Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-23 / 198. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 23., szombat 3 VÁLLALKOZÁS, LÍZING, HATÉKONYSÁG... Az ERISZ „újjászületik” A címből azt gondolhatná bárki, hogy a továbbiakban intimitásokról lesz szó. Az ERISZ persze nem női név, hanem egy nagyon is józanul és rugalmasan gazdálkodó szervezet, az Egri Ruhaipari Szövetkezet fantázianeve. Ami pedig az újjászületést illeti, a tapasztalatok alapján úgy tűnik, külső és belső tekin­tetben is igaz. Az egyébként évtizedek óta sikeresen működő szövetkezet gazdái és vezetői úgy vélték, megérett az idő a felújításra. Fontos volt ez annál in­kább, mivel az olajárcsökkenés miatt gyengültek a cég kuvaiti és szaúd- arábiai felvevőpiacai. A meglévők megtartása mellett új vevőket kell keresni, s ez csak jó minőségű, és főként olcsón előállított termékekkel érhető el. Takarékosabb anyagfelhasználást, lehet elérni az angol terí­tékfelrajzoló gép beállításával — Hogyan kezdtek hozza a korszerűsítéshez? — kér­deztük Csatlós Kovács Mi­hály elnököt. — A múlt év második fe­lében lehetőséget kaptunk — pályázat útján —, hogy a MODEX Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével a Külkereskedelmi Minisztéri­um és a MNB engedélyével külföldi gépeket szerezzünk be kölcsönbérleti szerződés flizing) formájában. Meg is kezdtük a tárgyalásokat a nyugatnémet Dürcopp és Pfaff nagyvállalatokkal. Ek­kor jelentkezett önként a japán Brother cég düssel­dorfi kirendeltsége. Az ő ajánlatuk volt a legkedve­zőbb. Varrógépeink korsze­rűek, automatizáltak. Vi­szonylag rövid határidőre vállalták a szállítást, s az alkatrész-utánpótlást is gyor­san és ingyen szavatolták. A múlt év végi sikeres tárgya­lások után nem volt más dolgunk, minthogy a bécsi CWAG bank segítségével megkössük a szerződést. Ez a pénzintézet hitelezte meg a berendezések árát. S mivel nagy tételről, 83 gépről volt szó, igen előnyös feltételek­kel. Az egyezség öt évre szól. A berendezések értéke kö­zel 900 ezer nyugatnémet márka, amelyet tíz részlet­ben kell visszafizetnünk, fo­rintban. Amennyiben a lí­zing leteltével úgy döntünk, kedvezményesen megvásá­rolhatjuk az eszközöket. Mielőtt körsétát tennénk az egri műhelyben, s megte­kintenénk az új gépeket — melyeket a Brothertől már idén júliusban meg is kap­tak—, az elnök még egy új­donsággal szolgál: — Ez év májusában a BNV-n az angol Cybrid gyár bemutatott egy berendezést, amit mj próbaidőre azonnal el is hoztunk. A szakmai ne­vén terítékfelrajzoló gép le­hetővé teszi, hogy a legtaka­rékosabb anyagfelhasználást érjük el, már az első mun­kafázisban, a szabásnál. Az elmúlt hónapokban látvá­nyos eredményeket produ­kált. Nemcsak mi, hanem a hozzánk látogató hazai vál­lalatok ruhaipari szakembe­rei is elismeréssel nyilatkoz­tak róla. Egyelőre az or­szágban csak ez az egy van belőle. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a mienk is maradjon. Működés közben bennün­ket is meglep az automata „okossága". Czuczor Gergely modellező egy háromrészes szoknya szabásmintáját he­lyezi el a szerkezetben. A számítógép memóriája előbb „letapogatja" a papírsablo­nokat, majd a kiírón meg­jelenik egy rajz: a másfél­szer ötméteres anyagból négy bő vonalú szoknyát lehet ki­szabni. A hulladék mindösz- sze 6—7 százalék! A leggya­korlottabb szakember sem ügyeskedhetne ilyen takaré­kosan. A varróműhelyben az ész­szerű energiamegtakarítás további példáit láthatjuk. Bárány Ede termelésirányító kalauzol bennünket. Lelke­sen magyarázza, mi mindent tudnak a Brother-varrógé­pek: — Nemcsak gyorsabbak a régi Textimáknál, de néhány korábbi mozdulatra nincs is szükség. A varrás elejének és végének megerősítését, a cérna elvágását automatiku­san végzik. Jóval kevesebb áramot fogyasztanak, mint a korábbiak. Ha csak egy pil­lanatra is megáll a varrónő keze, a gép azonnal kikap­csol. Kiss Istvánné éppen egy zakó bélésén dolgozik. Szí­vesen osztja meg velünk ta­pasztalatait. — Talán csak az első na­pokban volt furcsa — mond­ja. — A jót megszokni so­sem nehéz. Nem fáradok el mellette annyira, mint a ré­gi gépnél. Az ollót is eltet­tem a fiókba. Talán a tű befűzése nehezebb egy ki­csit, a biztonságosabb ujjvé­dő miatt. Az ERISZ tehát megújul. A modern berendezéseken a régi tapasztalt szakember- gárdával eredményesebben dolgozhatnak majd. Ez hát a tartalmi változás. Persze ne hallgassuk el azt sem, hogy nem minden kockázat nél­küli. Komoly teljesítményt várnak a szövetkezettől a felettesek. A jövő évben pél­dául tovább; nyolcmillió fo­rinttal kell növelniük tőkés exportjukat. Ellenkező eset­ben 15 százalékos bírságot fizetnek. Ehhez pedig meg­rendelésekre, s mindenek­előtt a vevők bizalmára van szükség. Ez sem megy egy­könnyen. Ha például egy holland üzletember meglá­togatja az egri hajdanvolt Minorita-rendház épületében raktár híján szűkölködő, zsúfolt üzemet, könnyen két­ségei támadhatnak. S itt kö­vetkezik az ERISZ külső átváltozása. A megyei ta­nács megvásárolja a ruha­ipari szövetkezet mostani helyiségeit kollégiumnak, összesen 44 millió forinttal rendelkeznek új központ lé­tesítésére. Az építészeti ter­vek rövidesen elkészülnek. Jelenleg a kivitelezésért öl vállalattal is versenytárgya­lást folytatnak. Az új iroda és üzemcsarnok az északi- lakótelepen magasodik majd. remélhetőleg már 1988. szil­veszterén. Jámbor Ildikó Az asszonyok már az új Brother-varrógépeken dolgoznak Kiss Istvánné — „A jót meg­szokni sosem nehéz” (Fotó: Szántó György) Takarékoskodás és termékkínálat Tavaly hétszázalékos fo­gyasztói árnövekedés és — ennek következtében — mindössze nyolctized száza­lékos, tehát a legjobb eset­ben is stagnáló reálbérindex. A Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének munka­társai azt vizsgálták, hogy minderre miként reagálunk, fogyasztói státuszunkban? Ha tehetjük, védekezünk, oly’ módon, hogy most már egyre radikálisabban takaré­koskodunk. Lényegtelennek tűnő, de talán mégis jellemző példa: az otthoni éléskamrákban —■ kivéve az éléskamrák nél­küli „korszerű és kényel­mes” panellakások százezreit — manapság 15 millió üveg házi konzerv áll, vagy 6 mil­lió üveggel több, mint egy évtizede. ’Mert hogy drága és egyre drágább a gyári kon­zerv ... Kevesebbet költünk ruház­kodásra, mert az elmúlt másfél évtizedben több mint 80 százalékkal drágultak a ruházkodási cikkek, s in­kább otthon mossuk még az ágyneműt is, ahelyett, hogy a patyolatba vinnénk. Tehát egyre inkább saját magunk szolgáltatói vagyunk: festünk, mázolunk és tapé­tázunk, és persze bütyköl­jük az autóinkat, ily' módon is kompenzálva a méregdrá­ga javítási költségeket, s a benzin árának 1975 és 1983 közötti 280 százalékos eme­lését. A szakértők egyébként úgy tartják, hogy a benzin­ár elérte azt a küszöbérté­ket, amelyet átlépve komo­lyan számolni kell a töme­ges kocsileállításokkal — és a tömegközlekedés zavarai­val. Még akkor is, ha a tá­volsági tömegközlekedési eszközöket is egyre ritkáb­ban vesszük igénybe; keve­sebbet utazunk, kirándu­lunk. mert egy négytagú családnak manapság utazni valóságos luxus, a szolgál­tatás pedig változatlanul csapnivaló. Takarékoskodunk úgy is, hogy a szó szoros értelmé­ben egyre kevésbé takaré­koskodunk. Az OTP-be tétál­lomány korábbi gyors üte­mű növekedése a nyolcvanas évtized fordulóján megtört; aki teheti, az nem a lakos­ság bankjában kamatoztatja az időlegesen fölösleges pén­zét. hanem vagy valamilyen vagyontárgyba fekteti, vagy — mert ma már ez is lehet­séges — valami módon spe­kulál .. . S aki nem teheti? Akinek fillérnyi szabad rendelkezésű jövedelme sincs? Nos, ő megpróbálkozik — divatos kifejezéssel élve — valami­lyen „jövedelempótló tevé­kenység” felkutatásával, vagy kénytelen az igényeit lejjebb szorítani. Az utóbbi­ak közé sorolandók az idős­korú kisnyugdíjasok, az ala­csony jövedelmű többgyer­mekesek és a pályakezdő fiatalok. Védekezési lehető­ségeik korlátozottak, már csak azért is, mert az ol­csóbb, de nem feltétlenül rossz minőségű — árucikkek többnyire eltűnnek a bol­tokból. (Miért is ne? Az ol­csó árun nincs nyereség, nincs haszon, gyártásukra hát mi okból vállalkoznának az iparvállalatok?) Hasonló a helyzet a szolgáltató üze­meknél is: tagadhatatlanul többen vannak, nagyobb a kínálat, látszólag éles a ver­senyhelyzet, tehát minden lehető módon próbálják megszerezni a megrendelői­ket — csak éppen árverseny nincs közöttük. Mintha ösz- szeesküdtek volna: árat pe­dig nem csökkentünk, vi­szont egymás árait felhajt­juk. Ennek is van magyaráza­ta: a szolgáltató kisszerve­zetek. nyereségük nagyobb részét inkább a dolgozpik jövedelmének növelésére használják fel, és elhanya­golják az eszközeik, a mű­ködési körülményeik fejlesz­tését. S mi módon növelhető a nyereség? Az árak emelé­sével. (Egyébként ez nem­csak a szolgáltató iparra ér­vényes.) Takarékoskodnának a la­kást építők is, ám az építő- anyagipar diktálja a tem­pót: a hagyományos építő­anyagok helyett inkább csak a korszerűnek kikiáltott mé­regdrágákat kínálja. Egy­szóval: takarékossági törek­véseinket keresztezi az egy­re jobban torzuló — a pén­zünkkel*, ha úgy tetszik a vásárlóerőnkkel aránytalan árutermék-kínálat, amely vé­gül is, miközben takarékos­kodnánk, kikényszeríti a fo­gyasztói pazarlást is. A SZÉKI, vagyis á Szak- szervezetek Elméleti Kutató Intézete a szakszervezetek hivatásából adódó egyik leg­főbb feladatának tett eleget ezzel a felméréssel. A bérből és fizetésből élők érdekvé­delmét szolgálta ez a vizs­gálat is. De hogy ez az ér­dekvédelmi tevékenység ha­tékonnyá váljék, szükség lesz a vizsgálatból adódó következtetések