Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-08 / 186. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 8., péntek Készül az új magyar tájszótár harmadik kötete Akik szakmájukból következően vagy akár csak merő érdeklődésből figyelemmel kísérik a magyar nyelv- tudomány nagy szintéziseinek, köztük az Üj Magyar Tájszótárnak a sorsát, bizonyára meglepődve olvassák a fenti címet. Készül a harmadik kötet? De hiszen még a másodikat sem láttuk, csak az első (A—D) kötet jelent meg 1979-es keltezéssel 1980 januárjában. Sokan talán még arra is gondolnak, hogy ennek megjelenése valamilyen úton- módon elkerülte a figyelmünket. Pedig — sajnos — nem erről van szó. A fenti cím igaz, a szótárt készítő munkaközösség 1984 augusztusa óta már a K-betűs anyaggal kezdődő harmadik köteten dolgozik. Ekkor ad- 'ta le ugyanis a II. (E—J) kötet kb. 140 szerzői ívet kitevő nyomdakész kéziratát az Akadémiai Kiadóba. Az, hogy ennek kiadása lassanként két esztendeje miért húzódik, hogy azóta még a szedés megkezdéséig sem juthatott el, már nem az Űj Magyar Tájszótár sajátos, hanem a tudományos könyvkiadás általános problémája, amelynek ismertetése semmi esetre sem tartozik e rövid cikkecske körébe; annál kevésbé, mert ezeknek a kérdéseknek a taglalására magam távolról sem vagyok illetékes. Én, mint a szótár főszerkesztője tíz-tizenkét fős munka- csoportom élén csak egyike vagyok azoknak a szerzőknek, szerkesztőknek, akik hol kisebb, hol nagyobb türelmetlenséggel várják, hogy hosszú évek munkájának eredményét végre valóban, a szó szoros értelmében köz- íéteh essék. A mi türelmetlenségünk annál is inkább érthető, mert szótárunk munkálatainak kezdetei igen messze, egészen 1950-ig nyúlnak vissza, s elhúzódásuk oka csakis abban kereshető, hogy a magyar nyelvtudománytól ezekben az évtizedekben elvállalt nagy közösségi alkotások sorában csak a hetvenes évek végétől kezdve nyílt igazán lehetőség e munka méreteivel arányos munkaközösség kialakítására. Ez az időpont különben nem véletlen: ekkoriban támadt komoly érdeklődés nemzeti hagyományaink iránt: ekkor kezdtek a küJ lönböző szaktudományok (irodalom, nyelvészet, néprajz stb.) képviselői a korábbinál nagyobb gondot fordítani e hagyományok megőrzésére és továbbörökítésé- re. Készült, majd megjelent a Néprajzi Lexikon, amelynek az Üj Magyar Tájszótár közeli rokona a nyelvtudományban, hiszen — többek között — azokra a'tárgyakra, fogalmakra is bőséggel szolgáltat helyhez és szakirodalmi lelőhelyhez egyaránt pontosan kötött nyelvi adatokat, amelyekről amabban néprajzi tekintetben kaphatunk szakszerű felvilágosítást. A XX. század első felének (egészen pontosan az 1890 és 1960 közé eső időszaknak) paraszti szókincsét hordozza az a 600 ezer cédula, amelyből az Űj Magyar Táj szótár négy kötete készült, illetőleg készül. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a „paraszti szókincs” nem a szó szoros értelmében vett nyelvészeti kategória, hanem ezen messze túlmutat. A szavak és kifejezések, a gazdag fráziskészlet (szólások és közmondások), a folklórból átemelt elemek a század első felének egész paraszti életformájára, a parasztság munkavégzésére és annak eszközeire, hétköznapjaira és ünnepeire utalnak vissza; s végül de nem utolsósorban: e nyelvi adatok és környezetük, amelyekbe ágyazva megjelennek, s amelyek példamondatok formájában szintén gyakran beépülnek (törekszünk is rá, hogy beépüljenek!) szótárunkba, a legmesszebbmenőkig tükrözik a paraszti társadalom gondolkodásmódját, erkölcsi világát, társadalmi rendjét, kultúráját. Olykor valóban szívszorító, amikor a rádióban, televízióban, a különféle sajtó- orgánumokban nagy élvezettel, de ugyanakkor — rendszerint — teljes tájékozatlansággal ízlelgetnek egy-egy nyelvjárási szót vagy kifejezést, jelentéséről faggatják a már csak gyér számban élő öregeket. Igen, szívszorító tudni, hogy mindez megvan, együtt van, meg- és átmenthető, s nem kuriózumok henye gyűjteményeként, hanem — legalábbis a J-be- tűs anyaggal záródóan — szép filológus rendben, szakszerűen elkészített szótár formájában várja, hogy napvilágot láthasson. Várja, lassanként két teljes esztendeje, s ki tudja, hogy még meddig. De higgyünk sorsának kedvezőbbre fordulásában, higyj gyük, hogy a II. kötet megjelenése lassanként mégiscsak elkövetkezik, s örüljünk, hogy addig is, napról napra előbbre jutunk a III. kötet anyagában. B. Lőrinczy Éva Hungaroton hanglemezhetek A magyar hangi emezgyűj- tők csaknem egy évtizede jegyzik fel naptárukba a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat őszi rendezvénysorozatát, a Hungaroton hanglemezhetek programját és válogatnak kiadványaiból. Az idei „hanglemezünnepet” szeptember 8. és október 1. között rendezik meg; az ünnepélyes nyitóhangversenyt Budapesten, szeptember 7- én a Zeneakadémián, vidéken szeptember 9-én Székesfehérvárott a Csók István Képtárban tartják. Hagyomány már, hogy a HHH kiadványai kapcsolódnak egy-egy jubileumhoz, jelentős zeneműveket korszerű technikával újrarögzítve jelentetnek meg, s az eddig nem vagy csak ritkán kiadott művek is a boltokba kerülnek a rendezvény idején. Az idén 14 új korongot, albumot vásárolhatnak a komoly zene. a népzene, valamint az irodalom kedvelői. A klasszikus zene kincstárából ezúttal Liszt. Händel, Pergolesi, Verdi műveit rögzítették a hanglemezgyártó vállalat stúdiójában. A jubileumi Liszt-évben a halihatatlan magyar komponista zenéje nemcsak a köteles megemlékezés okán kerül középpontba, hanem a nemzeti hagyománnyal való gondos és hűséges sáfárkodás bizonyságaképpen is. E meggondolásból jelenik meg a boltokban Liszt ösz- szes szimfonikus költeménye, valamint a Christus oratórium. Az előbbit a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara tolmácsolja Joó Árpád vezényletével, az utóbbit Sólyom Nagy Sándor, Kincses Veronika, Takács Klára, B. Nagy János. Polgár László latin nyelvű előadásában, az MRT énekkara, a Magyar Állami Hang. versenyzenekar. Hock Bertalan orgonaművész közreműködésével, Doráti Antal vezényletével rögzítették. Két operafelvétel is gazdagítja a kínálatot: Pergolesi Az úrhatnám szolgáló című operáját olasz és francia nyelven, Verdi Macbe th- jét olasz nyelven rögzítették kiváló hazai és külföldi előadóművészek, együttesek és karnagyok közreműködésével. VÁRHELYI JÓZSEF: Krumplit pedig nem kapálunk Juliska asszony rosszul aludt, korán ébredt. Kicsit kábult volt ugyan, de egyáltalán nem nyűgös, rosszkedvű, mint ahogy saját magától elvárta volna. Sőt, meglepődve érezte, hogy szokatlan tettvágy keríti hatalmába: ma el kell intézni valami fontosat. Szétcsapta a nyugágyat a teraszon, a kapaszkodó nap felé fordította, és elnyúlt, hogy gondolkozzék. Behunyta a szemét, mert így egyszerre látott mindent. Az évekig épített, mutatós nyaralót, körülötte a katonás szőlőrendeket, a szomszédok villogó palatetőit, odébb a gyümölcsfák között szunyókáló falusi házakat, sőt még a Balatont is. De ugyanakkor látta a háta mögött zöldellő erdős dombokat is — jó lenne egyszer már oda is felmászni, de mindig olyan messze van —, és ahogy gondolatban kilépett a ház mögül, úgy megtorpant, hogy egyszerre felült a nyugágyon. A krumpli! Jaj, a krumpli! Tegnap nem kapálta meg az a disznó Csecse Jancsi, meg az a még disznóbb.. . — Ede! Semmi. Megköszörülte a torkát, még nagyobbat kiáltott a ház belseje felé: — Ekje, az istenfádat! Persze csak a szőlő, az a fontos. Hogy lehessen inni. Arra nem sajnálja a pénzt, annak van lókapa, meg a nagybelű lókapásnak bor dögivei. Talán még az a macskányi lova is bort iszik. — Ede, gyere ki, ha jót akarsz! Mert hogy a szőlőmunkához bor kell, anélkül nem lesz jó termés, meg hogy a krumpli alattomos növény, sötét földben van a termése, nem úgy, mint a szőlőé, napfény, illat, zamat, dicsőség annak is, aki megmunkálja, a krumplit meg egye meg a rosseb. Aztán már nem is munkáltak semmit, csak ittak, meg disznó nótákat énekeltek, nem lehetett tőlük aludni. — Ekle, én bemegyek érted! Belelépett a szandáljába, szép, sportos mozdulattal talpra lendült, és pontosan beleütközött egy üres boros- üvegbe, amelyet Ekle nyújtott kifelé az ajtónyíláson. — Van másik? — Másik nincs, és nem is lesz! Tegnap megittatok egy kisebb termést. — Jó, akkor konyak lesz — dörmögött Ede. és egy kicsit feljebb húzta a hasán a melegítőt, de lehet, hogy abba kapaszkodott. — Semmi se lesz! Azonnal átmész a rusnya szomszédodhoz, idehozod lovastulkapástul, és megjárjátok a krumplit. — Hát akkor megyek. És Ekle ment. A kocsmába. Szépen sütött a nap, zöl- dellt, zümmögött a világ, fénylett az ég. Edének füty- työs kedve támadt, de nem tudott fütyülni, mert a szomjúságtól görcs állt a nyelvébe. — Görcsoldót kérek — mondta a kocsmárosnak. Az már buktatta is a borostégelybe a mércét, de Ede a fejét rázta. — Reggel van még — szólt tömören, s jelentőségteljesen nézett a konyakos üvegre. Ekkor érkezett a Csecse Jancsi. Az inge hátul kissé kilógott a nadrágjából, a kalapja is törvénytelenül állt, de még józan volt. — Otthon vannak-e a lovai. .. lovaid (tegnap pertut ittak), komám? — Az előbb még otthon voltak. — Mert a krumplit is meg kéne kapálni. — Krumplit pedig nem kapálunk... — De muszáj, mert az asszony igen pipa. Eredj, de a kisebbik lovadat fogd be. — Jó, de akkor ötvennel több, mert krumplit nem kapálunk, tegnap megesküdtünk. Talán még egy óra sem telt bele, lassú, nehéz nóta döndörgött a burgonyaszárak fölött: Krumpli az ebéd Tök a vacsora... Ede vezette a lovat. Jól belekapaszkodott a gyeplőszárba, hogy a renden haladjanak, de egyre nehezebb lett a ló. — Te Jancsi, ez részeg. — Részeg? Kicsoda? — Hát ez a ló. — Talán mert igen rálehelsz. Nyomd odébb a fejét, úgy megy az, mint a sico- gány. Hogy mi az a sicogány, azt Csecse János nem tudta megmondani. — Szusszanjunk egyet — javasolta Ekle, és előhozta a Fecskés dobozt. Kínálta volna a másikat is, de nem tudott mozdulni. — Léptesd már odébb ezt a dögöt. — Miért? — Mert rajt áll a lábamon. — Ezt csak úgy mondod? — Hát hogyan mondjam? — Aztán nehéz? — Mint az a kórság. Léptesd már odébb, szétszakad a lábam. — Hát ha adsz még egy ötvenest... Mire Juliska asszony kihozta a harmadik üveg bort, hogy a krumpli is jól teremjen, már új dalt hallgattak a krumplibokrok: Három fehér szőlőtőke Meg egy fekete... Este a teraszon, a vigyor- gó csillagok alatt Ede is, Csecse János is váltig erősítette, nem ők énekeltek, hanem az a részeges ló. 1986—87-es tanévtől kezdődően Iskola idegenforgalmi dolgozóknak — Sprechen Sie Deutsch? — Jó, mert én nem. Azt hiszem, ezt a régi viccet nem árt még jó néhányszor idéznünk. Ugyanis vendéglátásunknak, idegenforgalmunknak kül- és belföldi, kulturális, művészeti kapcsolatainknak egyik sarkalatos gondját fejezi ki. Az idegen nyelv nem tudás és ami sajnálatosabb, az evvel való érzéketlen heccelődés, kérkedés. Legtöbbször az a bántó ebben, hogy látogatott, vonzó helyeinken hangzik el ez az értelmetlen viccnek is goromba poénkodás. Hovatovább kérkedünk azzal, amit nem tudunk. Pedig mily sok minden, mennyi minden múlhat egy pontos idegen nyelvű felvilágosításon ... Hazánk belföldi és nemzetközi turizmusának az elmúlt évtizedben bekövetkezett komoly fejlődése és ebből adódó magasabb ismereteket követelő feladatok komolyabb követelmények elé állítják az idegenforgalomban dolgozókat. Ezért az érintett vállalatok és szervezetek egyre inkább a szakképzett munkaerő foglalkoztatására törekednek. Ezt a képesítést — mivel Magyarországon eddig speciális idegenforgalmi középiskola nem működött —, tanfolyami úton lehetett megszerezni. Mindezeket figyelembe véve szükségssé vált az ágazati szakközépiskolai profil bővítése. A Belkereskedelmi és a Művelődési Minisztérium együttműködésével az 1986—87-es tanévben egy új iskola várja — idegenforgalmi szakközépiskola — felnőtt tanulóit. Erről adott tájékoztatót dr. Asbóth Artúr, a Belkereskedelmi Továbbképző Intézet igazgatója a közelmúltban a Magyar Újságírók Szövetségében. Elmondotta, hogy az idegenforgalmi és szállodavállalatok, valamint szövetkezetek, az utazási irodák és az idegenforgalmi hivatalok számára korszerű általános és szakmai műveltségű szakemberek képzése a cél. Egyelőre felnőtt érettségizett dolgozók jelentkezését várják. Elsősorban a már említett területek szakmai ismeretét oktatják és kiemelten szerepel az idegenforgalmi földrajzon kívül az idegen nyelv is. Különösen az orosz, a német, és az angol ismerete szük7 séges. Jelentős óraszámot biztosítanak az egyes nyelvek tanulásához, továbbá kötelező érettségi vizsgatárgyak között is szerepeltetik azokat. A nyelvi anyag tartalmát és követelményrendszerét úgy határozták meg, hogy az magas szintű ismereteivel felkészítse a tanulót egy szakmai anyaggal bővített középfokú nyelvvizsga letételére. A szakközépiskola tanulmányi rendje szerint a képzési idő két tanév és az oktatás levelező formában történik. Az idegenforgalmi szakközépiskolában felvételizőknek kell rendelkezniük középiskolai érettségi bizonyítvánnyal, idegen- forgalmi, vagy szállodai munkakörben kell dolgozniuk és ami legfontosabb, a három említett nyelv közül egyből alapfokú nyelvvizsgával kell bírniuk. A jelentkezők közül szakmai alkalmassági felvételi alapján választják ki a megfelelőket. Heves megye is vonzó célpontja a hazánkba látogató idegeneknek. Várható-e az idegenforgalmi szakközépiskola kapunyitása 1986-ban nálunk is? — kérdeztük Habis Lászlótól, a Heves Megyei Tanács kereskedelmi osztályvezető-helyettesétől. — Az Egri Kereskedelmi Szakmunkás és Szakközépiskolában minden feltétel biztosított a tanuláshoz. Amaz idei tanévben mégsem indul osztály. Ennek az oka az, hogy a felnőttképzéshez alapfokú nyelvvizsgapapír kell. így a jövendő „diákoknak” először ezt kell megszerezniük a Belkereskedelmi Továbbképző Intézet tanfolyamain. Csak utána láthatnak hozzá a magasabb ismeretek megszerzéséhez. — Az elmondottak alapján gz országban hány helyen indul be idén a képzés? — Budapesten, Sopronban és Keszthelyen várják a kívánalmaknak megfelelő jelentkezőket 1986. augusztus 22-ig. (soós) Középkori templomromok a Hajdú-Bihar megyei Dombos-tanyán Egyedülálló építészeti leletegyüttest találtak a debreceni Déri Múzeum munkatársai a város melletti Dombos-tanyán, Megtalálták az 1660-ban elpusztult Parlag falu két középkori templomának maradványait. A feltárt romegyüttes érdekessége, hogy a két templom falmaradványai és alapjai egymásba épülve láthatók. A tavaly ősszel kezdett sikeres ásatást dr. Módy'György, a templom körüli temető kutatását pedig M. Neppel Ibolya dr. irányítja. A régebbi templomot, amelyet valószínűleg földrengés pusztított el, a pusztulás után — 1400—1450 körül — sokszög alakú szentéllyel záródó gótikus templommá építették újjá. (MTl-fotó: Oláh Tibor)
