat. Tengerparton jarva — vagy tengerben fürdővé — gyakran láthatunk kisebb-nagyobb, kerek, kocsonyás testű állatokat, amelyeket ha megfogunk, kellemetlen tapasztala­tokat is szerzünk: mint­ha csalánhoz nyúltunk volna, viszket, bizsereg utána a kezünk. Medúzák ezek az állatok, amelye­ket az állattan — éppen „csípős” tulajdonságuk miatt a csalánozók nevű rendszertani csoportba sorol, Az állatvilág fejlődésének alacsony fokán allnak, ép­pen csak hogy kialakultak testükben a fejlettebb álla­tokra jellemző szövetek, testüregük még nincs, tes­tük belseje az úgynevezett űrbélből áll. Érdekességük, hogy két megjelenési for­májuk van. Az egyik a po­lip forma, amely talpko­rongjával az aljzaton tapad, ellentétes végén pedig a szájnyílása van, ezt forgó­karok, tapogatók veszik kö­rül. Másik megjelenési for­májuk a fentebb említett medúza. Ez a vízben lebeg, sót aktív úszásra is képes. Szervezete ugyanolyan, mint a polipé. de mintha fejtetőre lenne állítva. A talpkorong az állat felső részén ernyővé alakult, a száj pedig alulra került. Ez a két megjelenési forma nemzedékenként váltja egy­mást. A polip ivartalanul, bimbózással szaporodik, s a bimbókból lesz a csalá­nozók ivaros nemzedéke, a medúza, amely ivarosán szaporodik. A csalánozók másik sa­játossága a csalánsejt, az állat fontos támadó- és vé- dőfegyvere. A csalánsejt egy tokban helyezkedik el, és a sejtben sajátos méreg­anyag halmozódik fel. A sejtből egy tüskeszerű nyúlvány (csalántüske) nyú­lik a testfelszínre. Ha egy állat ezt megérinti, akkor a tokban felcsavarodott csa­Képünkön: kompaszmeduza látható, hosszú, fodros tapo- galókarjaival láníonal kivágódik, hegyes vége a támadó ellenségen sebet ejt és a fonal vékony csatornáján keresztül a csalánsejtben tárolt hipno" toxin nevű hatóanyag a sebbe jut. A hipnotoxin idegbénító hatású, csalán­csípéshez hasonló, égető fájdalmat okoz. A csalánozó állatot támadó ellenség ide­iglenesen megbénul vagy legalábbis olyan fájdalmat érez. ami kedvezőtlen em­lékként tárolódik a zsák­mányoló állat idegrendszeré­ben. Ezt az önvédelmi mód­szert gyakran táplálékszer­zésre is használja mind a polip mind a medúza. Olyan csalánszerv is van, amely kizárólag zsákmány- szerző funkciót tölt be: ilyen a ragasztó és hurkoló csalánszerv, amely váladé­kával ragacsossá teszi vagy bepólyázza áldozatát. A csalánsejt kiürülése után már nem tud regenerálód­ni, csak újabb csalánsejt képződése biztosíthatja az utánpótlást. A csalánzók testfelszínén a csalánsejtek milliói vannak szétszórva. A polipok és medúzák változatos világában furcsa különlegességek is találha­tók. Ilyenek például a vilá­gító medúzák, amelyek éj­szaka a tenger felszínén sa­játos, foszforeszkáló fény­nyel világítanak. II latcsapda Brit kutatók fölfedezték, hogy a rovarokat vonzó ne­mi feromonok és táplálékok illata táguló csigavonalban terjed. A rovar a szűkülő csigavonal egyik szélétől a másik felé mozogva a szű­külő csigavonal középpont­ja irányában találja meg az illat forrását. Olyan il­latcsapdát készítettek tehát a rovarkártevők ellen, amely éppen ilyen csigavonalak­ban bocsátja ki a csalogató illatanyagot, s ezzel minden eddigi íllatcsapdánal ha­tásosabban vonzza a rovart. A csapdában azután raga­dós felület ejti foglyul a kártevőt. A berendezés na­gyon erős légmozgáskor és teljesen mozdulatlan leve­gőben nem bocsát ki illat­anyagot, csak a csigavonal kialakítására alkalmas, egé­szen gyenge légmozgásban teszi. Az új berendezést tö­megesen már szabadföldön is kipróbálták az almamo­lyok, a gyümölcslégy és az olívalégy ellen. Exportcikk és csemege Amit kevesen tudnak a csigákról Akár találós kérdésnek, rejtvénynek is feladhatnánk az itt közöli képet, és valószínűleg nem sok helyes megfejtés érkezne be. Kevesen gondolnának arra, hogy ez a furcsa képződmény nem más, mint egy csigának az úgynevezett reszetőnyelve. A csigák szájnyílásának belsejében izmos nyelv van, amelynek felületén reszelés kitin-fogrendszer helyezkedik el, s a szájnyílás felső részén ugyancsak kemény kitinfeiület van. A kiöltögetett nyelvvel re­szel geti el a táplálékát a csiga, amely a hosszú bél- csatornájában emésztődik meg. A csigák táplálkozásá­ról viszonylag keveset tu­dunk, az azonban bizonyos, hogy legnagyobb részük szá­radt és korhadt növényi ré­szekkel él. Viszonylag sok csigafaj fogyaszt zöld nö­vényzetet és kalapos gom­bákat is, ezek helyenkénl károkat okoznak. Vannak ra­gadozó fajok, amelyek más csigákkal, férgekkel, alacso­nyabb rendű állatokkaTtáp- lálkoznak. A csigák különben közön­séges. gyakori állatok, még­is jószerével csak a házukat ismerjük, mert azt láthatjuk legkönnyebben, életmódjuk azonban a kívülállóknak rejtve marad. Érdekes a szaporodásuk is. Javarészt hímnősek, tehát mindkét ivarszerv megvan a testük­ben, de vannak olyan cso­portjaik is, amelyek egye- dei egyivárúak, és a ház alapján meg lehet különböz­tetni. hogy hím vagy nős­tény van-e a kezünkbeh. Pe­tékkel szaporodnak, és az egyes csigaféléknél nagyon különböző, hogy milyen a Képünkön: a csiga reszclö- nyelve erős nagyításban. A ráspolyos szerkezet világosan felismerhető szabadba kerülő petékben az embrió fejlettségi foka. A fialó, csiga például olyan petéket bocsát ki, amelyek azonnal felpattannak, és be­lőlük kimászik a fiatal állat, ezért nevezzük őket „eleven­szülőknek”. A himnős állatok kölcsö­nösen termékenyítik meg egymást, de nem egyszerre. Sok faj ivarszerv-rendszere igen bonyolult, s a testüreg­nek csaknem egyötödét ki­tölti. Az ilyen fajok jelentős részénél találunk úgyneve­zett párzótáskát, amelynek az a szerepe.' hogy a pete kellő érési fokáig tárolja a megtermékenyítő egyed sper­miumait. Igen érdekes járu­lékos ivarszerv az úgyneve­zett nyíltok és a benne lé­vő kis mészkő nyilak; ez csak a magasabb fejlettségű csigákra jellemző. Találó magyar neve a „szerelem nyila”, mert a párosodást megelőző játékban az álla­tok ilyen mészkő nyilacská- kat lövöldöznek egymásba, ami valószínűleg fokozza a nemi ingert. A boncolás so­rán néha 6—10 kis mész- nyilat is lehet találni, a csi­gák testében, a legkülönbö­zőbb testtájakon. A magyar éti csiga jelen­tős exportcikk nyugat felé, hiszen ott csemegének szá­mít. A kivitt éti csigák gyűj­tés útján kerülnek raktárak, ba. mert a tenyésztésük nincs megoldva. Ez a faj csak teljes kifejlődése után, életében egyszer rak 40—60 darab petét. Teljes kifejlődése körülbelül 5 évig tart, viszont az exportméreteket már 3— 4 éves korában eléri. így tehát a kivitt állatok az utó­dokról való gondoskodás előtt elpusztulnak. Részben en­nek. részben az élőhelyeiket jelentő rendezetlen, bokros, nedves erdöszélek és árok­partok felszámolásának tu­lajdonítható. hogy számuk