Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-15 / 217. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 15., hétfő A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉRVÉNYESÜLÉSE X/1. Hi a demokrácia! 3. A demokrácia fogalma az ókori Görögország rabszolga­tartó városállamaiban született és eredetileg a démos, magyarul a „nép” uralmát jelentette. Lényegében a va­gyontalan polgároknak — de csak a nem rabszolgasor­ban lévő férfiaknak — azt a jogát fejezi ki, hogy sza­vazatuk azonos értékű a közügyek eldöntésében, amikor is a többség álláspontját kell érvényesíteni. Kevesebb paradicsom, till gond Ősz eleji helyzetjelentés a Hatvani Konzervgyárból A demokrácia fogalmát, amióta ez a kifejezés meg­honosodott, sckan, sokféle­képpen értelmezik és nem ritka az sem, hogy homlok- egyenest ellentétes társadal­mi berendezkedést vagy gyakorlatot egyformán de­mokratikusnak tekintenek. A burzsoázia a maga ér­dekeinek megfelelően ala­kította ki felfogását a de­mokráciáról. Eszerint akkor beszélhetünk demokratikus társadalomról, ha minden­ki szabadon nyilváníthat vé­leményt, és a pártok egy­mással való vetélkedésében dől el, hogy melyikük jogo­sult a kormányzásra, a po­litikai hatalom gyakorlá­sára. Amikor a polgári demok­rácia igazi természetét vizs­gáljuk soha nem ragadha­tunk le a formák és eljá­rásmódok elemzésénél. Nem elsősorban azért, mert eb­ben a tekintetben a tőkés rendszer, már csak a szo­cializmusnál jóval hosszabb múltja miatt is valóban a játékszabályok megtévesz­tően ^jkszínű skáláját ala­kította*^ ki. Az intézménye­ket, a beleszólás lehetősé­gének kereteit és garanciáit mi sem becsüljük 1», sőt továbbfejlesztésükre törek­szünk. Számunkra a legelső kér­dés döntően és kizárólag az: demokrácia — vagyis tény­leges uralom — melyik osz­tály számára? A demokrá­ciát tehát elsősorban az osztálytartalom oldaláról kö­zelítjük. Az eligazodáshoz Lenin azon gondolatai ad­nak fogódzót, amelyek sze­rint a demokrácia kérdésé­ben nem elegendő pusztán a többség és kisebbség el­vont kategóriáira hagyatkoz­ni, hanem mindig meg kell Bár a szerencsétlenség okairól még nem lehet biz­tosat mondani, az eddig is­mert szűkszavú közlemé­nyek egy szakember szá­mára mégis sokat monda­nak. Németh András csak­nem húsz éve hajózik a ten­gereken, 1976-ban tett ka­pitányi vizsgát és 1979 óta hajóparancsnok. Egri ottho­nában, ahol újabb hat-nyolc hónapos tengeri szolgálata előtt szabadságát tölti, arra kértük, kommentálja a szá­razföldi emberek számára nehezen érthető fekete-ten­geri drámát. — Hogy értesült a kataszt­rófáról? — Először a rádióból, majd a Népújságban és a Népszabadságban olvastam az eseményről és a fejlemé­nyekről. — Vágjunk a közepébe, ki vagy mi okozhatta a tragé­diát? — Csak a szűkszavú köz­lemények alapján lehetetlen vizsgálni, hogy a szóban forgó rendszer mely társa­dalmi csoportok érdekeit érvényesíti. A formailag egyenlően biztosított jogok­kal ugyanis egészen másként tud élni, aki több milliót érő tőke tulajdonosa, mint aki pusztán munkaerejével, esetleg némi személyi tu­lajdonnal rendelkezik. Olt ahol a tulajdon csupán ma­roknyi kisebbség kezében összpontosul, a demokrácia adhat ugyan egyenlő jogot a beleszólásra, de végső so­ron a tőkével rendelkezők megegyezése és érdeke ér­vényesül. Az ő kezükben vannak azok az eszközök, amelyekkel befolyásolhat­ják a törvényalkotást, és az állam egész hatalmi gépe­zetének működését. Gondoljunk csak a kapi­talista államok oly hango­san reklámozott választá­saira. Ebben valóban bárki a siker reményében vállal­hat jelöltséget. „Mindössze” néhány millió szükséges hoz­zá, a propagandakampány költségeire. A nagytőke vi­szont, amely ezt fedezni tudja nyilvánvalóan nem olyan pártokat, illetve je­lölteket támogat, amelyek, illetve akik meg akarják változtatni a kapitalista rendszert. A választások va­lóban szabadok abban az értelemben, hogy bárki sza­vazhat, de a választóknak semmilyen hatalmuk nincs a társadalom számára leg­fontosabb kérdések eldön­tésében. A munkásosztály forradal­ma, illetve a szocialista át­alakulás azáltal, hogy kisa­játítja a kizsákmányoló tő­kés tulajdont és felszámolja a kapitalista társadalom ha­talmi intézményeit, megte­remti a valódi demokrácia alapjait: a dolgozó osztá­ítélkezni, de azonnal meg­akadtam azon, hogy a „Na- himov tengernagy” nevű ti- zenkilencezer tonnás hajót a negyvenezer tonnás „Pjotr Vaszjev” gabonát szállító te­herhajó jobbról „elütötte”, összeütközött a személyhajó­val. Hogyhogy jobb oldal­ról ? A tengerhajózásnak is megvan a kitérési szabály­zata, amelyet minden hajózó nemzet aláírt. Ezt vízi KRESZ-nek is nevezhetnénk, ezt kötelező betartani. A jobbról érkező hajónak kell kitérni minden esetben. Hogy itt mi történt, mi nem, nem tudhatom, de az én meglá­tásom szerint mindenképpen hibás lehetett a „Pjotr Vasz- jev”, mivel jobbról „ütötte el” a személyszállítót. Ne­künk ilyenkor, ha jobbról érkezünk, le kell lassíta­nunk, vagy el kell kanya­rodnunk a másik zavartalan továbbhaladása érdekében. — A fehérhajónak meg kellett volna állnia? lyok, a nagy többség ural­mát. Ezért mondhatjuk jog­gal, hogy a szocializmusban a demokrácia visszanyeri eredeti jelentését, azaz tény­legesen a tömegek hatalmát fejezi ki és testesíti meg. A szocialista demokrácia azonban azt is feltételezi és igényli, hogy a tömegek ne csupán azonosuljanak a szocializmussal, ne csak tá­mogassák célkitűzéseit, ha­nem cselekvő módon ve­gyenek is részt a célok ki­alakításában, megvalósítá­sában, a hatalom gyakorlá­sában. Pártunk Központi Bizott­ságának elvi álláspontja, hogy a szocialista demok­rácia a hatalom minden oldalát felölelő széles rend­szert alkot. Beletartozik minden olyan intézmény, amely a szocialista társada­lom tagjainak és kollektí­váinak közvetlen, vagy köz­vetett formában lehetőséget biztosít államhatalmi, igaz­gatási, gazdasági vagy tár­sadalmi szervek létrehozá­sára, azok tevékenységének befolyásolására és ellenőr­zésére, továbbá az állam­polgároknak a közélettel összefüggő, jogilag elismert szabad tevékenységére. A szocializmus lényegéhez tartozik, hogy a vezető párt „a mindent a népért, a nép részvételével” elvet vallja és követi. Megteremti és biztosítja a közügyekben való aktív munkálkodás és beleszólás gyakorlati felté­teleit. Ösztönzi a meglévő keretek tartalmasabb ki­használását, továbbfejleszti a közreműködés formáit, módszereit. Ezeket a törek­véseket és a megvalósulá­sukra irányuló folyamatokat nevezi a politikai köznyelv a szocialista demokrácia fejlesztésének, tökéletesíté­sének. Sorozatunk következő ré­szeiben ennek indokairól, s arról lesz szó, hogy miként valósul ez meg az Ország- gyűlés és tanácsok esetében a lakóterületen, a munka­helyeken, a