Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-16 / 218. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 16., kedd A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉRVÉNYESÜLÉSE X/2. A társadalmi aktivitás Szocialista rendszerünk legjellemzőbb vonása a nagy többség érdekeinek következetes érvényesítése. A meghatározó törekvésekben kialakult egyetértésen belül azonban sokféle és szerteágazó célokat követő rétegek. csoportok vannak. Ki-ki foglalkozásától. munkahelyétől, lakhelyétől — és még hosszan folytathatnánk a felsorolást — függően másra helyezi a hangsúlyt, különböző megoldásokat tart helyesnek, ha véleményét kérik vagy dönteni kell. A szocializmus eddigi építése során bebizonyosodott, hogy a társadalomban^ a szocialista viszonyok talaján is létrejönnek az érdekkülönbségek. Ezek akkor válnak felismerhetővé. ha az erre szolgáló intézményekben — a társadalmi és tömegszervezetek, az állami testületek, az Országgyűlés és a tanácsok, valamint az állampolgárok különböző közösségi fórumain megfelelően felszínre kerülhetnek, igénnyé formálódhatnak. A szocialista demokrácia fejlesztése ebben az összefüggésben azt célozza, hogy viták, párbeszéd, a széles körű nyilvánosság keretében kapjanak teret a társadalom különböző rétegeiben lezajló érdekmozgások, s ezek egyeztetésével az előtérbe kerülő érdekek ténylegesen érvényesüljenek. A társadalom nyitottsága, a politikai és állami intézmények problémaérzékenysége, az érdekkülönbségek feltárása hozzásegít a konfliktusok feloldásához. A szocialista demokrácia tartalmi és formai fejlesztését azonban nem az a taktika inspirálja, hogy az emberek mondják csak a magukét, s ezzel megnyugszanak, feszültségeiket levezetik, aztán maradhat minden a régiben. Ellenkezőleg: az a cél, hogy a vitákban, a lakóterületi és munkahelyi fórumokon közvetített véleményekből összességében végül is a többség akaratát hűen kifejező elhatározások, döntések szülessenek. A minél több véleménnyel számoló döntések nemcsak azzal az előnnyel járnak, hogy könnyebben megérthe- tők és elfogadhatók, hanem azzal is. hogy növekszik a mellettük kiálló és végrehajtásukért tenni kész emberek tábora. Ha tudatosul bennünk, hogy a mindannyiunk érdekeivel számoló közös célokon keresztül valósítjuk meg a magunk szándékait, olyan erőtartalékok szabadulnak fel, amelyek megsokszorozzák a társadalom teljesítőképességét. Az eredmények, igazolva a nagyobb erőfeszítések értelmét, visszahatnak a tömegek tudatára ás ten- niakarására. Igaz. a társadalmi aktivitás nem független az anyagi érdekeltségtől. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a társadalom életének bár meghatározó, de korántsem kizárólagos szférája a termelőtevékenység és általában a közvetlenül pénzben, anyagiakban kifejezésre jutó társadalmi cselekvés. Sok más terület van, ahol az alkotókészség kibontakozása azon is múlik, hogy a szocialista demokrácia révén milyen mozgástér teremtődik a jobbító szándékok. az igényesebb munka számára. A tudományos kutatásban, a műszaki fejlesztésben, az oktatásban, a közművelődés területén, az egészségügyi ellátásban. a közigazgatásban dolgozók számára sem közömbös. hogy beleszólhatnak-e az őket körülvevő, a munkájukhoz feltétlenül szolgáló környezet dolgaiba. Az anyagi érdekeltséget illetően sem szabad megfeledkezni arról, hogy a helyes arányokat, a nagyobb teljesítményeket elismerő bér- és jövedelemszatoályozás is csak úgy lehetséges, ha jól működnek azok a mechanizmusok. amelyek állandó visszajelzéseket adnak az intézkedések fogadtatásáról és tényleges hatásáról. Nem beszélve a munkahelyi demokrácia fórumrendszerérői, amelynek egyik fontos funkciója, hogy érvényesüljön a közösség értékrendje, a valódi teljesítményeket azok nagysága szerint honoráló anyagi elismerés. Demokráciánk osztálytartalmából következik, hogy miközben szót akarunk érteni mindenkivel, aki a nép, a nemzet sorsáért felelősséget érez, annak jobbításáért cselekedni kész. határozottan fellépünk azokkal szemben, akik akár áttételesen is a párbeszédet, a véleménynyilvánítás szabadságát bármely indítékból a szocializmus általánosan elfogadott értékeinek, vívmányainak és célkitűzéseinek megkérdőjelezésére szeretnék felhasználni. B. T. Némi csúszással, 1983 végén megalakult a gyermekfalu magyarországi egyesülete, és Battonyán le is rakták a falucska alapkövét. Eleinte ment is minden a maga útján, a sajtó több-kevesebb rendszerességgel tudósított az eseményekről. Az 1984. szeptember 15-re meghirdetett első segélykoncertről, majd arról, hogy több száz jelentkezőből választották ki azt a tizenhárom egyedül élő „anyát”, akit a szegedi egészségügyi főiskolán 10 hónapos tanfolyamon készítettek fel arra, hogy 1985. szeptember 1-től hatnyolc testvérközösségben élő gyermek édesanyját pótolja. Előjöttek persze a gondok is. „... Késéssel épült tovább a b attonyai gyermekfalu, hogy a világ hetvenegy más országában létesült, több, mint kétszáz társától eltérően, speciálisan magyar legyen: magyar tervekből, magyar kivitelezőiktől, magyar gyerekeknek" — írta 1985. szeptember 17-én a Népszabadság, amikor az S. O. S. falunak már régen mindennapi életét kellett volna élnie. A lapok megteltek a battonyai gyermekfalu ügyével, és a műszaki átadás ez év áprilisára módosított határideje előtt nagy riportban foglalkozott vele a rádió 168 óra című műsora is. amelyből nagyon sok A „fészekrakás" pillanatai (MTI-fotó: B. Fazekas László — KS) Ketten a minifalu lakói közül minden mellett az is kiderült. hogy ötvenmillió forint helyett 68 millióból épül fel a falu, de végül is olyan lesz. amilyennek megálmodták. A különböző pénzügyi manipulációkról is suttogtak, de a botránynak áprilisban kedvező fordulatról szóló hír vette elejét. Erről a „befogadó” megye, Békés megye napilapja a következők szerint számol bé április 19-én: „Mondtak erre a kis falura már mindent. írtak, nyilatkoztak róla így is, úgy is. A társadalmi türelmetlenség, amely végigkísérte a csaknem egyéves csúszással befejezett építkezést, végig érezhető volt. Az idegeskedés is. A 12 igazán tetszetős lakóépület... tervezetten 100 lakójának már az 1985/86-os tanévet is együtt kellett volna kezdenie. S hogy nem így történt — ez borzolta a kedélyeket. Az S. O. S. gyermekfalu hazai szervezete az építőkre, az' építők az építést hátráltató objektív körülményekre, tényezőkre, s arra hivatkoztak, hogy a fokozott minőségi követelmények ugyancsak próbára tették őket.’’ Az idegeskedések és bizonytalanságok után 1986. április 18*án megérkeztek az első gyerekek is! Erről így számolt be a Népszabadság helyi tudósítója : Avatóünnepség: szeptember 27-én így lett S.O.S. gyermekfalu Battonyán A Hermann Gmelner professzor által 1949-ben alapított nemzetközi szervezet ötmillió pártoló tagot, s a világ hetvenegy országában kétszáz gyermekfalut mondhat a magáénak. A hetvenkettedik országban Magyarországon, a szervezés ugyanúgy kezdődött, mint másutt: Az S. O. S. Kinderdorf International vezetője, az alapítvány elnöke, maga az osztrák professzor sikeres tárgyalásokat folytatott 1983 májusában hazánkban, bogy nálunk is felépüljön — körülbelül egymillió dollárból — egy olyan 15 családi házból álló falu, abol árva és elhagyott 2 és ÍZ év közötti gyerekek családi körben, anyai gondoskodás mellett nevelkednek. „A csinos, tetszetős torná- cos házból tányércsörgés hallatszik. A battonyai S. O. S. gyermekfalu első lakóépületében, az ebédlőben öten ülik hörül az asztalt: a négy Sza- lai-testvér. a 14 éves Anikó, a 12 éves Katalin, a 11 éves Csilla és a 7 éves János, no meg Darák Veronika, aki hivatásul választotta a gyermekek nevelését, gondozását. A délelőtti fészekrakás után ez az első közös ebéd. Először ül így életében együtt a négy testvér. Először ettek annak föztjéböl, aki anyjuk helyett anyjuk lett... Zsom Lajos, a falu vezetője azt mondja, a helybéli kisiskolások már nagyon várják új társaikat.” Ez volt tehát áprilisban. És mi a helyzet ma? Két dolog biztos: szeptember 27-én fel kell avatni a falut, a másik, hogy a gyermekfalu erre külsőleg már készen is áll — szemet gyönyörködtető, lombos, pázsitos, tele élettel, látszólag legalábbis! — Hát telt ház az még nincs — mondja Jász József, a Gyulai Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatója, aki a gyermekek be- költöztetését irányítja és felügyeli a gyermekfalu nevelőmunkáját. Így folytatja: az áprilisban érkezett 15 gyereket követően eddig újabb 16 gyermeket helyeztünk el. Mivel mindössze kilenc nevelőanya van jelenleg Battonyán. és a hiányzó helyekre a kiválasztás még eltart egy darabig, a szeptember 27-re tervezett ünnepélyes faluavatás is csak „félházzal” fogadja majd a vendégeket. A 200 egynéhány S. O. S. gyermekfaluból nem ez az egyetlen egyébként, amely a lehetségesnél kisebb létszámmal kezdte (kezdi) a működését. Minden kezdet nehéz, mi meg még ilyet nem is csináltunk. Végül is mindenképpen örülünk neKi, hogy van egy ilyen falunk! K. P. A VITA JÓ DOLOG Az igazgató tíz hónapja S zalad az idő, szoktuk mondani. Így igaz ez Nyitrai Ákos esetében is, akit mintha csak tegnap választottak volna meg a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság élére, pedig annak már éppen tíz hónapja. Ami azóta sem változott benne, az a csendes szava- járása, halk beszéde, megfontolt fogalmazása és valami belső derű a tekintetében. Jó kötésű fiatalember. — Annák idején bizonyos csomaggal, útipoggyásszal indult. Mi lett az elképzelésekből eddig? (Fotó: Szántó György) — A legfontosabbat sikerült elérni — válaszolta az igazgató. — Meg kellett állítani a visszafelé haladást, sőt: bizonyos stabilitást, fejlődést is nyújtani kellett. Ezt követően számokat sorol arról, hogy a gazdálkodásban milyen tervekkel indultak és most hol tartanak az eredménnyel. A legfontosabb az, hogy hétmilliós nyereséggel számoltak, de úgy gondolják, elérik a tízmilliót is. Az világos volt már a kezdetnél, hogy a legfőbb üzemáguk a szőlészet-borászat, mert itt lehet a forintok növekedésére számítani a leginkább. A palackozott bői* kedvezőbb áru, mint a tőkéről szedett szőlő. Ebből azt is megállapították, hogy hasonlóan kellene kialakítani a gazdálkodás struktúráját az almáskertek vonatkozásában is. Igaz, bort mái* erjesztettek a pirosló gyümölcsökből eddig is, de ez nem sok hasznot hozott. Az almaié... ? Az sem olyan nagy üzlet, hiszen annyian csinálják az országban, ha nem is ebben a formában palackozzák. De szesznek kifőzni ... 1 Ahhoz viszont be kellene rendezkedniük pálinkafőzésre. Ezért folytatnak tárgyalást a Gyöngyszöv Áfésszel. Tárgyalás ... ! — A borpalackozó gépsorunk is teljesen elöregedett — említi meg itt az igazgató. — Mintegy hatvanmillió forintba kerülne az új berendezés, amit nyugati cégtől szeretnénk megvásárolni az Agrotek segítségével úgy, hogy az árát „kész termékkel", azaz palackozott borral egyenlítenénk ki. Jó reményeink vannak az elképzeléseink megvalósítására. — <Amíg a gépsorokat kicserélik, addig nem tölthetnek bort a karcsú üvegekbe. Nem okoz ez bevételi kiesést? — Minden évben három hónapra leállunk karbantartásra a palackozóban. Ogy szeretnénk, ha ez alatt az idő alatt sikerülne az új gépeket beszerelni. Tehát itt is igyekeznek a legjobb megoldást megtáplálni. A bor exportja nekik is fontos, ezért tízezer hektolitert kínáltak eladásra nyugati céginek. Ebből a meny- nyiségből 3,7 ezer hektó már elment, a többiért úgy jön majd a vevő, ahogyan fogy a kinti készlete. A gazdaság eredményének sorrendjében a borászatot a szántóföld és az állat- tenyésztés követi. Évente 2 —3 millió nyereség keletkezik ezekben az ágazatokban. Végül a gyümölcskertészet, amivel úgy vannak, ha nem okoz vesztséget, már örül-. niük kell. A kertek ugyanis kiöregedtek, újjá kellene varázsolni őket. Akárcsak a szőlőket. Az elmúlt években a természetes cserélődést nem hajtották végre. . Most az illetményföld-tulajdonosokkal akarnak összefogni úgy. hogy mind a két fél jól járjon. Azt is várják ettől, hogy aki itt új szőlőt telepít, azt köti a gazdasághoz a befektetett pénz és a várható haszon. Az elmondottakból tehát azt a következtetést lehet levonni, hogy az új igazgató nemcsak ígérte a stabilitást és a fejlődést, hanem az első tíz hónapjában ennek egy részét el is érte. Akik bíztak benne, azok nem csalatkoztak. — Hogy érzi most magát? — Köszönöm, jól. Nem azt mondom, hogy nincs gondom, hogy elégedett va. gyök mindennel, de nem is panaszkodhatom. — Amit tett, az figyelemre méltó a néhány hónap miatt is. De csak azért tette, mert a szavát adta rá? — Azért is. Emellett magamnak is meg akartam mutatni, hogy mihez van erőm, képességem. — Annak idején egy eléggé zilált vezetést és szakembergárdát örökölt. Rendeződtek már a sorok? — Cseréket is végre kellett hajtani, de főként úgy, hogy az egyik területről a másikra irányítottunk át vezetőket. Ez a megoldás sikeresnek bizonyult. Megtörtént, hogy a javaslatommal nem értettek egyet a társaim. Mint utólag bebizonyosodott, nekik volt igazuk. — Ebből az is következik, hogy hajlamos a kompromisszumokra. Milyen igazgatónak tartja magát: megértőnek, szigorúnak, jószívű- nek? — Az ellenvéleményt nem szívesen hallom. Azt gondolom, megértő vagyok. A vitát azonban szeretem, szükségét is érzem, hiszen a vitában lehet tisztázni a dolgokat. — Még egy év sem telt e> a megválasztása óta. Mit vár a kapott őt évtől? — Szeretném az elképzeléseimet megvalósítani. Azt remélem, hQgy a gazdaság ismét a jók közé kerül, az itt dolgozó emberek elégedettek lesznek, de ehhez fegyelmet, lelkiismeretes munkát kérek és várok mindenkitől. Természetesen mindenekelőtt magam akarom ezt példázni. Ügy érzem, számíthatok a dolgozók támogató jóindulatára és ez nekem erőt ad. A vállalati tanács nem kis konfliktusok után megválasztotta igazgatónak Nyitrai Ákost, aki' addig is ittdolgozott. Az eltelt tíz hónap még nem döntő, de azokat igazolja, akik Így voksoltak. A bizonyításnak tovább kell folytatódnia. G. Molnár Ferenc
