Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 24., szerda Megyénkből indult: dr. Géczi István Élsportolóból országgyűlési képviseld A második mondat után a szó a gyerekekre terelő­dött. Anikóra, aki kézilabdázóinkkal részt vett a Jó akarat versenyeken, és Gáborra, aki az Üjpest jégkorongozóinak hálóját védi, néhány hete pedig meghívták a felnőtt válogatott keretbe. Mindketten a Testnevelési Főiskolán tanulnak, azaz hogy Gábornak elöfelvételis lévén, először az egyéves katonai szolgá­latot kell letöltenie. Az apa. aki látható büszkeség­gel „mutatta be" gyermekeit, nem más, mint a Fe­rencváros és a magyar labdarúgó-válogatott egykori kitűnő kapusa, dr. Géczi István. Csak röviden... Ha nem tudtam volna, hogy a főváros XV. kerüle­tében vagyok, azt hihettem volna, hogy egy falucska csendes utcájának frissen lo­csolt kertjében üldögélek. Pedig az M3-as autópálya bevezető szakasza kőhajítás- ra húzódik a Géczi család otthonától. Laza hurkot kötöttem be­szélgetésünk addigi fonalá­ra. és interjúalanyomat ar­ra kértem, képzeletben ugor­junk vissza három évtize­det. S mindjárt belevágtam a közepébe: — Emlékszik arra. hogy mikor állt először kapuba? — Amióta az eszemet tu­dom. mindig és mindenhol a kapusposzt volt az enyém. Harmadikba jártam, amikor a zaránki iskola csapatának l-es mezét magamra húztam, s egészen a nyolcadikig nem váltam meg tőle. Aztán Eger­be kerültem, ahol — őszin­tén és nem udvariasságból mondom — ifjúságom négy legszebb évét töltöttem. Igaz. szorongással mentem a kö­zépiskolába. pontosabban a Közgazdasági Technikumba, mert féltem a bukástól, de a fociról sem akartam le­mondani. Szerencsémre meg­alakult a sportiskola, ahol összeszedtünk egy belevaló csapatot. Bár amiatt, hogy eljártam meccsekre, egy cso­mó beírást, egyest kaptam, de ez csak erősítette bennem a hitet, hogy lelkiismeretes hozzáállással lehet a futballt és a tanulást párhuzamosan csinálni. Harmadikra már jeles lett a bizonyítványom. 1961-et úgy is tekinthetem, mint a fordulat, a kiugrás évét — folytatta. — Az Eg­ri Dózsával eljutottunk a megyei ifjúsági válogatottak országos döntőjére, majd hárman az országos keretben is helyet kaptunk. A követ­kező lépcsőfok már a Fradi volt. 1962. július 1-én iga­zolt le a klub. és 18 évesen álmaiim netovábbját jelen­tette, hogy a Népstadionban védhettem. — 1975-ig tartó pályafutá­sa során jó párszor kiléphe­tett még a Népstadion kö­zönsége elé. Bizonyára ké­szített házi statisztikát élvo­nalbeli szerepléséről. — Csak a lényegesebbe­ket említeném: 23-szor vol­tam válogatott, 505 tétmér­kőzésen védtem, ebből 316 volt a bajnoki találkozók száma. Az ezüst- és bronz­érmek mellett az FTC-vel 5 bajnoki aranyat szereztem. S talán ezzel kellett volna kezdenem a sort: háromszor játszottam európai kupa döntőjében. — Amikor a Fradiban el­búcsúztatok. nem merült fel önben, hogy máshol, eset­leg alacsonyabb osztályban folytassa pár évig. mintegy levezetésképp. — Túlzás nélkül állítha­tom, hogy a labdarúgás nem­zeti színházában játszottam főszerepet. Volt