Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-23 / 250. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 23., csütörtök 3. Eredmények, gondok Heves megye termelőszövetkezeteiben a Nmtm kérdez — válaszol Svainké László, a Teszi» titkára A TOT decemberre összehívta a termelőszövetkezetek V. kongresszusát. Az előkészületi munka megyénkben is befejezéséhez közeledik. Ennek jegyében pénteken tartja tisztújító küldöttközgyűlését a Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. Számot adnak az elmúlt Tél évtized eredményeiről, gondjairól és javaslatokat fogadnak el a következő évek szövetkezeti feladatairól is. Ez alkalomból beszélgettünk Sramkó Lászlóval, a Teszöv titkárával. (Fotó: Köhidi Imre) — A szövetség elnöksége hogyan értékeli az elmúlt időszak eredményeit? — Nehéz időszakban ülésezik a kongresszus, miután tavaly sem és úgy tűnik, az idén sem tudja teljesíteni tervét a mezőgazdaság. Elnökségünk a felkészülés jegyében elemezte a VI. ötéves terv eredményeit és a gondokkal is bőségesen teli éveit. Megállapítottuk, hogy a gazdálkodás egész rendszerére többféle körül' mény is nehezítőleg hatott. Így a világgazdaságban végbemenő kedvezőtlen változások, az úgynevezett piaci kitettség, a csökkenő árak sújtották az élelmiszergazdaságot. Azután az időjárás is károsan hatott. A négy év óta tartó aszály nem kímélte a gazdaságokat. Megmutatkozott ez a megye adottságait is kifejező gabona-, szőlő- és bor-, valamint a zöldségtermelés mérsékelt eredményeiben. A VI. ötéves terv tulajdonképpen a gyakran változó közgazda- sági szabályozók közepette a talpon maradás időszakát jelentette megyénk termelőszövetkezeti mozgalmának — Melyek voltak a gyorsabban fejlődő ágazatok? — összességében a 80-as évek első felének célkitűzéseit szőkébb hazánk nagyüzemei teljesítették. A legdinamikusabb fejlődés a növénytermelésben és a melléküzemági tevékenységben volt. Kiemelkedő sikereket értek el a szőlő- gazdaságok. A fejlődés legszembetűnőbb a gabonater. metésben, miután a VI. ötéves terv alatt közel egy tonnával termeltek többet az üzemek 53 ezer hektár átlagában. mint 1980-ban. Ennek ellenére még mindig elmarad az eredmény az országostól. Ahhoz. hogy ezt mérsékelhessük, további üzemi intézkedésekre lesz szükség a technilógiai fegyelem erősítésében, a kor követelményeinek megfelelő technikai elterjesztésében. A szövetségünk elnöksége úgy értékelte, hogy megyénk állattenyésztése megfelelt a célkitűzéseknek. Növekedett a tejtermelés, megvalósultak a húsprogram szü- kebb hazánkban megfogalmazott előirányzatai. Az állattenyésztés az elmúlt időszakban mégis számtalan gonddal küzdött. Csökkent az állomány, és a szövetkezetek többségében veszteségessé vált a tenyésztői munka. Ezen várhatóan javítanak, és az ágazat jövedelmezőségét minden bizonnyal fokozzák a már életbe lépett, illetve a jövő év elején bevezetésre kerülő ár- és pénzügyi szabályozók. Dinamikusan fejlődött a szövetkezetek ipari és szolgáltatótevékenysége. és jövedelmezősége ma megelőzi az alap- tevékenységét. A célkitűzésekkel összhangban előreléptek a háztáji és kisegítő gazdaságok. amely elsősorban a nagyüzemek aktív szervezőmunkájának köszönhető. Ez különösen a munkaigényes zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelésben mutatkozott meg. — Milyen gondokkal küzdenek a közös gazdaságok? — A szigorodó közgazdasági feltételek ellenére, termelőszövetkezeteink nyeresége 52 százalékkal növekedett a VI. ötéves tervidőszakban. 1984-ig sikerült a veszteségeket is elkerülni Ám 1985-ben ez a folyamat megtorpant. Gondot jelent, hogy a nyereségtömeg a gazdaságoknál reálértékben alig haladja meg az 1980-ast. Az üzemekben maradt saját forrás ugyanakkor lényegesen csökkent. Az elmúlt időszakban fokozódott a termelőszövetkezetek közötti különbség. A megye 54 közös gazdasága közül húsz magas, 18 a közepes és 16 pedig az alacsony jövedelem kategóriába tartozik. Ez utóbbiak fele a kedvezőtlen termőhelyi adottságok gondjaival is küszködik. Különösen a megye északi térségében több szövetkezet ma is veszteséges, és saját erőből való talpon maradása nem látszik biztosítottnak. Szövetségünk úgy értékeli, hogy ezek pénzügyi stabilitását csak állami segítséggel teremthetik meg. — Milyen feladatok várnak a következő időszakban Heves megye termelőszövetkezet! mozgalmára? — A megyei pártértekezlet határozataiban és a VII. ötéves terv célkitűzéseiben középtávú és stratégiailag hosszabb távra s/.ólo I el - adatok kerültek megfogalmazásra. Küldöttközgyűlésünk a múlt év decemberében állást foglalt az 1990- ig szóló feladatok megvalósításáért. Termelőszövetkezeti mozgalmunknak reális programja van. A gazdálkodás folyamatos felgyorsítását, javítását és az élénkü' lés útját keresik. Alapvetően fontosnak tartjuk, hogy a közös gazdaságok ismét elérjék az 1983—84-es esztendő kiemelkedő eredményeit. Ennek alapja a műszaki fejlesztés meggyorsítása. Halaszthatatlan tennivaló az állattenyésztésben a telepek gyors rekonstrukciója. Elengedhetetlen a belső érdekeltségi rendszer fejlesztése is. — Melyek azok a tapasztalatok, amelyeket a kongresszusi felkészülés során szereztek? — A TOT idei. januári állásfoglalásának megfelelően már a zárszámadás időszakában megkezdődött a Teszöv-küldöttek megválasztása. Ezek megyénk valamennyi közös gazdaságában törvényes keretek között valósultak meg A kongresszusi irányelvek vitáira szövetségünk elnökségének ajánlása alapján, az üzemi demokrácia különböző fórumain: köz- és küldöttgyűléseken, vezetőségi üléseken, munkahelyi közösségek találkozásain került sor. A viták során azt tapasztaltuk, hogy a termelőszövetkezeti tagok politikai érzékenysége aktivitása sokat fejlődött. A gazdálkodás minden területére kiterjedő észrevételeikből, javaslataikból reálisan nyugtáztuk, hogy megyénk szövetkezeti mozgalma az előzetes várakozásokhoz képest is sokkal nagyobb felelősséget vállalt a kongresszus előkészítésében. Mélyrehatóbb. elemzőbb munkát végzett, mint korábban. Azt kérik az országos irányítószervezetektől, hogy szabályozó rendszerünkben kapjon nagyobb szerepet a stabilitás, a tervszerűség és a biztonság. Heves megye termelőszövetkezetei felkészültek a következő évek feladatainak megoldására és áldozatkész munkával mindén t elkövetnek ezek valóra váltásáért — Köszönjük a beszélgetést. Mentusz Károly Új rozsdásodásgátló festékek Az ipar és a lakosság részére újfajta korrózióvédő festékek gyártását kezdték meg a Budalakk Festék- és Műgyantagyárban. Egyik újdonságuk a Szabinál nevű rozs- dásodásgátló alapozó, amelynek korrózióvédő tulajdonságai csaknem azonosak a leghatásosabb ólomtartalmú festékekével, például a Mi- niuméval. Az új termék ösz- szetétele azonban sokkal ártalmatlanabb, mert nem tartalmaz ólmot és nagyobb mennyiségű oldószert Ugyancsak megkezdték az Adhézor nevű alapozó gyártását, amely nemcsak rozs- dásodásgátlóként. hanem takarófestékként is alkalmazható. Ezt a festéket főként a horganyzott és az alumínium felületek védelmére dolgozták ki. amihez' megfelelő szert eddig nem tudott beszerezni a lakosság. A korrózió egyes becslések szerint évente mintegy 30— 40 milliárd forint kárt okoz a népgazdaságban, aminek már kilsimértékű csökkentése Is jelentős haszonnal jár. Hazánkban egyre többféle olyan alapozó festék készül, amely megóvja a különféle fémeket az időjárás viszontagságaitól. a rozsda romboló hatásától. A Budalakk a közeljövőben további újdonsággal is bővíti a választékát; még az idén újszerű alvázvédő anyag gyártását is megkezdi: Az új korrózió- gátló egyben rugalmas bevonatot is képez a gépkocsi alvázán. Ez a rugalmas felület csillapítja a karosszéria rezgéseit és óvja az alvázat a felverődő kövektől [Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja LERAKTUK A SZOCIALIZMUS ALAPJAIT (XVIII/16.) A z MSZMP VII. kongresszusa, amely 1959. november 30-tól december 5-ig tanácskozott, miután elemezte az ellen- forradalom leverése óta eltelt időszak tapasztalatait. célként tűzte ki, hogy a következő években befejeződjön a szocializmus alapjainak lerakása Magyarországon. Ezt szolgálta az 1956-ot követő átmeneti hároméves terv (1958—1960) sikeres teljesítése. A nemzeti jövedelem az előirányzott 13 százalékkal szemben 20 százalékkal, az ipari termelésé a 22 százalék helyett 40 százalékkal nőtt, a mezőgazda - sági termelés II százalékkal, az árutermelés és -felvásárlás 15 százalékkal növekedett. A második ötéves terv (1961—1965) már 36 százalékos nemzeti jövedelem. 48— 50 százalékos ipari termelés, 22—23 százalékos mezőgazdasági termelés növekedési irányzott elő. E viszonylag — más szocialista országok terveihez képest — szolid mennyiségi növekedések a minőségi tényezők fejlettebb színvonalával párosultak; a gazdaságosság követelményei, mindenekelőtt a munkatermelékenység fokozásának előirányzatai kerültek előtérbe. Az új ötéves terv második évének végén. 1962. november 20—24-én tanácskozott az MSZMP VIII. kongresz- szusa, amelyet történelmi határkőként tartanak számon az ország és a párt történetében is. A VII. kongresszuson kitűzött alapvető célt elértük. a szocialista forradalom győzött a társadalmigazdasági életben. „A mező- gazdaság szocialista átszervezésével egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. A magyar nép új. történelmi jelentőségű győzelmet aratott, a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett" — állapította meg a kongresszus határozata. Ez a változás így tükröződött a számokban: 1957-ben az összes keresők 55 százaléka volt munkás és alkalmazott. 1962-re részarányuk 65 százalékra növekedett. 1957-ben a keresők 6 százaléka volt szövetkezeti tag és segítő családtag. 1962-re részarányuk 30 százalék lett, vagyis a kongresszus idején már a dolgozók 95 százaléka szocialista állami vállalatokban és intézményekben, illetve szövetkezetekben dolgozott. Ekkoriban, hat évvel az ellenforradalom után már kevés szó esett az 1956-os év eseményeiről, hiszen ez végleg lezárt periódusa volt a párt és az ország életének. De azokban a kérdésekben, amelyeket a tanácskozás számba vett, az elemzésekben és a feladatok kijelölésének módjában ott munkáltak, hatottak a harcban szerzett tapasztalatok. Mindenki érezte és értette, miért hangsúlyozta kongresszusi zárszavában, a tanácskozás hangulatának és fő törekvésének hangot adva Kádár János: „Kifejezésre jutott az a bizonyosság, az a mély meggyőződés, hogy politikánkban semmiféle lényegbevágó változás nem lehet. E politika fő jellemvonása, hogy a marxista—leninista elveken nyugszik, torzítás nélküli kommunista politika. E politika lényegét és fő irányát meg kell őrizni.” És a továbbiakban még egyszer visszatérve e gondolathoz a kongresszus részvevőinek egyetértő tapsából kísérve kijelentette a párt első titkára: „Pártunk politikai irányvonalával nemcsak a kongresszus küldöttei, hanem egész párttagságunk, nemcsak a magyar munkásosztály, hanem az egész dolgozó nép legszélesebb tömegei egyetértenek, helyeslik, és támogatják azt. És ami szintén nagyon jó: már nem is foglalkoztatja őket a gondolat, hogy ez a politika valamilyen irányban változhat. Az a kötelességünk, hogy a népnek ezt a bizonyosságát még jobban megerősítsük. A mi marxista—leninista politikánkban nem lesznek cikcakkok. sem kitérők, sem törések. Az a feladatunk, hogy ezt a helyes politikát szilárdítsuk, fejlesszük, és következetesen alkalmazzuk az élet minden területén." Sok méltatást és elismerést kapott a kongresszuson a szövetségi politika. mint amely jelentős mértékben hozzájárult az eredményekhez. Az új helyzetben, amikor már a szocializmus alapjain a teljes felépítés feladatai kerültek napirendre, a szövetségi politika is fejlettebb szakaszába került: a szocialista nemzeti egység fejlesztése, erősítése lett a cél. A társadalom valamennyi osztályát és rétegét kellett a közös munkára, az együttműködésre ösztönözni. A párt hangsúlyozta, hogy a szocialista nemzeti egység politikája sem jelenti azt. hogy Magyarországon az osz- tályharc befejeződött. Szó sincs arról, hogy a párt az osztályharc éleződésére törekedne; ellenkezőleg: az országnak, a népnek, a pártnak mindig az az előnyös, ha az osztályharc hevessége csökken, formái kevésbé élesek. De persze, különösen az imperialista környezetben, nem lehet kizárni azt sem. hogy rövidebb-hosszabb ideig bizonyos osztályellenté-’ tek vagy rétegek érdekösz- szeütközései élesebb formákat öltenek. Még e kedvezőtlenebb lehetőség esetére is a szövetségi politika sikerei, a szocialista nemzeti egység politikájának fokozatos erősödése kedvezőbb pozíciókat teremtett a párt. a munkás- osztály, a haladó erők számára. A politikai harc döntő sikerei után, még az eddiginél is inkább, a gazdaság került a figyelem középpontjába, és a gazdasági munka általános fejlesztése vált a társadalomépítésben kulcskérdéssé. A kongresszus ugyan még inkább csak irányvétel szempontjából, keresve a megoldások módját, érintette azokat a kérdéseket, amelyeket a következő években már mélyebben elemeztek. A kiindulópopt a kongresszusi határozat értelmében az volt, hogy: „A munka termelékenységének emelése, a gazdaságosság fokozása, a termelés növelése ma a fő front, amelyen a küzdelem a szocializmus teljes felépítéséért hazánkban folyik.” Látható, hogy ugyan szó volt a termelés mennyiségi emeléséről is, de az első helyen a minőségi tényezőket: a munka termelékenységének növelését, és a gazdaságosságot említette a határozat. A továbbiakban ezeknek a teendőknek részletezésében aj ipar ágazati arányainak javítása, a szakosítás és a kooperáció, a gazdaságtalan, elavult termékek helyett korszerű, gazdaságos, a hazai és a nemzetközi igényeknek egyaránt megfelelő áruk előállítása volt az elérendő cél. Még azt is kimondta ez az állásfoglalás, hogy a gazdasági munkában az eredményeket a legfej-* lettebb országok színvonalával kell mérni. Ugyancsak a majdani gazdasági reformmal összecsengő volt az a rúegállapítás is, hogy az anyagi érdekeltség következetes megvalósítása nagy lendítő ereje a szocialista gazdaságfejlesztésnek. A gazdasági irányítás módjának megváltoztatására utalt a határozatnak az a követelése, hogy kapjon nagyobb teret az alkotó kezdeményezés, a döntések legye-. nek megalapozottak, előrelátók. épüljenek gondos számvetésre. A kongresszuson szó esett mór arról is. hogy növelni kell a termelés irányításáért közvetlenül felelős vezetők hatáskörét, önállóságát és felelősségét — az aprólékos főhatósági irányítás korlátozása révén is. A gazdasági mechanizmus változtatására irányuló el-S^ képzelésekkel párhuzamosan, azok logikus kiegészítéseképpen sok szó esett a kongresszuson a szocialista rendszer demokratizmusának szélesítéséről. „Szocialista államunk továbbfejlesztésének, az egyetemes népi állam kialakulásának kulcskérdése a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása" — állapította meg a határozat. Minden szinten növelni kívánták azokat a hatásköröket, amelyekben az állami vezető szervek, illetve a helyi államirányítási szervek a lakosságot közvetlenül bevonhatják a döntésekbe. a közügyek intézésébe. Kemény fellépést követelt a határozat a szocialista demokrácia fejlődését akadályozó, a lakosság öntevékenységét korlátozó bürokratikus gyakorlat és szellem ellen. E tekintetben is kedvező jelenségként értékelte, hogy önigazgató funkcióval mind több feladat kerül állami szervek hatásköréből a társadalmi szervek és a tömegszervezetek Jiatáskörébe A párt Vili. kongresszusa tehát számos területen és kérdésben gazdagította és ser gítette elő a szocializmus megújulásának programját és gyakorlatát. (Következik: Az új mechanizmus)
