Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-11 / 188. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 11., hétfő Pillantás a hétre HÉTFŐ: Rómában tartja soros érte­kezletét az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO. A több mint egy hét­re tervezett tanácskozáson a világ élelmiszer-termelésének és -kereskedelmének problé­máit vitatják meg a szakér­tők. KEDD: Chicagóban televíziós saj­tóértekezletet tart Ronald Reagan amerikai elnök. Az már csak a véletlenek játé­ka, hogy néhány napja ép­pen Chicagóban hangzott el Ortega niearaguai államfő közép-amerikai béketerve. Reagan valószínűleg egészen más hangot fog megütni. SZERDA: Az amerikai elnök immár Washingtonban fogadja Mi­guel De la Madrid mexikói elnököt. A két ország viszo­nya korántsem probléma- mentes , CSÜTÖRTÖK: Pakisztán nemzeti ünne­pén, a függetlenség napján a miniszterelnök parlamenti beszédre, az ellenzék pedig tüntetésre készül Iszlámábád­ban. Nagy kérdés, vajon me­lyik eseménynek lesz nagyobb visszhangja? PÉNTEK: Suharto indonéz államfő szintén az ország független­né válásának évfordulóján mond beszédet a törvényho­zásban. Ennek külpolitikai részét fokozott érdeklődés kíséri — különös tekintettel Délkelet-Ázsia és a csendes­óceáni térség problémáira. SZOMBAT: Dominikában Balaguer el­nök beiktatása alkalmából George Shultz amerikai kül­ügyminiszter is a meghívot­tak között lesz A szovjet—amerikai kapcsolatokról - Washingtonból „II labda a szovjet fél térfelére került../’ Reagan levelét — annak alapján, amit tartalmáról Washingtonban írnak és Moszkvában mondanak — semmi esetre sem lehet a megegyezéshez, a kompro­misszumhoz, az érdekek ész­szerű .kiegyensúlyozásához vezető lépésként értékelni — állapítja meg szombati kom­mentárjában Alekszandr Bo­vin, az Izvesztyija szemle- írója. A levelek, főként a poli­tikai üzenetváltások nem mindig a nyilvánosság szá­mára készülnek. Vannak olyan témák, amelyek meg­vitatása bizalmas kapcsola­tot követel meg — írja az Izvesztyija, s hangsúlyozza: alig érkezett meg a levél Moszkvába, a washingtoni újságírók már javában vitat­ták annak tartalmát. Az íté­letek természetesen külön­bözőek voltak, de a Fehér Ház álláspontját tükröző kommentárok azt hangoztat­ták, hogy ,,a labda a szovjet fél térfelére került’’, Reagan levele „szélesre tárja az aj­tót” az újabb csúcstalálkozó megrendezéséhez. Nyilván­való. az amerikai kormány­zat arra törekedett, hogy megnyugtassa szövetségeseit és saját közvéleményét — ír­ja Bovin. A legfontosabb kérdésben, az SDI-vel kapcsolatban tel­jesen világos a szovjet állás­pont: általánosan be kell til­tani a fegyverek telepítését a világűrben. S mit ajánl az amerikai elnök? öt évig a felek kutatják és fejlesztik, kikísérletezik a rakétaelhárí­tó rendszereket, de nem te­lepítik azokat. Amennyiben a kutatások és a kísérletek azt támasztják alá, hogy lét­re lehet hozni ezeket a rend­VILLAMOSENERGIA-IPARI TATAROZÓ ÉS ÉPÍTŐ VÁLLALAT 06-OS SZ. ÉPÍTÉSVEZETŐSÉGE FELVESZ kőműves, ács; lakatos, vasbetonszerelő, hőszigetelő szakmunkásokat azonnali belépéssel Autóbuszaink a következő útvonalon közlekednek: Kisnána—Domoszló—Abasár— Visonta Erőmű, Visonta—Halmajugra—Gyöngyös —Gyöngyössolymos—Atkár—Nagy- réde, Lőrinci—Gyöngyöspata—Gyöngyös —Karácsond Jelentkezés: Gagarin Hőerőmű Vállalat VISONTA VITÉV 06. Sz. Ép.-vez. Szén József építésvezető Pf. 19. 3272 Telefon: 11-052 41-87 mellék szereket, akkor a felek kö­telezik magukat: két éven át tárgyalnak arról, hogyan nyissák meg „a védelmi rendszerek korszakát". Ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, hat hónapos elő­zetes értesítés mellett jogot formálhatnak saját rendsze­rük telepítésére. Először is, az öt év gya­korlatilag nem jelent sem­mit, mivel még az amerikai­ak szerint maguk is csak a 90-es évek közepén, vagyis tíz év múlva lesznek képesek a telepítésre — érvel Bovin. — Másodszor pedig ebben az öt évben Washington úgy akar „bennmaradni" a raké- taelhárító rendszerekről kö­tött szerződésben, hogy meg­sérti azt, hiszen a kutatáso­kat a laboratóriumon kívülre is kiterjesztik. Harmadszor, a Fehér Ház nem a világűr militarizálásának megakadá­lyozásáról ajánl tárgyaláso­kat, hanem arról, hogy mi­lyen ütemben folytatódjék ez a fegyverkezés. Lényegében azt javasolják, hogy a szov­jet fél aláírásával fejezze ki beleegyezését a „csillaghábo­rús programba” — mutat rá az Izvesztyija szemleírója, s kitér arra is, hogy Reagan más jellegű indítványai egy kaptafára készültek: maxi­málisan figyelembe veszik az Egyesült Államok érdekeit, s figyelemre sem méltatják a Szovjetunióét. Nem látni tehát olyan re­ménykeltő jeleket sem, ame­lyek azt bizonyítják, hogy az elnök konkrét, konstruktív eredménnyel-kívánná lezárni találkozóját Mihail Gorba- csovval. Azért kell átrepülni az óceánt, hogy újból meg­ismerkedjenek? Ennek nem lenne sok értelme — állapít­ja meg az Izvesztyija kom­mentátora. — Természetesen nagyon szeretné az ember, ha $or kerülne a találkozóra. S azt is, hogy az valóban hozzájáruljon a szovjet— amerikai kapcsolatok javítá­sához, vigye előre a leszere­lés ügyét. A megállapodás azonban — a moratóriummal ellentétben — semmi esetre sem lehet egyoldalú. USA: katonai költségvetés Dollármilliárdok — űr­fegyverkezésre Rendkívüli ülésen fogadta el szombaton az amerikai szenátus a jövő pénzügyi év­re szóló, 295 milliárd dollá­ros katonai költségvetést. Ez az összeg körülbelül 25 mil- liárddal kevesebb, mintamit eredetileg a kormány kért katonai célokra, de még min­dig kilenc milliárddal több, mint amit a képviselőház szándékozik megszavazni. Az űrfegyverkezés folyta­tására csaknem négymilliárd dollárt szavaztak meg, töb­bet, mint a jelenlegi év elő­irányzata, de töhb, mint egy- milliárddal kevesebbet, mint amit Reagan nyomatékosan követelt. A szenátus nem fűzött olyan kiegészítést a költségvetéshez, mint amilyet a képviselőház pénteken fo­gadott el, s amely a nukleá­ris fegyverkísérletek mora­tóriumát elvben kötelezővé tenné az Egyesült Államok számára a jövő év elejétől. Csupán egy határozatban kérte fel Reagan elnököt a fegyverkísérletek eltiltásáról folytatott tárgyalások felújí­tására. A szombati vitában Moy- nihan New York-i szenátor olyan kiegészítést akart a költségvetéshez fűzni, amely megtiltaná a Szovjetuniónak eladandó amerikai gabona állami ártámogatását, ezt azonban nagy többséggel le­szavazták. A szenátus egyút­tal jóváhagyta azt is, hogy megnöveljék az államadósság felelős határát. Ez lehetővé teszi, hogy a költségvetési deficit fedezésére újabb hi­teleket vehessenek igénybe. Az új felső határ meghalad­ja a 2300 milliárd dollárt. Külpolitikai kommentárunk )— Moratórium: ma a holnapért MIKÖZBEN A MÜLT HÉTEN Hirosimára és Nagaszakira emlékezett a világ, új erővel támadtak föl a találgatások: vajon mi lesz a sorsa az atom­kísérletek felfüggesztésére, majd pedig betiltására irányuló szovjet kezdeményezésnek. A többször is meghosszabbított, egyoldalú szovjet moratórium ugyanis hivatalosan éppen augusztus 