Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-18 / 194. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 18., hétfő 3 Jogvédelem és az alkotmány Anyákat vár az S.O.S Gyermekfalu Eddig is sok szó esett a reprezentatív szépségű battonyai S. O. S. Gyermekfaluról a rádióban, a televízióban és a napilapokban. Nem lehet azonban elégszer ismételni: minden kezdet nehéz és a beindulás körülményei Bat- tonyán sem könnyűek. Gondot okoz például az anyag- hiány. Többen kérdezik ezt hallván, hogy mennyi az itt dol­gozó édesanyák havi keresete, milyen körülmények kö­zött élnek? Szinte bizonyos, bogy az anyagias szemlé­letű és praktikus gondolkodású olvasók afféle szólam­nak fogják fel azt, hogy számunkra a napi valóságban ijs az itt élő gyermekek viszontszeretete, a munka igazi értelme, jutalma. A saját család építésének, a bensősé­ges anya-gyermek kapcsolat teremtésének sok vesződsé- ge és boldogsága vezérelt valamennyiünket az S. O. S. Gyermekfaluba. Egyébként ami a fizetést illeti; egy-egy édesanyának havonta közel tízezer forint munkabér „jön össze”. A rájuk bízott kiskorúak tartására havi háromezer forint ellátmány van biztosítva. A fűtést, világítást stb. — te­hát a rezsiköltségeket — az S. O. S. Gyermekfalu Ma­gyarországi Egyesülete téríti. A szolgálatért havi négy szabadnap, nyáron pedagógusszabadság jár. Az anya szépen bebútorozott szobájában külön hál, ha a kicsik néha behúzódnak is mellé az ágyba. Egyedül álló — elvált vagy hajadon —, gyermektelen 24—39 év közötti nők jelentkezésére most is van lehető­ség anyának jelentkezni. Aki az öt-hat — ha a helyzet úgy hozza nyolc — kiskorú gyermekből szerveződő csa­ládok nevelését szívesen vállalja, még mindig elküldheti a részletes önéletrajzzal kiegészített pályázatát. Cím: ZsDm Lajos faluvezető 5830 Battonya, S.O.S. Gyermekfalu. Telefon: 27. Itt részletes szóbeli felvilágosítást lehet kérni. Diplo­ma, magasabb iskolai végzettség hiánya nem kizáró szempont. A legfontosabb, hogy testileg egészséges, lel­kileg harmonikus, ép idegrendszerű, a gyermekekről sze­retettel gondoskodni tudó édesanyákkal dolgozhassunk. A jelenlegi kilenc édesanya is mindegyik ilyen. Az egyre javuló működési feltételekről pedig érdemes megemlíteni, hogy a házakban színes televízió, hűtőláda, hűtőgép, robotgép stb. van. Egyszóval minden tekintet­ben a legkorszerűbben felszerelt háztartás ad méltó hát­teret az itteni anyai gondozó- és nevelő tevékenységhez. Zs. L. Magyar diákok külföldi egyetemeken A hatóságokkal vitába ke­veredő embereket egyre gyakrabban foglalkoztató kérdés, hogy az alkotmány mint alaptörvény mennyire képes megvédeni az állam­polgárt a közhivatalok bü­rokratikus eljárásaival szem­ben. Vagy másképpen meg­fogalmazva: az alkotmány mennyire csak alapelvet tar­talmazó elvi dokumentum, amely ilyenfajta funkciók betöltésére nem alkalmas, vagy mennyire válhat az ál­lampolgárok és a hivatalok magatartását befolyásoló jog­szabállyá, törvénnyé. Az alkotmánytörvények immár kétszázéves fejlődé­sük során két szabályozandó kérdést közelítettek meg. Az egyik az állami szervezet fel­építésének és az állami szer­vek egymáshoz való viszo­nyának kérdése. Ezzel kap­csolatosan különösen szabá­lyozandó téma a képviseleti szervek helye, más állami szerveknek az Országgyűlés­hez és a tanácsokhoz mint választott képviseleti szer­vekhez való viszonya. A má­sik az állampolgárok alap­vető jogainak alkotmányban történő szabályozása. A ma­gyar alkotmány is alapvető­en ezt a két témakört sza­bályozza. Ami az állami szervek fel­építését és egymáshoz való viszonyát érinti, látszólag nagyon messze van az ál­lampolgárok jogi helyzetét meghatározó szabályoktól. Ezek a szabályok általában nem alkalmasak arra, hogy az állampolgárok egymás közötti vagy a hatóságokkal való vitájuk során erre hi­vatkozni lehetne. Ez a „nem alkalmas” azonban csak lát­szólagos, hiszen a társada­lomnak, az emberi közössé­geknek ezek a szabályok biz­tosíthatják leginkább azt, hogy az állami és társadalmi ügyeket befolyásolhassák, el­lenőrzésük alá vonják a jogi normákat, magatartási sza­bályokat kialakító apparátu­sokat. A képviseleti szervek közvetíthetik a szakszem­Minden bizonnyal sok tv­néző felkapta a fejét, amikor a képernyő előtt arról érte­sült, hogy az Egri Közúti Építő Vállalat — Tunéziában dolgozik ... Legalábbis Észak-Magyarországon, amelynek három szomszédos megyéjében a céget legin­kább ismerik, igencsak meg­lepődtek. Mert — amint mondani szokás —. hogy ke­rül a csizma az asztalra? Mit keres külföldön az a szervezet, amelynek legfőbb gondja, dolga, hogy idehaza gondozza, építse, javítsa út­jainkat? Természetesen — aligha kell ezt hangsúlyozni — ez alkalommal sem jholmi ki­rándulásról, kalandozásról, hanem nagyon is (mindenna­pi munkáról van — ponto­sabban: volt — szó, ha ép­penséggel egy kicsit szokat­lan is a helyszín. Kezdjük azonban az ele­jén! Mint Fehér Andrástól, a vállalat főmérnökétől meg­tudtuk: gazdasági kényszer sugallta számukra is, hogy kilépjenek a megszokottból, s amikor éppen úgy adódik, hát idegenben, messze a ha­zától is próbálkozzanak. Tu­nézia pedig úgyszólván vé­letlenül került érdeklődésük­nek — ha nem is központ­jába — előterébe. Az Agro- ber megyei kirendeltségének egyik munkatársa hozta szó­ba, aztán gondolkodtak a dolgon, majd végül megpá­pontból gondolkodó állam- apparátusnak a társadalmi, a politikai érdekeket kifejező megközelítést. Ezért a társa­dalom, de az állampolgárok számára sem mindegy, hogy ezek a képviseleti szervek milyen helyet foglalnak el jogilag is és ténylegesen is az állami szervek között. A magyar alkotmány eb­ből a szempontból jogilag korlátlan lehetőségeket biz­tosít. Minden jogilag szabá­lyozandó kérdésben lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés maga törvényt alkosson, és jogilag minden állami szer­vezet vezetőszervét (kor­mány, Legfelsőbb Bíróság, legfőbb ügyész), jogilag kor­látlanul alárendeli az Or­szággyűlésnek. Ha azonban a jogi norma- alkotás gyakorlatát vizsgál­juk, nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az Országgyűlés viszonylag kevés, évente csak körülbelül három-négy tör­vényt hoz és ritkán fordul elő, hogy az államigazgatás jogszabályalkotó tevékenysé­gét kritika tárgyává tenné. Ilyen irányú vizsgálatokat esetenként csak az Ország- gyűlés állandó bizottságai végeznek. Mindez azt jelenti, hogy a jogalkotással felruházott szer­vezetben — az alkotmány­ban biztosított jogi lehetősé­gek ellenére — a képviselet, mint a társadalom nézeteit és érdekeit közvetítő szerve­zet napjainkig sem tudott betölteni meghatározó szere­pet. Jogalkotásunk túlzottan az államigazgatás útján való­sul meg, s a társadalmi vi­tákkal sem tudtak ezen je­lentősen változtatni. Ha tehát az alkotmány társadalmi viszonyokat sza­bályozó szerepe oldaláról kö­zelítjük a témát, úgy tűnik, hogy az elvek deklarálásán túl szükség lenne ezen a te­rületen is további jogi ga­ranciákkal kijelölni és meg­őrizni a képviseleti szervek­nek a jogalkotásban játszott szerepét. Ezt többek között azoknak a viszonyoknak al­lyázták. Több versenytárgya­láson is részt vettek az öt­let megszületése előtt és után, de tulajdonképpen ed­dig csak az 1984-es „jött be”. Megörültek néki, de — mi tagadás? — utóbb már ide­genkedtek is tőle. Hiszen az sem volt túlságosan bizta­tó, hogy februárban benyúj­tott pályázatunk első helye­zése áprilisban dőlt el, de csak júniusban értesültek hivatalosan is róla. Aztán egészen november elsejéig kellett várniuk, míg megkap­ták az utasítást is a munka megkezdésére. Ugyanekkor az is furcsa volt, hogy amíg az itthoni gyakorlat szerint általában az építtető, a ter­vező és a kivitelező közösen felel egy-egy beruházás si­keréért. Tunéziában kizáró­lag az utóbbi „tartja a há­tát”. így történt, hogy végül is a budapesti Aszfaltútépí­tő Vállalattal együtt láttak a külföldi megbízás teljesí­téséhez. Kikötve persze, az üzletszerző egrieknek a nye­reségből való nagyobb része­sedését. A távoli országban a he­lyi mezőgazdasági program­hoz felvett világbanki hitel­ből fizették a vállalkozást, ami egyébként a kivitele­zésben nem jelentett külö­nösebbet, mert lényegében ismert technológiával dolgoz­hattak. Mindössze két kisebb újdonság akadt a munkában: az úgynevezett gabion és a cassis. Az előbbi tulajdon­kotmányba történő szabályo­zásával lehetne elérni, ame­lyekben csak az Országgyű­lés írhatja elő törvény for­májában a jogi normákat. Ez lehetővé tenné, hogy a jog­alkotásban a társadalom ér­demi befolyása tovább növe­kedjék. Az 1983-as választó- jogi törvény ennek meglévő feltételeit csak erősítette. Más a helyzet az állam- polgári jogok esetében, ame­lyek az állampolgár és az ál­lami szervezet egymáshoz való viszonyának alapkérdé­seit határozzák meg. Kérdé­sünk tehát az, hogy a ma­gyar alkotmány napjainkban mennyiben képes valós jog­viták esetén ezt a szabályo­zó szerepet betölteni. Az alkotmány, mint a tör­vények egyike, nem szabá­lyozza a jogviszonyok egé­szét. Ilyenek az egyesülési és gyülekezési jog; a gondolat- közlés szabadsága, benne a sajtószabadság; a lelkiisme­reti és vallásszabadság; va­lamint az úgynevezett sze­mélyi szabadságjogok (a sze­mély-, a lakás-, és a levél­titok sérthetetlensége). A szocialista alkotmányok a szabadságjogokon kívül szabályozzák az úgynevezett gazdasági, szociális és kul­turális jogokat (munkához, pihenéshez, társadalombizto­sításhoz, művelődéshez, egészségvédelemhez való jog stb.). Ezek a jogok az egyén megélhetését, szociális biz­tonságát garantáló jogosítvá­nyok. Az állampolgári jogok te­kintetében a különböző or­szágokban mindig vitás kér­dés volt, hogy nem kellene-e a jogok katalógusát tovább­terjeszteni, például a lakó­hely megválasztásának sza­badságára, vagy a személyi tulajdonhoz való jog, vagy a lakáshoz való jog irányába. A másik vitatéma, hogy eze­ket a jogokat milyen mély­ségig kell az alkotmányban szabályozni. Például elégsé­ges-e a sajtószabadságot az alkotmányban deklarálni, és az ezzel kapcsolatos jogi ga­ranciákat alacsonyabb szintű képpen dróthálókkal körül­vett kőbálák alkalmazása az építésben, a másik pedig nem a megszokottabb út alatti, hanem az út feletti vízelvezetés. összesen 50 kilométert ké­szítettek az 5—6,5 méter szé­lességű utakból a társválla­lattal közösen kivitt embe­rekkel s gépekkel az export­őr Agrober és Agroinvest vállalatokkal közös társasági szerződés alapján Souse, egy tengerparti üdülőközpont térségében. Az eredetileg 2, később 2,4 millió dollár ér­tékűre nőtt munkák — saj­nos csak szerény, az itthoni szakmáénak alatta maradó, csupán a magasépítésben el­fogadható nyereséget adtak. S ennek az elszámolása is hátra van még, jóllehet a szerződéses határidőnél ha­marább. még július végére végeztek az utak építésével. Ennek ellenére nem bánták meg a „kimozdulást”, hiszen „edzésnek” igazán jó volt: sok hasznos tapasztalatot sze­reztek — további külföldi próbálkozásaikhoz. Mert ezután is élni akar­nak az ilyenféle lehetőségek­kel. idegenbeli munkáikat jövőbeli tevékenységük ré­szévé kívánják tenni — nyil­vánvalóan ezután már több sikerrel. Már is szó van a legközelebbiról, ami történe­tesen a Szovjetunióban adó­dik, Tengiz környékén, az Aral-tó és a Kaszpi-tenger között. Üj, közös képviselő­jogszabályokra bízni. (Példá­ul sajtóengedélyezés, a hely­reigazítás szabályai, vagy az egyesülési jognál az egyesü­let alapításának feltételei stb.) Ilyen jellegű viták nálunk is vannak. Az 1949-ben lét­rehozott magyar alkotmány általában megelégszik azzal, hogy kinyilvánítja ezeknek a jogoknak a létét, néhány po­litikai jellegű garanciát ad, megalkotásukat azonban ala­csonyabb szintű jogszabá­lyokra bízza. Az 1972. évi alkotmánymódosítás elvileg kimondotta ezeknek a nor­máknak törvénybe foglalá­sát. Az alkotmány csak any- nyit tartalmaz, hogy az ál­lampolgároknak egyesülési joguk van, de hogy milyen feltételekkel lehet egyesüle­tet alapítani, az törvényere­jű rendeletben szabályozott. Ennek azonban az a követ­kezménye, hogy az alkot­mány ugyan nagyon fontos politikai deklaráció, de azon a konkrét jogi szabályok kí­vül rekedtek. Ezért van az, hogy az állampolgárok ke­vésbé érzik jogviták esetén az alkotmány eligazító, sza­bályozó jelentőségét, de az sem gyakori, hogy a konkrét állami döntések, például bí­rói ítéletek vagy államigaz­gatási szervek döntései az al­kotmányra hivatkozhatná­nak. Az alkotmány jogi for­máját tekintve törvény, te­hát jogi szabály, ennek azon­ban döntően a további jogi normák alkotásában van je­lentősége. Az állampolgár, aki az esetek többségében a jog alkalmazásakor találko­zik a joggal, így nem érzi az alkotmány szabályozó szere­pét. A kérdés az, hogy ezt ter­mészetes folyamatnak kell-e tekinteni, vagy sem. Ügy gondolom, alapvetően igen, de ez nem zárja ki azt a tár­sadalmi igényt, hogy az al­kotmány jogi jellegét, ga­ranciát adó szerepét növelni kell. jük, a Közlekedésépítő Egye­sülés biztatja az egrieket is jelenleg még folyamatban lévő tárgyalásai eredményei­vel. Az újabb megbízással az EKÉV, a társvállalatokkal együtt osztozna a nagy föld­gázprogram megvalósítása során készülő gázvezetékek építésén. Mivel, hogy az egriek — hagyományos munkáik mel­lett — ilyesmibe is belekós­toltak már. Mi több: idehaza jelenleg is dolgoznak a mát- raszentistváni vezetéken. S már tavaly 15 millió forin­tos termelést végzett az az építésvezetőségük, amely pél­dául a Gagarin Hőerőmű Vállalatnak gőzvezetéket is készített. Közműves munkáik mel­lett az útépítők korábban épületalapozásra is vállalkoz­tak Ózdon, már évek óta maguk gyártják s másoknak is értékesítik azt a bitumen­emulziót, amit valamikor ők még vásároltak. Legújabban pedig összetett zagytéri mun­kákra is vállalkoznak a vi- sontai nagy iparvállalatnál. Egy sor olyan megbízást megragadnak, amire egykor még csak nem is gondoltak, ám valójában kevésbé idegen a számukra. Mindamellett, hogy eredeti tennivalóknál maradnak. Ma is építik, ja­vítják Heves és a szomszé­dos megyék útjait. Miután manapság így kö­veteli ezt tőlük is az élet. Gyóni Gyula Az új tanévben 245 ma­gyar fiatal kezdi meg ta­nulmányait ösztöndíjasként a szocialista országok egye­temein, főiskoláin. Mint azt Szilassy Attila, a Művelődési Minisztérium osztályveze­tője az MTI munkatársának elmondta, az elmúlt évek­hez képest nőtt a külföldi ösztöndíjasok száma. A mint­egy 600 pályázó közül a fel­vételi vizsgákon és beszél­getéseken 245 diák felelt meg a követelményeknek, s nyert felvételt az 1986-87- es tanévre nyolc ország mintegy félszáz egyetemére. Az idén — immár ha­gyományosan — a legtöb­ben a szovjetunióbeli fel­sőoktatási intézményekben tanulnak majd: elsősorban orosz nyelv- és irodalom, valamint műszaki és köz- gazdasági szakokon. Ok a júliusban megkezdett kijevi nyelvi és szakmai előkészí­tő kurzust követően au­gusztus végén utaznak a vá­lasztott egyetemre, főisko­lára. Hasonlóan sokan je­lentkeztek az NDK-ba is: itt a 3 hetes budapesti elő­készítő után ősztől 60 ma­gyar diák kezdi meg tanul­mányait 10 felsőoktatási in­tézményben. A többiek — a nemzetiségi ösztöndíjasok kivételével — valamennyi intézményben egyéves elő­készítő tanfolyamon vesz­nek részt. Számítógépes raktárbázis a Könyvért-nél A Könyvértékesítő és Könyvtárellátó Vállalat fejlesztési programjának részeként elkészült az a korszerű számitógé­pes raktárbázis, amely ntánrendelési raktárt, expedíciót és számítóközpontot foglal magában. Az új létesítmény alap­területe mintegy 8000 négyzetméter, s itt 150 millió forintos készlettel dolgoznak. A húszezres címanyag nyilvántartása, feldolgozása számítógéppel történik (MTI-fotó: Kiss G. Péter — KS) Dr. Schmidt Péter egyetemi tanár EGERTŐL - TUNÉZIÁIG Új utakon az útépítők

Next

/
Oldalképek
Tartalom