bennem any- nyi tartás, hogy a rivalda­fényből nem mentem — a hasonlatnál maradva — egy másodrangú színházba, har­madik statisztának. — És ha külföldre szer­ződhetett volna? — Megragadtam volna a lehetőséget, de szerintem az akkori Ferencvárosból vala­mennyien kaptunk volna profiszerződést. A mi kor­osztályunk becsülettel szol­gálta a magyar labdarúgás érdekeit... — Eddig csak a sportról beszélgettünk, pedig közben más egyéb is történt. — Hát, igen. Kezdjem az­zal, hogy nem vettek fel az állatorvosi egyetemre? A szóbelin, a negyedik kérdés után felálltam, elnézést kér­tem, hogy feltartottam a vizsgabizottságot, és becsuk­tam magam mögött az ajtót. Gyerekkorom óta testnevelő­nek készültem, de akkor azt „tanácsolták”, válasszam in­kább az állatorvosit. Oda nem vettek fel — szerencsé­re — a Testnevelési Főisko- f Iára viszont igen. 1965-ben nősültem meg. rá egy évre költöztünk ebbe a családi házba. — A Fradinál öt évig kapus- edzőként tevékenykedett. Mi­ért hagyta abba? — A gyerekeim miatt nem csináltam tovább. Figyelem­mel akartam kísérni a fejlő­désüket, s ez bizony időt, nyugalmat kívánt. A gyerekek az ön példáját követik? — Azt hiszem, s remélem, igen. Nálunk nincs zöld-fe­hér, piros-kék, lila-fehér. Egyesület van, ahol kemé­nyen és kitartóan kell dol­gozni. A cél mindenkor a címeres mez. A lányom két­szeres IBV- és egyszeres BEK-ezüstérmes. A fiam több serleggel tért már ha­za külföldi tornákról, mint a legjobb kapus cím birtoko­sa. Sajnos, itthon kevés esé­lye van arra. hogy tehetségét teljes egészében kibontakoz­tathassa. — A Kertészeti Egyetem testnevelés tanszékére 2975- ben került, majd a doktori disszertációja következett, ta­valy pedig kinevezték a tan­szék élére. Tanárként és a Magyar Diáksport Szövetség Ideiglenes Intézőbizottságá­nak elnökeként ha lehet, még szorosabbra fűzte kapcsola­tát a sporttal. Gondolom ez­zel együtt a feladatok is megnőttek? — Valóban. Nem akarom túldramatizálni. de ifjúsá-' gunk fizikai állapota a sza­kadék szélén táncol. Egyre több a neurotikus beteg, s az az elszomorító, hogy már az általános iskolákban is. A fiataloknak ahhoz, hogy sportoljanak sikerélményre van szükségük, különben megtorpannak és lemonda­nak a mozgásról. — Tavaly nem kisebb meg­tiszteltetés érte, minthogy or­szággyűlési képviselővé vá­lasztották. — Közel ötvenezer lakó ügyes-bajos dolgaival foglal­kozom. Hároméves tanács­tagság után választottak meg a kerület képviselőjévé. Az Országgyűlés egy nagyobb csapat, s bizony van olyan felelősség a vállamon, mint hajdanán a válogatott kapu­jában. Sőt, itt hibázni nem­igen lehet. A bizalom mú­landó. Észre sem vettük, hogy el­repült a délelőtt, vendéglá­tómat pedig délre az egye­temre várták. Van még tíz perce? — kérdezte. — Ter­mészetesen — válaszoltam, s beinvitált a nappaliba, majd egy albumot tett elém. A győzelmek, vereségek. ku­darcok, diadalok archívúmát Mit mondjak, élmény volt át­lapozni. Beletelt húsz perc is mire a végére értem. Az utolsó lapok még üresek, de gyanítom, hamarosan új cik­kek. írások kerülnek oda is. Budai Ferenc Spartacus-aranyak Egerbakta térségében ke­rült megrendezésre Heves megye tájfutó váltóbajnoksá­ga. A hét kategóriában ki­vétel nélkül az Egri Spartacus sportolói diadalmaskodtak, s jutottak tovább az októberi magyar bajnokságra. Eredmények: Férfiak: F 21 B: 1. Egri Sp. I. (Baglyas, Blézer, Tóth) 224:41. F 17 B: 1. Egri Sp. (Csécs. Szabad, Sass) 271:43. F 15 B: 1. Eg­ri Sp. I. (Hering. Fazekos, Tóth) 205:27. F 13 C: 1. Eg­ri Sp. II. (Egyed, Sárkány, Lénárd). Nők: N 21 B: 1. Egri Sp. (Ludnay, Cherrak Csil­lag) 248:41. N 17 B: 1. Egri Sp. (Fekete, Horváth, Frank) 209:14. N 15 B: 1. Egri Sp. I. (Ludnay K., Sárkány, Tóth) 235:43. Gyermek- és újonc- bajnokság Gyöngyösön Az elmúlt hét végén — pénteken, szombaton és va­sárnap tartották Gyöngyös város gyermek és újonc te­niszbajnokságát a Gagarin Hőerőmű Vállalat teniszpá­lyáján. Az induló közel száz ifjú teniszező közül a gyer­mek lányoknál Ambrus And­rea. az újoncoknál Rozgonyi Cecília végzett az élen. A gyermek fiúk versenyét Női kézilabda Ma délután 4 órakor az egri körcsarnokban az Eger SE és az Özdi Kohász csa­Hétfőn délután tartotta alakulóülését megyénk el­ső diáksportköre Gyöngyö­sön, a 7. Számú Általános Iskolában. Az újra. a köve­tendőre legfrissebben rea­gáló. azt ezek szerint leg­jobban akaró gyöngyösiek Rechtorisz Ákos. az újonco­két pedig Felsőbányái Ró­bert nyerte meg. Párosban a Rechtorisz László—Felső­bányái Róbert kettős bizo­nyult a legjobbnak. Találkozzunk „Péterkén” A fegyveres erők napja tiszteletére a Pétervásári KISZ-bizottság és a néphad­sereg helyi alakulata közös szervezésében kerül sor a hagyományos nagyszabású tömegsportnapra 1986. szep­tember 27-én. Az egyre nép­szerűbb rendezvényre kis­pályás labdarúgó-, teke-, sakk-, asztalitenisz, és lö­vészcsapatok jelentkezését várjuk, de egyéni nevezőket is örömmel fogadnak szom­baton „Péterkén"! Hatvani győzelem NB Il-es női röplabda. HKVSC—Salgótarján 3—l Hatvan, 200 néző: V.: — Hatvan: Béresné. Szőnyi, Kovács, Bényei, Temcsákné. Oldal. Tartalék: Laska, Tóth, Szécsényi, Kállai. Edző: Kre- nyácz István. Jók: Szőnyi és Demcsákné. A 92 percig tartó mérkő­zésen a nagyobb ütőerőt fel­vonultató hatvaniak megér­demelten nyertek. Ifik: 3—0. MNK-mérkőzés patai között MNK kézilab­da-mérkőzés lesz. diáksportkörének négyszáz tagja van. A szülők közül 27-en vállalták a tagságot, méghozzá pártolótagként. Megyénk első diáksportköre rét a közeljövőben egy hosszabb újságcikkben be­mutatjuk olvasóinknak Birkózás Gyöngy és Dezsereczki második Birkózásban javában foly­nak az idei világbajnokság előkészületei, melyre októ­ber 19—26. között kerül sor a Budapest Sportcsarnokban, előbb a szabad-, majd a kö­töttfogásban. A válogatottak mögötti hátországban vi­szont az utánpótlás korosz­tályok ez évi országos baj­nokságának előcsatározásai tartanak, a legutóbbi he­tekben az ifjúságiak léptek szőnyegre, a Budapest- és a vidékbajnokság keretében. Az Eger SE érthető okokból csak a helyezésre esélyese­ket indította a rangos ver­senyen, melyeken Gyöngy és Dezsereczki ért el figyelemre méltó eredményt. A szabad­fogású küzdelmekben a ne­hézsúlyú Dezsereczki a má­sodik helyen végzett, Gyöngy a 65 kilogrammban negye­dik lett. Kötöttfogásban pon­tosan fordított volt a hely­zet. mivel Gyöngy került a második, Dezsereczki pedig a negyedik helyre, de egyaránt jó birkózással. A vidékbaj­nokságon szerzett ezüstér­mekkel indulhatnak tehát az októberi ob-n, ahol feltétlen pontot érő helyezést vár mindkettőjüktől a szakveze­tés. Nagy mezőnyök indultak Szolnokon a Tisza-kupa el­nevezésű országos serdülő kötöttfogású seregszemlén, a 49 kilogrammos egri Krémer értékes ötödik helyezést szer­zett. Az egymásra találás reményében . . . Egy kicsit szorongva in­dultunk Székesfehérvárra, a soron következő NB I-es labdarúgó bajnoki mérkő­zésre. A Hungária körúti és a szombathelyi kirándulás után titkolva bár, de leg- belül féltettük a csapatot. Igaz, ebben a játékban a vereség mindig benne van, de az említett két mérkő­zés után a szurkolók mint­ha hátat fordítottak volna a csapatnak. Nem egy, fi­noman fogalmazva, rette­netes hangvételű levél ér­kezett szerkesztőségünkbe, amelyeket olyan szurkolók fogalmaztak meg, akik túl korán „eltemették" ezt a társaságot. Pedig a lehetőségekhez képest mindent megtéve dolgoztak, készültek min­dig a soron következő fel­adatra, s a sikert, a győzel­meket, a jó játékot rajtuk kívül aligha akarhatta job­ban bárki. Támadás érte az edzőt, az egyesületi, szakosztályi vezetőket — ér­demtelenül. A Tatabánya el­leni mérkőzésen mindenki úgy fogalmazott, csak a győzelem segít. Akkor még csak az^ötödik fordulót ír­ták az NB I-es bajnokság során. Sokan távol marad­tak a mérkőzéstől, kifejez­ve ezzel rosszallásukat. Pe­dig a csapatnak igazán ak­kor lett volna szüksége a közönség támogatására, hogy érezzék, van mögöttük egy olyan szurkolótábor, aki a botladozásuk ellenére is magáénak vallja a becsü­lettel dolgozó közösséget. A Videoton elleni mérkőzés előtt sokan legyintettek. Ugyan kérem, mit keres­nek ezek Sóstón, ahol több Európa-hírű proficsapat is elvérzett már. A kétkedők­nek csattanós válaszként jöhetett az eredmény. Nem olyan körülmények között 'vívták ki, hogy azt egyér­telműen csak a szerencse rovására lehetne írni. Bát­ran mondhatom, hogy ezen a találkozón mindenki erőn felül teljesített. Mint az a tudósításból is kiderült, re­mek csatában az ellenfél által is elismert győzelmet arattak. A tizenkét pályára lépett labdarúgó közül sen­kit nem lehet kiemelni. Mint korábban már annyi­szor leírtuk, a legfőbb erénynek az számít most is, hogy egy valódi csapat, egy valódi kollektíva haarcolt a sikerért nem is eredmény nélkül. Ebbe beletartozik a már az ezer fejű Cézár ál­tal menesztett szakvezető, Az idei esztendő utolsó vá­rosi szintű olimpiai ötpróba rendezvényeire került sor a hét végén. Megyénkben a négy helyszín közül Hat­vanban álltak legtöbben rajthoz, de még itt sem le­hettek elégedettek a rende­zők az ötvennégy indulóval. Elsőként a csányi Horváth Judit ért célba a 7 kilomé­teres távról, de sikerrel pró- bázott Pecz József hatva­ni tanár is, aki tanítványai­val együtt teljesítette a 14 egyesületi vezető, edző, gyúró, orvos, labdarúgó, egy­szóval mindenki. A Fradi-meccs előtt bi­zonyára sokan elgondolkod­nak mindezen. Bízunk ab­ban, hogy ezzel ezt a té­mát lezártuk. Sem a csapat, sem a közönség nem szol­gál rá arra a jövőben, hogy mindezek újra teríték­re kerüljenek. Szombaton teljenek meg ismét a sorok a lelátón, szóljon a buzdí­tás és a taps még akkor is, ha netán a Fradi győzne, mert a jobbtól kikapni ugye, nem szégyen. Ez a közösség megérdemli a tá­mogatást. Ennek pedig ékes bizonyítéka a székesfehér­vári „oroszlánbarlangban" kivívott győzelem, vbgk , (kis szabó) kilométert. Egerben a jó idő a szüretnek is kedvezett, így csak harminchatan tel­jesítették a távokat. köz­tük a 9 éves Domány Anikó, a legfiatalabb résztvevő is szintidőn belül ért célba. Gyöngyösön harmincötén próbáztak, akik mellett a 7- es Számú Általános Iskola diákjainak békefutása növel­te a mezőnyt. Füzesabony­ban a 21 induló között a 13 éves Koródi Beáta a férfiak távját is sikerrel teljesítette. Az olimpiai ötpróba hátra­Újabb pontokat gyűjtöttek lévő rendezvényei közül a kerékpáros nagypróbára ok­tóber 11-én kerül sor. A 35, 60 és 100 kilométeres távo­kat az Egri Csepel Autógyár és a Heves közötti útszaka­szon teljesíthetik majd a résztvevők. — honfi — Sok sikert Anti! Sághy Antal, a HKVSC atlétája az _ országos össze­tett bajnokságon 7238 pontos első osztályú eredménnyel a 4. helyen végzett. Magára a versenyre, előzményeire Anti így emlékezik vissza: — Az idei bajnokság előtt a szokásosnál is idegesebb voltam. Ennek oka sérülé­sem, hogy betegségem miatt nem volt zökkenőmentes a felkészülésem. Elsődleges célom az volt, hogy első osztályú eredményt érjek el és ezzel dobogóközeibe ke­rüljek. Reálisan nem szá­míthattam arra, hogy dobo­gós helyezést érek el, mert az év korábbi versenyein vetélytársaim sokkal job­ban szerepeltek. Ennek elle­nére végig szoros verseny­ben voltam a harmadik he­lyért. Ezt a végeredmény is mutatja, mivel csak 39 ponttal maradtam el a har­madik és 63 ponttal a má­sodik helyezettől. A ver­seny során többször meg­ingott bennem a hit, hogy célomat teljesíteni tudom, de mindannyiszor felülke­rekedtem önmagámon, ami a korábbi versenyeken nem volt rám jellemző. Az utol­só számban az 1500 méte­ren „ijedtemben" úgy futot­tam, mint még soha, és egyéni csúccsal biztosítot­tam be az első osztályú eredményt. — Mit jelent számodra mindez? — Először is nagyon bol­dog vagyok, mert önma­gámnak bizonyítottam be, hogy nincs elveszett ver­seny. Másodszor pedig, örü­lök annak, hogy úgy a ma­gam, mint az egyesületem célkitűzését teljesíteni tud­tam Anti 32 éves, mint mond­ja, csinálja, mert szereti Mi mást mondhatnánk eh­hez: minél tovább és sok sikert! — páldi — Elveszett a PANORÁMA Szálloda és Vendéglátó Vállalat 320. sz. SÁRGA CSIKÓ VENDÉGLŐ HATVAN lenyomató bélyegzője. A bélyegző 1986. szeptember 22-től érvénytelen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom