Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-14 / 242. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. október 14., kedd Heti könyvajánlat Liszt Ferenc a képzőművészetben * Liszt Ferenc fényes pályáján csodagyerekként indult, egész élete úgyszólván reflektorfényben telt el. nem csoda tehát, hogy képzőművészeti alkotások egész során kísérhetjük végig életútját. Tüneményes sikerei az egész világot elkápráztatták, regényes élete máig foglalkoztatja az írókat és művészeket. Már saját korában minden idők legnagyobb és leg- ünnepeltebb virtuózaként emlegették. Koronás uralkodókat ragadtatott el játékával is az Eszterházy-uradalom gazdatisztjének Dobor- jánban született gyermeke, aki 9 éves korában lépett fel először Sopronban és Pozsonyban. Sopronban ma Kóbor Elek életnagyságú szobra hirdeti emlékét a róla elnevezett Liszt Ferenc Múzeumban. A csodagyermeket báró Lüt- gendorff Ferdinand Pozsonyban készült kőrajza ábrázolja a herceg Esterházy által ajándékozott magyar ruhában. Doborjáni . szülőházát, mely az Esterházyruradalom- hoz tartozott, Steinacker olaj- festménye és Grünes rajza örökítette meg. A Párizsban töltött évek (1823—1835) és a nagy utazások idejét (1838—48) a szakadatlan sikerek és ünneplések sorozatát sok műalkotáson kísérhetjük végig, mintegy hiteles krónikaként. Szép, jellegzetes, rajongó tekintetű ifjúkori arcát H. Lehmann két nagyméretű olajfestménye idézi a metszetek és műlapok egész sora mellett, melyeket a korabeli sajtó közölt egy-egy fellépte alkalmával. Közülük Kriehuber kőrajzai tűnnek ki finomságukkal és poetikus tartalmukkal, például a Lisztet művészbaráMunkácsy Mihály Liszt-portréja Borsos Miklós plakettje tai közt zongoránál ülve ábrázoló, igen elterjedt lap. Magyarországra 1939 decemberében utazott az árvízkárosultak javára rendezett hangversenyre. íróink és művészeink magasztalják, a közönség itthon is rajong érte. Ez alkalomra írta Vörösmarty híres ódáját: „Hír- hedett zenésze a világnak, bárhová juss, mindig hű rokon ... Van-e hangod a beteg hazának a velőket rázó húrokon.” Ekkor kapta meg azt a kitüntető díszkardot, melyet végrendeletében legbecsesebb ereklyéi közt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. Ezt a jelenetet egy barátja örökítette meg tréfás rajzban. Az árvízi hangverseny emlékét őrzi a Liszt ötvenéves jubileumára készült arany- és ezüstérem is, hátlapján Vörösmarty ódájának kezdősorával. A zongoránál ülő virtuózt több kőnyomat népszerűsítette. Legismertebb közülük Tyroleré, amely a Honderű melléklete gyanánt jelent meg. A XIX. század legnevesebb arcképfestője, Barabás Miklós is így örökítette meg 1846-ban készült olaj- festményén, mely a Zene- akadémia tulajdona. A weimari időkben, amikor 1847-től 1861-ig a hercegi udvar karnagya volt, Kaulbach, a kiváló osztrák festő örökítette meg vonásait. Másik híres kortársa, Lenbach pedig idősebb korában festette meg arcképét a magyar Than Mórral együtt, amikor évei nagy részét Liszt már Rómában töltötte, ahol az alsó papi rendet is felvette. Elegáns, karcsú alakja a fekete abbéruBarabás Miklós bőrnyomata hában, lobogó fehér hajával felejthetetlen látványt nyújtott, ezt arcképei is tanúsítják, mint Layrand híres képe 1870-ből. 1875-ben a Budapesti Zeneakadémia elnöke lett. Idejét ez időtől fogva megosztotta Budapest, Weimar és Róma között, de Bayreuthba is ellátogatott. A halál is ott érte egy jótékony célú hangverseny alkalmával. Legjobb arcmásai közé tartozik — egyben a legutolsó is: Munkácsy Mihály nagyméretű képe 1886-ból, Liszt ha. lála évéből. A kiemelkedő értékű arckép zongoránál ülve ábrázolja az idős Lisztet, szintén abbéruhában, arcán bölcs rezignációval. A kép két sokat megélt, kongeniális művész összetalálkozásának élményéből született, talán ezért is oly megrázó • erejű. Mellszobrát Stróbl Alajos készítette el 1883-ban. Az ő művei a Zeneakadémia és az Operaház homlokzatán elhelyezett szobrok is. Művészeti utóélete nagy. Emlékére allegorikus rajz is készült, Weber Gusztáv műve, Liszt apotheózisa címmel. A lipcsei Gewandhaus- ban Kiinger által készített mellszobra áll. Megérte a fényképészet hőskorát. Fogalommá vált fényképészek örökítették meg élete utolsó szakaszának eseményeit. köztük a weimari Held, a párizsi Nadar, a pesti Klösz. Emlékkiállítások sora idézi emlékét a jubileumi érmekkel együtt, melyeket tiszteletére verettek. Köztük a legjobbak Beck ö. Fülöp (1911—1925), Fémes Beck Vilmos (1906), Reményi József (1912), Madarassy Walter (1933), Ispánki József (1936) és Hiesz Géza (1952) művei. B. I. AKADÉMIAI KIADÓ: Attila és hunjai. (Akadémiai K adó (reprint sorozata) EURÓPA KÖNYVKIADÓ: XX. századi cseh és szlovák költészet GONDOLAT KÖNYVKIADÓ: Durrel, Gerald: Aranydenevérek, rózsaszín galambok Nádor Tamás: Ex libris Interjúk Polányi Károly: Fasizmus, demokrácia, ipari társadalom. Társadalomfilozófiai írások KOSSUTH KÖNYVKIADÓ: Ancsel Éva: Etikai tanulmány a tudásról és a nem- tudásról Szabó László: Piave 1918 (Szivárvány) Szülőföldem Magyarország Veres Péter: Az Alföld parasztsága. (Kossuth Könyvkiadó fakszimile sorozata) SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ: Csíki László: Magánháború Történetek Szentmihályi Szabó Péter: Édua és Kun; László. Történelmi regény. Politikai könyvnapok A Kossuth Könyvkiadó immár 25. alkalommal rendezi meg az idén a politikai könyvnapokat. Az ünnepélyes megnyitót október 31-én Budapesten, az Ady Endre Művelődési és Munkástovábbképző Központban tartják. s ugyanott kiállítás is nyílik a könyvnapokra megjelent kötetekből. A magyar- országi politikai könyvkiadás ünnepéhez kapcsolódva országszerte könyvvásárokat, -bemutatókat szerveznek, s minden megyében, illetve á főváros több kerületében is lesz megnyitó ünnepség. A könyvünnepre 23 kötettel készült a párt kiadója. A politikai könyvek iránti megnövekedett érdeklődés kielégítésére több mint félmillió Példányban jelenteti meg a Kossuth a politikai irodalom újdonságait. A kiadványok sorában több olyan mű ' szerepel, amely 1956 őszének tragikus eseményeivel foglalkozik, bemutatva egyúttal a szocialista megújulás folyamatát, fontos állomásait is. E kötetek közül már megjelent Geréb Sándor és Hajdú Pál munkája. Az ellen- forradalom utóvédharca című könyv, amely a november 4-e utáni helyzetet elemezve bemutatja az ellenforradalmi fegyveres csoportok létrejöttét, társadalmi összetételüket és felszámolásukat. Mi történt? Ha országosan ismert emberekről hosszabb ideig nem hallunk, feltesszük a címbeli kérdést. Ezt tette Müller Tibor is a rendszeresen jelentkező műsorában szombat délután a Petőfi adón. Jól ismeri riportalanyait, spontán kérdéseit is a hallgatók kívánsága szerint a meg- szólaltatottak egyéniségének felderítését célozva tette fel. Hatásvadászatról szó sem lehetett, hiszen mindannyiunknak példát is adó életutakat villantott fel sok örömmel, keserűséggel fűszerezve, ahogy ez lenni szokott. Az Európa-bajnok asztaliteniszező, a nyugdíjas miniszter és a színművész más-más történet ellenére valamiben megegyeznek. Egyéniségek. Boldogulásuknak megalkuvás nem lehet az ára. A megváltozott'helyzetben a mindennapi teendők maguk követelte szinten való elvégzése mutatja, hogy saját értékeik és képességeik tudatában élnek. Szabó Gabriellát kisebb fegyelmezetlenségért — szerinte indok nélkül, ürügyet keresve — tanácsolták el az edzőtáborból. A már tizenhárom éves korában válogatott aszta llteniszező most új egyesületben igyekszik bizonyítani, megmutatni tehetségét. Férjével — aki olimpiai világ- és Európabajnok birkózó — és gyermekeikkel IBUSZ-lakásban laknak, várva egy tanácsi bértelekre. Dr. Horgos Gyula, több mint egy évtizedig volt kohó- és gépipari miniszter. 1976-ban — 56 évesen — ereje teljében nyugdíjba ment, miután a diplomáciai pályát nem fogadta el. Több olyan beosztást is visszautasított életében, amely nem állt közel érdeklődési köréhez. Ma kényelmes, nyugodt, megelégedett életei él a sértettség minden jele nélkül. A színész Gordon Zsuzsa keveset hallatott magáról az utóbbi időben. A Budapesti tavasz nagy sikere után. majd a hatvanas évek ügyeletes fiataljaként sokat foglalkoztatták. Kétszeres Já- szai-díjas, érdemes művész. Később, ha nem játszott az irodalmi színpadon, önálló esteken szerepelt, járva az országot. A keményen igazmondó, igényes művésznő kellő tartalékkal bírt ahhoz, hogy belső egyensúlyát tartva, a kritikusabb időszakot is munkával, tanulással töltse. Tudatos, szigorú követelmények szerint alakítják életüket mindhárman akkor is harmóniát teremtve, ha akadályokat kell leküzdeniük. Lövei Gyula Túlzott szerénység Sokakkal együtt — gyerekkoromtól kezdve — a hajnalban ébredők és kelők csoportjába tartozom, így aztán évtizedek óta figyelem a reggeli rádiós programokat. Ezért tanúsíthatom, hogy az ekkori kínálat folyvást színesebbé, tartalmasabbá, gondolatébresztőbbé vált. A népes alkotógárda tagjai mindig mértéktartóan, ésszerűen újítottak, méghozzá úgy, hogy nemcsak a formai köntöst varázsolták csillogóbbá, hanem a mondandó értékszintjét is növelték, nem feledkezve meg az utóbbi egyértelmű elsődlegességéről. Alkalmazkodtak a hallgatók kívánalmaihoz, azaz változatos zenei anyagba — ennek összeállításánál mindig mérlegelik az egyes korosztályok igényeit — ágyázták a rövid, a tömör a hatásosan megfogalmazott információkat. Csak dicsérhetjük feltétlen elismerésre méltó arányérzéküket, stiláris fegyelmüket, s azt, hogy következetesen érvényesítik a közérthetőség előírásait. Emiatt kerülik a szakmai tolvajnyelvet, az áltudományos körülményeskedést, a bölcsességre aligha valló- ködösítést. Ilyen megközelítésben tudósítottak tegnap Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan izlandi munkatalálkozójáról, az európai pedagógiai intézetek bizonyára számunkra is kamatozó összejöveteléről, hazánk mezőgazdaságának aktuális tennivalóiról. A hatékony tájékoztatás érdekében jó néhány műfaj fegyvertárát vetették hadba. ügyelve arra, hogy sose lőjenek túl a célon. ötleteket adtak, töprengésre serkentettek, soha nem fárasztva senkit. Tették mindezt túlontúl szerényen, hiszen a Rádió és Te- levízióújiságban nyoma sincs a (különböző ajánlatok precíz taglalásának. Hiába keressük valamennyi szerkesztő, munkatárs nevét, s a részletes műsort. Kár, mert nemcsak az iránytűt fájlaljuk — erre is nagy szükség lenne —, hanem azt sem sejtjük, 'hogy kinek jár a köszönet. A szimpatikus hivatásérzetért, a megnyerő felkészültségért, a példamutató produkciókért . . . Pécsi István PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Családi film és video Bemutatkozási fórumot teremtenek a házi filmezés számára. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Amatőr Film. és Videoszövetség és a Pataky István Művelődési Központ hirdeti meg idén a családi film- és videopályázatot. Céljuk, hogy népszerűsítsék a családi élet harmóniáját, az egészséges, józan életmódot és az emberi kapcsolatokat bemutató alkotásokat. Nevezhető minden olyan húsz perc időtartamot nem meghaladó bármely műfajú amatőrfilm és VHS rendszerű video, amely eddig más versenyeken nem vett részt. A beküldött munkákat több kategóriában bírálják el: hivatalos és családi ünnepnapok, rituális események — keresztelő, esküvő, temetés stb — hétköznapi ünnepek: szüret, disznóölés. A legjobb műveket díjazzák. A nyilvános vetítés és zsűrizés november 1—2-án lesz a Pataky István Művelődési Központban, Budapesten. A pályaművek beküldési határideje október 25. Nevezési lapot a rendező szerveknél lehet igényelni. Séta New Yorkban ART BUCH WALD: Azt szokták mondani, hogy a New York-iak nem szeretnek belekeveredni más dolgaiba. Ez hamis állítás. Azok az emberek, akik itt élnek, igenis közbeavatkoznak, de csak ha úgy érzik, hogy valami igazán szokatlan dolog történik. Erre akkor jöttem rá, amikor egy barátomat, Arthur Stevenst a <Lexington Avenue-n sétálva kísértem haza. Nem tudtunk beszélgetni, mert tizenkét légkalapácsos zúgott mellettünk teljes hangerővel az utcán. Fél háztömbbel odébb megszólaltam. — Nem értem, hogy bírják elviselni az emberek ezt a zajt. — Én nem hallok semmiféle zajt — mondta Stevens. — Nem megy az idegeidre a légkalapácsok állandó döreje és a gépkocsi- duda-koncert? — Valószínűleg zavarna, ha odafigyelnék. — Miért, min gondolkozol, ha New Yorkban sétálsz? — Leginkább azon, hogy remélhetőleg nem megy tönkre egy bank vagy egy tőzsdeügynökség azokban a nagy felhőkarcolókban. — Miért érdekel az téged? — Nem szeretném, ha épp rám esne egy 35. emeletről kiugró öngyilkos alelnök. Szeméttel teli műanyag zsákok hegyeit kerülgettük. — És a szemétre soha nem gondolsz? — kérdeztem. — Miféle szemétre? — Hát ezekre a nagy zöld zacskókra az úttest szélén. — Bolonddá akarsz tenni — felelte. Én azt hittem, hogy azokat a kereskedők rakták ki,- hogy díszítsék a járdát. — Én csak egy turista vagyok — mondtam —, és nem akarom kritizálni New Yorkot. De itt sokkal több minden folyik, amire ti, helybeliek odafigyelhetnétek. — Mondj egy példát. — Egy görkorcsolyás ember épp most ragadta el annak a hölgynek a kézitáskáját. — Honnan veszed, hogy ezt tette? — Símaszkot viselt. Hívjunk rendőrt? — Megbolondultál? Ha minden New York-i rendőrt hívna, ahányszor csak egy görkorcsolyás fickó elrabol egy kézitáskát, soha senki nem érne haza vacsorára. — És a hölggyel nem törődsz? — Dehogynem, természetesen. De, ha itt élsz New Yorkban, döntéseket kell hoznod. Most például azt, hogy az ő táskájával foglalkozzam-e, vagy vegyek valamit magunknak vacsorára. Úgyhogy menjünk be ebbe a büfébe ... (Fordította: *>•_ Szegő Gábor)
