Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 27., szombat 3. Csalódás és fellendülés Turisztikai égboltunk változó csillagzata Mint jó gazda lesi aszályos időszakban az esőfelhőket, úgy figyelik az idegenforgalom szakemberei a turistákat: jön­nek-e? Idén az év elején általános volt a derűlátás; leg­alábbis közepesen jó szezonra lehetett számítani. A Balaton gazdái aggodalmuknak is hangot adtak, miszerint ismét olyan túlzsúfolt lesz a tópart, hogy elterjed a vadkempin­gezés, és az üzlethálózat sem bírja majd a főszezoni meg­terhelést. Egy Kermi-vizsgálat tapasztalatai Mit ér az áru? — Hol tart a kiszolgálás? Ugyanakkor Nyugat-Eu- rópában a kétségbeesés volt a jellemző az amerikai tu­ristáik várható távolmaradá­sa miatt. „Az idén a terro­rizmustól való félelem és a gyenge dollár miatt a tava­lyinál 20 százalékkal keve­sebb turista utazik a tenge­ren túlra. Az Amerikai Ide­genforgalmi Adatközpont szerint 1,8 millió amerikai változtatta meg útitervét az amerikai repülőgépeket ért támadások után. Többség az USA-ban, Kanadában vagy Mexikóban tölti szabadsá­gát” — jelentette a Reuter május 14-én. A tendenciák hatására számos jelentős szállodalánc mérsékelte eu- rópa árait, a légitársaságok pedig óriási reklámkampá­nyokkal, soha nem látott ár- kedvezményekkel igyekez­tek interkontinentális — Amerika és Európa között közlekedő — járataikra uta­sokat szerezni. Miután az USA-ból és a Kanadából hozzánk érkezők száma az előző években je­lentősen növekedett, a vár­ható visszaesés Magyaror­szágot is érintette. A cser­nobili katasztrófa bekövet­kezte után okkal tarthat­tunk attól, hogy európai be­utazóforgalmunk szintén visszaesik. Az osztrák határ­zár — az emlékezetes csi- ki-csuki az osztrák—magyar közúti határátkelőhelyeket — tovább súlyosbította hely­zetünket. Jól jelzi a változásokat a statisztika. Míg május végé­ig 12 százalékkal többen ér­keztek az országba, és a fo­rintban számolt devizabe­vételeink 16,5 százalékkal nőttek, addig júniusban már 4 százalékkal kevesebben lépték át határainkat, mini 1985 hatodik hónapjában. Júniusban az Egyesült Ál­lamokból és a Kanadából hozzánk látogatók száma majdnem a felére esett visz- sza. az NSZK-ból a tavaly júniusi mintegy százezerrel szemben csupán hetven- négyezren érkeztek és a szo­cialista országokból is vala­mivel — 2 százalékkal — kevesebb beutazót fogad­hattunk. Júliusban újabb meglepe­tés következett: az előző havihoz képest — de 198 5 júliusához viszonyítva is — az élénkülés jelei mutatkoz­tak idegenforgalmunkban. Ebben a hónapban a deviza- bevételek 42,8 millió dollárt, és 56,4 millió transzferábilis rubelt tettek ki, ami 29, il­letve 18 százalékos növeke­désnek felel meg az 1985. júliusi bevételekhez viszo­nyítva. Ugyanakkor az ide­genforgalmi devizakiadások — vagyis a magyar turis­táknak eladott, kiutazásuk­hoz szükséges valuták mér­sékeltebben nőttek, mint a bevételek, minek eredmé­nyeként az év első hét hó­napjában 73 millió dollár és 91 millió rubel aktívum ke­letkezett. A júniusi visszaesés után bekövetkezett júliusi fellen­dülés azonban nem volt fel­hőtlen. Egyfelől azért nem, mert a turistaforgalom alig bővült, tehát a devizabevé­telek növekedése inkább a hazai árak emelkedésének és az árfolyamváltozásoknak tudható be, semmint