Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 23., szombat 7 becsengetés előtt Mindennapi nyelvünk Az idegen megnevezések bűvöletében Szeptember 1-jétől hatályba lép az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény. A végrehajtását szabályozó minisztertanácsi ás miniszteri rendeletek elkészültek. Jogszabály jelent meg a tankötelezettségről, az óvodák, az alapfokú és a középfokú nevelési-oktatási intézmények, valamint a zeneiskolák működéséről, a szaktanácsadásról. Az alapfokú oktatást érintő rendelkezésekről, az indulást követő első esztendő feladatairól beszélgettünk dr. Kelemen Elemérrel, a Művelődési Minisztérium alapfokú nevelési főosztályának vezetőjével. — Azok az igények, amelyek a társadalom demokratizálását, a magyar gazdasági élet megújulását tűzték napirendre, szükségszerűen feltételezik az emberi minőség változását. Az egységes nemzeti műveltség alapjainak lerakásában, az új készségek, képességek kibontakoztatásában, a hatékonyabb tudás megszerzésében az iskolának alapvető, meghatározó szerepe van. A most hatályba lépő oktatási törvény, és a rendeletek a közoktatási fejlesztési program célkitűzéseinek megfelelően tartalmi, minőségi megújulást ígérnek, az iskolai légkör demokratizálódásának lehetőségét kínálják. A tankötelezettségről szóló miniszteri rendelet legfontosabb szándéka az, hogy megóvjuk a gyermeket azoktól a kudarcoktól, amelyek visszavetik a további fejlődésben, ha nem a megfelelő időpontban kerül az iskolába. Említhetem azt is, hogy az óvodák, és az alapfokú nevelési-oktatási intézmények működéséről intézkedő rendeletek az eddigieknél jóval nagyabb teret nyitnak az intézményi önállóságnak. A jogalkotók arra törekedtek, hogy a változó körülményekhez igazodva nagyohb cselekvési lehetőséget engedjenek saját dolgaikban a pedagógusoknak. A rendeletek kibővítik a nevelőtestületek jogait, szakmai kérdésekben jelentős döntési, véleményezési, javaslettevő lehetőséget adva. A nevelőtestületek hatáskörébe kerül például az intézmények működési rendjének meghatározása, nyilvánvalóan a hagyományokhoz igazodó módon. A rendelet a korábbinál nagyobb teret enged a tanulói önkormányzatnak. Meghatározza a szülői munkaközösségek jogait és kötelességeit. A szülők szerepének növelése a pedagógiai munkában része annak a törekvésnek, hogy erősödjék az óvodák.- iskolák úgynevezett helyi, nevelési rendszere. Ezt a célt szolgálhatják az iskolatanácsok is. Ezentúl — erre is kitér a jogszabály —, a kivételes tehetségű, vagy az átlagnál tehetségesebb gyermekek sokkal inkább egyéni fejlődésük üteme szerint folytathatják tanulmányaikat. — Magától értetődően nem sorolhatjuk fel az ösz- szes rendelkezést. Hogyan ismerkedhetnek meg a jogszabályokkal az érintettek, és az ‘érdeklődők? — A rendeletek folyamatosan láttak napvilágot a Magyar Közlönyben. A széles körű tájékoztatás érdekében külön sokszorosításukról is gondoskodtunk, ezt az érintett intézmények már augusztus elején megkapták. A minisztérium szeptember 1-jéig egységes szerkezetbe foglaltan gyűjteményes kiadásban is megjelenteti az egyes intézménytípusokra vonatkozó új jogszabályokat. A tanévelőkészítő tanácskozások központi témája mindenütt a törvény és a végrehajtási rendeletek értelmezése volt. A szeptember elsejei premier természetesen nem jelenti az összes jogszabály azonnali érvénybe lépését. Vannak a törvénynek és a rendeleteknek olyan részei, amelyek azonnal érvénybe lépnek, így az iskolai felvételnek. a tanulók értékelésének és osztályozásának, a továbbtanulásnak néhány ponton módosított szabályai, de a tankötelezettséggel összefüggő 4 megváltozott rend csak az 1987 88. tanévi felvételkor lép életbe. Az új szabályozás új lehetőségeket is felkínál az érdekeltek számára, ezek tartalommal való megtöltése csak fokozatos fejlődés eredménye lehet. A nevelőtestületi önállóság és a tanulói önkormányzat kiépítése nyilvánvalóan többéves munka eredményekén! a hely; adottságoktól függően eltérő módon valósulhat meg. Hasonlóan vélekedünk az iskolatanácsok létrehozásáról is. Óvakodunk attól, hogy egy központilag kigondolt előírást rákényszerítsünk az iskolákra. Vannak továbbá a törvénynek és a végrehajtási rendeleteknek olyan, hosszabb távon érvényesülő elemei, amelyeknek megvalósítása a népgazdaság teherbíró képességétől, gazdasági fejlődésünktől függ: szükség van több osztályteremre, laboratóriumra, s nem utolsósorban pedagógusra. Nyilvánvaló, hogy mindezek előteremtése egyik napról a másikra nem történhet meg. — Az iskola megújulásának igénye aligha eredményezhet látványos változást egyik napról a másikra. Először is helyre kell állítani a pedagógustársadalom ön- és közmegbecsülését. Az önállóság gyakorlásához is támogatásra, segítségre, megértésre van szükség. Milyen további intézkedéseket terveznek ennek megvalósítása érdekében? — Először is szembe kell néznünk azzal, hogy a pedagógus önállósága nem pusztán elhatározás kérdése. Ehhez számos feltétel együttes meglétére van szükség. Ilyen feltétel mindenekelőtt a nevelésben, oktatásban részt vevők korszerű szakmai fel- készültsége, pedagógiai eszköztára. Fontosnak tartom ezért a képzés- és a továbbképzés szakmai megújítását, tartalmi reformját, hogy a mainál magasabb szintű elméleti és gyakorlati ismereteket nyújthasson. Az önállóság feltételei között kell megemlítenem az irányítás eddigi gyakorlatának szükségszerű megváltoztatását, a pedagógiai folyamatokba nem pedagógiai eszközökkel történő beavatkozásnak megszüntetését, az ellenőrzés helyett a segítő, szaktanácsadó, szolgáltató szerep erősítését az irányítás minden szintjén. Ezekben meghatározó szerepet tölthetnek be az 1985-től folyamatosan megalakuló megyei pedagógiai intézetek, valamint a szak- tanácsadássá fejlődő szak- felügyelet. Ahhoz, hogy a pedagógus nagyobb önállósággal rendelkezzék, felkészültségen kívül lehetőségre van szüksége, hogy választhasson tantervi programok, tankönyvek, új módszertani eljárások, taneszközök között. A pedagógiai tevékenység hatékonysága, de a pedagógusok önbizalmának helyre- állítása érdekében is intézkedések várhatók a közeljövőben. Az Országos Pedagógiai Intézet szakembereinek irányításával nagyrészt elkészültek a szakmai közvélemény által régóta várt és jogosan sürgetett tantervi korrekciós tervek. Elképzelésünk szerint a már eddig jóváhagyott tantervi korrekciókat az iskolák a mostani tanév során folyamatosan megismerhetik. Így az 1986 87-es tanév a felkészülés éve lehet, s a végleges tantervi korrekciók az 1987/88- as tanévtől kezdődően lépnek életbe (néhány kritikus tantárgy munkálatai azonban áthúzódhatnak a következő tanévre). — A magyar közoktatás egyik felelős irányítójaként hogyan vélekedik az idei változásokról? Bizakodhatunk-e. hogy az új elképzelések a közeljövőben megvalósulnak? — Az iskolai munka minősége. a gyermek közérzete, fejlődése, továbbhaladása nem elsősorban jogszabály kérdése, hanem a pedagógiai tevékenység légkörének jobbításán, a pedagógusok szakmai hozzáállásán és közérzetén, az iskola és a család minél jobb, felelősségteljesebb együttműködésén múlik. Mert igaz, hogy 1986. szeptember elsején lép életbe a törvény, ám a csengőszó most is éppen úgy szól az iskolákban, mint máskor: kezdődnek a dolgos hétköznapok. De a várakozás, az előkészületek és a nekibuzdulás alapján merem remélni. hogy az új törvény és a végrehajtási rendeletek olyan változásoknak nyitnak utat a magyar oktatásügyben, amelyek egy gyermekszabá- súbb iskola jövőjét ígérik. M. Zs. Ezen a nyáron lismét feltűnt egy idegen eredetű megnevezés, s nem minden következmények nélkül. Már nemcsak a névadók voltak a névadás főszereplői, hanem erőteljesebben és gyorsan hallatta szavát a közvélemény is. Egy új üzlethálózat megnevezésével kapcsolatban felerősödött azoknak a hangja, akik megelégelték az idegen eredetű üzletelnevezések elburjánzását, s kijózanították azokat, akik az idegen elnevezések bűvöletében egy sajátos névadási divat megszállottjai voltak. Napilapjaink hasábjain olvashattuk azt a híradást, hogy „megújul a budapesti zöldségkereskedelem, nyitnak a Frutta Porták a Frutta Porta üzlethálózatot a Vita- minskála leányvállalat üzemelteti" (Magyar Hírlap. 1986. júl. 31.). A rádió is gyorsan reagált erre az információra az augusztus elsejei. Déli Krónikában, s annak a véleménynek is hangot adott, hogy nem tetszik az új idegen megnevezés, bár „hangzatosnak, jól ejt- hetőnek tűnik, de mégis csak idegen”. A Népszabadság cikkírója még egyértelműbben fogalmazott: „Vajon miért Frutta-porta lett az üzlethálózat neve? Mi szükség van az idegen szavakkal elárasztott kereskedelemben egy újabbra? Nem is olyan régen az Ország- gyűlésen is elhangzott a jogos kívánság: a magyar üzlethálózatban lehetőleg magyar elnevezéseket használjanak" (Népszabadság, 1986. júl. 31.). Hogy a közvélemény milyen gyorsan, s milyen hevességgel hallatta szavát, arról mi is tanúskodhatunk: több olvasótól levelet kaptunk ebben a névadási ügyben, s úgy látszik a jószándékú kritika országos méreteket ölthetett. Erről vallott a Skála Coop vezér- igazgatója is: „A közvélemény nyomására megváltoztatjuk a Frutta Porta nevet, • ezért már mi sem használjuk. Az új név Vitamin Porta, s benne kiváló minőségű portékát kínálnak' (•Magyar Hírlap, 1986. aug. 9.). Ennek az új megnevezésnek is van előzménye: egy zöldséges- és gyümölcsboltnak azt a különcködő és meghökkentő nevet adták, hogy Vitaminbarlang. Az eredetileg megnevezésre szánt idegen szóalak azonban nehezen adja át a helyét az újnak. Üjságjaink hirdetései között nap mint nap olvasható ez a jól megfogalmazott reklámszöveg: „Kiskertje a sarkon: Frutta Porta! Augusztusban a volt Zöldért-boltok helyén a fővárosban 22 Coop Frutta Porta minőségi zöldség-gyümölcs üzlet nyitja kapuit. A legszebbet rögtön a kertből a kosárba. Frutta Porta, Vitaminsziget: a természet oázisa” (Magyar Nemzet, 1986. aug. 9., Vasárnapi Hírek, 1986. aug. 10.). Az előre elkészített reklámszövegben nem véletlenül játssza a kulcsszerepet az idegen Frutta Porta megnevezés. Azt azonban nem értjük, hogy újságíróink a névadással kapcsolatos előzmények és következmények ismeretében, miért ragaszkodnak az illetékesektől is megtagadott idegen szóhoz: „A Rákóczi téri csarnokban öt kereskedő kínált dinnyét. Ketten 9,80-ért. Ez az utóbbi szám volt kiírva a József körúti Frutta Porta tetszetősen berendezett üzlethelyiségében is” (Magyar Nemzet, 1986. aug. 9.). S végül, még egy tanulságról, a szóban forgó idegen eredetű névadással kapcsolatban: megfelelő tapintattal és hozzáértéssel lehet befolyásolni mindennapi nyelvhasználatunkat is, s ebben a folyamatban egyre nagyobb szerepet vállal a közvélemény is. Ehhez a szerepvállaláshoz nyelvművelő rovatunk cikkei is szakmai segítséget kívánnak nyújta- ni. Dr. Bakos József Afrikában járt a Vidróczki . í i ... Lebben a szoknya A Művelődésügyi Minisztérium és a Szövosz az jdén úgy döntött, hogy az Algériában és Tunéziában általában kétévenként megrendezésre kerülő nemzetközi népdal- és néptáncfesztiválra a magyar folklór képviselőjeként egyetlen csoportot, a gyöngyösi Vidróczki amatőr néptáncegyüttest küldi ki. A szolgálati út programja eredetileg az algériai Ti- zi-Ouzou városban és a tunéziai Karthágóban való fellépést tartalmazza, közvetlenül az indulás előtt azonban hírül kaptuk, hogy Tunézia — az időközben kialakult belpolitikai okokra hivatkozva — a világ egyik legrangosabb fesztiváljának megrendezését lefújta. Miután az algériai program csak öt napig, azaz július 17-ig tart, visszautazásunkat pedig a Swissair légiforgalmi társaság csak 28- ra tudta 50 fő részére biztosítani, kényszerpályára kerültünk, és a korántsem elhanyagolható bizonytalanság érzésével indultunk útnak. Az ilyenkor szokásos és gondos előkészületek után 45 táncos, négy kísérő és a francia nyelven beszélő tolmácsnő 1986. július 13-án délelőtt, a Mátra Művelődési Központban elbúcsúzott szeretteitől, barátaitól, autóbuszba ült és meg sem állt a Ferihegy II. repülőtérig. Itt példátlanul gyors útlevél- és vámkezelés után beszálltunk a Malév TU— 134 típusú gépébe, és magyar idő szerint 14.50-kor a levegőbe emelkedtünk. Csodálatosan szép európai tájak, közöttük a kéklő Földközi-tenger felett elszállva, háromórás légi utazás után végre „landoltunk” az Algírtól 15 kilométerre fekvő Boumedien-repülőtéren. Az együttes felszereléseit és poggyászainkat „behajóztuk” a ránk várakozó autóbuszba, majd 103 kilométeres út után megérkeztünk a 40 ezer lelket számláló Ti- zi-Ouzouba. Itt az egyetem kollégiumában kaptunk szállást. Azt a földet, ahol laktunk, több. mint egy hátig, az algériai térkép Nagy Ka- byliának tünteti fel. Az észak-keleti Atlasz hegység és a tenger által körülvett területet ősi észak-afrikai törzs, a kabilok lakják. Büszkék kabil voltukra, és önérzetesen megkülönböztetik magukat az araboktól. Udvarias, vendégszerető, szolgálatkész emberek. Másnap, kora délután elindultunk első fellépésünk színhelyére, a várostól keletre, mélyen a hegyek között fekvő Ain-el-Hammam községbe, mindössze 47 kilométerre szálláshelyünktől, de a kanyargós szerpentin út miatt a világ végének hatott. Műsorunknak alig volt 200—250 nézője, de eksztázisban tapsoltak. A csárdásban a férfi—nő átkarolása, a páros táncban kifejeződő magyar virtus, a magasra lebbenő szoknya olyan látványban részesítette a közönséget, ami számukra teljesen újszerű volt. Harmadnap már a fesztiválprogram részesei voltunk. Délelőtt tengerparti fürdőzéssel frissítettük magunkat, délután már készültünk az esti előadásra. Fellépésünkre 23 órakor került sor a városi stadionban. A színpaddal szemben lévő öt szektor zsúfolt nézőterének folyamatosan cserélődő közönsége előtt nagy sikert arattunk. A lelkes nézősereg ismétlést követelt, erre azonban a megszabott fellépési idő nem adott lehetőséget. A negyedik nap délelőttjén kiadós séta kapcsán ismerkedtünk a várossal, a kabil népviselettel, a mozgalmas utcai forgalommal, a járókelők nyüzsgésével. a közúti közlekedés sokszínűségével. a település nevezetességeivel. Ebéd után Zeraldába indultunk vendég- szereplésre. A tengerparti turistaközpont szabadtéri színpadán éjjel tíz óra harminc perckor léptünk színre hatvanperces műsorunkkal. Ismét nagy siker, vastaps, újrázás. Az ötödik nap mindannyiunkat teljes összpontosításra kötelezett, hiszen a szereplő csoportok ünnepélyes fogadása, a résztvevők városon keresztüli felvonulása és a gálaest teljes embert kívánt. A rendezőbizottság — rangos személyiségek és kíséretük — a Hotel Lalla Khedidja-ban fogadta a fesztivál együtteseinek háromnégy fős küldöttségét. Késő délután a nézők sorfala között vonultak fel a csoportok tarka népviseletben, ének-, zeneszó és tánc kíséretében a stadionba. ahol nyolc órakor kezdődött a gála. Színpompás, de igen fárasztó műsorban vettünk részt, ugyanis a Vidróczki szereplésére közvetlenül éjfél előtt került sor. A stadion zsúfolásig megtelt. A nézőközönség a tizenöt perces (ennyi volt az engedélyezett műsoridő), bemutatónkat szűnni nem akaró tapssal jutalmazta. Ezek után háromnapos szünet következett, kirándulásokkal, tengeri fürdőzéssel és nézelődéssel tarkítva. Egyszóval nyaraltunk. A kilencedik napon ismét Zeraldában szerveztek részünkre fellépési programot, először egy gyermeküdülő kulturális vetélkedőjének műsorába ékelve tartottunk bemutatót, majd a község szívében épült szabadtéri színpadon. Műsor után a városházán fogadást adtak tiszteletünkre. A tizedik napon elbúcsúztunk Tizi-Ouzoutól és végleg Zeraldába költöztünk, a Hotel Mazafran-ban. Ismét „szünnap”, azaz tengeri fürdés, pihenés. A hátra lévő öt nap ugyancsak fellépésekkel és szünetekkel telt el. Szerepeltünk Tipaza-ban az amfiteátrumban, és végül az utolsó nap az algíri kulturális palotában. Itt a nézőtéren ült a diplomáciai képviseletek szí- ne-java, és nem utolsósorban a Cap-Djinett-nél erőművet építő magyar kolónia tagjai. A több mint egyórás, gondosan szerkesztett bemutató sikerét a záró táncszám kétszeri ismétlése nyugtázta. Algériai utunk két hete alatt magunkba szívtuk a sok-sok látnivalót és élményt, élveztük a kabilok és arabok vendégszeretetét és a magyarok iránti tiszteletét. Július 28-án a Swissair légiforgalmi társaság DC—9 típusú repülőgépével, genfi és zürich-i le és felszállással. este kilenc órakor „landoltunk” Budapesten. Szalay Iván (A képek a szerző felvételei) Az oktatási törvényről Csupa lendülettel