vállalatoknál, intézményekben és másutt... B. T. — Nenvúudom milyen kö­zel voltak, amikor cselek­vésre szánták rá magukat, de ha nagyon közel, akkor ez szinte lehetetlen egy csak­nem negyvenezer tonnás ha­jó esetében. El kell képzel­ni milyen egy ilyen tömeg stoptávolsága, vagyis a meg­állási ideje! Csak becsülni lehet, hogy kb. 15 csomó, vagyis mintegy 30 kilométe­res sebességgel haladt a „Pjotr Vaszjev” és ha ekkor megállítják a főgépet, akkor is hihetetlen sebességgel fut előre. Viszont, amikor meg­áll a főgép, a hajó kormá- nyozhatatlan lesz, tehát te­hetetlen az áramlásokkal szemben is. Hiába veret tel­jes erővel hátrafelé, már akkor sem tudja megfogni a hajét. A kisebb hajókkal is, amilyenekkel én voltam: most, a „Debrecennel”, amely csupán 1700 tonnás, a kikö­tő előtt már úgy három mér­földre lassítani kellett és a Reggel fél kilenc. Kocsi­val próbálok behajtani a konzervgyárba. Nehezen megy. Diákcsapatok zárják el az utat, vezényszavak röpködnek, üzemi vezetők és tanárok igyekszenek egy­mással szót érteni: ki hová, milyen munkahelyre menjen, hogy a gyárat — immáron ki tudja hányadik esztendő kora őszén — átsegítsék a munkáshiány okozta ne­hézségeken., Aztán csak be­jutunk valahogy a terme­lési osztályra, majd egy-két üzemrészbe, hogy valós ké­pet nyújthassunk megyénk e fontos, exportpiaci érde­keltségű élelmiszeripari gyá­rának helyzetéről a paradi­csomszezon kellős közepén. Az első kérdésünk persze ál­talános, illetve kicsit vissza­pillantás jellegű, s kapott információink szintén hűsé­ges képet nyújtanak a ter­melőmunka mezejéről. Az aszály ellenére Mint tudjuk, a hatvani , gyár főzeiékféle-konzervek előállításával foglalkozik. Nos, ami a nyersanyagot il­leti: borsó, uborka, paprika, bab tekintetében az idei ter­més jónak bizonyult mind mennyiség, mind pedig mi­nőség tekintetében, annlak ellenére, hogy aszály, szá­razság jellemezte az eddigi időjárást. A csaknem 6300 vagon szerződött paradi­csomból azonban csak ezer vagonnal kevesebb tűnik felhasználhatónak, mégpedig az egyéb zöldségekhez ha­sonlóan jó minőségben. A feldolgozás a csúcson van! Ami annyit jelent, hogy na­ponta" 150—170 vagonnyit vásárol fel belőle a a vál­« lalat. Komoly gond e tekin­tetben, s kihat a partneri sebesség fokozatos csökken­tésével tudtam megállni a horgonyzóhelynél. — Éjszaka nehéz észre­venni a másik hajót? — A hajóknak előírt vi­lágító lámpái vannak és azoknak égniük kell nap­nyugtától napkeltéig. Tisz­ta időben 10—12 mérföldről már észre lehet venni eze­ket a lámpákat. A személy- szállító hajókon nem egy, de két radar is működik, ami­vel megnyugtató távolság­ban észlelni lehet a másik hajót, be lehet mérni, kö­vetni lehet a haladási irá­nyát. — A dráma előzményeiről az egyik matróz a követke­zőket mondta: „Rendben el­hagytuk Novoroszijszk kikö­tőjét, majd a távolban meg­láttuk a fehérhajót és ész­leltük, hogy felénk tart. A fedélzeti segédtiszt rádión hívni kezdte őket. A fehér­hajót bemértük és kiderült, ha nem változtat irányt, egyenesen nekünk jön. Né­hány perc múlva válaszol­tak a „Pjotr Vaszjev”-ről. — Ne aggódjatok, elme­gyünk egymás mellett, min­den rendben lesz. Kis idő után újból hívtuk a teher- hajót, mert változatlan irányban haladt. Aztán na­gyon közel került, hátrame­netbe kapcsoltak, de már késő volt...” Ezek szerint idejében kiderült, hogy ve­szélyesen közeledik egy­máshoz a két hajó, nem tu­dott szót érteni egymással a két kapitány? — A rádiótelefon a 16-os csatornán mindig be van kapcsolva. A navigáció an­gol nyelven történik és vol­tak már félreértések, de itt nyelvi nehézségről nem le­het beszélni. Három mér­földön belül megkezdhették kapcsolatra is, hogy a pa­radicsom érése a kitartó me­leg miatt két héttel előbbre jött a szokásosnál, s most dömpingszerűen jelenik meg a gyárkapukban, illetve a kinti gyűjtőhelyeken. Vagy­is a gépsorok nehezen bir­kóznak meg a feladatokkal. Épp ezért jó lenne a jö­vőt illetően, ha a különböző mezőgazdasági nagyüzemek és a gyár vezetői egyeztet­ni tudnák a szállítás, a be­gyűjtés ütemét. A diákokról Az sem éppen üdvös je­lenség, miszerint az iskolák a tanév első néhány heté­re szervezik a vállalt üzemi segítő munkát, mert így lehetetlenné válik a sok fia­tal munkaerő értelmes hasz­nosítása. Tehát olyasféle megoldást kellene a gyárve­zetésnek. illetve az érdekelt tanintézetek igazgatóságai­nak keresniük, amely felol­daná ezt a problémát. Rá­kóczi Lajos főosztályvezető megítélése szerint időben szükséges kiterjeszteni, el­húzni a fiatalok foglalkozta­tását. hogy igazán komoly hasznára lehessenek a kon­zerviparnak. Vonatkozik ez elsősorban a Heves megyei intézetekre, de a szállítással élő gazdaságokra is, tekint­ve. hogy a paradicsom zö­me ott terem meg. Tovább motiválja a termésbegyűjtés­ből eredő gondot a göngyö­leghiány. Hiába van ugyan­is elegendő ládája, gön­gyölege az üzemnek, a föl­erősödött begyűjtés kihat a termés minőségére. A több napig ládákban, földön, ki­terített fólián lévő paradi­csom mihamar penésze­désnek indul, tehát pürésí­tés tekintetében haszontalan­ná válik. volna a kölcsönös manőve­rezést. Én azonnal lassítot­tam volna, vagy pedig for­dulok, hogy minél nagyobb távolságban legyek ettől a hajótól. — Ügy tűnik, itt egyik sem tett semmit. .. — Igen. Megtartották ere­deti útirányukat, sebességü­ket és ebből adódott a tra­gédia. Rádióban hallottam, fölrótták a. személyszállító hajó parancsnokának, hogy az ütközést megelőzően el­hagyta a parancsnoki hidat. Az ügyeletes őrtisztre bízta a hajót és 1234 utasa sorsát, ő pedig lement a kabinjába. Ez megint különös motívum, mert ekkor a kikötőtől még alig távolodtak hét-nyolc mérföldet és a parancsnoka nak a hídon volt a helye. Kikötőközeiben konvergál­nak az útirányok, egyre több hajóval kell számolni. A jobb­ról felfedezett hajó veszélyt jelentett, s annak mozgását intenzíven figyelni kellett volna. Az az ember, aki 1959 óta dolgozik kapitányi rang­ban, ezeket nem hagyhatta figyelmen kívül. Lépése szá­momra megmagyarázhatat­lan. — A süllyedő hajóról van menekülés? — Minden hajón készen­létben tartják a mentőcsó­nakokat, tutajokat, de a„Na- himov tengernagy” olyan gyorsan süllyedt, hogy jó­szerivel ezek vízre bocsátá­sára sem lehetett idő. Az utasok zöme már bizonyára aludt, s el kell képzelni mi történt a vészcsengő hang­jára: voltak, akik magukhoz sem tértek első álmukból. A felső szinten lévők, akik még nem aludtak, a mentőmellé­nyekbe kapaszkodva mene­külhettek. Az eltűntek nagy száma azzal is magyárázha­És a háztáji? Igen, a háztáji termelők munkájáról, a gyár velük lé­tesített kapcsolatáról sem feledkezhetünk meg. különös tekintettel arra. hogy terme­lőkedvük utóbb évről évre nőtt, ennek megfelelően az átvett zöldség, de főként a paradicsom mennyisége — vagonban számolva — több tucattal haladja meg a ko­rábbi esztendőkét. Persze, ez nem csak jó, mert árny­oldala is van a jelenségnek A családok, szakcsoportta­gok ugyanis általában hét végeken érnek rá a szüre­telésre, akkor szállják meg a paradicsomföldeket. ami aztán újabb, lökésszerű nyersanyag-beszállítást idéz elő, további nehézségek elé állítva mind a feldolgozó üzemet, mind a göngyöleg­ellátást. És ez természetesen ugyancsak negatív ered­ményt hoz a portéka minő­sége tekintetében. Illetve gyarapítja László Csaba sűrítőüzemi vezető amúgy sem kevés gondját! Mind­ezek ellenére hogyan fo­galmaztak a gyári szakem­berek, miután a pro és kontra érvek elhangzottak? Nincs mit egymás szemére vetniük. A gyár mindent megtesz, hogy a partneri kapcsolat a viszonyokhoz ké­pest felhőtlen legyen. Ugyan­ekkor a termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok cél­ja is az, hogy a megtermelt áru jó minőségben kerül­jön feldolgozásra. Ám e té­ma kapcsán ismét vissza kell térnünk a diákcsapatok segítőkész munkájára Amelyre változatlanul szá­mítanak a gyáriak, s köszö­nik a segítséget, miután azt fegyelmezetten, felnőtt em­berek módjára nyújtják a fiatalok. Moldvay Győző tó, hogy a hirtelen süllyedő roncs szívó hatása a negy­venméteres mélységbe rán­totta a menekülők nagy ré­szét. Sajnos, emiatt is le­hetett olyan sikertelen az 50 hajó, számos helikopter és repülő mentőakciója. — Magyar hajókat ért-e hasonló baleset? — Kapitányi szakdolgoza­tom témája a hajóütközés volt, így pontosan tudom, két magyar hajónak volt kisebb ütközése. Azt viszont két évtizedes szolgálat után is állíthatom, hogy a hajó­zás veszélyes szakma. A tengeri hajók üzemében, for­galmában rendkívül sokfé­le baleset fordulhat elő és ezek között legsúlyosabbak a nyílt vízen navigáló ha­jók összeütközései. Sajnos, ezt igazolja a két szovjet hajó tragikus találkozása is, amelynek tanulságait bővebb ismeretek birtokában mi ma­gunk is kielemzünk és oku­lásként tanítják majd a fia­tal tiszteknek. — Merre járnak a magyar hajók? — A kisebbek az Adeni- öböl és Casablanca között, a hosszú járatú, nagyobb ha­jóink az amszterdami anya­kikötőből indulva közleked­nek a Távol-Keletre, Dél- Amerikába. Japánba és visz- sza. — Mi lesz a következő szolgálat? — Szabadságom előtt kis hajóval Szudánból jöttünk Velencébe, majd Casablan- kába és egy fekete-tengeri kikötőből utaztam haza. Egy­két hét múlva behajózok, de még nem tudom melyik­re és milyen úticéllal. — Mit kívánhatunk? — Jó hajózást. — Jó hajózást ... ! Pilisy Elemér Egy egri tengerészkapitány a katasztrófáról A szovjet hajózás legnagyobb szeren­csétlenségének szomorú mérlege: 79 sze­mélyt holtan emeltek ki a tengerből, 319- et pedig a mindent megpróbáló mentő­osztagoknak sem sikerült megtalálniuk. Az elsüllyedt „Nahimov tengernagy” ne­vű szovjet tengerjáró személyszállítón 888 utas és 346 főnyi legénység tartózkodott, amikor augusztus 31-én, éjjel Novorosz- szijszk kikötőjétől mintegy 8 tengeri mér­földre nekiütközött a negyvenezer tonnás „Pjotr Vaszjev" nevű szovjet teherhajó. A 174 méter hosszú, 21 méter széles „Na­himov tengernagy” 14—15 perc alatt el­süllyedt. s most 43 méter mélyen, a ten­gerfenéken fekszik, búvárokkal kutatják át. fontolgatják kiemelését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom