Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 16., szombat A természettudományok fejlődése óriási hatással volt a társadalom, a gazdaság fejlődésére az em­beriség eddigi története során. A feljegyzések sze­rint az ember—gép és az ember—termék kapcso­latát lényegében két minőségi ugrás jellemzi: az ipari forradalom, a XVII—XIX. század fordulóján, illetve a XX. század második harmadában elkez­dődött tudományos technikai forradalom. Mai ösz- szeállításunkban néhány olyan tudományos-techni­kai újdonságot mutatunk be olvasóinknak, ame­lyek minden bizonnyal hatással vannak az emberi, illetve a társadalmi, gazdasági életre. A VILLANYVILÁGÍTÁS lehetőségei Fényforrások A japán Shibaura elektromos társaság fejlesztette ki a leg­újabb világítótesteket, a gömb alakú „neonkörtét”. Formá­ján kívül még abban különbözik a hagyományos fénycsövek­től, hogy bekapcsolás után, a fény a másodperc tört része alatt gyullad ki. Az új világítótest egyelőre négyszer drá­gább az ugyanolyan teljesítményű, hagyományos fénycsőnél (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Ez az antenna egy külön- leges hangolóberendezés se­gítségével lehetővé teszi a műholdakról sugárzott adá­sok vételét. Átmérője mint- egy egy méter. A nem is távoli jövőben megszokott látvány lesz a házak tete­jén az ilyen antenna. (MTI Külföldi Képszerkesz- tőség — KS) Davy 1808-ban fedezte fel az elektromos ívkisülést, ez volt az alapja a szénelektró- dos ívlámpáknak. Edison 1879-ben elkészítette a szén­szálas izzólámpáját, ez te­remtette meg a villanyvilá­gítás lehetőségét. De ehhez nemcsak az izzólámpák tö­meggyártását kellett megol­dani. hanem ki kellett épí­teni a villamos erőműveket, vezetékhálózatokat és el kel­lett terjeszteni a szigetelő- anyagokat, kapcsolókat, fo­gyasztásmérőket is. Az izzó­lámpa ezután olyan fejlődé­sen ment át, amelyhez fog­hatóval csak nagyon kevés ipari tömegcikktermék büsz­kélkedhet. Igaz, az eredeti kiviteléből csupán az Edison- fejet őrizte meg, A második világháború óta a világításra fordított ener­gia tízévenként megkétszere­ződik. de a világ sok orszá­gában a fénykultúra ma még igen alacsony színvonalú, ezért a fejlődés tendenciája még hosszú időn át változat­lan marad. Izzólámpák ma igen sok változatban készül­nek. Számos olyan alkalma­zási terület ismeretes, ame­lyeken ma sincs helyettesí­tőjük. Ilyenek például a mi­niatűr lámpák, a törpelám­pák, a járműlámpák, a köz­lekedési jelzőlámpák stb. A világszerte gyártott és fel­használt villamos fényforrá­sok háromötöde ma is izzó­lámpa. Ez az arány az el­következő években is csak lassan tolódik el a kisülé­ses fényforrások javára. A fénycsövek az izzólám­pák mellett a legáltalánosab­ban elterjedt fényforrások. A villamos fényforrásoknak ezek az új képviselői az 1930-as évek elején jelentek meg. Mind felépítésükben, mind működési elvükben alapvetően különböznek az izzólámpától. Amíg a hőmér­sékleti sugárzó izzólámpák folytonos spektrumot adnak, addig a kisüléses fényforrá­sok vonalas spektrumot. Az izzólámpa izzótestének villamos ellenállása — így vezetőképessége is — jól meghatározott szobahőmér­sékleten és üzemi hőfokon. A kisüléses fényforrások gáz- terének hideg szobahőmér­sékletű villamos ellenállása gyakorlatilag végtelen, vagy­is vezetőképessége nulla. Ezekben a fényforrásokban a fénykeltésre szolgáló fémek, illetve vegyületeikből felsza­baduló fémek gőzeinek atom­jai gerjednek és sugároznak. E sugárzás összetétele a töl­tőanyag kémiai minőségétől és nyomásától függ. Főleg közvilágítási célra, egyre jobban terjednek a fémgőzlámpák. Ezek is kisü­lésen alapulnak, amelyekben fémgőz, leggyakrabban nát­rium- vagy higanygőz atom­jait gerjeszti magasabb ener­giaszintre az elektromos fe­szültség. A kisülő csőben le­vő fémet előbb el kell pá­rologtatni. ezért az elektró­dák fűthetők. Az izzó ka tód­ból elektronok is kilépnek, ezek megindítják a kisülést. A kis nyomású fémgőzlám­pák színképe vonalas, igen csekély folytonos háttérrel. Televizióvétel — műholdról Adóhálózatra van szükség ahhoz, hogy egy közepes méretű ország területét te­levízióműsorral besugároz­zuk. Vannak viszont a Föl­dünkön olyan hatalmas te­rületek, ahol adóhálózatot csak óriás költségekkel épít­hetnének. Ilyen például Bra­zília, India, Kanada vagy a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Hasonlóképpen ne­hézségeket okozna Indoné­zia vagy Japán több ezer szigetének ellátása tv-prog- rammal a hagyományos módon. Pedig ezeken a terü­leteken igen Sokan élnek. Ez a kérdés már régóta foglalkoztatja a szakembe­reket. A feladatra szinte egyedüli megoldást kínált a több mint 15 éves múltra visszatekintő űrhírközlés. Az alapgondolat: olyan mű­holdra helyezik a televízió- adót. amely úgy kering a Föld körül, hogy mindig ugyanazon pontja felett van (a Földről nézve „áll”). Ilyen műholdról kontinens­nyi területet lehet egyszer­re besugározni. Már több éve működnek olyan műholdak, amelyek a földi mikrohullámú hálóza. tokhoz kapcsolódva nagy távolságokra juttatják el a televízióadók modulációs je­lét. Ezzel a módszerrel azonban a nagy területek besugárzási nehézségein nem lehet segíteni, mert földi mikro- és adóhálózatot kell kiépíteni. Ebben a rend­szerben a műhold földi ál­lomása drága és bonyolult, nagy átmérőjű antennát igé­nyel. AhJjoz, hogy a földi állo­más mérete csökkenthető „Azonnal viszem” — mondja monoton gépi han­gon egy furcsa szerkezet, s máris gazdája ágyához gu­rul, „kezében" a telefonnal. A tudományos-fantasztikus filmbe illő jelenet nagyon is valóságos: napjaink s$?- mélyi robotjai elvégzik a lakásban adódó apró-cseprö teendőket — mindazoknál, akik meg tudják fizetni az engedelmes gépi szolgák ma még meglehetősen borsos árát. A robottechnika e legif­jabb gyermekei cseppet sem gyermetegek: a gépi testbe épített parányi számítógép, a mikroprocesszor irányítá­sával mozognak, beszélnek, elkerülikaz akadályokat, érzékelik a fényt és a hőt, ráadásul megértenek, sőt végre is hajtanak bizo­nyos utasításokat, parancso­kat. S hogy milyeneket és miképpen. azt érzékelőik, logikai áramköreik. prog­ramozásuk és kimeneti esz­közeik döntik el. Sokak szerint a személyi robot nem más, mint a hol­nap személyi számítógépe — csak a végberendezései, a ter­mináljai változnak: nemcsak imák. olvasnak, megjelení­tenek. rögzítenek, és telefon- vonalra csatlakoznak, ha­nem előbb-utóbb megcsi­nálnak bármi mást is, ami programozható, és aminek végzésére célszerű végrehaj­tó eszközöket: kerekeket, lá­legyen, növelni kell a mű­hold kisugárzott teljesítmé­nyét. Ezzel viszont rohamo­san nő a műhold költsége, és az energiaellátás is prob­lémát jelent. Egyszerűbb, olcsóbb földi állomást hasz­nálva a műholdnak 50—100 watt teljesítményt kell ad­nia, ha szinkronpályán ke­ring. Ez esetben már 5 mé­ter átmérőjű vevőantenna is elegendő egyszerűbb beren­dezéshez csatlakoztatva. Ezt fél-közvetlen tv-elosztó rend­szernek nevezik. Ilyen 'rend­szer már számos ország­ban sikeresen működik. A harmadik — és várha­tóan a jövőben szélesebb körben elterjedő — műhol­das műsorsugárzást Japán­ban valósították meg. Föld körüli pályára juttatták a Juri—2a nevű mesterséges holdat, Japán első televízi­ós műholdját, amelyet a bakat, fúvókákat. szelepe­ket lehet készíteni. A személyi robotok napja­inkban játékszerek mond­ják mások, lelkes magán- személyek és néhány vál­lalkozó szellemű üzletem­ber kísérleteinek kiforrat­lan eredményei. Elődeiknek az ipari robotok tekinten­dők, melyeknek két nagy csoportja ismert, az autó­gyárak anyagmozgató gigá­szai, és a kezdetleges lát­ványfeldolgozó képességű, finomabb felépítésű szere­lőautomaták. Két közös vo­nás köti ezeket a még gye­rekcipőben botladozó sze- mélyi robotokhoz. Az egyik minden korszerű robotnak alapvető tulajdonsága, hogy megfelelő, előre tervezett hatásokra önműködően ké­pes változtatni saját viselke­désén. Minthogy azonban erre jelenleg csakis számí­tógép segítségével lehet al­kalmas. ezért valamilyen formában számítógép vezér­li. A másik: ellentétben a számítógépekkel, a robotgé­pek rendeltetése mindig az, hogy ne csak adatokkal ma­nipuláljon, hanem a fizikai külvilágot is kezeljék: mo­zogjanak benne, lássák, hallják, tapintsák, sőt mó­dosítsák is, ha kell. A programozásban a robot testén elhelyezett billentyű­zet segít: a tulajdonos —. ha csak egy kicsit járatos a számítástechnikában — a legkülönfélébb programo­kat agyalhatja ki „szolgája" számára. S hogy a kevésbé központi televíziós adások­nak Japán távoli vidékeire történő továbbítására hasz­nálnák. Ezeket több helyen még központi antennával veszik. Japánnak nagy szük­sége volt erre a rendszerre, mert 3325 szigetből áll, és a legtávolabbi pontjai 2600 kilométerre vannak egy­mástól. Területén 250 2000 méternél magasabb hegy ta­lálható. Az Egyenlítő fölött szink­ronpályán keringő műhol­dat úgy tervezték, hogy az ország nagy távolságú hír­közlését és tv-besugárzását ellássa. Ennek érdekében minél nagyobb kisugárzott teljesítményre törekedtek. Néhány helyen a műhold olyan térerősséget biztosít, hogy például egy-egy ház­tömb közösségi vevőanten­nával közvetlenül veheti a műsort. Wabot—2 zenélő szemé­lyi robot, melyet Japánban a Waseda Egyetem műszaki karán fejlesztettek ki. A ro­bot orgonán játszik, kéz- és lábmozgását természetesen számítógép irányítja. A hom­lokán elhelyezett érzékelővel kottát is tud olvasni, egy ol­dalt fél perc alatt. (MTI Külföldi Képszerkesz­tőség — KS) járatos felhasználók is bol­doguljanak: a gyártó cégek programcsomagokat, mág­nesszalagos kazettákat mel­lékelnek robotjaikhoz. Ezek­kel már gyerekjáték a prog­ramozás: be kell csúsztatni a megfelelő nyílásba a ka­zettát. s a robot máris vég­zi mindazt, amire készítői szánták A kézi munkától az automati­zálásig Az első, ember által készí­tett tárgyat kézi munkával alkották. A társadalmi fejlődés fo­lyamán az emberek eleinte egyszerű, majd egyre tökéle­tesebb szerszámokat készí­tettek, hogy munkájukat megkönnyítsék, annak haté­konyságát növeljék. A szer­számokat követték a készü­lékek és a gépek. Ugyanak­kor megváltozott az ember és a gép, valamint az előál­lítandó termék kapcsolata. A kézzel végzett művelet, a kézi munka volt az ural­kodó a 19. század közepéig A kézzel végzett műveleteket az jellemzi, hogy az ember a munkaeszközöket izomerejé­vel hozza mozgásba. A szer­számot közvetlenül a kéz irányítja. Az ember—gép és em­ber—termék kapcsolat fejlő­dését lényegében két minő­ségi ugrás jellemzi: az ipari és a tulományos-technikai forradalom. Az ipari forra­dalom hozta az első minőségi változást a 18—19. > század fordulóján. Hatására a ma­nufaktúrában a kézi mun­kát felváltotta az ipari ter­melés, a gyárakban gépek­kel dolgoztak. Szükségessé és lehetővé vált a szerszámgé­pek alkalmazása, mivel kézi munkával nem lehetett töb­bé kielégíteni azokat az erö- és pontossági igényeket, amelyeket a szerszámok használata követelt. Az ele­inte lényegében még emberi izomerővel, illetve vízi ener­giával hajtott szerszámgépek, miután elérték az emberi és természeti erők fizikai-tech­nikai és gadaságossági ha­tárát, hamarosan nagyobb teljesítményű hajtóerőt igé­nyeltek. A gőzgép elterjedé­se nagymértékben mentesí­tette az embert attól, hogy izomerejét a gépek működ­tetésére használja, és így munkaerejét a gépek felü­gyeletére és irányítására for­díthatta. Az ember és a megmunkálandó tárgy közé került tehát a gép, amely a munkafolyamat részét, a műveleteket végzi. A munka­folyamat irányítását és elle­nőrzését a továbbiakban is az ember látja el, a termék minőségére és mennyiségére gyakorolt követlen hatása azonban a kézi munkavég­zéshez viszonyítva korláto­zott. A 20. század második har­madában elkezdődött tudo­mányos-technikai forrada­lom jelenti a második mi­nőségi ugrást a tudományos­technikai fejlődésben. Ennek jellemzői többek között a tu­domány közvetlen termelő­erővé válása, az energetika, a szerkezeti anyagok és a gyártástechnológia területén bekövetkező gyökeres válto­zások, valamint az automa­tizálás. Ezek együttes hatása a termelőerők alapvető mi­nőségi megváltozásához, a munka termelékenységének ugrásszerű fokozásához, a termelés növekedéséhez ve zet. Az automatizálást az jel­lemzi, hogy a műszaki be­rendezések átveszik az em­bertől a munkafolyamatok vezérlését és ellenőrzését. Az ember így a rendszeresen is­métlődő gépies munkafázisok elvégzése alól mentesülve egyre nagyobb mértékben végezhet alkotómunkát. De az ember alkotótevékenysé­gét is hatékonyan segítik a gépek, mivel például elvég­zik az algoritmizálható szel­lemi munkát. Házi robotok A HEVES MEGYEI TANÁCSI TERVEZŐ VÁLLALAT, Eger, Dobó tér 6/a. FELVÉTELT HIRDET vezető tervezői jogosultság feltételeivel rendelkező szerkezetépítő, épületgépész mérnökök számára, tartószerkezeti és épületgépész-tervezői munkakörben. Bérezés: az 5/1983. (XII. 12.) ME. sz. rendelet keretein belül megegyezéssel. Jelentkezni személyesen vagy levélben 1986. szeptember 15-ig lehet. SZAKÁCSNŐT (fözonot). FELSZOLGÁLONOT (szakképzetlent is), valamint TÁKÁRlTÓNOT (lehet nyugdíjas is) FELVESZÜNK. Kedvező fizetési feltételek, szolgálati férőhelyet biztosítunk. JELENTKEZÉS: Ipari Minisztérium, Vasas-üdülő, Galyatető, Vasas u. 16. Telefon: 76-041

Next

/
Oldalképek
Tartalom