jelentősen meggyérült. Időszakos együttélés Az állatok és növények együttélésének, szimbiózi­sának számtalan fajtája is­meretes már régóta. A kö- zelmúltban azonban egy il- lionisi (USA) biológus új típusú együttélésről számolt be: a kisasszony-szitakötő- lárva áttetsző egysejtű alga, az Euglena szimbiózisáról. A szitakötölárva áttetsző testtakaróján át észrevehe­tő, hogy bélcsatornája szó- katlanul zöld színű, ami a bélráncokban elhelyezkedő számos zöld sejtnek tulaj­donítható. A mikroszkóp alatt kiderült, hogy a zöld sejtek Euglenák, azaz algák. A biológusok megfejtették a társulás folyamatát. A vízi szitakötőlárvák nyáron tűnnek fel. Ősszel a sejtvo­nal nélküli algák a végbél­nyílás közelében rátapad' nak a rovar potrohára. majd behatolnak a bélcsa­tornájába, s felveszik sejt- fonalas formájukat. A folyamatot laboratóri­umban ellenőrizték: a kis­asszony-szitakötő bábját ki­vették a fagyos vízből, me­legebb vízbe helyezték, s ekkor az algák egy héten belül eltávoztak a végbél­nyíláson keresztül. Tehát egy télre korlátozódó szim­biózisról van szó. Milyen hasznát látják az állatok az együttélésnek? Az alga a rovar táplálékából veszi ki a részét, s menedékei talál a bélcsatorna ráncai között. Miből áll és hogyan működik? Á rovarok összetett szeme Az összetett rovarszem kétféle elrendezése. A nappali rovarok appoziciós szemet használnak. Ebben minden fényérzékelő pálcikaszegély (rhabdom) csak a felette levő kristálykűpból kaphat fényt (I). Az éjjeli rovarok szuperpoziciós szemében a fényérzékelő pálcikaszegély lejjebb helyezkedik el. ezért jobb irányból is kaphat fényt, igy világosabb képet lát a rovar (2) ’ Sokszor tapasztaltuk már mindannyian, hogy nem le­het a legyeket könnyen el­kapni. Hiába próbáltunk gyorsan lecsapni valame­lyikre, az utolsó pillanat­ban könnyen felröppen és nyugodtan tovaszáll. Még hátulról is észreveszi az óvatos kézmozdulatot. Más rovarokkal együtt olyan szemmel rendelke­zik, amely mintegy ötszáz- millió éve öröklődik egyre finomodva a rovarok nyolc- százezer fajt számláló osz­tályában. Az összetett szem az állatvilág legkülönösebb érzékszervei közé tartozik. A tv-kamerában egyetlen optikai lencserendszer ve­títi a képet a fényérzékeny lemezre. Ezen több mint félmillió parányi pontra bomlik a kép, hogy egy tá­voli képernyőn ismét egy­séges" egésszé álljon össze. A rovarok félgömb alakú szeme parányi szemek so­kaságából áll. Az ilyen sze­met összetett szemnek vagy mozaikszemnek nevez­zük. amely több ezer ele­mi szemből tevődik össze. Ezek az elemi szemek olyan finom felépítésűek, ame­lyekre még korunk mérnö­kei is elismeréssel tekinte­nek. Egy-egy 15—40 ezred- milliméter átmérőjű, fény­szigetelt csövecskén kitin­ből kialakult optikai len­cse helyezkedik el. Alatta fénygyűjtő kristály kúp, a cső alján pedig egy fényér­ző látósejtcsoport foglal he­lyet, amely valamelyik ideg­roston át küldi elektromos jeleit a rovar központi ideg­dúcába. A légy szemének félgömbjében 4—5 ezer ilyen csókámra (ommatidi- um) található, a szitakötőé­ben 12—13 ezer, a temető­bogáréban pedig 30 ezer. A rovar összetett szemé­nek egyes részeivel nem látja a tárgy egészét. Az összetett szem nem parányi képek sorozatát állítja elő, amelyek önállóan is felis­merhetők. Hiába van min­den ommatidiumnak külön lencséje a rovar csak egy képet lát, azt is elég ho­mályosan. Minden egyes csőkamrája egy-egy részlet átlagos fényességét érzékeli, s ezekből a képpontokból áll össze az egységes kép, akár a tv-képernyőn. Az összetett szem fényér­zékelő látósejtjei kétféle­képpen helyezkednek el. Az úgynevezett appoziciós szemben közvetlenül a kris­tálykúp alatt várja a fényt minden egyes látósejtcso­port, így mindegyik a „sa­ját” szemlencséjének meg­világítását érzékeli. A szu-| perpozíciós szemben a Iá-; tósejtek rétege távolabb van a kristálykúpaktól, egy-egy! csőkamerából tehát a szóm-' szédos sejtekre is átszök­het a fény. Ezt a megoldási elsősorban, az éjszakai rova­rok alkalmazzák, mert így „több szem többet lát” ala­pon egyetlen lencse gyenge fénye több látósejtet inge­rel egyszerre. Az appoziciós összetett szemmel aránylag éles, de fényszegény képét latnak a rovarok, a szuperpozíciós szem viszont világos, de életlen képet ad. A legújabb látásélességi vizsgálatokból, amelyeket legyek és méhek előtt moz­gatott csíkokkal végeztek, bebizonyosodott hogy ezek a rovarok elképesztően rosz- szul látnak. A méhnek 10 centi közeire kell jutnia egy virághoz, hogy megtud­ja, milyen virágról van szó. Ennél távolabbról csak egy elmosódott színfoltot lát. Nyilván valamilyen elő­nye miatt ragaszkodtak a rovarok — a törzsfejlődés folyamán — az összetett szem használatához. Ki­próbálhatjuk, hogyan lát­ják környezetüket, ha egy köteg műanyag szívószálon át nézzük a tárgyakat. A kép elég homályos. Ha vi­szont ide-oda mozgatjuk a szálköteget, a kép egyszer­re élessé és felismerhetővé válik. Ez tehát az összetett szem titka: mozgás közben használható eredményesen. Akár a méh repül, akár hozzá képest mozog vala­mi. A kétéltűek, hüllők és a madarak is könnyen érzé­kelik a gyors mozgásokat, de nem olyan nagy a látó­terük, mint a rovaroké. Ha a méhet egy planetárium közepére ültetnék, nem kellene forgatnia a fejét, hogy a mesterséges égbol­ton sorban szemügyre vegye a csillagokat. Egyszerre lát­ná csaknem az egész ég­boltot. S ha hirtelen egy hullócsillag tűnne fel, sok­kal élesebben látná, mint az álló csillagokat. A méh tehát hatszor éle­sebben látja a virágokat repülés közben, mint álló helyzetből. ami lényeges segítséget nyújt számára a nektárforrások felkeresésé­ben. Néha a lassú mozgás felismerése is életbe vágó lehet az állat számára hi­szen az ellenség sokszor lopakodva közeledik. Az összetett szem ebből a szem­pontból sem hagyja cser­ben az ízeltlábúakat. A ku­tatók mérései szerint az összetett szemű tarisznya- rák egy faliórára pillantva, nemcsak a nagymutató mozgását látja, hanem még az órajelző kismutató járá­sát is érzékeli. Sőt, ennél négyszer lassúbb mozgáso­kat is észrevesz.-----Dr. Vajon Imre A Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 02. Szakipari Építésvezetősége felajánlja kapacitását szobafestő-mázoló, tapétázó, melegpadló-burkotó (PVC, szőnyeg, parketta) szakmákban 1986. decemberére, 1987. I. negyedévére. Érdeklődni: Somody Zoltán építésvezetőnél. EGER, Sas út 94. Telefon: 10-622/202 Eger belvárosában 1986. év végi befejezéssel 6 lakásos (garázsos) társasházban 3 cs 2 szoba hallos (65—95 nt- közötti alaptcrülcttcl) lakások kerülnek értékesítésre. Érdeklődni: Vertikál Kisszövetkezet Eger, Árpád u. 25. Telefon: 13-740. „Csípős” állatok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom