Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-27 / 253. szám
4. ■ V NÉPÚJSÁG, 1986. október 27., hétfő Hatványozott óhaj Az elmúlt évtizedek során milliók váltak a televíziózás rabjaivá. Olyan szerelem, vonzódás, rckcnszenv ez — mindenki válassza ki a neki leginkább tetsző kifejezést! —, amely az elsuhanó évekkel nem csökken, hanem mindinkább erősödik Ez egyrészt örvendetes a műsorkészítők. illetve a programösszeállítók számára. másrészt viszont állandó készenlétet, fokozott felelősségérzetet követel tőlük. Az utóbbi bizony nem egyszer hibádzik. A tökélyt -nem várhatjuk, de a rendszeres tévedéssorozat határozottan bántó, bosszantó. Az utóbbi hetekben — különösképp az elmúlt napokban — a nagy létszámú gárda kétségkívül sokrétű feladatkörének egyik legfontosabb összetevőjét, a színvonalas szórakoztatást mellőzte. Kedden természetesen nem derített jókedvre minket a Rabszolgasors maratoni futamának soros epizódja. s annak tudata sem hozott vigaszt számunkra. hogy még hét folytatást kell elviselnünk. Vettük a Stúdió ’86. a szerdai Hirháttér okosan, lelkiismeretesen tálalt információit. Fontosnak tartottuk, igényesen szerkesztettnek. legújabb kori históriánk Ariadné-fonalának minősítettük A velünk élő történelem képsorait, illetve azok avatott kommentálását. Pénteken Ráday Mihály dicséretes vállalkozását méltattuk. A kevésbé türelmesek ekkor már csatornát váltottak. ' s Az alma című csehszlovák produkcióban bizakodtak, hiszen ezt komédiának hirdették. Aztán rádöbbentünk, hogy egy megszokott és el- koptatott fogásokban bővelkedő gyengécske műre pazaroltuk értékes perceinket. Hová lettek a talpraesett vígjátékok, merre és miért szökött a vérbeli humor, a jellemet is megtisztító, kacajt fakasztó kabaré...? Folytathatnám, de minek. Legfeljebb azt hangsúlyozom. hogy a gondűzés a képernyő szolgálatában lévők hivatása is. Igv hát közös kívánságunk hatványozott óhaj. Most és holnap egyaránt . . . Pécsi István Párádon angol tagozatra készülnek A mátraalji település Fáy András nevét viselő körzeti általános iskolája — a névadójához méltó módon — készül a jövő évek követelményeire. Sok városi oktatási intézmény megirigyelhetné a parádiak idegen nyelvű laboratóriumát, ahol — igaz egyelőre csak kísérleti jelleggel — megkezdődött az orosz mellett az angol nyelv ismereteinek a megalapozása is. Otmárné Gyányi Gabriella iskolai könyvtárvezető a Tankönyvkiadó legújabb. s az apróságok által legkedveltebb könyvéből a Zöld szörnyetegekből kezdte meg a tanítást. Jelentkezőben. érdeklődőben nincs hiány. így az iskola vezetősége reméli, hogy Heves megyében a körzeti általános iskolák közül elsőnek itt kezdhetik meg a tagozatos nyelvoktatást Nem akarok dicsekedni, de a napi bevásárlások során, a degeszre tömött szatyrok, dögnehéz táskák cipelésekor szerzett tréning itt is segített: elég gyorsan elsajátítottam. hogyan kell egy közúti baleset sérültjét ide-oda cipelni. — Most már minden rendben van! — szólt a férjem egy gyakorlás után és vállon veregetett. — Igazi pilóta lettél! Szombaton Trojekumováék- hoz mentünk vendégségbe. Az idő vidáman és gyorsan telt. Éjjel két órakor szeretett férjem nagy nehezen fel-' állt az asztaltól és akadozó nyelvvel, dadogva hozta tudomásomra: — Masa. aranyoskám, teljesen kikészültem. Légy szives, vigyél ki a kocsihoz. Szerencsésen hazaértünk, A férjemet óvatosan felcipeltem a lakásba és ágyba fektettem. Azóta számomra is világos: miért is fontos egy nő számára, hogy éjjel is tudjon autót vezetni! (Fordította: Kiss György Mihály) Lundkvisttől a hatvani kastélyfelújításig Közös célok, közös gondok ültettek bennünket egy asztalhoz Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettessel. Amire az életét tette, amit szolgál bö húsz esztendeje: a magyar kultúra ügye, és mivel Hatvanba készül, nyilván érdekli egy ilyen találkozó alkalmából, hogy miféle dolgok zajlanak a fővárostól alig hatvan kilométernyire. Nem mintha tájékozatlan lenne, hanem az ott élőtől akarja hallani, tudni a dolgok állását. Számomra most mégsem a szubjektív, kötetlen, emlékeket felvillantó disputa ezen szakasza az érdekes, hanem az ö munkája, az ő reflexiója egy-egy téma kapcsán. Dátumok, történések. belső viszonyulás. Lehetnek ezek a szempontok: Bólint. — Visszafelé haladok az időben. Épp, hogy hazaérkeztünk Köpeczi Béla miniszterrel, egy többnapos lengyel útról. A több nap több témakört feltételez országaink kulturális kapcsolatában. Ez ennek a rendje-módja szerint is történt, s meg kell mondjam. nem volt könnyű tisztába tenni a vitás kérdéseket. legyenek azok a film- művészettel. az irodalommal, az oktatás időszerű gondjaival kapcsolatosak. Ami alapjában véve meghatározta vitáink hangját, hangulatát: az előrelépés igénye, meg az ideológiai nézetek, tapasztalatok egyértelműen pozitív, előremutató tendenciája. Voltak megállapodásaink is. ám erről mindaddig értelmetlen beszélni, amíg nem véglegeződnek. A titkárnő feketét tesz elénk. kihörpintjük. aztán már vissza is lépünk az időben. — Két esztendeje, éppen a jó hatvani hírek nyomán, egv hétvégén feleségestől ellátogattam ebbe a kedves kis városba. Ha a megyéket nézzük. akkor ez olyan „kisha- tármenti " forgalom volt. A település galériája érdekelt, s valahogy az volt nekem a képzetem, hogy a Grassalko- vich-kastélyhoz kapcsolódik ott kell keresnem a szobrokat. festményeket. Aztán a főtéren valaki útbaigazított. és bár a művészi élmény máig eleven bennem, ehhez társul a környezet nem éppen esztétikus volta, no meg, a szűkösség. Persze, sokan azt mondják: szegény ember vízzel főz. Érjék be tehát a hatvaniak azzal, amijük van. Ezzel nem értek egyet. A belső, a szellemi igények épp olyan fontosak, mint az. hogy jól megrakott élelmiszerüzletei legyenek egy városnak. Rátkai Ferenc miniszterhelyettes nemcsak az államközi kapcsolatok nem csupán a belső kulturálódás főbb irányvonalainak hivatalból kinevezett formálója, nem is egyszerű teoretikus, hanem a gyakorlat embere is. Evégból. ezt igazolandó két évtizedet ugrunk vissza. — Igen, 1966 szeptembere, októbere nagyon nagy próbatételem volt. Gyakorlatilag az írószövetséggel együttműködve, én szerveztem, én készítettem elő az első európai költőtalálkozót, amelynek hazánk nyújtott teret, otthont. Rengeteg vendégünk érkezett, az északi államok lírikusaitól az olaszokig, franciákig, s persze, népes, rangos volt a szovjet küldöttség. Akkoriban belejátszott ebbe, hogy éppen az ellenforradalmi események tizedik évfordulója táján zajlott a találkozó, és sokan jöttek azért is, hogy a lelkek, a belső konszolidáció után szimatolózzanak. Éltek még a mi kiválóságaink, nagy öregjeink is. Illyés Gyula például Tihanyban volt a százfőnyi csapat avatott kalauza. Ugyanakkor szenvedélyesen vallott a költészet közéletiségéről Simon István. Váci Mihály, Nagy László. Ám az én agyamban nagyon eleven filmkockaként raktározódott el a Balatonfüreden rendezett költői est. s egy kitűnő svéd poéta, Lundkvist színpadi szereplése Bennünket magasztalt. Tüzes borainkat, a tüzes asszonyokat, a találkozó tüzes hangulatát, amikor hirtelen a televíziósok egyik jupiterlámpája szétdurrant a feje felett, s tüzet fogott egy drapéria. Gyorsan eloltották természetesen, amire Lundkvistnak ismét volt valami frappáns megjegyzése, persze, a tévések tüzes, heves munkájára utalással . . . Mivel a jelen és a közeljövő kulturális kérdései kiváltképpen érdekeltek, az időgéppel való ilyetén játszás közepette mégis visszatértem a mához. Kíváncsian arra, hogy az ilyen ügyekben oly illetékes minisztériumi vezető hogyan ítéli meg a művelődésügy gazdasági helyzetét, az ebből adódó problémákat. Nehezen oldódott e témakörben. — A kultúra, a művelődés, de az oktatás ügye sem vonatkoztatható el az általános gazdasági helyzettől, az egész világon eluralkodott recessziótól. amely azért utóbb, mintha enyhülne. Nos. ebből kiindulva kell mondanom, hogy a meglevő anyagi forrásokat a legcélszerűbb úgy szétosztani, hogy ott szolgáljanak, ahol nemcsak igény, hanem tehetség is társul egy-egy vállalkozás megvalósításához. De nehéz gondjaink közepette talán ennél is szükségesebbnek, követendőbbnek ítélem a nép, a társadalom akcióit, amelyek esetében a ke. vesebb pénz egy-egy község, egy kisváros lakosságának a hasznos energiái révén hat- ványozódik. Ilyen tervek esetében a tárca is szívesebben teszi a kevéshez a maga pénzét, ami a szerényebb cél gyors megoldását hozhatja . . Persze, próbáltam az általánosnak tetsző fogalmazásból konkrétumokhoz kilyukadni. Hatvani szemmel nézvést, nem is eredménytelenül. Mint Rátkai Ferenc beszélgetésünk végén megjegyezte, 1987-ben, a közművelődési alapból néhány millió forint jut a kastélyrekonstrukcióra. továbbá valamelyes pénzzel a galériabővítést is segíteni szándékozik a tárca. Moldvay Győző Szent-Györgyi Albert (1893-1986) A múlt század szülötte, da munkásságának eredményei már a XXI. századot idézik. Hosszú és érdekes volt az az út, amely a későbbi biokémikus orvosprofesszort elvezette 1937-ig, amikor megkapta a Nobel-dijat. Budapesten szerzett orvosi diplomát. Tanult Cambridge-ben is a kor kiváló professzoránál, Hopkinsnál. Majd Szegeden folytatta kutatómunkáját. Mindmáig az egyetlen olyan magyar tudós, aki hazájában nyerte el a legmagasabb nemzetközi tudományos elismerést. Nevével kapcsolódnak össze azok a felfedezések, amelyeket a biológiai égésfolyamatok terén tett, legfőképpen pedig a C- vitamin előállításában Politikai elkötelezettségéről is tanúságot tett a második világháború idején aktiv szerepet vállalt az ellenállásban. A felszabadulást követően az MSZBT elődje, a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság tevékenységében is részt vett. 1948- ban települt le az Egyesült Államokban. Az utóbbi évtizedekben a rosszindulatú daganatokkal kapcsolatos kutatásai hoztak sokat sejtető, reményteljes eredményeket. Tizenegy éve lett a Betheidai Rákkutató Alapítvány tudományos igazgatója. Tíz könyv és számos publikáció fémjelzi munkásságát. Sokszor jött Magyarországra, amelyet mindig is szeretett hazájának tekintett. Életművéért. tudományos és közéleti tevékenységéért 1983 szeptemberében az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje kitün- totést adományozta Szent- Györgyi Albertnek. Fehér Barnáné „gyerekei" körében (Fotó: Köhidi Imre) P ehér Barnáné vezető * óvónőt. Iduska nénit a megyeszékhelyen élő ifjabb generáció nagy részének nemigen kell bemutatni. Hisz idén. a harmincharmadik esztendőt kezdi a városban, ahol gyerekek százait vezette be a közösségi élet mikéntjébe. nevelte iskolaéretté. S hogy milyen eredményesen, azt nemcsak az elismerések, kitüntetések bizonyítják, de a beköszönni vissza-visszatérő egykori növendékek is. akik közül van aki már beíratni hozza egy-egy csemetéjét. Most. amikor újabb tanügyi reform megvalósítása előtt állunk, joggal kérdezhetjük a nagy tapasztalaté pedagógust: nehezbedett-e, könnyebbedett-e az idők folyamán munkája? Hogyan néz az új évre? — Hát az bizonyos, az elmúlt bő három évtized alatt rengeteget változtak a követelmények. Jelenleg mi még az 1970-es nevelési program szerint dolgozunk. Óvónő a harmincharmadik év elején 87-re várjuk a módosítását. Ez azonban nem jelenti azt. hogy addig számításon kívül hagyhatnánk az iskolák, a szülők elvárásait. Figyelembe kell venni például azt, hogy a jövőben nincs olyan merev határ az első osztályba indulók számára, mint eddig. Biztosan megállapítani, melyik öt és fél. hat és fél év körüli fiúcska, kislány való már tanterembe — nem könnyű. A gyerekek fölkészítése a tanulásra egyre nagyobb felelősség! — Miben látja a Itgtöbb nehézséget? — Mielőtt válaszolnék, szeretném leszögezni, hogy számomra kikapcsolódás az apróságok közé lépni. Az. hogy sohasem voltam teljesen függetlenített vezető — vinnem kellett egy-egy csoportot —. mindmáig öröm, nem gond. Tény viszont, hogy a mai csemetéket ezer meg ezer benyomás éri. . Földolgoztatni velük ezeket úgy. hogy ' a kis leikük megnyugodjon, s hogy le tudják szűrni a tapasztalatokból 02 életkoruknak megfelelő következtetéseket, bizony mind nagyobb feladat. Például az. hogy ki tudják játszani magukból a krimik okozta félelmeket ... Meg kell tanítani őket beszélni, mesélni ... — Ügy tűnik ehhez a nevelőgárda minden tagjának igen magas szintű tudással kell rendelkeznie! — Kellene...! Kell! Sajnos. a pálya egyre kevésbé vonzó, s ma már csak az idősebbek rovására tudom azt mondani, egy-egy nem közénk való újoncnak, hogy jobb lesz elbúcsúzni. Az efféle szigorú lépéseket azonban mindig megelőzi az. hogy egy-egy fiatal jelentkezőt megpróbálunk minden erővel — példával — magunk mellé állítani. — A szülök segítsége? — Az idén talán minden eddiginél jobban igyekszünk megvalósítani, a „nyitott óvodát”, természetesen itt a Tízeshonvéd utcában is. Nekem ez nem új kívánalom, mert mindig azt mondtam: zárt ajtók mögött nem lehet nevelni! Németi Zsuzsa BORISZ RABENYKIJ: r Éjszakai vezetés Amikor sikeres vizsga után. megkaptam a jogosítványt, férjem eléggé gúnyos mosoly kíséretében megkérdezte: — Az éjszakai vezetést. is gyakorolté tok ? — Nem. Kizárólag nappal vezettem. — Sejtettem — morogta lekicsinylőén. — Jegyezd meg, drágám! Egy nő számára nagyon fontos, hogy éjszaka is tudjon gépkocsit vezetni. Ma. ha sötétedni kezd, elkezdjük a gyakorlást, mindent bepótolunk, mert ezt is meg kell tanulnod. * Egy álló hónapig csak gyéren megvilágított utcákon autóztunk. sőt a város körül húzódó utakat is beutaztuk. — Egészen jól csinálod — mondta egy alkalommal a férjem. — Már csak egy dolog van hátra. Képzeld el, útközben nekimentünk egy fának, a kocsi összetört, én meg elvesztettem az eszméletemet. Nincs más hátra, meg kell állítanod egy arra haladó autót, engem pedig odacipelni és felrakni a segítséget nyújtó kocsira Egy hét...