a több vendég fogadásának. Másfe­lől a beutazóknak a koráb­binál nagyobb hányada ér­kezett csupán látogatóként, nem pedig turistaként. Pél­dául az osztrák vendégek­nek csupán egyharmada tar­tózkodott több, mint 48 ór''. az országban; kétharmada ennél rövidebb időre, röpke kirándulásra jött, leggyak­rabban bevásárlási céllal. (Itt meg kell jegyezni, hogy számunkra a bevásárlótu­rizmus sem kedvezőtlen, hi­szen ez az áruexport egy formája, melynek keretében olyan termékeket — példá­ul szolgáltatásokat — is ér­tékesítünk devizáért, ami­lyeneket egyáltalán nem le­het exportálni.) A júliusi fellendülésben tapasztalható árnyoldalak között szerepel az a tény, hogy a turisták közül vi­szonylag kevesen vették igénybe az úgynevezett ke­reskedelmi szálláshelyeket, tehát a szállodákat, a kem­pingeket, a fizető-vendégszo­bákat, a panziókat. A kül­földiek által a Magyaror­szágon eltöltött éjszakáknak csak 28 százaléka jelentke­zett a kereskedelmi szállás­helyeken, vagyis a turisták több, mint kétharmada „is­meretlen helyen” éjszaká­zott. Ez az ^ismeretlen hely" természetesen csak a statisz­tika terminológiájában is­meretlen ; köztudott, hogy a külföldiek szívesen lak­nak magyarországi rokona­iknál, barátaiknál, ismeret­len ismerőseiknél. Különö­sen jellemző ez a jugoszlá­viai beutazókra, kevésbé a rubelelszámolású országok­ból érkezőkre, és legkevésbé á nem szocialista országok turistáira. Mindennek következtében a szállodai kapacitáskihasz­náltság országos szinten 1986 első hét hónapjában 5 szá­zalékponttal volt alacso­nyabb, mint az előző év azonos időszakában. Különö­sen erőiteljes a csökkenés a 4—5 csillagos szállodáknál, ami egyértelműen a nagyobb vásárlóerővel rendelkező vendégek elmaradására utal. Érdemes külön figyelmet szentelni a Jugoszláviával lebonyolított turistaforga­lomnak, amelyben az idén — legalábbis július végéig — fordulat tapasztalható. A Jugoszláviából érkezettek száma igen jelentősen, 45 százalékkal nőtt, ami szám szerint 860 ezer beutazót je­lent. Ennek is köszönhető, hogy dollárban számított bevételeink ebben a reláció­ban 35 százalékkal emel­kedtek tavaly óta. Az ér­deklődés egymás országa iránt kölcsönös: július vé­géig 23 százalékkal több magyar kereste fel Jugo­szláviát. mint tavaly. Egész idegenforgalmun­kat tekintve nagy kérdés, hogy milyen volt az augusz­tus. amely általában az évet leginkább meghatározó hó­nap. Mivel a statisztikák csak szeptember végére készül­nek el, egyelőre csupán bi­zonyos részinformációk, meg­figyelések alapján lehet kö­vetkeztetni vagy inkább ta­lálgatni. Az utazási irodák és a szállodavállalatok szak­emberei általában úgy nyi­latkoznak, hogy augusztus­ban folytatódott a júliusi, kedvező tendencia. Ennek ellilentimandani látszik az a már mért, határstatisztikai adat, miszerint az NSZK-ból beutazók száma hozzávető­legesen 10 százalékkal mér­séklődött. Mindenesetre annyi meg­lepetés után, amennyi az idén érte a magyar turiz­must. merészség lenne becs­lések alapján már most megvonni a főszezoni mér­leget. Legfeljebb annyit ál­lapíthatunk meg bizonyos­sággal, hogy az eddig pasz- szívumot mutató külkeres­kedelmi mérlegen belül a tu isztikai devizamérleg je­lentő aktívumot tudott fel­műt .ni Ami egy ilyen ne­héznek ígérkező esztendőben igencsak figyelemre méltó. G. Zs. A közelmúltban tanácskoz­tak megyénk illetékesei a fogyasztói érdekvédelem helyzetéről. Az ankét aktua­litását egyebek mellett az adta, hogy a Kereskedelmi Minőség Ellenőrző Intézet szakemberei Hevesben is vizsgálták a bolti cikkek mi­nőségét, a kereskedelmi el­látás színvonalát. Pintér Gyula, a Kermi igazgató- helyettese értékelte a széles körű vizsgálat tapasztalata­it. Tájékoztatójában elmond­ta, hogy intézetük évente mintegy 8—10 ezer terméket vizsgál. Minden új gyárt­mányt már az előállító cég köteles minőségvizsgálatra beküldeni. Ha ez nem tör­ténne meg, úgy a forgalma­zónak is ímeg kell győződ­nie, hogy az új árut ellen­őrizték-e. Ha bizonyos cik­kek minősége nem üti meg a mértéket, úgy megtilthat­ják vagy feltételekhez köt­hetik az árusítást. Ez utób­bi kategóriába esik az éven­te vizsgálatra beküldött ter­mékek mintegy húsz száza­léka. Külön problémát vet fel a garanciális cserék és javítások szakszerű lebonyo­lítása. Megkülönböztetett fi­gyelemmel ellenőrzik a sza­vatossággal kapcsolatos ten­nivalókat. Mi a helyzet He­ves megyében? „Alacsonyabb osztályba léphet” A konkrét vizsgálatok ta­pasztalatai azt bizonyítot­ták, hogy megyénkben a forgalomban levő fogyasz­tási cikkek többségének mi­nősége kielégítő. E téren a helyzet az országos színvo­nalnak megfelelő, átlagos. Néhány élelmiszeripari ké­— A kongresszust meg­előzően, arra készülve, egy alapos elemzőmunkát vé­geztünk. Ezen információk birtokában és a legfelsőbb szintű fórumunkon elhangzot­takat figyélembe véve meg­határoztuk soron következő feladatainkat. Arról döntöt­tünk, hogy a jelen időszak­ban milyen kérdésekben kell véleményt nyilváníta­nunk, igényeket támaszta­nunk, és hogy miféle intéz­kedéseket kell hoznunk ön­magunk tevékenységének is a körülményekhez igazítá­sához. — Milyen következtetések­re jutottak? — Az általunk képviselt területek: a kommunális közszolgáltatás és a tanácsi ipar. Fejlődésünk mai sza- szakaszában. hazánk gazda­sági helyzete nem tesz le­hetővé gyors, az életszínvo­nalat is érintő lépéseket. Ezért megnövekszik mind­azon tevékenységek szere­pe és felelőssége, amelyek lakossági igényeket elégíte­nek ki, közvetlen környeze­tük szebbé, jobbá tételét szolgálják. A költségvetésből nincs mód nagyobb összege­ket fordítani e célokra, ugyanakkor az állampolgá­rok mind többet s többet várnak el tőlünk. — Feloldható ez az ellent­mondás? — Igazi megoldást termé­szetesen csak aiz jelentene, ha nagyobb összegek áll­nának rendelkezésünkre. szítmény esetében találtak kirívó hiányosságokat. Több üzletben megjelölés nélkül árusították a lejárt szava­tosságú száraztésztát, papri­kát és kávét. Még mindig gyakran kerülnek a boltok­ba gyártási hibás péksüte­mények, a zöldség-gyümölcs áruk minőségromlása pedig legtöbbször a helytelen tá­rolásból adódik. A húské­szítmények vizsgálatakor a Gyöngyszöv Afész húsfeldol­gozó üzemében találtak rán­cos, üreges töltelékárut, ami kirívó példa. A ruházati termékek kö­zött jó néhány olyan akadt, melynek kivitelezése nem fe­lel meg az osztályba sorolás­nak. Ilyen hiányosságot fe­deztek fel többek között a felsőruházati cikkek 18 szá­zalékánál. Nagyon sok a mé­rethibás harisnya, zokni, s az ellenőrzött lábbelik 16 százaléka sem felelt meg a