Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 4., szombat Recsken nyugalmat szeretnének Leváltották a nagyközség vezetőit A vihar — amit látszólag egy ember személye kavart — immár elcsendesedett. A tanulságok és a következtetések azonban még hosszú ideig kell, hogy kisérjenek bennünket. Recsken az elmúlt csaknem egy esztendőben rendkívül nehéz helyzet alakult ki. Aláírásgyűjtések, bejelentések, szervezkedések voltak a jellemzők. Kedvezőtlen politikai hangulat alakult ki. Mindennek nyomán zajlott le a megyei pártvizsgálat. Feltárta a körülményeket — az előbbivel összhangban, s a bejelentéseknek utánajárva — a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala is. Valamivel több. mint fél évtizedig volt tanácselnöke a nagyközségnek Pócs István, akinek tevékenysége ilyen vagy olyan formában gyakran volt beszédtéma a településen korábban is, de még inkább az az utóbbi hónapokban. Egyáltalán nem csodálni való, hogy a falubeliek a mielőbbi befejezését sürgették, sürgetik ennek a méltatlanul üggyé, országos históriává dagasztott történetnek. Az a bizonyos pont. amit annyian vártak már. úgy tűnik, megszületett ... — Jó, hogy eljutottunk idáig, hogy véget ér ez az ügy, ami nem szolgálta érdekeinket. Nem szeretnénk mást, mint hogy legyen végre vezető embere a nagyközségnek, és normálisan folytatódjék az életünk! — Holló Imre, Kovács László- né, Szűcs György, Kapás József tanácstagok, s a helyi pártalapszervezet képviseletében Fábián János kívánsága a többség véleményét, akaratát tükrözte a tanácsi testület szeptember 25- én megtartott rendkívüli ülésén. A jelenlévők a Minisztertanács Tanácsi Hivatala által végzett vizsgálatról szóló jelentés meghallgatása mellett — az Egri Városi Ügyészség összeférhetetlenségi indítványa és a megyei tanács korábbi fegyelmi elbocsátást kimondó határozata alapján — arról voltak hivatottak dönteni, hogy Pócs István tanácselnököt visszahívják-e tisztségéből, s megszüntetik-e tanácstagságát. Az előzmények — amiről oly sokan beszéltek — ennek az évtizednek az elejéig nyúlnak vissza. Az elsősorban bányászatáról és rézércvagyonáról közismert település 1980-ra jutott el — akkor még sokan úgy gondolták, megismételhetetlenül — a holtpontra. A fejlődés kétségkívül megrekedt, a szűkös anyagi lehetőségek miatt a nagyközség is csak néhány milliót fordíthatott fejlesztésre, csökkentek a lehetőségek. (Bár kiépült a vízvezetékrendszer, s elkészültek az iskola tervei is.) Az akkori tanácselnök nyugdíjba ment. Ügy vélték, markáns, határozott kiállású, jó szervezőkészséggel megáldott ember a nagyközség élén sokat lendíthetne. Elképzelni ilyesvalakit azonban könnyebb volt, mint találni. Nem egy „kiszemelt” utasította el a felkínált lehetőséget. Végül — a járási hivatal egykori vezetőjének véleménye szerint: szorult helyzetben — egy agilis fiatalember kapott megbízást. Pócs István. Sokan szerencsésnek tartották a megoldást azért is, mert helybelit jelöltek erre a posztra. Akit egyébként hamarosan a tanácstagi választás is megerősített tisztében. Az újonnan választott elnök akarással, tettvággyal, nagy lendülettel vetette bele magát a munkába. Jó szervezőnek bizonyult, közvetlenségével megnyerte a lakosság jelentős részét. Például a társadalmi munkaakciók íerén Recsk felzárkózott a járás községeinek átlagához. (Igaz viszont, hogy 1984—85-re már jelentősen visszaesett...) A baj — úgy tűnik — akkor kezdődött, amikor nevét mind' többször hoztáik összefüggésbe olyan esetekkel, amelyek igazán méltatlanok ahhoz, aiki választói bizalmából egy egész nagyr község sorsáért felelős. — Hivatalba lépésem után tulajdonképpen már a második napon támadás ért — vallja minderről Pócs István. — Most végre tisztázódott, hogy alaptalanul vádoltak . . . Ugyanakkor tény, hogy a több mint ötéves működése alatt ellene felhozottak közül nem egy megalapozottnak tekinthető, illetve bizonyítható. Ebbe a csoportba tartoznak azok a cselekedetek, amelyek valóban megtörténtek, kétséget kizáróan jogszabálysértőek, de időközben már elévültek. Például gyanú terheli beosztottjának megsebesítésében egy átmulatott nap éjszakáján, vagy éppen számos építési engedély kiadásában ismerősöknek, barátoknak külterületi ingatlanon, amit tiltanak az előírások. S persze vannak olyan cselekmények is — alapos vizsgálat tárta föl őket is —, amelyekért büntetőbíróság előtt kell majd felelnie. — Én mindvégig a település érdekeit tartottam szem előtt! Való igaz, munkám során követtem el hibákat, de véleményem szerint azok nem olyan súlyúak, hogy ilyen következményekkel járjanak — hangoztatta a volt tanácselnök. A megítélés alapjai viszont — állapítja meg a vizsgálat — csak a tények és a jogszabályok lehetnek. Ellenérvként máris sorolhatók mindazok, amikről a különösen az utóbbi időben megszaporodott bejelentések szólnak, s a központi felmérés szerint többek között kellő törvényes indokot szolgáltattak az elbocsátás fegyelmi büntetéshez. Mint az élet bizonyította, és mások elmondása: Pócs István agresszív, indulatos természetű, nem tűri az ellentmondást, a munkájával kapcsolatos józan kritikát. Ugyanakkor jog- és hatáskörén túlterjeszkedve avatkozik bele a szakigazgatási szerv vezetőjének és dolgozóinak tevékenységébe. A szakmai 'kifogásokat gyarapította, hogy nem ismeri a jogszabályokat, a tanácstörvényt sem (s ezzel ráadásul még kérkedik isi), az ügyes okiratok kezelése pedig kifejezetten a járatlanságáról tanúskodik. Összesen például 310 nem megfelelően gondozott okmányt találtak íróasztalának fiókjaiban, illetve a szekrény tetején újságok között. Szemére vetették nemegyszer, hogy idejének java részét — úgymond — az „ügyintézés” kötötte le. Vagyis irodai szobájában mindig azok élveztek elsőbbséget, akiket tervei megvalósításához kívánt megnyerni. S persze nemcsak a hivatalban, hanem a vadászházban is. Leginkább helyteleníthető az a nézete, hogy Magyarországon komoly vagy nagy dolgot elintézni csak úgy lehet, ha a megfelelő embereket pazar vendéglátásban részesíti, esetleg valamilyen módon többletjuttatást bizosít nekik .. . Nem kevesen keresték meg őt .hivatalában a barátok, rokonok közül — szívességet kérni. Természetesen ők is megelőzték a sorban a valódi ügyfeleket. Terhére rótták, s ez is tény, hogy saját kezébe vette a szociális segélyek szétosztását, holott a szabályok szerint ez a szakigazgatási apparátus feladata, s a tanácselnök csak kivételesen bánhat ezekkel az összegekkel. Tehát — mondhatni — a kivételből csinált általános gyakorlatot. Nem is szólva arról, hogy ily módon sok más rászoruló már nem kaphatott. Szabálytalan volt az egyébként jó ötletnek számító Recsk nagyközségért díszoklevél engedély nélküli alapítása is. Ezzel bizony háttérbe szorult sok egyéb, fontosabb feladat. — Nekem egy fillér hasznom sem származott az el- nökösködésből, sőt a családomtól vettem el azt a pénzt, amivel a vendéglátást, a dolgok elintézését fedeztem — közölte több fórumon is Pócs István. Azt viszont nem bizonyította. hogy valóban 450 ezer forintot „áldozott" volna a nagyközség érdekében. (Ez az összeg egyébként is jócskán meghaladja a munkájával megszerezhető jövedelmét.) Az sem hallgatható el, hogy a felújítások, a beruházások megvalósításakor Recsken közpénzből több mint 700 ezer forinttal számlázták túl a munkákat elvégzett kisiparosoknak, akik aláírásukkal az úgynevezett leszámoltatás során el is ismerték. (Az is tény viszont, hogy ezért az e'nök általános felügyeleti kötelessége mellett a szakigazgatási szervet is terheli a felelősség . ..) Az események 1985-ben gyorsultak fel. Az év közepe óta mind gyakoribbá váltak a be- és feljelentések, szervezkedés kezdődött, kedvezőtlen lett <a politikai hangulat a nagyközségben. A bizalmatlanság, a gyanúsít- gatás légköre alakult ki, s egyesekben a félelem érzése. Az egész ügyet voltaképpen személyi ellentét indította el — állítja határozottan ma is Pócs István. A párttitkár Klamarik Lajossal való összetűzése és a népfromtelnök Bódi Jánossal való ellentétbe kerülése nyomán érkezett levél az egri városi pártbizottságra, illetve bejelentés a HNF megyei bizottságára ... Hamarosan következett a fegyelmi eljárás: megállapították, hogy Pócs István többször megsértette a törvényesség, az állami rend előírásait. Januárban a megyei tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott a recski tanácselnök fegyelmi elbocsátásáról. Ezt erősítette meg március 28-i ülésén a megyei tanácstestület. Közben azonban tovább éleződött a helyzet a településen. Azokat az okokat, amelyek az elbocsátást kimondó határozatban szerepeltek, a recski tanács tagjainak túlnyomó többsége nem fogadta el, nem értett velük egyet. Ez érthető is. hiszen nem is tudhatták — a belső tevékenységben előfordult szabálysértésekről kapott egyoldalú információk miatt —, pontosan miről van szó. Nem kaptak kellő tájékoztatást sem. A február 24-én megtartott választói gyűlések megint csak nem hozták meg a kívánt eredményt — a helyzet normalizálódását —, s ez kétségkívül köszönhető Pócs István és rokonsága hatásának, de annak is, hogy az ügyről adott tájékoztatás nem bizonyult kellően világosnak, közérthetőnek. Abban, hogy immár hónapok óta Pócs-ügyről beszélünk, kétségkívül az ö személye mellett mások is ludasak. Az elmúlt hónapokban folytatott pártvizsgálat jelentése igen kritikusan és önkritikusan összegzi a hibákat — szervekre, személyekre való tekintet nélkül. Nyilvánvalóan már a tanácselnökké jelölésében is hibáztak az egykori járási vezetők, akik figyelmen kívül hagyták Pócs István korábbi — a vezetői alkalmasságát egyáltalán nem erősitö — munkahelyi minősítését. De az is tény — ahogyan a megyei párt-vb állást foglalt —, hogy a történtekben bizony szerepet játszották a megyében folyó tanácsi és politikai munka gyengeségei is. Még 1983- ban napfényre került, hogy Pócs vezetői hibákat követ el. Akkor megkapta fegyelmi büntetését is (nem egy pohár borért, hanem egész napos italozásért), ám az egy esztendő múlva tartott komplex vizsgálat elsősorban az elnök által elért eredményeket ecsetelte, háttérbe szorítva, lebecsülve a problémákat, az irányításban és a testületi munkában keletkezett feszültségeket, s nagy szerepet tulajdonított neki a nagyközség fejlődésében is. Ez a képzet Pócs Istvánban erősödött, kizárólagosan a saját sikerének könyvelte el a recski kedvező változásokat. A valóság azonban az. hogy a VI. ötéves terv időszakában — nem úgy, mint azt megelőzően — több, mint 22 millió forintos központi támogatással járultak hozzá a recski elképzelések valóra váltásához. Az is tagadhatatlan, hogy az elnöknek a korábbi években meglehetősen jók voltak a kapcsolatai a nagyközség más társadalmi szerveinek vezetőivel. Ily módon ók is elnézőbbek voltak vele szemben. Ezt igazolja, hogy amikor Pócsot három éve szigorú megrovásban részesítették, ennek ellenére nem kívántak megállapítani nála pártfegyelimi felelősséget, s bár bejelentette a lemondását, erről lebeszélték! Az is kérdőjel volt, de ma már nem az, hogy ha tudták-látták, milyenek az elnök tulajdonságai, vezetői módszerei kifogásolhatónk, miért csak egy személyes sérelem kapcsán tárták föl mindezt ? ! Az csak akkor volt érthetetlen, hogy a múlt évi tanácstagi választásokon — az addig történtek, az egyre gyakoribb szóbeszéd, a munkatársak ódzkodása ellenére — ismét jelöltként indulhatott Pócs István ? ! Mégpedig abban a körzetben, ahol szülei, rokonai é’nek. s olyan jelölttárs mellett, aki ugyancsak közelebb állónak érezhette magát hozzá. Nem túlzó a megállapítás, hogy Recsk belső gondjának országos üggyé duzzadása nem egyedül a volt tanács elnök személye körüli ellentmondásokban rejlik Mindabban, ami elvezetett egy falu lakosságának megosztottságához, a nyugtalanság légköréhez, a helybeli vezetőkön kívül — még egyszer hangsúlyozzuk — a területen folyó tanácsi és politikai munka gyengesége is felelős. A pártvizsgálat is fontos következtetésként szögezi le, hogy csakis a tényszerűségre, az objektivitásra törekvő, az emberekkel együtt gondolkodó tevékenység hozhat kedvező megoldásokat. Azok a tanulságok, amelyeket levonhatunk, le kell vonnunk a Recsken végbementekből, kétségtelenül a jövőben a jobb munkavégzést kell, hogy szolgálják. Az ott élők által nagyon várt politikai rendezés fontos lépése volt Pócs István visszahívása a tanácselnöki tisztségből és tanácstagsá- gának megszüntetése a tanácsülésen. Ezt segítette a helyi pártalapszervezet vezetőségéből és a népfrontban viselt tisztségeiből történt visszahívása is. mivel azokra méltatlanná vált. De ezt erősítette a kialakultakért ugyancsak felelős Klamarik Lajos és Bódi János visszahívása funkciójukból. valamint a tanácstagságukról való lemondásuk. További lendületet ad majd az élet normalizálódásának a nagyközségben az éppen ma megalakuló pártbizottság, s természetesen az új vezetők személyének körültekintőbb kiválasztása. Mert — amint a fentiekben már többször szó volt róla — a bányász nagyközségben élők mindenekelőtt e lépésektől várják településük mielőbbi nyugalmát, boldogabb jövőjüket. Szalay Zoltán Hevesi pékáruk Egerből A Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat egri gyára az idei évben 90 millió forint értékű termelést vállalt. A tájjellegű hevesi pékárukból évente 0477 tonna a kenyér. A péksüteményből — 30-féle változatban 37,5 millió darabot készítenek a sütőipari dolgozók. Az egri gyár termékeinél jellemző a jó minőség. Lehoczky József pékmester 35 éve dolgozik a szakmában: a dagasztógéppel egy műszak alatt 120 mázsa tésztát készít elő a sütéshez ... Bartók Róbert túrós süteményt süt... (Fotó: Szabó Sándort
