Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-22 / 223. szám
4. wm MIS NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 22., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Jó szándék, kudarccal Manapság — sajnos ez tény — mind többen önkizsákmányolással dolgoznak azért, hogy életnívójukat megtartsák. A lelkiismeretesek — ők sincsenek kevesen — szívvel — lélekkel fáradoznak munkahelyükön, hogy aztán átváltsanak a második „műszakra” is. Este fáradtan érnek haza, s általában azért kapcsolják be a tévékészüléket, hogy szórakozzanak, felüdüljenek. Ha mindehhez elviselhető mértékű ismeretterjesztés, didaktikus ízek nélküli látókör, tájékozottságbővítés is társul, akkor nincs semmi gond. Elégedettek az alkotók és a nézők egyaránt. Kár, hogy ez az összhang, ez az egyetértés igen ritkán születik meg. Az elmúlt héten alig volt rá példa. Kedden a Rabszolgasors című brazil tévéfilmsorozat újabb része győzött meg minket arról, hogy nem érdemes avítt, közérdeklődésre számot alig tartó témákat vontatottan, garantáltan hagyományosan, s ezzel összefüggésben határozottan unalmasan celluloidszalagra vinni. A kettes csatornán az NDK — s Doktornők című produkció hemzsegett az egyértelmű közhelyektől. Szerdán ismét számos bősz- szúságot okozott az a honismereti vetélkedő, amelynek keretében most Eger, Sárospatak és Gyula csapatai lopták el értékes perceinket. Kár volt erre a vállalkozásra időt, energiát és pénzt áldozni. Az első jelentkezés. az egyenes közvetítés harsány kacajsorozatot fakasztott mindenkiből, hiszen bakik, ügyetlenkedések egymásutánjává formálódott. Az „ötletgazdák” módosították elképzeléseiket. Most — mekkora botorság! — felvételről — kínálták a programot, amely így sem bővelkedett leleményekben. Az ilyen iskolás jellegű próbálkozásoknak az oktatási intézményekben a helye, mert nem milliók asztalára méltó szellemi csemegék. Mindebben nem a játékosok, hanem a stáb tagjai ludasok. A legnagyobb baj az, hogy még alig jutottunk túl a nyitányon . . . A Linda pénteki blokkja bizonyította, hogy hazai krimijeinkkel csak szégyenkezhetünk, hiszen szűkölködünk az eredeti fordulatokban, így aztán máshonnan importáljuk a különböző bűnügyi történetekből már megszokott kliséket. Készüljünk fel rá, hogy lesz még részünk jó néhányban. Tudományos-fantasztikus műnek hirdették a Gyémántpiramist, amelyből Rajnai András teremtett látványt. Érdemeit nem vitatjuk, legfeljebb azt kérdezzük: miért ilyen jellegtelen, színvonaltalan munkát választott? Mi tagadás: ez a mérleg korántsem kedvező, legfeljebb arról tanúskodik, hogy kellő előrelátás hiányában a legjobb szándék is kudarccal járhat. Még az a szerencse, hogy nem ez az általános gyakorlat... Pécsi István Az igazság szépsége Talán valóban az élet szépségeiről szólt a múlt vasárnap esti NSZK tévéjáték, A szép élet? Nem mondhatnám. Túlságosan nyers, erős eszközökkel ábrázolták a valóságot a szerzők, mindennapjaink színét és visszáját egyszerre láthattuk ebben az egyórányi, ám annál sokatmondóbb alkotásban. Egy csonka család — anya és lánya — küzdelméről, vívódásáról szólt ez a mű, s arról a szinte reménytelen kísérletről, ahogy az anya kisiklott sorsát próbálta rendezni. Mondhatná erre bárki, hogy persze, már megint férfi és nő kapcsolata, a szerelem sokszor ábrázolt pokla került elénk. Igen, de ez a téma megunhatatlan, mert újra és újra „osztozkodásba" kezdenek a nemek, hogy sze. repeiket, vágyaikat beteljesítsék. Manapság ez egyre bonyolultabb „társasjáték”, mert felborultak a hagyományos viselkedésformák, nincsenek eligazító receptek. Nagyon nehezen tud ilyen körülmények között az egyén harmóniát teremteni, mert nemcsak rajta áll a vásár, hanem társán is, aki nem mindig kiismerhető. Vagy ha igen, akkor sem köny- nyű tudomásul venni, hogy nem olyan, amilyennek elképzeltük. A szerelem köny- nyen elvakíthatja a szemet, s rózsaszín ködébe burkolja a legtorzabb alakot is. A tévéfilm főhőse is ebben a „kórban” szenvedett, s hátrányos helyzetben vágott bele az „örök alkuba”, belement magányos anyaként egy független férfival olyan kapcsolatba, amelynek előrelátható — sőt leszögezett — volt a kimenetele. Kíméletlenül és könyörtelenül rögzítette a „játékszabályokat" a partner: semmi kötődés, semmi közeledés, azt adjuk egymásnak, amit máról holnapra lehet, mindenki éli tovább a saját mindennapjait. A nő persze remélte, hogy a kérlelhetetlenség megváltozik, s szerelme képes lesz feladni „magányát”, teljessé változtatni a csonka családot. Az illúzióját nem adta fel, hanem egyre kilátásta- lanabbul és eszeveszettebben ragaszkodott partneréhez. Olyannyira, hogy kislánya mindinkább egyedül maradt mellette, szenvedett a szeretetlenségtől. Az édesanyja még mindig nem vette komolyan őt, gondolván, hogy nem értheti gondjait. Mégis a csemetéje kezdeményezte azt a párbeszédet, amelyből meg kellett tudnia a kíméletlen igazságot: kihasználták, kizsákmányolták, megalázták. Olyan játékot javasolt a kicsi, amelyet többször kellene megélnünk: azt kérte, hogy váltsanak szerepet. Egyikük mondja azt most, amit a másikuk gondol. Végigpergett a féloldalas kapcsolat minden epizódja a nő szeme előtt. Megérezte, hogy melyik szó mit jelentett. melyik mozdulat mögött mi sejlett. Az derült ki, hogy nagyon is tisztában vagyunk helyzeteink értelmével, csak a pillanat érzelmei és lendületes mozzanatai sodornak át a szükséges töprengésen, megértésen. Megdöbbentő volt anya és gyermek harca, szinte kirajzolódott hétköznapi hazugságaink metszete, szembesültünk elhallgatásainkkal és féligazságainkkal. A dráma tetőpontján a kislány — belemelegedve a logikai sorba — maga adta szülője kezébe a méregpoharat. A'film itt ért véget: fejezze be, ki, ahogy akarja . . . Ebben az időben az első műsorban Molnár Ferenc színműve pergett, közhelyes előadásban. Aki néha el játszogatott a kapcsológombokkal, láthatta, hogy az igazság szépsége és egyszerűsége, meg a feldolgozás profizmusa mennyivel mélyebben megragadhatja kapcsolatainkat. Érdemesebb volt a kettes csatorna mellett maradni ... Gábor László SZAKONYI KAROLY: KARDOK. KALODÁK (TÖRTÉNELMI JÁTÉK) — MEGYESI GUSZTÁV, T. ÁGOSTON LÁSZLÓ (KÁSÁI — LÖRINCZY ISTVÁN VERSEI, SZÁSZ ENDRE ILLUSZTRÁCIÓIVAL — FOLYTATÓDIK A 91 ÉSZTÉN. DÖS MAKAY MARGIT ÉLETREGÉNYE — REMENYIK ZSIGMOND NAPLÓJA, NAGY CSABA BEVEZETŐJÉVEL — GÁRDONYI GÉZA SZINONIMA-SZÓTÁRA — PRIBOJSZKY MÁTYÁS, A HEVES MEGYEI CITERAMOZGA- LOMROL — RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS: EGY FEJEZET EGERRŐL — SZABÁLYTALAN BESZÉLGETÉS BESSE. NYEI FERENCCEL — EGY DÉLUTÁN SZOKOLAY SÁNDORRAL — NÉGYSZEMKÖZT A 85 ÉVES DR. RAJECZKY BENJÁMINNAL — IN MEMÓRIÁM FERENCSIK JÁNOS — POGÁNY ö. GÁBOR NAGY KÁROLY MÜVEINEK IDŐSZERŰSÉGÉRŐL — BOGEL JÓZSEF: MISKOLCI SZÍNÉSZEKKEL VOLOGDÁBAN Megjelent a A Borsod Megyei Nyomdaipari Vállalat egyértelmű hibájából közel egy hónapos késéssel jelent meg megyénk országos terjesztésű közművelődési folyóiratának ez évi negyedik száma. A sajtóorgánum — híven tradícióihoz — ezúttal is egy központi témakört taglal. szűkebb hazánk zenei életéről készített országos kitekintéssel társított összegzést. Ezeket a törekvéseket méltatja bevezetőjében Kiss Sándor, a megyei pártbizottság titkára. Galambosi László verssel jelentkezik. Lőrinczy István költeményeit a nemzetközi hírű Szász Endre illusztrálta. Folytatódik Szakonyi Károly Kardok, kalodák című történelmi játéka. A 97 esztendős MaJcay Margit színművésznő életregényének újabb fejezete a színházbarátok számára kínál érdekességeket. Megyesi Gusztáv és T. Ágoston László írásai is maradandó élményekkel ajándékozzák meg az olvasót. Koppány Zsolt rádióetűddel képviselteti magát. Az igényes stiliszták számára Gárdonyi Géza Szinonima-szótára nyújt maradandó élményeket. magvas tanulságokat. A naplóiból Remenyik Zsigmondot mutatja be Nagy Csaba, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. Pribojsz- ky Mátyás, a Heves megye: citeramozgalmat értékeli. Rónai Mihály András, a kiváló író hajdani egri emlékeit eleveníti fel. Bessenyei Ferenc színművésszel Pécsi István felelős szerkesztő készített szabálytalan beszélgetést. Szokolay Sándor zeneszerzőnél Farkas András járt. A 85 éves dr. Rajeczky Benjámint nemcsak megszokott, hanem új oldaláról is megismerhetjük, hiszen többek között a szülőföldjéhez való kötődésről vall. Pogány ö. Gábor műtörténész Nagy Károly műveinek időszerűségeit villantja fel. Bőgel József miskolci színészekkel járt Vologdában. s ennek az útnak a mérlegét vonja meg REMENYIK ZSIGMOND: SZEMÉTDOMB (Naplójegyzetek) A napokban kiszaladtak a ház elé a házi cselédek, mert a falun keresztül vonult egy csapat sárga szalagos zsidó férfi Hort felől. Énekeltek szegények, nyilván nem jókedvükben, de mert az ilyen alkalomból, katonás-vonulás alkalmából így szokás. Feleségem, sem én nem csatlakoztunk a bámészkodó cselédek közé, sőt még anyámat is kértem, hogy maradjon benn az udvaron. Meg- bocsáthatatlannak tartottam volna, hogyha még így is, de részt venni a szegény zsidók kínjának, balszerencséjének bámészkodásában. Későbben, mint ahogy hallottam. F(üzes)abonyba vitték a zsidókat, hogy ott be- vagonírozzák őket. Voltak betegek is közöttük, ezeket megvizsgálta Haranghy doktor. mondta is, hogy beteg, de az ő szava semmit sem ért. Gyerekek, asszonyok sírtak a vonat körül a rakodó-pályaudvaron, mert hír szerint Ukrajnába vitték a szegény zsidókat, aknásított mezok kipucolásához. Ez pedig majdnem a biztos halál. Ó. Isten irgalmazzon a hitvány embereknek. Ez után már csak az emberevés kö- vetkezhetik soron. Hevesi Szemle A tartalomból ■ S/.tVomí Kiralj: Kmtkk. fartodisl: t!nrtéaí*t»i j*m Cus/tf*. T. Agoslan Uwlé ínKt.1 Lánncz? István v<-«o. S/ász Entfrt ilttiHtrácwüvsl j K«pd*kv Zsolt (MtícfCdJe Szokolay Károly: ragot kettő Egerben Makay Margit életregénye Retneov-at Zogmond taptnja Gráfon yt Géza usianíma-vedíári Prrtrojv.ky Mátyás: Gondolatok a Heves megyei citeramo/gátomrtH Rónai Mihály Andris: E*y fejezet EgetrSI Szabályodra besteige lés Bessenyei Feeeneeei Egy délután Szokolay Sándorod Négyaetnkbát a SS éves dr, K^ec/ky Benjáminnál li> Mentort*«! Ferencák iát«» Pogány ö (otiwt Nagy Karoly műveinek közműiyV'(kiesi fölyótrai XIV. évfolyam 4 1986 augusztus 1M. Olvasom a hirt és látom fölötte a képet, a hős kicsiny fotográfiáját, hogy Má- rait a M(agyar) Tudjomá- nyo6) Akadémia levelező tagjává választotta. Alig érint a hír, és ha igen. legfeljebb csak annyiban, hogy a múlt nagy íróira, magyar íróira gondolok, akik nem lettek akadémiai tagok, halhatatlanok! Krúdyra gondolok. Bródyra és kívülük egy egész seregre még. akik valamit adtak is a magyarságnak. a magyar irodalomnak Márai mai napig elmulasztotta ezt. Hogy kitűnő író. ahhoz szó se fér. de csak kitűnő író és semmi egyéb. Ma olvastam egy kis történetét amit csinál, ugyanaz, mint amit szegény Kosztolányi csinált elegáns és szerencsés Óráiban, elegáns és sikerült oldalain. Belőle is. mindkettőjükből hiányzik az őszinteség. Görög lepelben járnak mindketten, magas és kínos koturnusokon. Olvasóik majdnem kivétel nélkül ál- entellektüelek. akiket szinte földön túli áhítatba sodor „elmélyedésük". Talán közük van az Akadémiához, de az élethez semmi, vagy igen kevés. Csehországi képek Alois Jirásek szülőföldjén VI 6. Északkelet-Csehországban. közel a német határhoz aprócska várost ölelnek magukhoz a fenyvesek. A városkát szelíd folyócska szeli át. a Metuje (Mettau), dús növényzettel, fenyőkkel és nyírfákkal ékes partja a természet ajándéka. Parkjában ásványvízforrások ontják a gyógyító hatású ásványvizet, a városig nyúló erdők a tiszta éltető levegőt; közöttük itt-ott. de még a belvárosban is ódon faházak jelzik hajdani hangulatát. Hronov- ban vagyunk, a legnagyobb cseh regényíró. Alois Jirásek szülőföldjén. Kiadós zápor után tekinthetünk szét a bazaltkockákkal kirakott főtéren. Szemben modern homlokzatú épület, rajta a felirat: Jirás- kovo Divadlo. azaz Jirásek Színház, az évenként itt rendezett hronovi színházi fesztivál s a múzeum otthona. A tér sarkán a gimnázium századelőn emelt épülete, átellenben, már a tér egyik oldalát határoló főút túloldalán szálloda, amelynek étterme kellemes gasztronómiai élményt kínál: a hamisítatlan cseh knédli. a párolt káposzta és a disznósült mellett frissen sült borjú- és sertéshús is szerepelnek az étlapon. A régi Hronov emlékét ma már néhány épület őrzi csupán. Nem csoda, hisz a hadak útján fekvő városkát a történelem századaiban tűzvész és zsoldos katonaság egyaránt pusztította. 1866- ban pl. itt volt a porosz ármádia főhadiszállása. Ami megmaradt, azt viszont lakói megbecsülik. Példás gondossággal restaulálták a régi harangtornyot, rendben tartják a még meglevő, a múlt városképét meghatározó faházakat. A műemlékek ékessége vitathatatlanul a Jirásek-emlékház, az író szülőháza. Magam ennek látása végett jöttem ide. Alacsony, gerendákból ácsolt, fazsindellyel fedett ház előtt állunk, amely az egykori kisvárosi polgárok létformájáról árulkodik ma is. Fő traktusában a lakórész s a műhely együtt található, a másik, a toldott szárny kamrának, kis szobácskának, konyhának ad helyet. Jirásek édesapja pékmester volt, s a ház bútorai mellett itt találjuk a mesterség hajdani eszközeit is, a dagasztóteknöt, a szakajtókat, a sütőlapátot, egyebeket. Íme. az első élmények bölcsőhelye. E látvány nyomán már nem nehéz felidézni a szülőföld ihlette. ma már jobbára nem létező emlékeket is. azokat, amelyekről főként a Miná- lunk (U nás) c. regényében esik szó. E négykötetes krónika voltaképpen Jirásek szülőföldjének története, amelyben a cseh nemzet fejlődéstörténetét vázolja fel 1848-ig — megörökítve szülővárosa népének alakjait éppúgy, mint az itt zajló események. élethelyzetek színtereit: a temetőt, a házakat, az egykori utcákat, a ma már nem létező vendég- fogadókat. a templomot. Jirásek haláláig ragaszkodott a szűkebb hazához, a múzeum tarlóiban számtalan tárgyi emlék vall e kötődésről, a temetőben pedig az egyszerűségében is monumentális síremlék, alatta a Jirásek-csaliád nyughelye. Itt vannak a virágokkal borított sírboltban az író hamvai is ... Hronovtól búcsúzva is Jirásek nyomdokain járunk: a Jároméi, Opoéno, Dobruska. Ceské Mezirici és Hradec Králové határolta térség is a Jirásek regényvilágban megjelenő történelmi élet- és élményanyag forrásvidéke. A Sötétség hőseit erről a tájról kényszerítik a jezsuiták idegenbe, de ott ragyognak e táj színei más Jirásek-müvek lapjain is. Érthetően, hisz a gimnazistává serdült fiú Hronov után Hradec Královéban diákoskodott. s érettségije után innen ment históriát tanulni a prágai egyetemre. A királynék városának történelmi levegője, a cseh nemzeti múlt itt élő kettős (huszita és barokk) hagyománya nagy hatással volt az itt tanuló Jirásekre. Hradec Králové ui. már a XIV. században Prága mellett a legnagyobb cseh város. a mindenkori cseh királyné birtoka. Később, a huszita időkben, lakossága sok éven át a mozgalom elkötelezettje, a halott Zizka testét sokáig őrizték falai között. Aztán más idők jöttek: a város visszapártolt a cseh királyhoz, a barokk korban pedig a cseh ellen- reformáció egyik központja lett. 1654 és 1666 között felépült a Szűz Mária-templom — hirdetve a barokk szellemiség győzelmét —. később mellé a rendház is, amely a XVIII. században nagy szerepet játszott a tiltott Testvériség-mozgalom üldözésében. A barokk persze — mint minden nemzeti művelődésben — itt is kétarcú: nem csupán a fanatizmus végletei jellemzik, értékeket létrehozó szerepe is nagy volt. Hradec Králové falai között dolgozott pl. egv ideig az a Bohuslav Balbín (Balbinu.- Bohuslavus). akit ma a XVII századi cseh tudománymüve- lés legjelentősebb képviselő jeként tart számon a szlavista világ. A ma irodalom- történésze okkal írta róla „BaLbínnak kettős arca van. egyrészt egyike a Jézustársaság leglelkesebb neveltjeinek. s ugyanakkor mégis egyike ellenreformációs korunk leglelkesebb hazafiaí nak". Az ifjú Jirásek nyilván a történetíró, a történet tudós Balbínt fedezte fel elsősorban. akinek műveire majd később, nagy történelmi freskóinak megalkotásakor támaszkodik is. Az Epitome historica rerum Bohemtca- rum c. műből pl. nem csupán a cseh történelmi múlt- ra vonatkozó adatokat meríthetett. hanem olyanokat is. amelyek a nemzetek közötti kapcsolatok kérdéskörébe tartoznak. A Bellum Mathiae Regis Ungariae ad- versus Georgium aliaque Anno 1468. gesta. azaz Mátyás nak. Magyarország királyának háborúja György ellen és más 1468-ban történt dolgok c. fejezet érthetően gazdag magyar vonatkozásokban. benne rokonszenvvel szól Mátyásról s az „igaz nemes magyar népről" ... Hradec Královéból Prága felé hangulatos, helyenként erdős, ligetes tájakon s történelmi városokon át visz az út. Ma autók százai száguldanak naponta, kivált a sztráda elkészült szakaszán. Legszívesebben azonban a mel- lékutakra mennék, a falvakat. városokat összekötő, itt- ott fel is sejlő dűlöutakra is ahol századokon át közlekedett az utasember s helyi lakosság egyaránt. Gyalogosan. lovon, szekéren. Néha titokban, elkerülve még ezeket az utakat is. Erre jártak Jirásek hősei: Lhotszky úr és Polexina kisasszony. & megjárta ezt az utat a Sötétség két ifjú hőse. Tonnás és Helenka is ... Lőkös István