követelményeknek. Ilyen esetben a szakemberek ki­mondták az ítéletet: „ala­csonyabb osztályba lép­het" örvendetes viszont, hogy az alsóruhák, méter­megnövekedett feladataink ellátásához. De erre nincs lehetőség, ezért ki kellett jelölni olyan területeket, te­vékenységcsoportokat, ame­lyek fejlesztésére kiemelt fi­gyelmet szükséges fordítani. — Mondana ezekre példát? — A meglévő erőforráso­kat elsősorban a települések egészséges ivóvízzel való el­látására városaink és falva- ink tisztántartására, gondo­zására, valamint a kegyele­ti szolgáltatások színvonalá­nak emelésére koncentrál­juk. Mindez fölvet egy újabb kérdést is: alkalmasak-e meglévő intézményrendsze­reink a megnövekedett fel­adatok megoldására? Fő vo­násaiban igen —, de a jelen termelési ütemet, s az igé­nyeket összevetve, nem! — Mik ennek legfőbb okai? — A kommunális közszol­gáltatások jelenlegi rendsze­re, hatékonysága, technikai színvonala, az itt dolgozó emberek érdekeltsége és kö­tődése munkahelyéhez. . . Mindez korántsem kielégítő szintű! Központi forrásból jelentősen több pénzhez a közeljövőben biztosan nem jutnak az állami és tanácsi költségvetési szervek. Ezért a kivezető utat a rendelke­zésünkre álló eszközökkel való jobb gazdálkodásban látjuk. — Mit foglal ez magába? — Mindenekelőtt egy vál­lalkozóbb szellemű helyi irá­nyítást! Az alaptevékenysé­gen kívül más munkákat is áruk megbízható értékűek, s a háztartási gépek vásár­lóinak sem lehet nagyobb okuk aggodalomra. Szakszerű tárolás — fél siker Nem véletlen, hogy az épí­tőanyagok, tüzelők vevői ré­széről annyi a reklamáció. Mint a Kermi-ellenőrzés is megállapította, a gondatlan tárolás az oka annak, hogy ezekből a cikkekből annyi megy veszendőbe. A megye Tüzép-telepein tartott szem­lék szomorú konklúziója: a vizsgált azbesztcement 88 százaléka, a mozaiklap 44 százaléka, az ajtók, ablakok több mint hetven százaléka veszített értékéből a nem megfelelő elhelyezés miatt 115 tonna szemetes hulla­dék szén árusítását hasonló Okokból meg is tiltották. A háztartásvegyipari cikkek és üvegáruk minőségét és el­adásának -körülményeit vi­szont megfelelőnek tartották. Nincs panasz az esztétikus műanyag termékekre sem keresni kell. Ezzel pótlóla­gos pénzhez lehet jutni, amely nem kis mértékben hozzájárulhat az adott egy­ség gondjainak megoldásá­hoz. Ugyanakkor elengedhe­tetlen a meglévő támogatás hatékonyabb hasznosítása: az eddiginél sokkal jobban oda kell figyelni a ráfordí­tások és az eredmény ará­nyára. Mindehhez egy jól működő felső elszámolási rendszer járulhat hozzá leg­eredményesebben . — Hogyan ítéli meg a ta­nácsi ipar helyzetét? — Ennek súlya nem any- nyira a termelési volument tekintve számottevő, hanem az áruválaszték bővítésében és a lakosság különféle szol­gáltatási igényeinek kielé­gítésében. Hatása az ellátás­ban sokkal nagyobb annál, mint amilyen arányban a nemzeti jövedelem terme­léséből részesül. Velük szem­ben azt az igény fogalmaz­tuk meg, hogy nagyságrend­jüknél és rugalmasságuknál fogva a jelenleginél sokkal határozottabban. vegyenek részt a viszonylag kis szé­riában előállított, fokozot­tabban piacérzékeny ter­mékek gyártásában. Ezenkí­vül továbbra is lássanak el bizonyos háttéripari felada­tokat, s erejükhöz mérten növeljék exportjukat is. — Mennyire versenyképe­sek? — Nagyobb céggel szemben néha nehezen tudnak talpon maradni. Kisebb termelőegv­Exportra azért már sikerült... (Fotó: Perl Márton) Szavatosság, garancia, tájékoztatás Még mindig nem kielégí­tő a szavatossági és fogyaszt­hatósági idők figyelemmel tartásának sokéves gyakorla­ta — hangzott el a beszá­molóban. Sok helyen a bol­ti dolgozók nem ismerik vagy nem kellően ismerik az ezzel kapcsolatos tennivalói- ikat. Gyakran megesik, hogy a lejárt határidejű termék változatlan áron marad a pultokon. Nem ritka a bi­zonytalanság a vásárlói reklamációk intézésénél. Kü­lönösen így van ez a láb­belik esetében. A láthatóan gyártáshibás cipőt sem me­rik visszacserélni, vagy ha a panasz jogtalan a bizton­ság kedvéért elküldik a Kermihez. Gyakran hiányoznak az áru rendeltetésére és árára vonatkozó eligazító felira­tok, táblák. Jóllehet, ez a munka gyakran plusz terhet ró a bolti dolgozókra. A vizsgálat tanulságai sze­rint a korábbi évekhez ké­pest javult a helyzet, de még mindig bőven akad te­endőjük szükebb hazánk­ban is a gyártóknak és ke­reskedőknek. hogy a fogyasz­tók valóban elmondhassák: az áru és a kiszolgálás any- nyit ért. amennyit adtak ér­te. Jámbor Ildikó ség amúgy is kevésbé ké­pes ellenállni egy esetlege­sen jelentkező konjunktúra- változásnak mégha az nem is tart túl hosszú ideig. Ezért a szakszervezet a gazdasá­gi vezetésnek általában az úgynevezett több lábon ál­lást javasolja tehát, hogy ne csak egyféle tevékenysé­gen múljék a nyereséges gazdálkodás. — Az eddig elmondottak alapján úgy tűnik, mintha újabban a legtöbb figyelmet a gazdaságpolitikának szen­telnék! — Nincs szó súlypontelto­lódásról. A szakszervezetek változatlanul a dolgozók ér­dekeit képviselik. De a mun­ka feltételeinek javítása, a bérek emelése és a többi, csak dlyan mértékben és ütemben lehetséges, amilyen­ben az. ehhez. szükséges anyagi feltételeket megte­remtjük! Ezért mozgalmunk a maga eszközeivel, súlyá­val és tekintélyével a haté­konyabb gazdálkodást cél­zó törekvéseket támogatja. — Ennek egyre gyakrab­ban kényszerű állásváltoz­tatások is velejárói. . . — Ezt a kérdést nagyon fontos tisztáznunk: a szo­cialista társadalom biztosít­ja a munkához való jogot mindenkinek! De ez nem szükségképpen azonos a konkrét munkahelyhez való joggal. Hatékonyabb fog­lalkoztatást akarunk, de e mellett nem mondunk le a teljes foglalkoztatásról. Ért­hető és szükségszerű folya­mat, hogy a gazdaság struk­turál is átalakítása a mun­kaerő összetételének átren­deződését is eredményezi. — Várhatók-e ilyen válto­zások a HVDSZ (tltal szer­vezett ágazatokban? — A tanácsi iparban egy­két kivételitől eltekintve, nem. A szolgáltatások terü­letén pedig — a fejlődés egyik természetes velejáró­jaként — még szerény mér­tékű létszámnövekedéssel is lehet számolni. Móré István Hatékonyabb gazdálkodás Megalapozottabb érdekvédelem A közelmúltban Heves megyében járt dr. Sáli Ferenc, a Helyiipari és Városgaz­dálkodási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Ezt az alkalmat- használtuk fel ar­ra, hogy a magyar, s természetesen ezen belül elsősorban az ágazati szakszervezet céljairól, törekvéseiről és új kezdeményezéseiről kérdezzük: Sokszor a leárazás a végső megoldás ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom