Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-09 / 238. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. október 9., csütörtök 5. NDK Egy egészségpolitikus a XVIII. századból Szovjetunió £piil a bajpazini vízi erőmű a Vahs-folyón 15—20 évvel ezelőtt a Szov­jetunió távoli körzeteinek nagyobb része iparilag el­maradottnak számított a köz­ponti területekhez viszonyít­va. A társadalmi termelés területi struktúrájának kö­vetkezetes korszerűsítésének ered menyek ént azonban ma már a termelés sok terüle­ten tpyenlőségjel tehető a jent említett körzetek kö­zött. A Szovjetunió gyorsított ütemű gazdasági és társa­dalmi fejlesztési stratégiája feltételezi, hogy az ipari ter­melés ütemét tekintve veze­tő szerepet kap Kazahsztán. Örményország és a közép­ázsiai Üzbegisztán és Tádzsi­kisztán is. „Emberigényes" ágazatok Tádzsikisztán (területe 143,1 ezer négyzetkilométer, lako­sainak száma: 4,6 millió) hidroenegergetikai tartalé­kait tekintve az Orosz Fö­deráció után a második he­lyen áll a Szovjetunióban. Ha figyelembe vesszük, hogy a Szovjetunióban itt a leg­nagyobb a népszaporulat (az 5—6 gyermekes családok át­lagosnak számítanak), akkor érthető, hogy miért döntöt­tünk az energiaigényes — ha szabad így mondani „em­berigényes’’ — ipari ágaza­tok fejlesztése mellett. Az elmúlt ötéves tervidő­szakban az ipari termelés 21 százalékkal növekedett. Ez 3 százalékkal elmarad a tervezett értéktől, amelynek okai a hibás számításokban keresendők. Ezek alapos vizsgálatának és az új gaz­dálkodási formák és mód­szerek meghatározásának alapián reálisnak tekinthető a maßt megkezdődött ötéves tervidőszakban az ipari ter­melés 23—26 százalékos nö­velése Hangsúly a vízi energián Az elmúlt tíz esztendőhöz hasonlóan az új ötéves terv­időszakban is Tádzsikisztán­ban kiemelt szerepet kap a villamosenergetika, a vegy­ipar, a könnyűipar, az élel­miszeripar és a gépgyártás fejlesztése. Tavaly a köztársaságban 14,79 milliárd kilowattóra villamosenergiát állítottak elő. Ez 1,2 milliárddal több. mint 1981-ben. Ennek az eredménynek az elérésében a legfontosabb szerepet a Vahs-folyón épült 2,7 millió kilowatt teljesítményű nu- reki vízi erőmű kapta. A nö­vekményt alapvetően a be­fejezés előtt álló — szintén a Vahs-folyó energiáját hasz­nosító — 600 ezer kilowatt­ra tervezett bajpazini erőmű első áramtermelő egységei adták. A nureki erőmű idén be­fejeződő korszerűsítésével az eredeti teljesítmény további 300 ezer kilowattal növek­szik. Az ötéves tervidőszak­ban kezdi meg az áramter­melést a 3,6 millió kilowatt­ra tervezett összteljesítmé­nyű rogúni vízi erőmű, és folytatódnak az 1 millió ki- lovattra tervezett szangtu- dini erőmű építkezései is. Viszonylag rövid idő alatt — 5 év — épül meg a baj­pazini vízi erőmű. A határ­idők lerövidülése és az épít­kezés gazdaságossága a gaz­dasági kísérlet eredményei; az építők a pénzügyi és anyagi eszközökkel teljes mértékben önállóan gazdál­kodhatnak. Ök végzik az egységek üzembe helyezését, az építkezés idején azok üzemeltetését, majd a telje­sen üzemkész, működő erő­mű átadását is. Munkaeröfölösleg — munkaerőhiány 1981 és 1985 között Tádzsi­kisztánban több mint 130 új iparvállalat termelése in­dult meg. A köztársaságban előállított olcsó villamos energiára támaszkodva nagy- fogyasztású alumínium- és elektrovegyészeti gyárak épültek. Több ezer ember foglalta el új munkahelyét ezeknél a