6-án járt le, s ennek kapcsán világszerte egyre nagyobb erők száll­nak síkra az amerikai álláspont megváltoztatása ér­dekében. Az Egyesült Államok kormánya azért ragaszko­dik az atomkísérletek folytatásához, mert azokra szükség van a Pentagon fegyverkezési programjainak, mindenékelQtt pedig a csillagháborús terveknek a végrehajtásához. A katonai körök véleményét tolmá­csoló Caspar Weinberger hadügyminiszter szerint rá­adásul időről időre fel kell robbantani egy, a kész­letekből találomra kiemelt bombát, hogy biztosak lehessenek a többi működése felől is. Ezért történt, hogy alig foglaltak állást a „hatok” néven ismert tanácskozás résztvevői (Mexikó, Svéd­ország, India, Tanzánia, Argentína és Görögország) az atomkísérletek szüneteltetése mellett, az amerikai külügyminisztérium máris sietett visszautasítani a felhívást. Nem lehet „Moszkva eszközének” tekinteni az Egyesült Államok törvényhozását sem. Márpedig a képviselőház 234:155 arányban, tehát jókora többség­gel hagyta jóvá azt a törvénytervezetet, amely egy évre befagyasztaná az atomkísérleteket. A Fehér Ház egyik szóvivője haladéktalanul véleményt formált: „A Szovjetunió programját emelik törvényerőre” Pedig másról van szó. Befolyásos amerikai politikai körökben is egyre többen ismerik föl, hogy az embe­riség jövőjéről folyik a vita. A fegyverkezési hajsza folytatása gyakorlatilag kizárja a valóban békés fej­lődést, akármit is mondjon erről Reagan és néhány tanácsadója. Természetesen nem véletlen, hogy éppen a Szov­jetunió járt elöl jó példával, s az sem csupán Fortuna műve, hogy az Egyesült Államok vonakodik követni a másik nagyhatalmat. Érdekeik — legalábbis látszó­lagosan — ugyanis ellentmondók ebben a kérdésben Valójában persze nem lehet fontosabb érdek a béké­nél, de erről még meg kell győzni a fegyvergyártás­ban nagy üzletet látó monopóliumokat is. Az pedig ahogyan a jobboldal a képviselők döntésére reagált, szintén jellemző: szinte mindegy, hogy miről van szó; aki bármiben is egyetért a szovjet politikával annak már nem lehet igaza. A HOLNAPÉRT AZONBAN már ma tenni kell valamit. A moratórium lehetne az első, a kezdeti lé­pés unokáink biztonsága érdekében. Horváth Gábor Bécs az európai biztonsági és együttműködési konferenciára készül Vagy hat hét múlva, szeptember 23-án, a bécsi Hofburgban, megkezdődnek az európai biztonsági és együttműködési utó­konferencia előkészítő tanácskozásai — november 4-én pe­dig maga a tanácskozás. Az elmúlt évek feszült nemzet­közi légkörében, a 35 részt vevő ország népei érthető vára­kozással tekintenek a tanácskozás elé, amely kettős szere­pet játszhat: „hőmérője” lesz a kelet—nyugati kapcsolatok; nak, a szovjet—amerikai viszony alakulásának — egyúttal pedig, e kapcsolatok alakulásától, s a többi európai or­szág állásfoglalásától függően, módot adhat haladásra az eu­rópai politikai, gazdasági, kulturális és emberi kapcsolatok fejlesztésében. A bécsi Hofburg egy pati­nás szárnyát állították hely­re a konferenciát előkészítő osztrák diplomáciai appará­tus részére. Történetesen a „Stallburgban”, az egykori császári istállók felett — ahol ma a táncoló lipicai mének tanyáznak — s a Redut-te­rem közvetlen szomszédságá­ban, ahol 13 éve folynak a haderőcsökkentési tárgyaié, sok. Az EBK végrehajtó titkár­ságának barokk szobáiban komputerterminálok — és ál­talában bizakodó hangulat. A titkárság vezetője, Helmut Liedermann nagykövet, va­lamennyi európai konferen­cián részt vett, s legutóbb hazája moszkvai nagykövete volt. Mind ő, mind munka­társai, az elmúlt hetekben, hónapokban sokat utaztak: szinte mindegyik részt vevő ország fővárosában tanács­koztak a konferencia előké­szítéséről — és pozitív be­nyomásokkal tértek haza. Mint mondják. Keleten és Nyugaton, a katonai-politikai szövetségekben és a semle­ges, el nem kötelezett orszá­gokban egyaránt, nagy figye­lemmel és várakozással ké­szülnek Bécsre. A már be­jelentett delegációvezetők általában elsőrangú, tapasz­talt diplomaták, ami ugyan­csak híven jelzi, hogy ko­moly, érdemi tárgyalásokra készülnek fel a résztvevők. A semleges vendéglátók — érthetően — gondosan kerü­lik a politikai állásfoglalást, de érezhető elégtétellel köz­ük: jóllehet, ezt hivatalosan még senki nem jelentette be, bizonyosak abban, hogy a novemberi megnyitó ülésen a 35 állam — amint a Varsói Szerződés országai Budapes­ten indítványozták — kül­ügyminiszteri szinten képvi­selteti magát. Az előkészítő tanácskozás politikai szempontból alig­ha lesz kisebb jelentőségű, mint maga a konferencia, hiszen már itt érdemi dönté­seket kell hozni. A kéthetes, re tervezett, zárt ajtók mö­gött folyó tárgyalásokon már a delegációvezetők vesznek részt, hogy kidolgozzák a tanácskozás napirendjét, ‘ügyrendjét. Az előkészítő tárgyalások sikere esetén (amiben a há­zigazdák nem kételkednek) az október közepétől hátra ma­radó idő a további, gondos előkészületeké. A Hofburg kongresszusi központját hét. millió schillinges költséggel, máris korszerűsítik. Azzal számolnak, hogy a 35 kül­döttség átlag 5—6 delegátus­sal érkezik, hiszen szakbi­zottságokban folyik majd a munka nagyobbik része. Biz egyébként azt is jelenti, hogy vagy száz, első osztályú szinkrontolmácsra, fordítóra van szükség, akik a tanács­kozás hivatalos nyelvein dolgoznak. Érthetően nem közölnek számot a rendőri személyzetről, amely a kül­döttek biztonságán őrködik majd — csak annyit monda­nak, hogy ez lesz az egyik legnagyobb kiadási tétel. (Már ami az osztrák államot terheli, mert a konferencia költségeit a még Helsinki­ben kidolgozott kulcs alap­ján, a részt vevő államok közösen viselik.) A rendőröknél többen csak az újságírók lesznek: a központ földszintjén kialakí­tott sajtóteremben, ahová ipari tévén közvetítik majd a (nyílt) üléseket, összesen vagy ezer tudósító akkreditálását várják. A legtöbben nyilván a megnyitó napokra érkez­nek majd, s az osztrák szer­vezők gyakorlatiasan meg­jegyzik: ha novemberre el­dől, hogy tartanak szovjet- amerikai csúcstalálkozót, nyilván kisebb lesz az érdek­lődés Bécs iránt. Ha viszont mégsem, akkor a Shultz— Sevardnadze-találkozó még a vártnál is sokkal több új­ságírót vonz majd Bécsbe Az előzetes elgondolások szerint, a bécsi konferencia első szakasza 1987 áprilisáig tart. A húsvéti szünet az­után lehetőséget ad a házi­gazdáknak arra, hogy két hét alatt átköltöztessék a tanács­kozást a Duna-parton, az ENSZ-központ mellett, évek óta épülő, új konferencia- központba, amely a 35 or­szág képviselőit fogadja elő. szőr falai közé. A „Vienna- center” hasonlíthatatlanul korszerűbb, tágasabb munka- lehetőségeket kínál — ami azért is kárpótol, hogy a résztvevők Bécs szívéből a város szélére utaznak majd ki tárgyalni. A kérdésre, meddig tart­hat a bécsi konferencia, a házigazdák diplomatikus mo­sollyal válaszolnak. Vagy 1987 őszéig — vagy 1988- ig... Annyi tény, hogy egy sor küldöttség a drága szál­lodák helyett lakásokat bé­relt küldöttei részére az osztrák fővárosban. Reltai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom