Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-08 / 237. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 8., szerda Diákétkeztetés a megyében Hí kerül a tányérba! í. (Fotó: Szántó György) Diákétkeztetés . .. Nemegyszer csapnak össze miatta az indulatok. A tanuló panaszkodik, hogy kicsi az adag, no meg nem is eléggé változatos. A szülő elkeseredik ... A konyhafönök érvel: ennyi pénzből nem lehet minden igényt kielégíteni . . . ★ Dél van. Eger ben az 1-es Számú Általános Iskolában tudakolódzunk. Az alsó tagozatosok az udvaron játszanak. — Még nem érkezett meg az ebéd — mondja elkese- redetten Németh Lászlóné igazgató. — A 4-es Számú Gyakorló Általános Iskolában levő konyha —, amelyet a Panoráma Szálloda- és Vendéglátó Vállalat üzemeltet — főz számunkra. Mi már többször kértük, hogy fél tizenkettőre szállítsanak. Sajnos, ezt nem mindig tartják be. Az a legnagyobb gond, hogy csak egy gépkocsijuk van, és mellettünk még több más intézmény tartozik hozzájuk. Ha sokat késnek, akkor az utolsó turnus csak fél három körül jut be az ebédlőbe. Addigra nagyon kiéheznek. összesen 270-en étkeznek az iskolában, valamennyien alsó tagozatosok. — Lehetne változatosabb is az ebéd — jegyzi meg az igazgatónő. — Régebben a 6-os Számú Általános Iskolában dolgoztam, ott jobb volt. Aztán megérkezik a vár. va várt fuvar. Tésztaleves, székelykáposzta és túrós lepény kerül az asztalra. — Elégedettek vagytok az ételekkel? — fordulunk a kicsinyekhez. — Nem mindig — mondja a másodikos Székely Katalin. — A tej béri zst nem szeretem, pedig ezt gyakrabban kapunk. A tejbegríz viszont a kedvencem, az egyszer sem volt még. — Általában ízletesek az ételek — teszi hozzá a negyedikes Szendi Éva. — A paradicsomleves jobb. mint otthon. — Legtöbbször még repe- tázhatunk is — szól közbe az ugyancsak negyedikes Lente Zsolt. — Igaz, húsféléből adhatnának még többet. A felső tagozatosokat — helyszűke miatt — a Vörös Rák étterem fogadja. Ök frankfurti levest, rizsfelfújta! és almát ehetnek. Tanár kíséri őket mindig. — Az adagok nagyok — mondja az ötödikes Erdélyi Richárd, aki tavaly még az általános iskolában ebédelt. — Nekem az elmúlt évi kaja viszont jobban ízlett. — Jó lenne, ha gyakrabban készítenének tejberizst, mákos tésztát — veti fel a hatodikos Minczér Gábor. — Ezek a jó dolgok. Igaz. hogy általában elégedett vagyok a jelenlegi kínálattal is. Egy ebéd tizenhárom forintba kerül. Ha jól belegondolunk. nem nagy ösz- szeg. — Ehhez még kapunk a tanácstól 3 forint 11 fillért — világosít fel Papp Antal, az üzletház helyettes vezetője. — Amennyire csak lehet, igyekszünk megfelelően gazdálkodni, de nagyon nehéz. Mert fontos, hogy változatos legyen, hús is legyen, gyümölcs is legyen .. . Jóízűen fognak hozzá a gyerekek a kanalazáshoz, egyesek szinte kinyalják a tányért. Mások épphogy beletúrnak. ★ Délután negyed kettőkor az Egri 2-es Számú Gyakorló Általános Iskola a következő állomás, ök is ugyanarról a konyháról kapják, az ebédet, mint 1-es Számú Iskola tanulói. — Hozzánk mindig időben szállítanak — magyarázza Busák Lászlóné igazgatóhelyettes. — Ma is megérkezett minden negyed tizenkettőre. Idehozzák legelőször, mert nálunk étkeznek a legtöbben. Mintegy ötszáz előfizetőt tartunk nyilván. Itt is előfordul, hogy az egyiknek a rántott hús nem ízlik, a másik meg a csirkecombot nem szereti. Nehéz minden igényt kielégíteni. Ami az adagokat illeti: ránk bízzák, hogy a kicsiknél differenciáljunk. Ha meg kérnék, akkor adunk repetát. A jelzések szerint változatosnak találják az étrendet is. Az ebédlőben minden asztal on teli levesestál. Nagy a rend. Mindenki annyit szed. amennyi jólesik. Egyesek a székelykáposztát is jó ét- vággyal fogyasztják. A túrós lepényt pedig többen meg sem birják enni. Szalvétába csomagolják. — ízlett-e az ebéd? — kérdezzük az elsősöktől. — Igen. igen — ismétlik szinte egyszerre. — És mi esett jobban? — Nekem a süti — mondja egy szöszke szemüveges — A káposzta — harsogja egy kisfiú. ★ E példákból aligha derül ki több. mint az, hogy van ahol elégedettek s akad, ahol nem kimondottan. Hasonló ellentmondásosság jellemzi a megyei helyzetei is. Ezt igazolja az a beszámoló is, amelyet a megyei művelődési osztály vezetőhelyettese, dr. Kovács János készített a Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottságának legutóbbi ülésére E szerint a szervezett étkeztetésben részesülő általános iskolások számaránya — részben a napközis hálózat bővítésével, másrészt a vendéglátóipari szervek fokozódó közreműködésével — a VII. ötéves terv idején mintegy 38 százalékkal nőtt. Amíg 1980-ban 15 161 személyről gondoskodtak, addig 1985-re ez a szám 21 018-ra emelkedett. Igv jelenleg a tanulók több, mint feléről gondoskodnak ily módon. A 147 általános iskolában összesen 109 konyhát tartanak nyilván. Ebből 61 főzőkonyhaként, 48 pedig melegítőkonyhaként működik. Az utóbbiakba más iskolákból, óvodákból, esetenként vendéglátó helyekről viszik a kész ételt. összesen 21 115 adag fogy el napról napra. Az elmúlt tanévben egyetlen diákigénylőt sem utasítottak el. A gondok . . . Egerben a vendéglátó-vállalatok által összeállított étrendet, ételeket, adagokat, valamint a késedelmes szállítást sokszor bírálják. Gyöngyösön elégedettek a vállalati ellátással, míg Hatvanban ugyancsak a késések miatt érkeznek panaszok. A kisméretű éttermek több helyen okoznak fejtörést. A régi intézményekben általában tantermekből alakítottak ki ebédlőket. Ez újabb problémákat szül, például így nehezebb megfelelni a Köjál előírásainak. A VII. ötéves tervidőszakban minden .településen szeretnék általánossá tenni a napközis ellátást. Évenként 30 új csoport indításával számolnak, s a menzások szamát 850-nel szeretnék növelni. így öt esztendő múlva a szervezett étkeztetésben részesülők száma meghaladja a diáklétszám hatvan százalékát. A magasabb igények kielégítését fejlesztésekkel, illetve korszerűsítésekkel kívánják megoldani. Megállapították: egy-két helyen még „tartalékaik" is vannak. mint például az Egri 13-as Számú Általános Iskolánál. ahol a 800 adagos főzőkonyhát csák melegítőkonyhaként kívánják működtetni . . . Homa János Ifjú szakmunkások versenye \/ egykori ors/ago- ..bajnok' bizonyít ismét: szóban... Gondban a zsuri: Kameniczky Anlal és Jeney Zoltán (Fotó. Köhidi Imre) A folyosón kissé lámpalázas fiatalemberek ültek sorban, némelyikük rágyújtott . . Ilyen kép fogadott bennünket az Egri 212. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben, amely szeptember 30-án és október 1-én adott otthont a villanyszerelő ifjúsági szakmai-politikai vetélkedőnek. A megyei szintű rendezvényen — amely 17 helyen zajlott az országban — Heves és Nógrád fiatal szakmunkásai mérték össze tudásukat két kategóriában: a még az iskolában tanuló, és a már legalább öt év gyakorlattal rendelkező ifjak. Bencze Benjámintól, a verseny egyik rendezőjétől érdeklődtünk. hogyan zajlik egy ilyen nagyszabású vetélkedő: — A vizsgákhoz hasonlóan elméleti és gyakorlati részből áll. A versenyzők a személyi számukkal és szű- kebb hazájuk kezdőbetűjével ellátott tesztlapok kitöltésével kezdték az első fordulót. A folytatásra október 1-én, az ÉMÁSZ és a Vilati vállalatok erre kijelölt gyáregységeiben került sor. — Hányán vettek részt e „viadalon” és milyen tét reményében ? — összesen 34 személy nevezését igazoltuk vissza. Ebből kategóriánként és megyénként az első helyezettek az országos vetélkedőre jutnak tovább. Itt kell megemlítenem, hogy ebben a szakmában a rendezési jogot most először kapta meg az intézet, viszont a korábbi években már volt olyan szakmunkástanulónk, aki a dobogó felső fokára állhatott. Találkozhattunk Prokaj Sándorral, az intézet egykori. 