Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 13., szombat 3 Az alapszervezet politikai fóruma A szocialista országok legkorszerűbb téglaipara Beszélgetés Andrasovszky György, vezérigazgatóval Falazóanyag Mátraderecskéről (Fotó: Perl Márton) A párt politikájának kidolgozásában, végrehajtásában és ellenőrzésében meghatározó szerepe van az alapszervezetek és a taggyűlések önálló, kezdeményező' munkájának — olvashatjuk az MSZMP XIII. kongresszusának határozatában amely rámutat arra is, hogy a párt politikáját támogató egyetértést és cselekvést aktív politizálással, érveléssel, eszmecserével kell kialakítani. E határozat tükrében első helyre kívánkozik annak tisztázása, hogy a pártalap- szervezetek jelenleg mennyiben politikai fórumok, amelyek minden lényeges politikai kérdésben dönteni hivatottak, vagyis fontos helyi kérdések eldöntésére hívják-e össze a párttaggyűlést? Ez a gyakorlatban általában így történik, de esetenként első számú kollektív területe alárendelt helyzetben van a pártvezetőséggel szemben. A vezetőség időnként és helyenként túlzott buzgóságból vagy kényelmességből, átveszi a taggyűlés jogkörét. Ez elkerülhető, ha az alapszervezet működését érintő, valamennyi lényeges kérdésben megfelel a cselekvés számára politikailag irányadó taggyűlési határozatnak, döntésnek, állásfoglalásnak. A vezetőség csak ezeknek birtokában lépjen fel a párttagság, a pártszervezet képviseletében. Gyakran hallani a jogos kérdést: a taggyűlések témái mennyiségileg nem haladják-e meg időben, energiában a rendelkezésre álló lehetőségeket? A túlterhelésről panaszkodók arra is hivatkoznak, hogy az irányító pártszervek részéről is sok a kötelezően előírt napirend. Figyelemre méltó kritika. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy e kötelező napirendek a legtöbbször nem pluszfeladatokat jelentenek, például az éves terv politikai feladatait a kötelező előírástól függetlenül is meg kell tárgyalni. A tapasztalatok szerint nem mindig megfelelő politikai mérlegeléssel történik a taggyűlési napirendek megválasztása. Miután kéthavonként kötelező taggyűlést tartani, sok helyen ehhez keresnek témát. Vannak úgynevezett sztereotip napirendek, ezekből választanak egyet-egyet, és máris kitöltött a keret. Sokkal hasznosabb lenne, ha a helyi viszonyokból, politikai szükségletekből kiindulva határoznák meg, mivel kellene a taggyűlésen foglalkozni, illetve mi az, ami más fórumok témája lehet. Továbbá túlságosan sok a? úgynevezett informatív jellegű napirend. Az utóbbi időben különösen gyakoriak a taggyűléseken a propagandafeladatokat betöltő előadások. Ezek is feleslegesen terhelik a taggyűléseket, más fórumok lennének hivatottak rá. Ugyanakkor háttérbe szorítják, sok esetben egyszerűen lehetetlenné teszik, hogy a saját funkciójából adódó kötelezettségeknek a taggyűlés eleget tegyen. Például döntésre váró, fontos helyi kérdések tárgyalását. E gyakorlat mögött bizonyára kényelmesség, a könnyebb feladat irányába való választás is meghúzódik. Hiszen jóval egyszerűbb egy felsőbb pártszerv határozatáról vagy a gazdasági szakvezetés döntéséről ismertetést adni, vagy egy politikai kérdésről propaganda jellegű előadást tartani (különben külső előadóval), mint a sajátos helyi viszonyok egy-egy fontosabb területének alapos elemzése, politikai ösz- szefüggéseinek vizsgálata. E gyakorlatnak a legsúlyosabb következménye, hogy megfosztja a párttagot attól a fórumtól, ahol legalapvetőbb jogait érvényesítheti. Ha a taggyűlés nem azt a szerepet látja el, amire hivatott, akkor a párttag hol talál fórumra a politika művelésére, alakítására, formálására, gyakorlati alkalmazására, a kérdések eszmei-politikai tisztázására ? A mozgalmi életnek megvannak a maguk speciális fórumai, sajátos funkcióikkal és szerepekkel. Ezeket nem szabad összekeverni, felcserélni vagy összevonásukból rendszert csinálni. A másik jelenség, mely rontja a taggyűlés érdemi szerepének érvényesülését, hogy a taggyűlésen szereplő témákat gyakran nem politikai megközelítésben tárgyalják. A beszámolók, előterjesztések, szakmai értekezések a számok, adatok tömegét tartalmazzák, amelyeknek bonyolult szövevényében a párttagok jó része képtelen eligazodni. Ennek folytán az sem várható el. hogy megalapozottan politikailag állást foglaljon az előterjesztések célszerűségéről, reális voltáról. KülönöAz idősebbek is elfogadták Aki építkezik, általában a falazóelemek és a tetőfedőanyagok kínálata alapján ítél az építőanyag-ipar választékáról. Nem állítható, hogy alaptalanul. hiszen ezek a legfontosabb kellékei a házépítésnek. Az utóbbi néhány esztendőben alaposan módosultak a vélemények, tükrözve az ágazat korszerűsítési törekvéseit. Ezekről, valamint a közeljövő változásairól beszélgettünk Andrasovszky Györggyel, a Tégla- és Cserépipari Tröszt vezérigazgatójával. — Az 1960-as évek elejére a hagyományos téglagyárakban a technikai és a gyártmányszínvonal teljesen elavult, ma azonban már az európai szocialista országok élmezőnyéhez tartozunk. Mi a magyarázata ennek a nagy ívű fejlődésnek? — A fejlesztésre sosem volt elegendő pénz, viszont a hatvanas években az egyre jobban eláramló munkaerő miatt kényszerré vált a korszerűsítés, mert a növekvő ütemű lakásépítések építőanyag-igényét már nem lehetett a hagyományos módon kielégíteni. A házgyárak paneljára tehát szükség volt. és ez az építési forma kétségbevonhatatla- nul igazolta létjogosultságát. A tégla mégsem veszített népszerűségéből, és ma a tröszt 13 ezer dolgozója ugyanannyit termel, mint amennyit húsz évvel ezelőtt 23 ezer emberünk. — A fejlesztés iránya tehát adott volt: korszerű terméket kellett gyártani, korszerű üzemi körülmények között. Honnan vették ehhez a technikát, a technológiát? — A nyugati színvonal átvételére nem volt devizánk, viszont az NDK Kema cég technológiája alkalmasnak látszott a meghonosításra. Az így felépült gyárak pedig teljesíthették azt a célt, hogy az anyagi eszközök arányában az 1990-es évekig be kell fejezni a rekonstrukciót. egyúttal meg kell szüntetni a hagyományos, egészségre ártalmas tágla- gyártást. A fejlesztés nyomán 1975-re 25 új üzem épült és az összes terméknek 36 százalékát a korszerűsítettek adták, tavaly pedig már 76 százalékát, ami 1.5 milliárd darab téglát jelent. __—; A fejlesztési források bősége vagy szűkössége hogyan befolyásolta a rekonstrukciós programot? — Az ötödik ötéves tervidőszak volt a fejlődés fénykora. akkor 3 milliárd forint jutott fejlesztésre. Ekkor létesült a legjobb 12 gyárunk például Sopronban. Mezőtúron, s ezek a termékek ma is európai színvonalúak. A hatodik tervidőszakban kevesebb importra volt lehetőség. ekkor viszont a csehszlovák gépipar megvásárolta a nyugatnémet Lingl cég licencét, és innen vehettük meg mi a fejlett technológiát, például a solymári gyárunkba és a kisméretű téglát előállító gyárak rekonstrukciójához. Ezek a fejlesztések helyreállítottál, a műszakilag indokolt aranyt a korszerű és a hagyományos termékek között: elértük a 400 millió darab kisméretű téglaegységben számol t kapacitást. — A korszerűséget az építtető azon keresztül méri le. hogy a termék megfelel-e az érvényes hőtechnikai szabványnak. Ezt az utóbbi években kétszer is szigorították, és így az igényeket törvényszerűen az új, bár drágább falazóanyagok felé terelték ... — Igen. a falszerkezetekre előírt hőátbocsátási tényező Kelvin fokban számolva 1981-től K = 0,85 volt, 1986-tól pedig K = 0.7. Gyártmányfejlesztési programunkat ehhez igazítva vettük meg a Poroton tégla licencét nyugatról, ám ehhez a kiváló terméknek az á gyártási korlátja, hogy importból kell megvásárolni egyik adalékanyagát, a poli- sztirol gyöngyöt. A 150 millió darabos kapacitással üzemelő négy gyárunkat úgy telepítettük az országban, hogy minden nagyobb tájegységet elláthassunk ezzel az építőanyaggal, ami Európában ma is vezető termék. Emellett átalakítottuk saját blokkjaink méretét 30-ról 36 centiméteresre, megszületett a Rába család, az Uniform nyugati licenc alapján a Thermoton és a Thermopor. — Több tévhit született a korszerű építőanyagokkal egyidőben. Például az, hogy mostantól kezdve már nem lehet építeni B—30-as téglával vagy Uniformmal. Mégis gyártják ezeket, pedig önmagukban valóban nem felelnek meg a hőtechnikai követelményeknek. — A Thermoton, a Thermopor, a Rába és a 36 centiméteres Poroton pótlólagos hőszigetelő vakolat nélkül is teljesíti a követelményértékeket. Ezekkel együtt léteznek még a piacon olyanok is, amelyek hőátbocsátási tényezője nem éri el a K=0,7 értéket, ám ezeket utólagos hőszigeteléssel (és természetesen pluszköltséggel) alkalmassá lehet tenni a hőszabványra. Ezek indokolatlanul megdrágítják az építkezést, holott csak a családi házak körítőfalánál van szükség a K=0,7 érték elérésére. Ezt figyelembe véve elegendő az a korszerű falazóanyag, ami az összes gyártás 20 százaléka, és várhatóan 2000-ig nem is változik ez az arány, mert a további rekonstrukciókkal párhuzamosan leállítjuk a régi, elavult gyárakat. Az idén tizenötben fejeződik be a termelés. — A vásárlók azért sem érzik meg hiányukat, mert csökken az építkezések száma, ez viszont apasztja a tröszt nyereségét. Ebben a helyzetben hogyan fejlődhetnek tovább? — A magyar téglaipar a szocialista országok legjobbja lett, s hogy ezt a pozícióját és a gyárak termelőképességét megőrizze, fejlesztésekre van szükség. Erre olyan ütemben lesz mód, ahogyan azt forrásaink lehetővé teszik. A most alakuló téglaipari gépgyártásnak külföldi piacokat is kívánunk szerezni, ezért külföldi partneredet a v esünk a további korszeri Résekhez, a leállított gyárai használható gépeit pedig felújítva helyezzük üzembe más helyeken. Sz. K. Egy 25 éves üzemvezető Nagyon kevés vezető kerül ki a fiatalok közül. Az idősebbek szerint ez így helyes. Hiszen például egy gyár vagy intézmény irányításához élettapasztalat és bölcsesség is szükséges. S ugye, ez az életkor függvénye? Általában. A KISZ-kongresszust megelőzően gyakran szerepelt ez a téma napirenden. Az ifjak ugyanis szeretnének az eddiginél több lehetőséghez jutni. A középkorúak viszont arra hivatkoznak, hogy nem egyszer előfordult már: a felkínált komoly beosztást visszautasították a huszonévesek, mivel attól féltek, nem tudnak megfelelni a követelményeknek. Szóval vannak érvek és ellenérvek. Ez biztos. Mindenesetre Mészáros László, azon kevesek közé tartozik, akire huszonévesen komoly feladatot bíztak. Egy évvel ezelőtt huszonnégy éves korában ő lett a HAEV Gyöngyösi Ipari Főüzemének üzemvezetője. A Soproni Erdészeti- és Faipari Egyetem üzemmérnöki karán végzett. Jelenlegi helyén kezdte a munkát műszaki előkészítőként. maid művezetőként — Régebben gondolt arra. hogy ilyen fiatalon főnök lesz? — Amikor szóba került, hogy ezzel a feladattal bíznak meg, haboztam. Végül is belevágtam. Huszonnyolc asztalos tartozik a kezem alá. — Mit szóltak az idősebbek, hogy önre esett a választás? —- Eleinte furcsállották, de most már úgy érzem, elfogadtak. Ami a beosztottaim- mal való kapcsolatot illeti mindenkivel úgy beszélek, hogy az ne sértse az önérzetét. Általában kérek. Csak a legvégső esetben parancsolok, amikor hiábavaló minden más. De ilyenre ritkán kerül sor. — Az egyetemen tanultak-e vezetési ismereteket? — Sajnos, nem. Pedig aligha ártott volna. Pszichológia és pedagógia tantárgyakkal sem foglalkoztunk. Az első időben munkahelyemen azt éreztem a legnehezebbnek, amikor ki kellett állnom az emberek elé és beszélni, vi- .tatkozni kellett velük. Idővel ebbe is belejöttem. — Megkülönbözteti-e kollégáit aszerint, hogy ez ifjú. sen gyakori, hogy a gazdasági természetű témákban nem kapnak kellő figyelmet az emberi viszonylatok, annak vizsgálata, hogy egyikmásik elhatározás milyen módon érinti a dolgozók különböző csoportjait, kik kerülnek előnyösebb, kik pedig hátrányosabb helyzetbe, és mit lehetne tenni ez utóbbi ellensúlyozására. Arról is kevés szó esik, hogy a politikai munka eszközeivel milyen módon biztosítható az azonosulás, a gazdasági célokkal hogyan teremthető meg a tudatosan vállalt cselekvési készség. Időszerűnek látszik annak alapos vizsgálata, hogy a taggyűlések mennyire képesek pozitív hatást gyakorolni a vállalati gazdasági folyamatokra. Eléggé elterjedt az a vélemény, hogy mind több nehézségbe ütközik a taggyűlések rendszeres megtartása, ezen a párttagság részvételének biztosítása. Kevés a párttagok ideje, leköti őket a munkahely, a gmk és egyéb más, munkaidőn túli elfoglaltság. Az idő valójában rendkívül felértékelődött. De a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a jó taggyűlések iránti igény semmivel sem csökkent. Viszont az emberek valóban nem szívesen töltik idejüket olyan rendezvények látogatásával, amelyek számukra nem sokat nyújtanak. A probléma tehát ott van, hogy a taggyűlések jó része nem elégíti ki a politikai igényeket, nem tölti be a kommunisták politikai fórumának szerepét. A kommunistákat ma is számtalan probléma foglalkoztatja, s ennek a legkülönbözőbb formákban hangot is adnak. Ezért a legkevésbé őket illeti a szemrehányás. Tény, hogy a taggyűléseink és általában pártrendezvényeink keveset politizálnak, sok helyen nem tudnak olyan körülményeket és légkört teremteni, ahol a politikai nézetek, vélemények sokkal nagyobb mértékben, szabadabban, bátrabban kifejezésre kerülhessenek. Esetenként a taggyűlések előterjesztései sem különösen alkalmasak arra, hogy a politizálást, az őszinte, nyílt eszmecserét gerjesszék. A lekerekített beszámolók, amelyekből hiányoznak a valóságban létező ellentmondások, a különböző megítélések, álláspontok szembesítése, az alternatív megoldási Mészáros László: huszonnyolc asztalos tartozik hozzám (Fotó: Perl Márton) az pedig nem? Magyarul: van-e a fiatalabbaknak hasznuk abból, hogy ön velük egykorú? (E kérdés hallatán hosz- szasan gondolkodik.) — Mit mondjak? — kérdez viszont. — Nyilván jobban értem a nyelvüket. A KISZ-ben szervezőtitkárként segítek a lakáshoz jutásukban, s béremeléskor is kiállók értük. Szerencsém, hogy a lehetőségek felvetése és az az igény, hogy maga a tagság döntse el. melyiket választja — az ilyen előterjesztések után nem lehet túlságosan politizálásban reménykedni. Némely taggyűlés beszámolójából, előterjesztéséből szinte kisugárzik, hogy nem vitát várnak felette, legfeljebb egyetértő, kiegészítő hozzászólást igényelnek, ezeknek száma minősíti a taggyűlés értékét. Az ellenvélemény, a felvetések, javaslatok megkérdőjelezése, helyességének kétségbe vonása sokszor zavarba hozza az előterjesztőt — rendszerint a vezetőséget —, megzavarja a kényelmes nyugalmat. Nem szeretjük az ilyet és szubjektíve kialakított értékrendünkben negativnak minősítjük. Jóllehet ezt nem szokás nyíltan deklarálni, de a párttagok többsége megérzi, hogy miről van szó, mi az, ami a vezetőségnek tetsző és mi nem. Ez már önmagában is erősen befolyásolja a taggyűlés politizáló jellegét. Minden bizonnyal hasznára válna az ügynek, ha nemcsak a vezetőségek, hanem egyes munkacsoportok is gyakrabban szerepelnének előterjesztőként. Vagy például, ha rendszeresebben alkalmaznánk a kongresszusok előtt szokásos módszert, amikor is az irányelveket a pártcsoportokban vitatják meg részletesebben, és ennek tapasztalatai kerülnek állásfoglalásra a taggyűlés elé. Napirenden van a pártdemokrácia sokoldalú fejlesz, tése. Ez is új módon veti fel a taggyűlések politizáló jellegét a kérdések tisztázásában, a közös kommunista elvi álláspont kialakításában betöltött szerepét. Minél szélesebb a társadalmi demokratizmus, annál nagyobb az igénye a politikai tudatosságnak, a kommunisták egységes, közös eszmei frontjának. A kommunistáktól csak akkor várható el az egységes kiállás, a környezetük pozitív politikai befolyásolása, ha van fórum, ahol őket erre megfelelően felkészítik. Ilyen szempontból is a taggyűlésnek semmi mással nem pótolható szerepe és jelentősége van. Dr. Latos István. az MSZMP KB párt- és tömegszervezeti osztályának helyettes vezetője beosztottak nagyobbik hányada harminc év körüli, így nem érhet az a vád közvetlen környezetemben, hogy elfogult lennék a korosabbak kárára. — S megérte elvállalni ezt a megbízatási! — Nagyon ritkán érzem úgy, hogy nem. Általában jól mennek a dolgok. A kollektíva alkalmas arra, hogy szép eredményeket érjen el Az más kérdés, hogy a régebbi időben leült ez a társaság. Viszont sikerült fel* rázni őket. Az is szívmelengető érzés mindnyájunknak, hogy egyre több egyedi megrendelésre kapunk megbízatást. S ezekhez komoly szakértelem szükséges. Egyébként a havi keresetem 6300 forint. Nem egy beosztottamnak magasabb a bére, de hát' ez most jelenleg nem foglalkoztat, hiszen nőtlen Vagyok. a garzonházban lakást is kaptam. E beszélgetésből aligha lehetne messzemenő következtetéseket levonni. Már csak azért sem, mert e sorok írója nem a szájbarágós híve Viszont az tény, hogy napjainkban továbbra is meghatározó a vezetőnek való kiválasztásban csakúgy, mint a bérezésben az életkor. E cikkből legfeljebb az derül ki, hogy azért akadnak kivételek is. Honná János