levonására, és a nélkülözhetetlen intéz­kedések meghozatalára. A többi között az ipar, a szol­gáltató szektor árfelhajtó törekvéseinek megakadályo­zására, az olcsóbb cikkek mennyiségének és választé­kának bővítésére, látszat verseny helyett a valós piaci verseny kikényszerítésére, és több másra. Az Országos Anyag- és Árhivatal, a Belkereskedel­mi Minisztérium meg mások már tettek ezért egyet és mást, ám a tények azt iga­zolják; kevés ez még. Több­re. hathatósabb döntésekre lesz szükség a jövőben. V. Cs. Csak egy kis hazugság volt... Kálmán hazudott a feleségének. Az az igazság, hogy a héten már volt egy név­nap. Az előző hétről elmaradt Szabolcsot köszöntötték munkaidő után néhány kor­só sörrel a kollégák, nem gondolva (vagy éppen gondolva) arra, hogy másnap Lász­ló lesz, és két Laci is dolgozik a brigád­ban, akik ekkor tartják nevük ünnepét. Szóval Kálmán az elsőt, a Szabolcsot „bevallotta”, de a másikat, a Lászlót, már nem merte. És ebből lett a baj. Azt mond­ta ugyanis, hogy túlórázik este 8-ig. Az asszonyka meg akarta lepni, és fél kilenc­re mozijegyet vett. Ott várta a férjét már pár perccel nyolc előtt a gyárkapuban (a gyerekeket a nagymamára bízta), azután amikor már negyed kilenckor sem jött sem az ura, sem más teremtett lélek kife­lé a gyárkapun, hát odament a portáshoz: ugyan, nem tudhatná-e meg, meddig ma­rad még bent a férje meg a brigádja? A portás zavartan válaszolt: — De kedvesem, ma senki sem maradt bent túlórázni, csak a főmérnök egyedül, az is valami tudományos micsodán dolgp- zik. Az asszony valami zavart választ adott, és — elment a moziba. A férje persze, már nyolckor otthon volt. és kétségbeesetten várta a feleségét, ugyanis a nagymama „elfelejtette”, hogy a lánya mozit tervezett az estére, csak any- nyit jegyzett meg. hogy jöjjön a gyerekre vigyázni mert nekik programjuk lenne. Hogy mekkora kavarodás lett a dolog­ból, azt nehéz lenne leírni. Az asszony kö­zölte a férjével, hogy ha nem lenne a kél gyerek, akkor egy percig sem élne tovább egy ilyen hazug fráterrel. A férfi azon há­borodott fel, hogy mehetett el az asszony nélküle moziba, és (legjobb védekezés a támadás) még meg is gyanúsította, hogy talán nem is vele akart menni, hartem va­laki mással. Az összeveszés gyorsan ment, a kibékü­lés lassan, márcsak azért is lassan, mert nem is tudták, mit mondjanak a nagyma­mának, aki úgy érezte, őt is lóvá tették, és közölte, hogy többé rá esténként ne számítsanak. Persze később minden tisztázódott, ki is békültek, de valahogyan az asszony azóta gyanakvóbb, a férfi pedig ezt érezve, in­gerültebb lett. Valahol valami elromlott. Pedig csak egy kis hazugság volt az egész. Sárái Energiatakarékos hősugárzók Rendkívül energiatakarékos, korszerű hősugárzók gyár­tását kezdték meg a FÉG Angyalföldi Gyárában. A korábbi változatokhoz ké­pest, mintegy kétharmad résszel kevesebb energia- hordozóra van szükség az új sugárzó üzemeltetéséhez: a készülékeket elsősorban csarnokok fűtéséhez, szárí­tók, baromfikeltetők olcsóbb, gazdaságosabb üzemelteté­séhez, valamint lakóhelyek és munkahelyek fűtéséhez ajánlják a gyártók (MTI-fotó: Kiss G. Péter — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom