Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-09 / 160. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. július 9., szerda 5 A tanya képe sivár Keselyóbérc madártávlatból NEMRÉG ÚTTÖRÖFELLEGVÁR VOLT ... Keselyőbérci kesergő Kaptárkövek és szeméthalmok között kanyarog a még mindig jó erdei út Szarvaskó után. Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt pedig még úttörő-kisvonat is indult az egri Tövis- késről az Almár-völgyi lapályon át Keselyő- bércig. Aztán — ma már nincs „sínnyomo- zó", aki kiderítené miért siklott ki „a pajtások kedvence” a hegyen völgyön zakatoló örökre! A keskeny nyomtávú síneket be, az utakat kiépítették. (Fotó: Tóth Gizella) — Több ezer úttörő vi- háncolt, szórakozott és pihent itt — eleveníti fel utazás közben egykori élményeit City-s sofőrünk Sóskúti László, ö is élvezte a vakáció örömeit a kedvelt táborhelyen, s szeretettel emlékszik vissza immár a volán mellől a később végzett társadalmi munkákra, sőt esti vártákra, tábortüzekre, no meg a kiváló sportpályára. Mi tagadás ezek után a helyszínen belénk fullad a szó, az emlékezés. Csak a rozsdás kapu felirata: Egri Csillagok Űttörö Tábor emlékeztet a dicsőbb napokra. Gondozott park helyett kecs- kerágók, szamárkórók, tehénlepények fogadják az ide térőt. A zúzott kő között már félméteres a fű. El. hagyott alaszkai aranyásók lepusztult házait idézik az egyébként mindehhez képest jó állapotban lévő faházak. Halomba hajigáit padok, s egy telepes telefon, no meg a felírás arról, hol található a gondnok. Megy a tábor vándorútra Egyik kézről a másikba — folytathatnánk a jól ismert nóta kificamított változatát, no de ne vágjunk a dolgok elébe. Először az Egri Városi Tanácson kopogtattunk, érdeklődve, hogy valójában ki is a gazdája, gondozója most e tájnak, amely cseppet sem bérei tetőn fekszik, hanem dombok ölelte kis tisztáson. Bakondi Endre. a Tefo-osztály vezetője igazít a helyes ösvényre minket, mondván a keselyö- bérci tábor — idegenforgalmi célokkal — az istenme- zeji termelőszövetkezet birtokába került. Szó ami szó, a Bükk alja bizony megfogyatkozott napjainkra a turistaházakból. Várkút alig győzi, a bélapátfalvi „piramis” lábánál álló Telekessy-menedékház lassan vállalati üdülőként várja majd a pihenni vágyókat. Üzleti befektetésnek a vízhiány ellenére is hamisítatlan nomád, romantikus hangulatot kínáló a terület Vélte a szövetkezet — halljuk immár Csallány Gézától, a Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjétől, aki így folytatja: — Van annak is már egy jó éve, hogy a szövetkezetiek képviselője felkeresett, s felajánlotta turistaszállásnak Keselyőbércet. Azóta sem találkoztam velük. De úgy tudom, hogy nem éppen vendégvárónk a körülmények. . . Törököt fogtak A végleges válaszért így a mohás kövek alatti faluba. Istenmezejére kellett mennünk. Fülöp Erzsébet, a termelőszövetkezet megbízott főkönyvelője bizony nehezen őrzi meg nyugalmát, mikor meghallja mi járatban vagyunk. — Az istenmezeji termelőszövetkezetnek elsősorban a tábor melletti legelőre volt szüksége. S így nem is „külső rábeszélés” hatására valóban idegenforgalmi, turisztikai céllal az akkori vezetés megvette a területet. Ezért kétmillió forint építőipari munkát kellett végeznünk a felsőtárkányi KISZ- táborban, amit végre is hajtottunk — Azt hiszem, ha valami nekem nem kell, vagy nem tetszik, nehezen tudnának rábeszélni annak megvételére. — Nézze, akkor a vízhiány dacára mi tényleg szerettünk volna itt üdülőközpontot létesíteni. Azóta — ahogy a mondás tartja — törököt fogtunk, ami nem ereszt. A termelőszövetkezetnek nem állnak rendelkezésére azóta sem olyan anyagi erőforrások, amelyek segítségével rendbe tehetnénk Keselyőbércet. S egy valóban a kulcsos turizmus céljait szolgáló települést alakítanánk ki. Próbáltuk tovább adni a kazincbarcikaiaknak, akik lelkesedtek az esetleges állandó úttörőtábor gondolatáért. De furcsa mód hirtelen, minden magyarázat nélkül visszaléptek. — Ha jól értem, a termelőszövetkezet nem önszántából ragaszkodott a területhez? — Hát. .. De ez már egy másik téma. Igen. valóban léteznek olyan adás-vevések. amikor képletesen szólva, a nagyobb zseb feltöltését a kisebb kárára végzik el. Furcsa dolog az is. hogy Sánta lovat vesz a lovászmester — szívességből ? Az egyértelmű vesztes azonban a természetszerető turista, aki szívesen eltölte- ne egy-két éjszakát akár lajtoskocsival hozott vízben mosakodva is. a keselyőbérci táborban. De azt hiszem: sajnos, az első vendégeknek a tapasztalatok alapján erre még jó ideig várnia kell. Soós Tamás Sátorfalvi hétköznapok Jelmondat: ,,Én csak egy kis pont vagyok, de pont olyan mint te” A dologidő napkeltével kezdődik (Fotó: Perl Márton) Meghívót kaptunk: „Kép- j zelet szülte, de valóságos falut alapítottunk 1984-ben, az 1 olvasótábor keretében, Sátorfáivá címmel. Most a harmadik esztendőben is szeretnénk tovább éltetni ezt a hagyományt 1986. július 2— 12. között az Üttöröház felsőtárkányi táborában. Az elöljáróság és a falutanács szeretettel meghívja önt az ünnepélyes falugyűlésekre" A kedves invitálásnak nem tudtunk ellenállni, ellátogattunk hát a szorgos kis közösséghez. hogy bepillanthassunk a rendhagyó tábor életébe. A vezetőség éppen a napi program előkészítésén tanakodott. amikor beléptünk a falu területére. így először a Kopasz és a Pipás család birodalmával, és lakóival ismerkedtünk. A beszélgetésre az iíivezetők, avagy nótáriusok is velünk tartottak. A régi lakók, Lukács Barbara, Király Krisztina és Soós Judit már tavaly letették az ünnepélyes esküt, ök már jártasak a falu dolgaiban, ismerik az alapítás előzményeit is. — Az úttörőházba jártunk rendszeresen különböző szakkörökre. A jól dolgozók jutalma volt a nyári sátorfalvi táborozás. Itt nincs katonás fegyelem, nem erőltetnek ránk vasalt egyenruhát. Az ünnepi alkalmakra mindenki a legjobb gúnyájába bújik. A megszólítás a bátyám, néném, fiam, lányom. A saját magunk által alkotott törvények szerint élünk, amelyek érvényesek a felnőttekre is. Íme néhány közülük: A falu családokból tevődik össze. Mindenféle javaslat a köz elé terjesztendő, sorsukról a falugyűlés dönt szótöbbséggel. A dologidő napkeltével kezdődik és napnyugtával végződik. Az idei programokba tizenöt bolgár eszperantista úttörő is bekapcsolódott. Szájtátva hallgatom. milyen természetesen diskurálnak a magyar pajtásokkal. — Rengeteg érdekes dologgal ismerkedtünk meg idáig is — folytatják a lakók. — Tavaly megtanultunk szőni, felelevenítettük a régi kézművesmesterségeket, építettünk veremházat, és végül igazi falusi lagzit csaptunk háztüznézővel, leány kéréssel és saját készítésű ünnepi bográcsgulyással. Esténként szomszédaim járunk a különböző családokhoz vagy összegyűlünk a fonóban, és ott mulatunk. A táborvezető, Román Gá- borné az ötlet születésébe és megvalósításába avat be. — A falutanács vezetősége különböző foglalkozású emberekből tevődött össze, akik az első pillanattól kezdve remek társnak bizonyultak a szervezésben. Az állandó keretjátékot, ami minden évben azonos, néprajzi lexikonokból állítottuk össze, a tartalom pedig a gyerekek igényeihez alakítva változik. Az első évben a központi gondolat a hazaszeretet volt, ezt követte a családok szerepe régen és mia, idén pedig az értelmes emberi munka köré szervezzük életünket, tevékenységünkét. Célunk a közösségteremtés, az egyéni alkotófantázia kibontakoztatása úgy, hogy közben • az egyén és közösség szerepének, egymásra utaltságának gondolata is erősödjön a gyerekekben. Mindezt azonban csak akkor érhetjük el. és akkor tehet igazán eredményes, ha az eddig kialakult közvetlenség megmarad. Mi társnak, egyenrangú félnek tekintjük a falu összes lakóját, kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymást. A cél nemes, a megvalósítás rendkívül szimpatikus. A pajtások a két hét alatt minden bizonnyal rengeteg élménnyel és ismerettel gazdagodnak. A hagyományőrzés mellett irodalmi alkotások kötetlen, játékos feldolgozása is formálja, alakítja szemléletüket. A Kis herceget, majd Füst Milán Gyerekkorom tükörcserepei című alkotását örökre a szívükbe zárták, igazi útrava- ló számukra. Búcsúzáskor én is gyara podtam egy „fityinggel”, a tábor hivatalos pénzével, amit hírmondói minőségben érdemeltem ki: — barta — A jethro Túli Budapesten (Fotó: Koncz János) A hetvenes évek nagy zenészegyéniségei ma is képesek stadionnyi közönséget vonzani, mint azt a Jethro Túli együttes MT.K-pályán tartott július 2-i koncertje bizonyította. A titok nyitja talán abban keresendő, hogy ezek a harmincas-negyvenes férfiak amellett, hogy tudnak. még mindig szeretnek is zenélni. A Voga—Tur- novszky duó szánalmas műsora', a V’ Moto Rock fakó előadása után egészen más minőséget kapott a 30 ezer fős közönség: pergő ritmusú. jól szerkesztett koncertprog- betétekkel és Ion Anderson, ramc* az együttes klasszikus az örökmozgó frontember le- számaiból, invenciózus szóló- gendás fuvolajátékával. Melegben... (Fotó: Kőhidi Imre)