vállalatoknál, en­nek ellenére állandósult az ipar „felvételt hirdet" igé­nye. Az elmúlt öt év alatt Tádzsikisztán munkaképes lakossága 13,7 százalékkal nőtt. Több tízezren azonban csak a háztáji gazdaságban tevékenykednek. Bizonyos mértékben ez annak is az eredménye, hogy a Tadzsik SZSZK ma is a Szovjetunió leginkább mezőgazdasági te. rületei közé tartozik. Paradox helyzet alakult ki: munkáskézből van elég, en­nek ellenére az ipar munka­erőhiánnyal küzd. Kevés a jól képzett szakember. E helyzet megváltoztatása érdekében a köztársaságban folyamatosan bővítjük a szakmunkásképzés intézmé­nyeinek hálózatát. Egyedül a tavalyi esztendőben ezen intézményekben több mint 24 ezer fiatal, az üzemi és gyári oktatás keretében mint­egy 56 ezer dolgozó szer­zett új szakmát Mintegy tíz­ezer fiatal tanult az Orosz Föderáció és Ukrajna szak­munkásképző intézeteiben. Az új ötéves tervidőszak­ban a köztársaság iparának további szakemberekre lesz szüksége. Felépül az arany­bányászati kombinát és Kul- jabeben egy új akkumulá­torgyár. Folytatódnak a szangtudini és Pamiri vízi erőművek és a köztársaság déli részén a vasút építke­zései. Az új építkezésekre a sűrűn lakott falusi körze­tekben kerül sor. amelyek várhatóan több ezer ember vonzáskörét jelentik majd. Christoph Wilhelm Hufe­land német orvos és egész­ségpolitikus halálának 150. évfordulójáról emlékeztek meg a közelmúltban az NDK-ban. Hufeland, mint a berlini Charité kórház orvosa és a Humboldt Egyetem első dé­kánja már életében népsze­rű volt. Kortársai, betegek és orvosok, egyetemi tanárok és medikusok nagyra becsülték tudását, sokoldalúságát, em­berségét. Mert igen sokol­dalú volt. Dolgozott oktató­ként. gyakorló orvosként, klinikusként. Nevet szerzett mint szociálhigiénikus és egészségpolitikus. A türingiai Lagensalzában született 1762-ben. Egyete­mi tanulmányait Jénában és Göttingában végezte. Or­vosi pályáját Weimarban kezdte, ahol édesapja praxi­sát folytatta. Goethe, Schil­ler, Herder és Wieland is­meretsége elvezette a felvi­lágosodás eszméihez, az egészségügyi felvilágosítás egyik élharcosává vált. A szegények életkörülményei­nek alapos ismerete arra a Lengyelországban az 1986— 1990-es ötéves időszakban lesz (42 éves időszakot te­kintve) a legalacsonyabb a munkaképes korú lakosság számának növekedése. A nö­vekedés mindössze 340 ezer lesz, szemben az 1976—1980- as időszak 1.2 milliós, s az 1971 — 1975-ös időszak 1,6 milliós növekedésével. Egyidejűleg elérkezik a de­mográfiai hullám két „csú­csa" is: az egyik az iskolás korú fiataloké, akiknek a száma korábbi ötéves idő­szakokban általában 500— 600 ezerrel, a jelenlegiben viszont 750 ezerrel emelke­dik. a másik, a nyugdíja­soké és járadékosoké, akik­nek a száma a jelenlegi öt­éves tervidőszakban a becs­lések szerint mintegy 1 mil­lióval lesz több. 1990-ben minden ezer aktív keresőre 1026 eltartott, ezen meggyőződésre vezette, hogy az orvos feladata nemcsak a gyógyítás, hanem a meg­előzés is. A Makrobiotika, avagy az emberi élet meg­hosszabbításának művésze­te című munkája a modern egészségnevelés egyik alap­köve. Hamar felismerte azt a tényt, hogy az élet meg­hosszabbításában nem egye­dül az orvosé a főszerep Tisztában volt vele, hogy ehhez a társadalmi viszo­nyok átalakítására vagy leg­alább megreformálására van szükség. Berlinbe kerülve a porosz király óelső orvosa, majd a Charité egyik legtekintélye­sebb professzora lett. Alko­tó éveinek ebben a szaka­szában mintegy 400 cikket, tanulmányt tett közzé. Berlinben kórházat, utcát neveztek el róla. Minden évben, december 11-én. az egészség napján Hufeland- éremmel tüntetik ki a la­kosság ellátásában kiemel­kedő teljesítményt nyújtó egészségügyi dolgozókat. Emlékét szeretettel és tisz­telettel ápolják NDK-s'zerte belül több mint 380 nyugdí­jas és járadékos jut majd A jelenség nyugtalanító jellege mellett bizonyos esélyt is jelent. Azt ugyanis, hogy a vállalatok és gazda­sági szervezetek szorultsár gukban — különösen az iparban — fokozottabb gon­dot fordítanak majd a jobb munkaszervezésre, s igye­keznek gyorsabb ütemben megvalósítani a termelés automatizálását. Az 1986— 1990-es ötéves terv számos idevonatkozó előirányzatot és javaslatot tartalmaz. A lengyel népgazdaságban végbemenő kívánatos szer­kezeti átalakításokat ser­kentő és meggyorsító, köz­pontilag irányított speciális program különös figyelmet szentel az elektronikának, az automatizálásnak és ro- botosításnak. Lengyelország Demográfiai gondok Románia Metró, busz és a többiek Bukaresti városkép Márciusban újabb szakasz- szal bővült a bukaresti földalatti. Á korábbi 25 ki­lométeres pályához további kilométerek csatlakoznak, enyhítve ezzel a kétmilliós román főváros közlekedési gondjain. A metró fokozatos kiépítése azonban csupán része — igaz egyik alapvető alkotóeleme — Bukarest vá­rosfejlesztési tervének. A 2000-ig terjedő közlekedés- fejlesztési programban az úthálózat bővítése és kor­szerűsítése a városon ke­resztül folyó Dimbovita sza­bályozása is szerepel. A tervek szerint autópá­lya-gyűrűvel kívánják men­tesíteni a városközpontot az átmenő forgalomtól. Az ed­dig elkészült metró két sza­kasza a város történelmi magvába vezet. Kialakuló­ban van egy harmadik met­róvonal is. amely az Északi pályaudvart és az Augusz­tus 23-a ipari negyedet köt­né össze. ­A tömegközlekedés javí­tása érdékében a jövőben nagyobb figyelmet szentel­nek a villamoshálózat ki­építésének. Az egész Buka­restet behálózó villamosok kiszélesített utcákon közle­kednének. Szó van egyes autóbuszjáratok megszün­tetéséről is. helyettük nagy kapacitású villamosok be­állítását tervezik. A három kocsiból álló szerelvények gyorsabban haladhatnak majd és több utast szállít­hatnak. mint a jelenleg köz­lekedő autóbuszok. Az au­tóbusz-forgalom csökkenté­se üzemanyag-megtakarítást jelentene és jelentékenyen csökkenne a környezetszeny- nvezés. A villamosközleke­désre alkalmatlan útvona­lakon trolibuszok járnak majd. A közlekedés zökkenőmen­tes lebenye lítását szolgálják a már kialakított és a jö­vőben létesítendő csomópon­tok. alul- és felüljárók. A parkolási gondok megköny- nyítésére építették a Bucur Óbor aluljáró föld alatti par­kolóját ezer gépkocsi ré­szére. Parkolóhely épült az egyetemi központban is. A városrendezési program­ban nagy hangsúlyt kap a Dimbovita mintegy 10 kilo­méteres szakaszának sza­bályozása. Ettől a folyó vi­zének megtisztulását várják, egyben hozzájárul majd a városkép szebbé tételéhez. A folyó szabályozásához tar­tozik majd egy víztározó is, amely Bukarest legnagyobb mesterséges tava lesz. A be­ruházás a környezetvédel­met is szolgálja, és alkalmat ad újabb üdülőkörzetek lét­rehozására. Nagy parkokat, további tavakat máshol is létesítenek a román fővá­rosban. Építik a metrót Tádzsikisztán ipari fejlődése

Next

/
Oldalképek
Tartalom