Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-03 / 233. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 3., péntek ■ 9. TARTHATATLAN HELYZET TAPASZTALATCSERE AZ ÉRTÉKELEMZÉSRŐL (Ki)talált pénz... Mérnökképzés számítógép nélkül? Sok vállalatnál alkalmazzák már ezt a módszert egy-egy új termék bevezetésénél, a piac meghódításakor. Szervezőintézetek külön csoportokat foglalkoztatnak azért, hogy értékelemzésre szóló megbízásokat teljesítsenek. Nem is egy külföldi vevő akad aki csak értékelemzéssel együtt veszi meg a felkínált árut. Mégis: úgy tűnik, nem igazán népszerű ez a haszonra, versenyképességre legjobban célzó munkamódszer. Kétségtelen, igényességet követel és bírálatot mond a gazdálkodásról. A The Economist című angol gazdasági hetilap híre szerint az Amerikai Egyesült Államok két vezető műszaki egyeteme számítógépesítési programot kezdeményezett saját berkein belül. A program kidolgozásában az érdekelteket nem az vezérelte, hogy az oktatók és a hallgatók nem ismerik korunk fejlettségének reprezentánsát, a számítástechnikát. hanem az, hogy nem kellő színvonalon hasznosítják azt. A kellő színvonalon a lehető legkorszerűbb géptípusokat, valamint a diákok egyéni tanulását közvetlenül segítő, programcsomagok használatát értik az egyetemek vezetői. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a diákok számítógép-tervezővé vagy -programozóvá kívánják képezni magukat, hanem arról, hogy az oktató-diák kapcsolat teljesen számítógépesítetté (is) váljék, a vizsgára készülő diák saját termináljának felhasználásával készülhessen mechanikából, angol nyelvből stb. úgy, hogy e kapcsolat révén végül is oly természetességgel használja feladatainak megoldásához a számítógépet, mint jelenleg mondjuk a „Műszaki táblázatok"-at. Elavult eszközök A program egyetemenként több mint 20 millió dollárt emészt fel. Sok ez a pénz vagy kevés? A mérlegeléshez néhány tény: az USA-ban az Európa-szerte oly divatos Commodore—64 típusú mikroszámítógépet sehol nem árusítják; mivel véleményük szerint annak kezelése túlságosan nehézkes, miközben nem ad teljesítményt. A felhasználandó főiskolai számítógép az IBM egyik legújabb fejlesztése, az RC PC. Ennek közepes nagyságú képernyője 750 ezer pont felbontású, memóriája 1 megabyte, másodpercenként egymillió művelet elvégzésére képes, darabja egyelőre tízezer dollár, de nagysorozatú gyártás esetén annak a fele, harmada lesz. Ami a hazai felsőfokú tanintézetek számítógépesítettségét Illeti, igen elmaradottak vagyunk a szóban forgó amerikai példákhoz képest — ez tűnt ki a műszaki főiskolák matematika—fizika és számítástechnika-oktatóinak X. országos tanácskozásán, amelyre a közelmúltban került sor Budapeuen, a Bánki Donit Gépipari Műszáléi Főiskolán. Mondhatnánk, ne hasonlítsuk magunkat az USA-hoz. Tényleg ne hasonlítsuk. Ám az említett tanácskozáson kitűnt még: nemcsak az amerikai egyetemek felszereltségéhez, hanem önmagunk terveihez képest is igen nngy az elmaradásunk. — Majgyarországon a számítástechnika integrálódása a felsőoktatásba körülbelül 10 éve kezdődött meg és sok szempontból nézve még ma is kezdeti szakaszában van — minősíti a hazai főiskolák helyzetét At$ László, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola adjunktusa. — A számítástechnika az elmúlt években megfogalmazott és megkezdett fejlesztések ellenére úgyszólván sehol sem vált igazán szerves részévé az üzemmérnökkép- zévnek, vagyis korunk legkorszerűbb technikája nem hatja át teljeskörüen a műszaki főiskolák oktatómunkáját. Ez sajnálatos és véleményem szerint tarthatatlan. Korszerű technika korszerű módon való előállítására és működtetésére kell kiképeznünk üzemmérnököket, ám eszközeink túlnyomó többsége hagyományos, hogy ne mondjam, elavult. Nem ismerik a komputert A tanácskozáson hallottakból világossá vált. hogy a hazai műszaki főiskolákon kevés a számítógép, de nem csak ez baj, hanem az is, hogy a tanítás túlzottan programozási nyelvcentrikus és legtöbbször egy nyelvre, a főiskolai szinten ma már túlhaladottnak tekinthető basic-ra koncentrál. (Olyan ez, mintha a mai autószerelő ipari tanulókat az 50—60 éve futott F—Ford modelleken, azokból is kevés példányon tanítanák meg a szakma rejtelmeire — példálózott a tanácskozás szünetében egy oktató.) — A gondok ott kezdődnek, hogy a főiskolákra felvételt nyertek túlnyomó többsége számítástechnikailag teljesen képzetlen — magyarázza dr. Fekete István, a Bánki Donát főiskola tanszékvezetője. — Ugyan ma már minden magyar középiskolában. van legalább egy mikrogép, de arra több száz diák jut, közülük nem sokan férnek hozzá. Dr. Pomázi Lajosnak, a Bánki Donát főiskola főigazgatójának az a véleménye, hogy a, számítástechnika felhasználásában való elmaradásunk magában a felhasználásban gyökeredzik, mivel a számítástechnika alkalmazás-orientált fejlesztését szorgalmazó korábban megfogalmazott és azóta is gyakran hangsúlyozott központi döntések csak részben érik el a céljukat. Fordítva kívánatos — A számítástechnikát — magyarázza a főigazgató — a magyar gazdálkodó szervezetek túlnyomó többsége az igazgatásban hasznosítja, a mérnöki munkiíbarn csak kevéssé. Nálunk évente másfél százan végeznek közülük mindig vagy harmincán készen állnak a számítás- technika széles körű és magas szintű alkalmazására, de csiaik alig néhányuk kerül olyan környezetbe, ahol ezt a tudást kamatoztathatják. A számítógép megfelelően programozva átveszi a mérnöktől az időrabló rutinfeladatokat, lehetőséget teremt arra, hogy a mérnök valóban alkotással, szervezéssel foglalkozzék. Csakhogy Magyarországon a számítógép egyelőre drága, az üzemmérnök pedig olcsó — folytatja a főigazgató. — Ezért a vállalat a rutinfeladatok elvégzésére is embert vesz fel. mert arra telik, számítógépre pedig nemigen. Ez fordítva lenne kívánatos. Amikor majd úgy lesz, akkor teremtődik meg igazán a lehetőség arra, hogy a számítástechnika teljeskörüen integrálódjék az üzemmérnökképzésbe. M. M. Október 7-én, Gyöngyösön rendez szakmai ankétot az értékelemzésről a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Heves Megyei Szervezete: Az eszmecsere bizonyára nemcsak azok érdeklődését kelti fel, akik már alkalmazzák ezt a módszert. A találkozó fő célja éppen a tapasztalatok átadása, elterjesztése. Varga Attila, a Pénzügyminisztérium főelőadója az értékelemzők klubjának vezetője, e téma egyik hazai szakértője, öt kérdeztük az értékelemzés jelentőségéről, elterjesztésének lehetőségeiről. — Nem talál föl új dolgokat ez a módszer, ismert eljárási módokat csoportosít új szemlélettel. Adott időben a legtökéletesebb megoldást igyekszik alkalmazni egy-egy új gyártmány kialakításakor az anyagfelhasználástól kezdve az értékesítés megszervezéséig. A fogyasztó igényeit tartja szem előtt: a termelőnek, ha valamit el akar adni, ezt kell ismernie a legjobban. Igaz, itthon nem mindenkit kényszerít erre a piac, de az exportban már csak e módszerrel lehet talpon maradni. Gondolja csak el, ha nagy tömegben állítanak elő valamilyen árucikket, a filléres ötletek is sok hasznot hozhatnak vagy legalábbis megőrizhetik a versenyképességet. — Hogyan kezdődik az értékelemző munka? — Csoport alakul az illető vállalatnál egy — többnyire kívülálló — értékelemzési szakember irányításával. A vezetői döntéseket előkészítő, jól képzett munkatársak kellenek : közgazdász, tervező, technológus, termelésirányító, minőségellenőr és természetesen az anyagbeszerző, a kereskedő sem maradhat ki. A fogyasztói igények < ismeretében, s a minél nagyobb haszon érdekében közösen készítik az elemzést, teljesen egyenrangú partnerként, feltárva a korábbi munka hiányosságait is. Tényeket állapítanak meg, nem a felelősöket keresik, de ajánlanak a régieknél jobb megoldásokat. — A Pénzügyminisztérium 1979-ben miniszterelnökhelyettesi döntés után kapta — mint semleges tárca — azt a feladatot, hogy szervezze, irányítsa az értékelemző munkát. Én magam is különféle beosztásokban dolgoztam eddig: voltam fizikai munkás, technológus, üzemgazdász, most gazdasági mérnökként az értékelemzés módszerének elterjesztésére vállalkoztam. — Hol képeznek e feladatra szakembereket? — A különböző szervezőintézetek, vezetőképző, továbbképző központok oktatják ezt mérnököknek, ugyanakkor vállalnak értékelemzési megbízásokat is. A jó példákat, a haszonnal ke-, csegtető, bevált elemzéseket igyekeznek népszerűsíteni. A Heves megyei üzemek között az Egri Dohánygyár, a KAEV gyöngyösi gyára, a Tanácsi Építőipari Vállalat példáját emlíhetem. Egy- egy munkafolyamat, gyártmány elemzésével lényegesen tudták javítani eredményességüket. Az ilyen megtakarítás talált pénz, csak igyekezni kell a felderítéséhez. A PM-ben egyébként példatárat hoztunk létre, s az itt leírt lesetekből tanulhatnak, öleteket kaphatnak a gazdálkodók. — A szabályozók ígérnek-e valami előnyt az értékelemzés módszerét alkalmazóknak? — A minisztériumok, főhatóságok ilyet nem tehetnek, a haszonnak a gazdálkodás eredményeiben kell mutatkoznia. Azt azonban ösztönözzük, hogy a bankok részesítsék előnyben a hite’kérelmezéseknél az értékelemzésre támaszkodó fejlesztéseket. Egy új kereskedelmi bank már vállal menedzselést is, a haszonból pedig ennek arányában részesedik. — Milyen érdeklődést váltottak ki a népszerűsítő pályázatok? — A Pénzügyminisztérium, Árhivatal, Tervhivatal, Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a KISZ KB közösen írt ki pályázatokat először az energiatakarékosság, majd az anyagtakarékosság témakörében, most pedig a ráfordításokat csők kentő programok ösztönzésére. Vezetői döntés kell az értékelemző csoport kialakításához, majd az illető vállalat benyújthatja pályázatát. Hosszú hónapok munkája következik ezután, s hogy ez ne vesszen kárba, a cégnek vállalnia kell a kidolgozott javaslatok megvalósítását is. — A pályadíjakat megemeltük, éppen az érdeklődés fokozására: első díj 140 ezer forint, második díj 100 ezer forint. A ráfordítást csökkentő programok pályázatára egyébként október 15- ig lehet jelentkezni. Az energiatakarékosság pályamunkái a jelentkező harminc vállalatnak (elég csekély ez a szám) 750 millió forint megtakarítást hoztak eddig. — Ugyancsak sokat segített a fiatal szakemberek mozgósításában a KISZ KB vetélkedő sorozata, a „Versenyzőnk a milliókért". Értékelemzést alkalmazó anyag- takarékossági vetélkedő volt ez, s a televízióban is közvetített döntőt a Mátraalji Szénbányák csapata nyerte meg. — A tudományos egyesület e téren milyen feladatokat vállalt? — A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság értékelemzési munkabizottságot hozott létre, s az értékelemzők klubjában tanácsadó szolgálatot is szerveztünk. Azoknak a szakembereknek a névsorát, akik éríékelemzó minősítéssel rendelkeznek, közzétesszük szakmai folyóiratunkban. A g> öngyösihez hasonló ankétok szintén sokat segíthetnek e módszerek szélesebb körű alkalmazásában. Hekeli Sándor Lesz még „szőlő”...? Nagy alakú elegáns meghívó — vagy inkább műsorfüzet, prospektus — emlékeztet, s invitál a kőszegi; szüretre, amit az ötletes ügyes szervezők, rendezők, nemzetközi fúvószenekari találkozóval is összekötöttek ez alkalommal. S miközben irigykedéssel vegyes érdeklődéssel forgatom, lassan-lassan már semmi sem juttatja eszembe a régvolt Heves megyei szőlős ünnepeket, vigalmakat. Másutt szól a zene, az ország olyan helyein hullámzik a színpompás menet a tömött fürtök alatt- mustillatú őszben, amelyekről alig, vagy nem is tudjuk, hogy bor érik pincéikben. Egyikük-másikuk hagyomány- őrzését még a tévé is mutatja, mások hasonló*buzgólko- dását a rádió s az újságok adják tudtúl a világnak. Csak szűkebb hazánkban ily csöndesek ezek a hetek, ahol egyébként történelmi tradíció érleli a szemeket világhírű nedűkké. Sokba kerül, s nekünk amúgy sem kell már a reklám? r Mindenütt költséggel jár az ilyen s szó sincs holmi értelmetlen csillogásról. Ám mindenképpen elgondolkodtató, hogy amikor annyi magyar városban és faluban futja a pénzből és ötletből, ügyességből a hangulatos, szép rendezvényre, a szüreti felvonulás, mulatság még a világháborút követő, a mostaninál sokkal nehezebb években sem okozott különösebb gondot: manapság legalább Egerben és Gyöngyösön miért nem tudjuk — már az idegenforgalom miatt is — rendszeresen s illendő módon köszönteni a vidékünkre szinte legjellemzőbb betakarítást. Eléggé érthetetlen, hogy sorra, rendre elfelejtjük azt a szépet, kedveset — ami Egerben, Gyöngyösön vagy a megyén túl ma is érték s érdekes, sokakat vonzó. Egymás után kiengedjük kezünkből a lehetőségeket, amelyek a határainkon túliak érdeklődésére is számíthatnának. Átengedtük a várjátékokat, nálunk méltatlanabbak tetszelegnek a szőlővel, borral, máshová csalogatnak a gyógyforrásokkal, vízi karneválokkal, nem adtunk, otthont fesztiváloknak. Szemfülesebbeknek, sokkal élelmesebbeknek, törekvőbbeknek kellene lennünk! S ha sok mindenről sajnos már le is késtünk, feltétlenül próbáljuk kamatoztatni végre még meglévő egyéb adottságunkat. A magunk hasznára is, persze — nemcsak a turisták kedvéért. Gy. Gy. Halasi csipke... Jóval több mint nyolc évtizede annak, hogy a „halasi varrott” csipke elindult „hódító útjára”. A Kiskunhalasi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet termelésének kis hányadát teszi ki a csipkevarrás, de mégis áldoznak azért, hogy megmaradjon jó híre e tájnak. A tájnak, amelyet sokan csak erről ismernek — a határainkon túl is. Jó idegzet, biztos kéz, szép érzéket kíván e munka, mely sok időt vesz igénybe míg a mű elkészül. (Fotó: Szabó Sándor)