1983-ban országosan első helyezett villanyszerelő szakmunkásával is. Ismét aktív versenyzőként — kategóriájában esélyesként vesz részt a versengésben. — Számomra nagy örömet jelentett visszatérni régi iskolámba, számot adni azóta is gyarapodott tudásomról. Példát szeretnék mutatni az utódoknak. hiszen szép elismerése volt országos szintű eredményemnek. hogy a szokásos 15 helyett 19 forintos órabérrel vettek fel munkahelyemre, a Tanácsi Építőipari Vállalathoz. ★ Az 5 éves gyakorlattal rendelkezők közül Terenyei László, az ÉMÁSZ egri üzemegységének dolgozója bizonyult a legfelkészültebbnek. Prokaj Sándor és Varga József pedig a második. illetve harmadik lett. A másik kategóriában az első Kiss Sándor, a Mátravidéki Fémművek Siroki Gyárának dolgozója lett. Táncdal-és divatbemutató Kedvelt táncdalcnekesek léptek lel a hét végén az egri Gárdonyi Géza Színházban. A Forró éjszakák című összeállításban Korda György, Balázs Klári. Délhúsa Gjon. Zalatnay Sarolta és Verebes István produkcióinak tapsolhatott a közönség. A programban divatbemutató is szerepelt, a mailekének a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat legújabb modelljeire hívták fel a figyelmet. (Fotó: Pesti Erzsébet) Beszélgetés bolgár Komszomol-vezetökkel Közös feladataink vannak Georgi Veligkov Naiden Ivanov (Fotó: Szántó György) A Heves Megyei KISZ Bizottság meghívására négy napot töltött megyénkben Naiden Ivanov, a Dimitrovi Komszomol Targoviste Megyei Bizottságának ifjúmunkás-titkára és Georgi Veligkov területi titkár. Látogatásuk során szűkebb hazánk ifjúsági mozgalmával ismerkedtek, miközben számos intézménybe, vállalathoz ellátogattak. Elutazásuk előtt itt szerzett élményeikről kérdeztük őket és arról, milyen hasonlóságokat és különbségeket látnak a két szervezet között. — Sok egyforma nehézséggel küzdünk — kezdi a válaszadást Naiden Ivanov. — Ezek közül a legsarkalatosabb a kommunistává nevelés és a szabadidő tartalmasabb kihasználása. Hevessel nagyon jó kapcsolatot tartunk fenn. gondjainkról tájékoztatjuk egymást, s közösen . is próbálunk megoldásokat keresni. A különbözőséggel összefüggésben megjegyzi, hogy náluk más a tömegbázis, jóval alacsonyabb az átlagéletkor. mint nálunk. A tagok nemcsak építőtábori és mezőgazdasági munkákban vesznek részt, hanem segítséget nyújtanak az építkezéseken is. A kedvező benyomásoktól indíttatva. 1987-ben újabb megállapodást kötnek a csereüdültetésről. Georgi Veligkov már másodszor járt hazánkban, el sóként egy építőtábor vezetőjeként jutoft el hozzánk Magyar barátokat is szerzett. közülük szívesen emlékezik az egyik brigádvezetőre és egy hatvani kislányra, aki a tolmácsuk volt. Mesélik, hogy most is rengeteg új ismerősre találtak Szimpatikusak nekik az itt élő emberek. A nyelvi akadályok sem jelentettek áthidalhatatlan nehézséget. — Sok helyen megfordultunk — meséli Naiden Ivanov. — Eger, Gyöngyös, valamint a Mátra és a Bükk csodálatos. Találkoztunk az itteni vezetőkkel, voltunk diákok között. Láttuk többek között a Gagarin Hőerőművet, a Kiskörei Vízlépcsőt. az Egri Dohánygyárat. Mindegyik nagyon tetszett. — Mindenképpen szeretnék eljönni ide a családommal is — veszi át a szót Georgi Veligkov. — A közeljövőben erre sajnos, nem kerülhet sor, a kislányom még csak kétéves és amiatt sem. hogy én jelenleg a Várnai Közgazdaságtudományi Egyetemet végzem levelezőn Befejezésül hozzáteszik, hogy hivatalból sem ez az utolsó találkozása a két ifjúsági mozgalom képviselőinek. Szeretnék tovább bővíteni a mindkét félnek kamatozó együttműködést, ezzel is elősegítve a két nép barátságát. Balazs Klári es Korda György K. A. Sajnos nem ez az általános helyzet . . .
