Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-15 / 192. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 15., péntek „Mindig a tánc vonzott" Az 50 éves Róna Viktorról Hol lakik? Nem tudom. Bejelentett lakáscímét nem ismerem. Az otthonát igen. Ez a színpad. A színház. A balett-terem. — Majdnem a színpadon születtem. Anyám, apám színészek voltak. Én két és fél éves koromban már felléptem egy Mikulás-esten. Négyévesen együtt játszottam La- tabárral az Operett Színházban. Filmeztem, sokat szerepeltem a rádióban, de soha nem akartam színész lenni. Mindig a tánc vonzott. Nyolcévesen kezdtem táncolni az Operaházban, 14 éves koromban szerződtettek, s még nem voltam 19, amikor a Diótörő hercegeként debütáltam. Természetesen mindez csak így leírva, „távolnézet- ben" ennyire meseszerűen szép. Hiányoznak belőle a hajnali kelések, a felnőttek teherbírását igénylő gyerekkor, a test „megtöretése”, a sok-sok gyakorlás, a nagyobbaktól elszenvedett kemény tréfák: szekrénybe zárások, kínzások, melyek a kisebb növendékeket érték a „teher alatt nő a pálma”-elv alapján, a kék-zöld foltok. Ám Róna Viktor sosem panaszkodott a szüleinek, összeszorított fogakkal tűrte a verést, az ugratásokat, s még többet gyakorolt, mint amennyit kellett, mert tudta, hogy minden ismétléssel egy árnyalattal mélyebb a hajlás, nagyobb a lendület, magasabb a szökellés. Le akarta és le tudta győzni a fájdalmat, az izomlázat, a fáradtságot, a kishitűséget. Élső egér volt a Diótörö- ben. Az, aki először dugja ki a fejét a lyukból. — Nagyon boldog voltam, hogy a szovjet balettmesterek engem választottak ki erre a feladatra, öt évig voltam egér, aztán 1955 májusában, egy csütörtöki napon váratlanul szóltak, hogy vasárnap beugrásként el kell táncolnom a herceg szerepét. 18 éves voltam, amikor a Diótörő hercegeként debütáltam, s azóta több mint kétszázszor táncoltam el ezt a szerepet. Díjat nyertem vele 1955-ben a varsói VIT-en (Szarvas Janinával), aranyérmet 1959-ben a bécsi balettversenyen (Ugray Klotilddal), betanítottam 1976-ban a norvég főváros Operaházában, s még ekkor is én táncoltam a herceget, mely úgy látszik egész pályámon végigkísér. Egy beugrással kezdődött ez a pálya, s Róna Viktor nevéhez fűződik a balett történetének talán legbravúrosabb és legkalandosabb beugrása is. 1978-ban történt. Kedden délben beteget jelentett A világ teremtése című balett egyik főszereplője, s veszélybe került a szerdai előadás. Vagy elmarad vagy hazahívják azonnal Róna Viktort, aki akkor az oslói Operaház balettegyüttesének vezetője volt. Gyors telefon Oslóba, s Róna szerda reggel hétkor helyet foglalt a Budapestre tartó repülőgépen. Délben — gondolta — Ferihegyen lesz, délután gyors próba, este táncolhat. Ám, közbeszólt a négy napja tomboló norvégjai hóvihar. A gép többórás késéssel indulhatott, s a köd miatt nem tudott Pesten leszállni. Bécsben landolt, majd este negyed hatkor újra felszállt, s csak többszöri körözés után ért földet Ferihegyen. Még hátra volt az útlevél- és vám- vizsgálat, s Róna Viktor hét óra előtt tíz perccel, meg- gémberedett tagokkal, fáradtan ért be az öltözőbe. Negyedórával később színpadon volt, s a kalandos légi útról, a bravúros beugrásról mit sem tudó közönség vastapssal köszöntötte színpadi alakítását. Csütörtökön hajnalban újra gépre szállt, s még aznap délben Oslóban próbált együttesével. Azt hiszem túl nagy jelentőséget nem tulajdonított ennek az esetnek. Megszokta a 10—12 órás munkát, a mindennapos gyakorlást, amely 50 éves korában is éppen úgy hozzátartozik az életéhez, mint a fogmosás. A repülés is olyan számára, mint mikor valaki villamosra ül. Hiszen bejárta már szinte az egész világot, körültáncolta a földgömböt. Amerikától Japánig, Olaszországtól Ecuadorig. Margót Fonteyn, a világ talán leghíresebb táncosnője, őt választotta partnerének, s a hatvanas években fellépett vele az angol királyi család előtt, majd Kennedyék meghívására Washingtonban. Azt hiszem, magyar táncművész még nem futott be olyan karriert, mint Róna Viktor. A Párizsi Nagyopera balettmestere lett. s ennek a táncirányítói posztnak betöltésére nemhogy magyar, de más külföldi művész sem kapott korábban felkérést. Augusztus 17-én lesz 50 éves. Fiús alakját, mozgását látva ez szinte hihetetlennek tűnik. Példás szorgalmát, önmagával szembeni kíméletlenségét, a tánc iránti odaadását ismerve már nem is tűnik csodának örökifjúsága. Hosszú évek óta nem láttuk operaszínpadon. Szép születésnapi ajándék lenne (az ő számára is, nemcsak nekünk) ha újra fellépne a Népköztársaság útján lévő palotában, ahol 31 évvel ezelőtt a Diótörö hercegeként a közönség elé lépett. K. Cy. Egyik legkedvesebb partnerével. Orosz Adéllal ÓDON HÁZAK HAJDANVOLT EGRIEK kéletesíthesse, sőt a' kereskedésben Tanácskozásokban is megjelenhessen, józan s minden Akadályokat elhárítani kívánó előre való Gondolkodás után mi alulírottak, többekkel együtt, egy Társaságot óhajtván alkotni s abban a’ mondott Hiányon segíteni kívánván, elhatároztuk magunkban: Hogy a’ mondott Czélra Nzetes Specz József út Házának középemeletjében a’ Szálábul s még egynéhánv Szobákbul álló alkalmatosságot kifogadjuk.' Széchenyi utca 16. IV 3. Arról is meggyőződhetünk, hogy az igényesség se mai lelemény. Mi túlontúl óvatoskodók, mellesleg szó- kimondást is tanulhatnánk egykori kollegáinktól. 1840 őszén — szeptember 28-tól — ismét Űjfalussy Sándor társulata játszott Egerben. Október 31-én Megyeri Károly vendégszereplésével ment a Peleskei nótárius. A színházi tudósító így értékeli a produkciót. „Feszült figyelemmel várta mindenki e nagy hírű szerepnek ő általa adatását: de szerencsétlenül megbukott olyannyira, hogy bár minő hírű egyének jöjjenek is városunkba, s ezt hirdessék, bizonyossá tehetjük a felől, hogy nézői nem lesznek. A készületlenség, szerep nem tudás, egészen a súgóra szorulás s rendetlen menetű játék előadatását nagyon megunták a hallgatók, s bosszankodva ménének lakásukra. bánkódva az estnek Uly módon elvesztésén. Voltak olly színészek is, kik szerepeiket mondva gombolák s igazíták ruháikat; a másik ugyan azon képpel s öltözetben vala bojtár, melyben már az előtt haramia. Megyeri úrnak játéka sem mentheté meg e mutatványt bukástól; némileg nála is hibázott a kedv s élénkség, mit máskor nem tapasztalánk. De egyébiránt is illy játék adatása nem kis színpadra való." Az 1827-es tűzvész a klasszicista hangoltságú épületet sem kímélte meg. Birtokosa nem keseredett el, hanem helyrehozatta, méghozzá egy emelettel bővítve, így mintázva meg végső alakját. A bajok ezután következtek. Spetzet a csőd réme fenyegette. A bekövetkező bukást az sem késleltette, hogy szállodát létesített, hogy termeket adott bérbe az 1833-ban alakult egri kaszinónak, amely nemcsak a főnemességet, a papságot, hanem a hivatalnokokat, sőt az ambiciózus, a jó képességű iparosokat is tömörítette. Ennek százéves történetét Breznay Imre írta és jelentette meg 1934-ben. A kitűnően felkészült és jó tollú — az ilyesféle adottság ma is olyan ritka, mint a fehér holló — szerző az ötlet gazdájaként Széchenyi Istvánt említi, aki Világ című munkájában több mint 80 lapot szentel a társalgási egyesületek szorgalmazásának. Később a rajt előtti helyi viszonyokat taglalja, s az egyes társadalmi rétegek merev elzárkózását ostorozza. Ezt kifogásolták azok is, akik a gondolatot felvetet- (ték. Képviseletükben 1831. december 31-én juttatja el Szinger Ferenc kereskedő Pyrker érsekhez az alapítás iránti kérelmét, illetve a zászlóbontást indokló érveket. Ezekből adunk most kifejező erejű ízelítőt: „Nagy híjját érezvén mind a’ Külvidék, mind pedig Eger Várossá nemes és díszesebb rangú Lakossai és Kereskedői akár a' tisztességes’ s díszes Társaságra s Mulatozóra, akár a’ kölcsönös összejövetelre, akár a' Világ állása s s Körülményei az Űjjságlevelekbül megtanulható Tudomására, akár a’ Kereskedés azon Tárgyban, miképen lehetne t. i. mind a’ nemes és érdemes Publikumra, mind pedig a’ Kereskedésre nézve a’ Kereskedés akármi ágát is nagyobb sikerrel, jobb Foganattal s Haszonnal folytatni — Szükséges Tanácskozásra ki jelölendő’ s használandó egy olyan Helynek, hol ott minden, bátor polgári Rangjokra nézve különböző, azonban mind tisztes érdemű s morális Cha- rakterekben vagyis erkölcsi Vonásaikban egyes, akár a’ nemesi Karbul, akár a' Ho- noratiorok díszes Sorábul, akár a KeresKedőség közül legyen az, hogy ha azonban a’ Társaságnak Tagja, magát akármely Időben, óva minden iffjúi Szelesség, vagy bárdolatlan Nevelés meg- támadásaitul, Illetlenségeitől s Bosszantásaiul: tisztességesen mulathassa. töAz okirat nem sokáig pihent a főpap asztalán, Tar- nóczy Ignác érsek-uradalmi fiskális ugyanis tíz nappal később a városi magisztrátusnak továbbította véleményezés végett. Természetesen nem maradt el a kedvező mérlegelés, s ennek nyomán megszületett az engedély. Az ügy fontosságát megértő egyházi nagyúr tovább fejleszti az alapelképzeléseket. s konkrét javaslatokkal gazdagítja azokat. A 87 alapítótag komolyan vette a jó szándékú intelmeket, s mindent megtett azért, hogy olyan személyekkel gyarapítsa a gárdát. akik elkötelezettséget éreznek a közügyek iránt, akik túllátnak egyéni érdekeiken, akiknek alapvető céljuk az. hogy ha kell áldozatokat is hozzanak a társadalmi haladásért a tudomány elméleti és gyakorlati jellegű ismereteinek minél szélesebb körben való elterjesztéséért. a művészetek népszerűsítéséért. Q Az 1933-ban készített évszázados mérleg kétségkívül kedvező volt. Az önmaguk által megszabott kötelmeket következetesen képviselték. Akkor is ha a rang, a hatalom képviselőivel kerültek szembe. 1836. augusztus 27-én színielőadást tartottak a nagyteremben, amikor az egyik előkelő tag szolgáinak olyan utasítást adott, hogy egy pár széket hozzanak ki a helyiségből. A rendre felügyelő Popovics Ágoston figyelmeztette, mondván, hogy a választmány szigorúan tiltja az efféle önkényeskedést. A rátarti úr, a gőgös nemes felfortyant, berontott a kaszinó tekésjátéki szobájába és disznó teremtette parasztnak’’ titulálta a közbelépőt. Az érintett nem adta fel, kitartott álláspontja mellett, a dühöngő partner erre fölényesen sértően megjegyezte: „...úgyis ezen Casino tsupa Suszterok —. Snájderok-, ’s holni Prókátorokból áll.” (Folytatjuk) Pécsi István HARTMUT BERLIN: A példamutató ügyfél Braun úr már régóta törzsvendége az autójavítószerviznek. Ez volt az egyetlen műhely az egész város* ban, s annak környékén. Konkurencia nélkül, magas színvonalon látta el szolgáltatási feladatait, s erős versenyben volt önmagával anélkül, hogy egyszer is alulmaradt volna. Braun úr példamutató ügyfél; soha nem volt tolakodó, személyes érdekeit mindig alárendelte a szerviz érdé* keinek. Nem volt soha türelmetlen, mindig kedvesen szólt a szerelőkhöz. Egyesítette magában a tartózkodó. fegyelmezett ügyfél minden jó tulajdonságát. Baráti ajándékai mindenkit lenyűgöztek, hol virágot vitt az ott dolgozó kisasszonyoknak, hol más ajándékokkal kedveskedett a mestereknek. Ünnepnapokon, névnapokon elsőként fejezte ki jókívánságait, s hosszabb utazásai alkalmával sem felejtett el képeslapot küldeni, így próbált egyre közelebb kerülni a szerviz kollektívájához. Természetesen ennek az alkalmazkodásnak meg is lett a gyümölcse. A műhelyben rábízták a panaszkönyv kezelését. S ebben maradan* dóan dicsőíthette a szerviz szolgáltatásait. Braun úr kapcsolatai, amelyek a szerelőkhöz fűzték, hozzájárultak technikai ismereteinek a fejlődéséhez is. így, amikor kocsiját revízióra vitte a szervizbe, már minden hi‘ bát tökéletesen el tudott magyarázni szeretett szerelőinek, s ezáltal megtakarj, tóttá nekik a hibakeresés fáradságos és időt rabló munkáját. S természetesen tisztán vitte autóját a műhelybe! A motor úgy ragyogott, hogy akár enni is lehetett volna róla! És soha nem reklamált! Tudta, hogy nem várhat el a szerelőktől tökéletes, százszázalékos munkát, hiszen ők is csak emberek, így a revízió utáni kisebb hibákat otthon a garázsában saját maga javította ki. Egyszóval Braun úr kiérdemelte a példamutató ügyfél címet. Legalábbis így beszéltek róla a műhelyben Most Braun úr példáján bemutatjuk, hogyan kell egy autót átadni a szervizben revíziós munkára. Időpont: reggel 6 óra. Színhely: a felvételi csarnok. Braun úr kicsit félszegen lép a homályos helyiségbe, ahol egy hosszú asztal mö* gött ül a Mester. Megszólítással ilyenkor nem szabad zavarni őt, türelmesen várni kell. — Bejelentett kocsi — dü- börgi egy idő múlva a Mester. — Igen — suttogja Braun úr — két héttel ezelőtt már .. . Revíziós munkára hoztam be, tízezres átvizsgálásra. — Ott van egy nyomtatvány, mindent szépen írjon fel, de olvashatóan — szól a parancs. — De volna itt egy és más, amit sajnos nem tudok felírni... — Azt nem tudjuk figyelembe venni — szól a szakember —, csak azt tudjuk megjavítani, amit felír. De siessen, mert látja, menynyien állnak még az ajtó előtt. — Igen, kérem, azonnal — válaszolja készségesen Braun úr. — Szeretnék egy alkatrészcserét is kérni, ha lehet. — Ilyen alkatrészünk csak egy-két darab van raktáron, kérem, nagyon nehéz eldön. teni, hogy melyik kocsiba építsük be — szól a Mester, és sokatmondóan néz Braun úrra, aki természetesen azonnal megérti, miről van szó. — De ugye nem sürgős a kocsi, mert annyira le vagyunk terhelve, hogy legkorábban 4 hét múlva lesz kész az autója — teszi hozzá a szerviz szakija. — Persze, de ... — erőlködik Braun úr. Ám példamutató ügyfél lévén csak mosolyog egyet, s a Mester elfelejtett köszönését meg sem várva kisiet a csarnokból (Fordította: Szabó Béla)
