Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-11 / 188. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 11., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Tisztes küldetés Az igazi újságíró nemcsak precízen, szabatosan, tömören, színesen informál, tudósít, hanem az egyértelmű, a mindig konkrét, a félre soha nem magyarázható Igazság katonájaként — olykor a pillanatnyi kellemetlenségeket is vállalva — szót emel a jogtalanságok, a személyeskedések, a légkört mérgező csatározások ellen, s erejéhez, lehetőségeihez mérten — szövetségeseket keresve — védi azokat, akik gyámolításra szorulnak, akik hátrányos helyzetbe kerültek, akik „elvéreztek”, pedig nekik járt volna az a jelképes babérkoszorú. Ilyen elkötelezettséget, hamisítottan humánumot sugárzó szemlélet vezérli tikéi Csabát, az Űj Reflektor Magazin felelős szerkesztőműsorvezetőjét, aki e tiszteletre méltó alapállás jegyében újította meg — hadd hangsúlyozzuk: sikerrel — ezt a korábban kissé elszürkült, sablonossá formálódott programot. Elsősorban az ő érdeme az, hogy minden jelentkezés számos érdekességet kínál a néző számára. Ez történt a legutóbb is. Nem elégedett meg a különböző adalékok felsorakoztatásával, hanem arra ■törekedett, hogy ezek egymásutánja minőségi többletet hordozzon. Így kaptunk elgondolkodtató képet szak- szervezeti üdülőink állapotáról, a sok helyütt még fellelhető hiányosságokról, azokról, amelyeket több figyelemmel, lelkiismeretesebb törődéssel réges-rég fel lehetett volna számolni. Különösképp tetszett az a félórás blokk, amely a szombathelyi Kiss Györgyné kálváriájának megdöbbentő stációinál időzött. Ezt az évtizedekig megbecsült szakembert munkaszeretőnek aligha nevezhető kollégáinak ellenségeskedése, rágalmazása majdhogy a börtönbe sodorta. Feltételes szabadságvesztésre ítélten egyedül, állástalanul küzdött azért, hogy fény derüljön ártatlanságára. Nem kis harc árán, de elérte célját, vállalata azonban mindmáig nem óhajtja foglalkoztatni, s azokat is mellőzi, akik ezt szorgalmazzák. Az egyedi eset is megrendítő, de tanulságai még inkább töprengésre késztetnek mindannyiunkat, s arra sarkallnak: mindent megtegyünk azért, hogy erkölcsi elégtételt kapjanak az embertelenül — a kifejezés korántsem túlzás — meghurcoltak, hiszen demokráciánk szintjének fokmérője az, hogy mennyire teljesül ez a teljesen indokolt óhaj. Nemcsak szavakban, hanem segítségnyújtást tükröző tettekben is. A magazin példát mutatott, méghozzá a konkrét történeten túllépve ösztönzött valamennyiünket a cselekvésre. Ügy hiszem: nem hiába ... Pécsi István Sorsunk kérdései A televízió nemcsak a könnyed időtöltés, a szórakoztatás eszköze. Bár egy fárasztó nap után hajlamosabbak vagyunk megkeresni a krimit, a néha bizony elég csapnivaló humort, mindazt, ami kikapcsol bennünket. De az is megtalálja a számítását, aki a komolyabb dolgok kedvelője, s néha hajlamos elgondolkodni a világ folyásán, emberi sorsokon, mélyebb áramlatokon. Mert bizony létezik ilyen vonulat is a programban, csak rá kell hangolódni, az időt úgy beosztani, hogy kedvünk teljék az ilyesmiben is, legyen türelmünk a figyelemhez. Néhány ilyen pillanat az elmúlt hetek kínálatából: a Vers — mindenkinek néha kínál ilyen kellemes meglepetést, például Kányádi Sándor: Fekete-piros című verse szívenütötte azt, aki arra számított, hogy a Híradó és a „nagyfilm’’ között szusszan egy kicsit. Az erdélyi költő a székely népviselet mintázata ürügyén múltat, jelent és jövőt fog széles ívbe, lélegzetelállító módon. Persze, máskor nem ilyen rövid időre szól a „varázslat”, az utóbbi időszak egyik legemlékezetesebb alkotása volt a televízióban a Gandhi. Egy csodálatos élet fordulatait követhettük nyomon. Erkölcsi kérdések fogalmazódtak meg a nézőben. Ritka, amikor a történelem ilyen módon veti fel a problémákat. Sok minden összeadódott ebben az egyéniségben, a neveltetés, a vallási háttér csakúgy, mint civilizációnk leghumánusabb elvei. Nem csoda, ha érdekeik ellenére is sokan melléálltak, mesterként tisztelték Gandhit. Útjának feldolgozása méltó volt ehhez a fényes alakhoz, bizonyára hosszú ideig emlékezünk majd erre a műre. Láthattunk egy olyan magyar filmet is, amely bizonyos szempontból párja volt a Gandhinak. A Jób lázadása a kisember erkölcsi tartásáról, kérdéseiről és lehetséges válaszairól szólt. A történet főhőse, a falusi zsidó keresztüllátott a történelem őrült menetén, s a maga módján igyekezett megtalálni a kiutat. S mivel jobban ismerte az emberi természetet, s a világot üldözőinél, legyőzhetetlenné vált. Mert szellemét, szere- tetét és vagyonát is átörökítette, keresett egy olyan kisfiút, aki továbbvihette alakját az időben. Lenyűgöző volt Zenthe Ferenc játéka, aki a legnagyobbakkal versenyzett szerepformálásával. Megfelelő társa volt Temesi Hédi, akivel együtt valóságossá változtatták a filmben ábrázolt házaspárt. Megérthettük, miért kötődik hozzájuk annyira az örökbe fogadott gyermek. Talán a két alkotás együtt ad közös élményt: „fenn” és „lenn” egyforma erővel keresték a világ jobbrafor- dulásának útját ezek a figurák, s megdöbbentő, mégis felemelő volt látni harcukat. Legutóbb Kovács András sorozatának új filmje jelentett adalékot ehhez a sorhoz: a Gál István regényéből készült A ménesgazda című alkotás újra olyan gondokat szegezett nekünk, amelyekkel érdemes számot- vetni. Az emberi tisztesség mikéntjéről szólt, arról, hogyan szegülnek egymásnak sorsok, indulatok. Megtalálhatja hát az is a számítását, aki nem felhőtlen perceket és órákat akar a képernyő előtt tölteni, hanem arra kíváncsi, hogy miként látják a világot mások, hogyan adtak választ olyan gondokra, amelyekkel kicsiben és nagyban nap mint nap nekünk is felelnünk kell. Sok olyan helyzetbe kerülhetünk, amikor egy-egy pontosan megfogalmazott gondolat segítségünkre lehet. Ezért nem árt, ha időt, türelmet szentelünk a komolyabb műsoroknak is. Szivárványkaszálás Gereblye Kocsis Imre kiállítása Kocsis Imre festő és grafikus 1940-ben született Makón. Tanulmányait 1966-ban fejezte be a képzőművészeti főiskolán. Első önálló kiállítása 1966-ban volt, 1985- ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. Huszonnyolc éves kora óta a főiskolán tanít. Legújabb képei augusztus 24-ig láthatók a budapesti Vigadó Galériában. Kiállításának katalógusában azt olvashatjuk róla, hogy a IV. esztergomi fotó- biennálén jutalmat kapott. Egy fotóbiennálén, holott az ő területe a festészet és a grafika. Azok közé tartozik, akik a különböző technikákat egyidejűleg alkalmazzák, akik túllépnek egy-egy technika korlátain, s mintegy a művészetek egyetemességének jegyében alkotnak. Képei tömör metafórák, sokféleképpen lehet őket értelmezni: bennük van az eredeti látvány (a kaszálás, a gereblyézés ősi képe), s bennük van eme eredetinek az átértelmezése is: a mese. a fikció, a mást jelentés. A Szivárványkaszálásban ott- rejlik a makói paraszti mozdulat, meg az egész földi világ birtokbavétele is. Kulcslyuk Bernáthoz (Hauer Lajos reprodukciói — KS) HETVEN ORSZÁG, KÉTEZER KÜLDÖTT Világkongresszus az orosz nyelvoktatásról Augusztus 11-től 16-ig, öt napon át, Budapesten rendezik meg a MAPRJAL, az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szervezete VI. világkongresszusát. A hatnapos tanácskozáson a nyelvoktatás korszerű, tudományos módszereit, az oktatással összefüggő elméleti és gyakorlati tapasztalatokat vitatják meg a résztvevők. A szervezet történetéről, a kongresszus céljáról, a hazai nyelvoktatás színvonaláról kérdeztük FUlöp Károlyt, az Országos Pedagógiai Intézet osztályvezetőjét. — Tizenhét ország, köztük hazánk küldötteinek a részvételével, 1967-ben, Moszkvában alakult meg a szervezet. Ma már 69 ország kapcsolódott be a munkájába. Kongresszusait mindig más országban tartja. Az előző, 1982-ben, Prágában volt, ahol magyar kezdeményezésre döntött úgy a szövetség, hogy a következő világkongresszust Budapesten rendezik. Az augusztusi találkozóra 70 ország csaknem kétezer résztvevőjét várják. A MAPRJAL végrehajtó tanácsának felkérésére, a tanácskozás céljának és színvonalas technikai lebonyolításának érdekében, már hónapokkal ezelőtt megkezdtük az előkészületeket. Ezekben a munkákban részt vállalt a Magyar—Szovjet Baráti Tár. saság Gorkij Nyelviskolája, az Országos Pedagógiai Intézet, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és még több más felsőoktatási intézmény A plenáris ülésekkel egy- időben — amelyekben az orosz nyelv és az orosz— szovjet irodalom népszerűsítése, illetve a nyelvoktatás fejlesztése lesz a fő téma — szekcióülésekre is sor kerül majd. Csaknem 800 előadás hangzik el, és a szakemberek részt vesznek több kulturális és szakmai programon. Tervezünk kerekasztal- beszélgetéseket, valamint nemzetközi tankönyv- és tanszerkiállítást is. — Sok bírálat éri hazánkban az idegen nyelvek oktatását. Ismeretes például, hogy több helyen már az általános iskola alsó osztályaiban tanítják az orosz nyelvet is. ön szerint mi lehet az oka annak, hogy 8—10 évi tanulás után sem tudják a fiatalok megfelelően a nyelvet? — Véleményem szerint a főiskolákról, egyetemekről megfelelő számú orosz nyelvtanár kerül ki, de közülük sokan a diploma megszerzése után nem maradnak a tanult pályán, hanem jövedelmezőbb és talán könnyebb munkahelyet választanak maguknak. Azt hiszem, ez is az oka lehet annak, hogy főleg az általános és a középiskolákban kevés a jól képzett nyelvtanár. Ma az általános iskolákban ötezer, a középiskolákban pedig ezer szakképzett orosz nyelvtanár dolgozik. Ennél többre lenne szükség ahhoz, hogy a tanulók kisebb létszámú csoportokban tanulhassák az orosz nyelvet. Másik fontos feladat az oktatás tárgyi feltételeinek javítása, a korszerű technikai eszközök alkalmazása, amelyek már sok iskolában megtalálhatók. Nemcsak az egyén, de az egész társadalom érdeke is az, hogy minél többen beszéljék az idegen nyelveket, olvassanak, ismerjék meg más országok életét, kultúráját, tudományos eredményeit. — Várhatunk-e változást a kongresszust követően a hazai orosz nyelv- és irodalomoktatásban? — Annak ellenére, hogy azonnali változást a kongresszust követően nem várhatunk, számunkra mégis jelentős ez a tanácskozás. Legfontosabb haszna a tapasztalatcsere, a hazai orosztanítás eredményeinek bemutatása, a másutt alkalmazott, jobb módszerek átvétele Emellett legalább olyan fontos az is, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítsunk ki a külföldi orosztanárokkal és bekapcsolódjunk a nemzetközi nyelvkutatásokba Mindezek hosszú távon nyelvtanáraink és az orosz nyelvet tanulók számára mindenképpen jó befektetést jelentenek. A. K RUMEN BALABANOV: Kétszer másfél méter Egy pocsolyában üldögélünk Petrovval, és az életről beszélgetünk. A pocsolya kétszer másfél méteres, a napsugarak kellemesen fölmelegítették benne a vizet és az alja is kényelmes, puha. Azért, hogy még jobban érezzük magunkat, a kezünkkel átkulcsoltuk a térdünket és hintázunk. elöre-hátra. Egy fiatal pár halad el mellettünk, gyerekkel. A gyermek irigykedve bámul bennünket. — Elnézést kérek — torpan meg az anyja. — Nem tudnak a közelben egy kiadó pocsolyát? — Esetleg meg is tudnánk venni! — teszi hozzá a férje. — Vagy odaadjuk érte az autónkat... — mosolyog el< büvölöen a feleség. — Természetesen ráfizetéssel.., — toldja meg halkan a férj. Petrov a fejét rázza: — Ebben a kerületben már minden pocsolya régóta foglalt .. . Talán a lakótelepen próbálkozzanak! A fiatal pár mélyet sóhajt és lehorgasztott fejjel távozik. A sétányon Ivanov tűnik fel. Szomszédhoz illően, felénk bólint és kinyitja pocsolyá- . jának bejárati ajtaját. — Az övé egyszer egy méter harminc — suttogja Petrov —, de carrarai márványból van a kerítése! Ráadásul padot is csináltatott magának kovácsoltvasból! Ivanov belülről bezárja a kaput és egy szempillantás múlva lubickolást hallunk. Ismét megszólal Petrov: — Öcska vacak! A feneke homokos és nem tartja meg a vizet. Le kellene betonozni, de hát akkor miféle pocsolya lenne? Ezután felém fordul: — Hát a tied? — Remek! — válaszolom. — Kiadtam Kiszelov profesz- szornak. Petrov felsóhajt. — Az enyémre meg egy színész fente a fogát. Közös pocsolyában lakott az anyósával, de szét akart költözni... Megnyugodott a víz a pocsolyában. úgyhogy Petrov~ nak fel kellett kavarnia a fenekét egy bottal. A botnak ébenfából készült, elefánt alakú fogantyúja volt. — Import! — nyugtázta irigykedő tekintetemet Petrov. — Egy-két ilyen kavaró. ha akad az egész fővárosban! Déltájban, anélkül hogy fölállt volna, kinyújtotta a kezét, és szendvicset, meg sört vett elő a táskájából. Megesszük a szendvicset, miközben továbbra is ücsör- günk-üldögélünk. fölemeljük az üvegeket is és elnehezül a szempillánk. Körös-körül minden el- csöndesedett. És egyszer csak jól kivehető, éles és ingerlő hangok hallatszanak az égből: bre- keke-brekeke. Petrov felriad, és ökölbe szorul a keze ... — Megelőztek, az anyjuk mindenit! Múlt vasárnap azt ígérték, hogy nekem is szállítanak békát! Hogy az a .. Gábor László
