Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 9., szombat MADRID: A merényletek nyara JAPÁN KÜLPOLITIKA Fejezetek o „Kék könyv”-ből Együttműködés Washingtonnal — Okinawán amerikai katonai támaszpont működik (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Pokolgépek, gránátok robbanása, géppisztolysorozatok pattogása. Felismerhetetlen- né roncsolt emberi testek, felgyújtott járművek, vérfoltok, törmelék, üvegszilánkok szerteszét. A terrorista merényletek nyara ez Madridban. A merényletek elkövetői — ha egyenként mégoly értelmesen gondolkodó emberek is — csupán végrehajtói egy olyan láthatatlan gépezet akaratának, amelynek döntéseit nem a józan mérlegelés, hanem az elvakult bosszúállás, az erőszak ész- szerűtilen vágya irányítja. Az ETA elnevezésű baszk szeparatista szervezet a haza és a szabadság jelszavakat hirdetve küzd ezekkel a módszerekkel a Spanyolország északi vidékén fekvő Baszkföld autonómiájának teljességéért. A spanyol alkotmány az országot valamennyi állampolgára osztatlan hazájának nyilvánítja, egyben garantálja az itt élő nemzetiségek autonómiáját, illetőleg az ahhoz való jogot is. Természetes dolog, hogy a történelmileg eltérően fejlődő térségek között kisebb-na- gyobb különbségek vannak. Statisztikai adatok szerint a Spanyol Szocialista Munkáspárt hatalomra kerülésének évében, vagyis 1982-ben az egy főre jutó nemzeti jövedelem a következőképpen alakult: országos átlag: évi 325 ezer peseta, ugyanez Baszkföldön 361 ezer, Kata- loniában 372 ezer peseta. (Érdemes megjegyezni, hogy Extremadurában 189 ezer, Andalúziában pedig 221 ezer peseta volt ugyanez a mutató). A kormány gazdasági koncepciója szerint az arányos fejlesztés érdekében központi elvonásokra van szükség A Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamai éles viták után az olajkitermelés jelentős csökkentésében egyeztek meg, hogy megakadályozzák az olaj árának esését. Az OPEC össztermelését két hónapon keresztül mintegy napi 3—4 millió hordóval csökkentik, a kitermelés megosztásánál pedig az egyes országok az erőteljesebben fejlett körzetekből. Csak ezekre a gazdasági intézkedésekre lenne válasz vajon a fegyveres terror? Íme egy másik statisztikai adat: 1980 őszén, vagyis a hetvenes évek végén tapasztalt gazdasági világválság nyomán Spanyol- országban országos átlagban 11 százalék alatt volt a munkanélküliség, ugyanez Baszkföldön 12,5 százalék. Napjainkban Baszkföldön 30 százalék körül van a munka- nélküliek aránya, miközben országos átlagban a munkaképes lakosság egyötöde állástalan. A baszkföldi autonómia szélsőséges harcosai a központi kormányzat valameny- nyi lépését elégtelennek és félmegoldásnak minősítik. A Baszkföldön elsőként létrehozott nemzeti rendőrség, amely autonóm közösségen belül a madridi hatóságoktól függetlenül tevékenykedik, nem elégítette ki a nacionalistákat. Miközben a törvényes keretek között működő baszk nacionalista párt a fokozatosan megvalósuló rendelkezés intézkedéseivel egyetérteni látszik, addig a szélsőséges erők azonnali és teljes leválást sürgetnek. Ez az a pont, ahol érdemes elgondolkodni e szeparatista mozgalmak létjogosultsága felett. Napjainkban, amikor a francoista diktatúra négy évtizede után Spanyolország a demokratikus átalakulás első tíz évének végén jár, vajon kiknek az érdekeit, javát szolgálhatja egy — a központi hatalmat gyengítő — szélsőséges szervezet? A válasz leegyszerűsítve így fogalmazható meg: azokét, akiknek nem érdekük a konszolidált spanyol állam erősítése. Tágabb értelemben, akik nem fogják fel, hogy a megrázkódtatás 1984-es kvótáit veszik alapul. 12 kőolajtermelő ország összesen napi 14,8 millió hordóra fogja vissza termelését. Irakot külön kezelik: elképzelhető, hogy Irak várhatóan továbbra is 1,9 millió hordó olajat fog naponta kitermelni, szemben az OPEC által javasolt 1,2 millióval. nélkül fejlődő Spanyolország fontos tényezője lehet egész Európa biztonságának. A nacionalizmustól elvakított erők tombolása, fegyveres szervezkedése, nemcsak Spanyolországon belül kelt félelmet és aggodalmat, hiszen a bizonytalanság légköre napjainkban aligha szorítható nemzeti határok közé. A francia kormányzat éppen a baszkföldi terrorizmus továbbterjedésének lehetőségétől tartva működik közre a gyanús személyek kéz- rekerítésében. Jóllehet, két országot érintő szervezet az ETA, mégsem nevezhető nemzetközi terrorcsoportnak. Szándékai és közvetlen érdekei kifejezetten Spanyolországhoz kötik. Az viszont mindenképpen figyelmet keltő, hogy támadásai akkor fokozódnak, amikor Franciaországban, az NSZK- ban hasonlóan alattomos erők hallatnak magukról. Az ETA úgynevezett fegyveres kommandóiról vajmi kevés megbízható adat áll rendelkezésre. A spanyol lapok a nyomozó hatóságok tehetetlenségéről írnak és főként találgatnak: háromtagú robbantóosztagokról, villámgyors helyváltoztatási taktikáról, szigorú konspirációról szólnak e feltételezések. A merényletek után hátramaradó bűnjelek arról tanúskodnak, hogy fejlett technikát alkalmazó, nagy szakértelemmel rendelkező merénylőkről van szó. Velük szemben maradt alul egyelőre az eszközökben és eltökéltségekben egyáltalán nem szűkölködő spanyol rendőri és katonai apparátus, s vereségének csak egyik oka a belső „szakmai” versengés. Persze legalább ennek a leküzdése is hatékonyabbá tehetné a terrorizmus elleni harcot. Meruk József Hirosima évfordulója A szovjet nukleáris kísérleti telepeken uralkodó nyugalom minden szónál meggyőzőbben bizonyítja, hogy a Szovjetunióra az atomkorban elengedhetetlenül szükséges új gondolkodásmód jellemző — állapítja meg kommentárjában a Pravda, utalva arra, hogy augusztus hatodikán két dátumról emlékezett meg a világ: Hirosima atombombázásának 41. évfordulójáról, illetve a nukleáris kísérletekre elrendelt egyoldalú szovjet moratórium első évfordulójáról. Vszelovod Ovcsinnyikov, a Pravda politikai szemleírója cikkében utal arra, hogy az atomfegyverek megjelenése nemcsak a háború — mint a politikai célok elérése eszközének — stratégiáját és taktikáját, hanem annak filozófiáját is megváltoztatta. Jelenleg az egymással szemben álló államok biztonsága csak a kölcsönösség alapján, globálisan valósítható meg, hiszen a tömegpusztító fegyverek bevetése az egész emberiség létét fenyegeti. Az SZKP KB központi lapja emlékeztet a szovjet békekezdeményezések történetére: még 1946-ban, Hirosima bombázásának első évfordulóján javaslatot terjesztettek elő az ENSZ-ben a tömegpusztító nukleáris fegyverek betiltására. A Japánt kormányzó, magát „liberális demokratának” nevező konzervatív párt elsöprő választási győzelmét követően Tokióban diplomáciai „Kék könyvet” bocsátottak ki. Ez a több mint hatszáz oldalas dokumentum nem tartalmaz különösebb változtatást a Nakaszone miniszterelnök által irányított japán külpolitika eddigi vonalához képest. «, Washingtonnal teljes egyetértésben Az elmúlt évek bebizonyították: Nakaszone, aki a konzervatív párt jobbszárnyát képviseli, a jelenlegi amerikai politikához szorosan illeszkedő vonalat dolgozott ki. Washington és Tokió (személyesen Nakaszone és Reagan elnök) között olyan szoros és összehangolt kapcsolat alakult ki az elmúlt években, amelyre a második világháború utáni amerikai megszállást követő évtizedekben sem volt példa. A Kék könyv ennek megfelelően legfőbb feladatnak nevezi az amerikai—japán szövetség erősítését. Hozzáfűzi, hogy az úgynevezett „japán—amerikai biztonsági szerződés” marad a távolkeleti szigetország védelmi rendszerének alapja. A jelek szerint a Kék könyvben az a legfontosabb, ami nincs benne. Nevezetesen: a Nakaszone által vezetett konzervatív szárnynak az a törekvése, hogy a gazdaságilag immár világhatalomnak számitó Japánt katonailag is számottevő hatalommá tegye. Legalábbis olyan hatalommá, amely regionális, tehát távol-keleti értelemben az Egyesült Államok komoly katonai partnere lenne. Nakaszone és az alkotmány Nakaszone voltaképpen politikai pályafutásának kezdete óta ezt az álláspontot képviseli. A Washington Post tokiói tudósítója rendkívül érdekes jellemzést ad a japán kormány vezetőjé' nek mélyebb politikai gondolkodásáról. „Nakaszone szerint — írja — a japán alkotmány akadályozza egy katonailag erős Japán létrehozását. Ezért Nakaszone végső soron az alkotmány revízióját tűzte ki céljául.” Az alkotmány rendelkezéseinek következtében az egymást követő konzervatív japán kormányok mindig a bruttó nemzetközi össztermék egy százalékánál alacsonyabb szint alatt tartották a katonai költségvetést. Ez nemzetközi összehasonlításban valóban rendkívül alacsony. Az Egyesült Államok esetében az arány 6, az NSZK-nál 3,4, Nagy-Britan- niánál 5,4 százalék. A Naka- szone-kormány már múlt év áprilisában elfogadott egy öt évre szóló védelmi tervet, amely szerint reálértékben (tehát az infláció hatásának beszámításával) évente legalább 5,5 százalékkal kell emelni a katonai kiadásokat. Ennek a tervnek a végrehajtása jóval az 1 százalékos határ fölé tolhatja a japán katonai költségvetést. A valóságban azonban ennél sokkal lényegesebb az, amit számokban nem lehet kifejezni. A miniszterelnök ugyanis valaha a „Japán Védelmi Ügynökség” vezetője volt. Ez voltaképpen a hadügyminisztériumot jelenti. Már ebben a minőségben lándzsát tört amellett, hogy Japánnak katonai értelemben távol-keleti regionális nagyhatalomként kell fellépnie. Startégiai főirányok Pillanatnyilag két olyan stratégiai terület van, ahol lemérhető lesz a japán katonapolitika mozgása. Az egyik Suzuki volt miniszterelnök még 1981-ben nyilvánosságra hozott stratégiai elgondolásának jövője. Akkor kidolgoztak egy olyan tervet, amely szerint Japánnak katonailag képesnek kell lennie arra, hogy az ország partjaitól 1700 kilométeres sugarú körben „megvédhesse a stratégiai tengeri vonalakat.” Ez természetesen feltételezi a japán flotta és légierő nagyszabású kiépítését. A második katonapolitikai kérdés: Japán kapcsolata az amerikai stratégiai védelmi kezdeményezéshez, közismertebb nevén Reagan „csillagháborús” tervéhez. A nagy japán elektronikai konszernek gazdaságilag érdekeltek lennének abban, hogy a szigetország csatlakozzék az űrháborús terv kutatási munkálataihoz. Feltehető, hogy még jó néhány hónap múlik el, amíg ezekre a kérdésekre végleges válasz érkezik. A japán politika egyik sajátossága ugyanis, hogy nagyszabású választási győzelme ellenére Nakaszone pozíciója nem tekinthető véglegesen megoldottnak. Japánban ugyanis a kormányzó, konzervatív „liberális-demokrata” párt elnöke automatikusan a miniszterelnöki tárca birtokosa. Technikailag októberben Nakaszone — választási győzelme ellenére — távozik a miniszterelnöki székből és meg kell várnia, amíg a kormányzó párt új elnököt választ. Jelenleg Nakaszone immár második pártelnöki időszakát tölti. Természetesen a választási győzelem után komoly esélye van arra, hogy a kormányzó párt kongresszusa harmadik periódusra is elnökké választja és így megtarthatja a miniszterelnöki tisztséget is. Ez nagyon valószínű, de azért nem lehet teljesen bizonyos, hiszen a hagyományosan frakciókra szabdalt kormány- mánypárton belül a miniszterelnöknek igen komoly ellenfelei és riválisai vannak. A valószínűség mindamellett az, hogy a következő néhány hónap csak „lélegzetvételnyi” szünet. Október után a világnak alighanem szembe kell néznie azzal, hogy Japán, a gazdasági szuperhatalom legalábbis távol-keleti regionális katonai hatalomként fokozatosan megjelenik a küzdőtéren. — i—e — Még mindig olaj... HEVES MEGYE TANACSA V. B. KÖZLEKEDÉSI OSZTÁLYA PÁLYÁZATOT HIRDET A HEVES MEGYEI KÖZLEKEDÉSI FELÜGYELET IGAZGATÓI MUNKAKÖRÉNEK BETÖLTÉSÉRE, 1987. JANUÁR 1-TÖL. PÁLYÁZATI FELTÉTEL: — büntetlen előélet és erkölcsi feddhetetlenség: — szakirányú felsőfokú végzettség: — középfokú politikai végzettség: — 5 éves szakmai és legalább 3 éves vezetői gyakorlat Bérezés: a 21 1983. (XII. 17.) ÁBMH számú rendelet 1. számú melléklete szerint. A pályázatot legkésőbb 1986. augusztus 31-ig. Heves Megye Tanácsa V B Közlekedési Osztályához (Eger. Lenin út 51. Postacim; 3301 Eger. pf. 76.) kell benyújtani. A pályázat részleteire felvilágositas a fenti címen. Nemzetközösségi minicsúcs maxiellentétekkel Londonban. A képen: a részt vevő államok vezetői (Telefotó — AP — MTI — KS)
