Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-08 / 159. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 159. szám ARA: 1986. július 8.. kedd 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Hídavatás Különös jelenséget ta­pasztalhattunk a minap a Tv-híradóban. A felújított Szabadság híd átadásáról láthattunk tudósítást. Már az szokatlan volt, hogy valami határidőre, ponto­san elkészült, de amit utá­na megtudtunk, az méltán keltett döbbenetes meglepe­tést. Pedig a híradón ma­napság ritkán lepődik meg az ember — terror, hábo­rúk, válságok —, és. most mégis. Ráadásul egy bel­földi hír kapcsán. A kommentárból ugyanis kiderült, hogy az átadás alkalmából nem tartottak ünnepélyt, a rendezők ke­rülni akarták az üres for­malitást és a felesleges fel­hajtást. Persze, most joggal te­heti fel a kérdést a T. ol­vasó mi ebben a megle­pő? Kitűzték a határidőt, teljesítették is azt. átadták a hidalt, kész! Miért kelle­ne ehhez ünneplés, tűzijá­ték? Hisz természetes: a munkát el kell1 végezni, méghozzá időre. A hídra mindaninyiunknak szüksé­ge van és a késlekedés ká­rokat okoz. Akkor mi ebben a kü­lönös? Hát az, hogy mi egé­szen mást láttunk eddig és félő, hogy fogunk is még az elkövetkezőkben. Vég- nélküli ünneplésekkel ta­lálkozhatunk lépten nyo­mon : vállalatok, szerveze­tek megalakulásának 10., 20. vagy éppen 72. évfor­dulóján. Az összejövetelek, fogadások sűrűn követik egymást. S az idegen, a ..külföldi ezt látván, olykor nem nagyon érti, mit is ün­nepiünk mi itt egyfolytá­ban. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy vannak al­kalmak, melyekhez illenek a fényes külsőségek. De ezek csak különleges ese­tekben indokoltak. Ez tud­niillik az ünnep lényege, feltétele és legfontosabb kelléke. A túlzásba vitt ün­neplés devalválja azokat az eseményeket is, amelyek­nek ténylegesen kijárna a tisztelet, a figyelem. Gon­doljunk csak az iskolai és egyéb rendezvények „álla­potára’’, hangulatára. Az elcsépelt, üres és semmit­mondó beszédekre, a kény­szeredetten énekelt Him­nuszra. Talán, ha kevesebb lenne belőlük, jobban meg tudnánk becsülni azokat. iMég valami: a nagy fel­hajtás komoly pénzekbe kerül. Egy-egy cég, szerve­zet tanácskozásainak úgy próbál itekintélyt teremte­ni, ihogy a résztvevőket el­halmozza minden földi jó­val : étellel, itallal. Nem ártana kissé szeré­nyebben kezelni ezeket az ünnepeket, hiszen a hét­köznapok hiányosságait nem lehet fénnyel, tűzijá­tékkal bepótolni. A fede­zet nélküli ünneplés mo­rális káráról már nem is szólva. Havas András’ Megyénk és a közgazdászképzés Szerződésaláírás a megyei pártbizottságon — Sokat várunk ettől a kapcsolattól — hangsúlyozta Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára (Fotó: Szántó György) „Társadalmi fejlődésünk alapvető feltétele társada­lompolitikai és gazdasági döntéseink tudományos megalapozottsága, a tudo­mány, az oktatás és a gya­korlat egysége.” — Ezzel a mondattal kezdődik az az együttműködési megállapo­dás, amelyet a budapesti Marx Károly Közgazdaság­tudományi Egyetem az MSZMP Heves Megyei Bi­zottsága és a Heves Me­gyei Tanács képviselői hét­főn délelőtt írtak alá a me­gyei pártbizottságon. A felsőoktatási intézmény küldöttségét — amelyet Csá­ki Csaba rektor és Szarvas László egyetemi párttitkár vezetett — Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bi­zottságának első titkára kö­szöntötte. Mint hangsúlyoz­ta: jelentős ez a lépés, mert a megye vállalatai, üzemei, s más gazdasági egységei a közgazdasági összefüggések felhasználásával előbbre jut­hatnak. Szőkébb hazánkban nincs egyetem, ezért támasz­kodni kell a Budapesten és az ország más részeiben fo­lyó képzésre. Szükség van a nappali tagozaton végzet­tekre, azokra is, akiknek megvan az alapképzettségük, s estin vagy levelezőn gya­rapítják ismereteiket. Ezután Csáki Csaba rek­tor köszönte meg a barátsá­gos fogadtatást, s az intéz­mény iránti figyelmet. A Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem — mond­ta — az ilyen jellegű szak­képzés legnagyobb bázisa. Most újítják fel, az állam több mint egymilliárd forin­tot áldoz erre a célra, ösz- szekötik ezt a belső megúj­hodással, a társadalom és az egyén igényeihez jobban igazodó képzéssel. Közvetlen kapcsolatot keresnek a va­lósággal, igénylik a vissza­csatolást. Több és jobb köz­gazdászra van szükség, de őket már a jövőre kell fel­készíteni, a 2000 körüli idő­szakra. Szembe kell nézni a korszak kihívásaival. Az egyetemi fejlesztést ne­hezen lehet elképzelni csak a költségvetésből, jobban kell támaszkodni az eddigieknél a „felhasználókra”. Több pénz, odafigyelés, szervezés szükséges, mint régen. A holnap felsőoktatását csak nyitottan lehet megvalósíta­ni. Mindazok, akik igénye­ket formálnak, azok állja­nak az egyetem mellé. Ezután baráti beszélgetés következett, melynek során Szarvas László, az egyetemi pártbizottság titkára kiemel­te, hogy ennek a szerződés­nek a megkötésében szere­pet játszik, hogy sokan He­ves megyéből származtak el, s az érzelmi kötődés válto­zatlan. Az egyetem vezeté­sében is többen e tájról va­lók, de jócskán akadnak a megyében dolgozók közt is, akik az egyetem padjait kop­tatták. Ezután került sor az együttműködési megállapo­dás aláírására, melyet éven­te akciótervvel egészítenek ki. S álljon itt végezetül az okmány egy másik gondola­ta : „Tervszerű együttműkö­désünkkel kívánjuk elősegí­teni, hogy a színvonalas szak­emberképzés feltételei ja­vuljanak, a tudományos ku­tatómunka területei szélesed­jenek, s ezek eredményekép­pen gyorsabb és hatékonyabb legyen a társadalmi, gazda­sági fejlődés.” Ezt követően a vendége­ket meghívták az Egri Do­hánygyár megtekintésére, majd az MSZMP Heves Me­gyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságára. Délután pe­dig Gyöngyösre utaztak, ahol a város életével ismer­kedtek. Később a gyöngyös­patai termelőszövetkezetben fejeződött be a látogatás. A NEHÉZSÉGEKET LEKÜZDVE Félévi számvetés után Az 1986-os esztendő elejének világgazdasági klímája nem volt a legkedvezőbb. Az olajárcsökkenés, a dol­lár árfolyamának fokozatos romlása szoros feltételeket teremtett a külpiacon a versenyképességre törekvő magyar vállalatoknak. Ennek ellenére igyekeztek belső tartalékok feltárásával jobb marketingmunkával meg­felelni a követelményeknek. Megyénk négy gazdasági egységének illetékeseit kérdeztük arról, hogyan zárták az első fél évet. Mátravidéki Fémművek Hajas János műszaki igaz­gató kedvező eredményekről számolt be. A vállalat az el­ső fél évre tervezett egymil­liárd 55 millió forint terme­lési értéket további 55 mil­lió forinttal túlteljesítette. Az alapanyag-ellátás megfe­lelő volt, s létszámgondok­kal sem küszködtek. A ter­melékenység tíz százalékkal nőtt a múlt évihez képest. Ennék persze konkrét ma­gyarázata van. A tavaly áp­rilisban kísérletképpen be­vezetett új minőség és meny- nyiség szerinti ösztönző rend­szer ez évben gyümölcsözött igazán. A korszerűbb premi­zálás eredményeként a dol­gozóknak a munkaidőben végzett jobb és több munká­ért többet is fizetnek. Nem szégyenkezhet a vállalat az exportterv időarányos telje­sítésében sem. Az egész év­re előirányzott 162 millió forint értékű, rubelelszámo­lású kivitelből eddig már százmilliónyit teljesítettek. Hasonlóképpen kedvezően alakult a tőkés piac is: NSZK-ba, Franciaországba, Angliába és a Közel-Kelet­re a termékeknek csaknem a felét leszállították. Kisebb gondot okoz a második fél év előtt, hogy még nincs minden árura lekötött szer­ződés. Mint a műszaki igaz­gató elmondta, fokozott kül­kereskedelmi munkával igyekeznek ezt a problémát is megoldani. Apci Qualitál Dr. Horváth Lajos igazga­tó bizakodóan nyilatkozott: — Az első fél évben mint­egy tíz százalékkal több ter­méket értékesítettünk az előirányzottnál. Készlettúllé. pésünk nincs. S bár az első hónapokban az alapanyago­kat gyakran késve kaptuk meg, ez sem okozott jelen­tősebb fennakadást. Á féléves 120 millió forintos export­tervünket túlléptük. Mintegy 150 millió körüli értékben szállítottunk árut többek kö­zött Ausztriába, NSZK-ba, Svájcba, Japánba. Megren­delőink öntvényeket, szer­számokat és úgynevezett ön- tészeti ötvözeteket vásárol­nak tőlünk. Egri Ruhaipari Szövetkezet Ügy tűnik, a könnyűipar az idén nehezebb helyzetben van. Amikor Csatlós Kovács Mihály elnököt kérdeztük, alig győzte sorolni a nehéz­ségeket : — Annak, hogy az első fél évben csak 95 százalék­ban tudtunk teljesíteni, leg­inkább az akadozó alap­anyag-ellátás az oka. A Ma­gyar Gyapjúfonó például — amelyik a legnagyobb szállí­tónk — csak késéssel küld­te a kelméket. Akadozott a festék- és fonalellátás is. A velünk kapcsolatban álló külkereskedelmi vállalatok munkája is okozott fennaka­Milos Jakes látogatása Budapesten Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására hétfőn rövid munkailátoga­táson hazánkban tartózko­dott Milos Jakes, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnök­ségének tagja, a KB titkára. Kádár János, az MSZMP főtitkára fogadta a cseh­szlovák vendéget. Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. a Központi Bizottság tit­kára megbeszélést folyta­tott Milos Jakessel. Az elv­társi, baráti légkörű tárgya­láson kölcsönösen tájékoz­tatták egymást az MSZMP XIII., illetve a CSKP XVII. kongresszusa határozatai végrehajtásának menetéről és a gazdasági építőmunka időszerű feladatairól. Meg­elégedéssel állapították meg, hogy a magyar—csehszlovák viszony az élet minden te­rületén kedvezően alakul. Véleményt cseréltek a ma­gyar—csehszlovák gazdasá­gi és műszaki-tudományos együttműködésről. Hangsú­lyozták, hogy mindkét fél érdekelt a jól fejlődő gaz­dasági kapcsolatok sokoldalú elmélyítésében, a korszerű gazdálkodást előmozdító, kölcsönösen előnyös együtt­működési formák feltárásá­ban és alkalmazásában. Budapesti programja so­rán Milos Jakes felkereste a Magyar Optikai Műveket, ahol találkozott a nagyüzem gazdasági és társadalmi ve­zetőivel. A csehszlovák vendég dél­után fővárosunk nevezetessé­geivel ismerkedett, majd programja befejeztével az esti órákban elutazott ha­zánkból. (MTI) Magyar—NDK gazdasági tárgyalások Berlinben Hétfőn délelőtt Berlinben plenáris üléssel megkezdte munkáját a Magyar—NDK Gazdasági és Műszaki-Tudo­mányos Együttműködési Bi­zottság 24. ülésszaka. A ta­nácskozáson a delegációkat Marjai József, illetve Wolf­gang Rauchfuss miniszterel­nök-helyettesek vezetik. Az együttműködési ’bizott­ság magyar tagozatának el­nökét, Marjai József ugyan­csak hétfőn délelőtt az NDK minisztertanácsának épüle­tében fogadta Willi Stoph kormányfő. A baráti lég­körű találkozón, amelyen át­tekintették a kél ország kap­csolatainak több időszerű kérdését, jelen volt Wolf­gang Rauchfuss valamint Roska István, berlini ma­gyar nagykövet. Várkonyi Péter megbeszélései Bonnban Dr. Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja hét­fő délben fogadta dr. Vár­konyi Péter külügyminisz­tert, aki Hans-Dietrich Genscher alkancellár és kül­ügyminiszter meghívására hivatalos látogatáson tar­tózkodik az NSZK-ban. A szívélyes légkörű meg­beszélésen áttekintették a nemzetközi élet időszerű kér­déseit, így a leszerelés és az európai biztonsági és együtt­működési folyamat felada­tait, témakörét, valamint a kétoldalú kapcsolatokat. Megerősítették, hogy mind­két kormány határozottan tö­rekszik a kapcsolatok bőví­tésére és a politikai párbe­széd elmélyítésére. A nap folyamán dr. Várkonyi Péter megkezdte tárgyalásait Hans-Dietrich Genscherrel, nyugatnémet kollégájával, s mélyreható megbeszéléseket folytatott vele a nemzetközi helyzet problémáiról. Hasonló té­makört öleltek fel tárgyalá­sai dr. Hans-Jochen Vogel- lel, a Német Szociáldemok- ta Párt (SPD) helyettes el­nökével, az SPD parlamenti csoportjának elnökével. A magyar külügyminisz­ter később a nyugatnémet szövetségi gyűlés (Bundes­tag) épületében látogatást tett dr. Philipp Jenninger- nél, a Bundestag elnökénél. Dr. Várkonyi Péter dél­után tárgyalt a zöldek párt­jának több vezetőjével, így Brigitte Bertholddal és Ul­rich Fischerrel, az elnökség tagjaival, valamint Otto Schily és dr. Sabine Bard parlamenti képviselőkkel.” Hans-Dietrich Genscher és felesége este a bonni Steigen- berger nagyszállóban dísz­vacsorát adott dr. Várkonyi Péter és felesége tiszteletére. dást. Így például a Modex — amely szovjetunióbeli ex­portunkat bonyolítja — kés­ve közölte, hogy melyik vá­rasba milyen mennyiséget kell küldeni. Ennek ellené­re a Szovjetunióba az egész évre tervezett ,125 millió fo­rint értékű áruból '41 mil­lió forintnyit leszállítottunk. Tőkés exportra az első fél évben nem került sor, mert a kuvaiti és szaúd-arábiai üzletfelek alacsony árat kí­náltak. E partnerekkel to­vábbi tárgyalásokat folyta­tunk. Olyan szerződéseket szeretnénk kötni a jövőben, amely mindkét félnek köl­csönösen megéri. Mezőgép, Eger Veres Aladár főkönyvelő nem hagyhatta említés nél­kül az alapanyag-ellátási problémákat. Jóllehet, a gyáregység félévi árbevételi tervét csaknem 104 száza­lékban teljesítette. Évek óta megrendelőjük a nyugatné­met Claas cég, amelynek szalmaszecskázó adaptere­ket szállítanak. Eddig 120 millió forint értékű gépet és alkatrészt küldtek tőkés exportra. S így az előirány­zott mennyiséget mintegy fél százalékkal túllépték. Ez annál is inkább értékelhető, mert néhány alapanyagot, például lemezt, nem tudtak szállítani a magyar partne­rek időben, s így azt import­ból mintegy háromszoros költséggel kellett beszerez­niük. Mentés a Balatonon Emberi tragédiákat oko­zó vihar vonult végig a Ba­latonon. A nap első felében még ragyogó idő volt, száz­ezrek pihentek, fürödtek. csónakáztak, szörföztek, ví­zibicikliztek, bár a part men­ti viharágyúból már fellőt­ték a sárga jelzőrakétákat. Délután három órakor lőt­ték fel a még erősebb szélre figyelmeztető piros rakétá­kat és bekapcsolták a tó ke­leti medencéjében a piros fényjelzést is. A vihar b-kategóriájú vi­torláshajókat, vitorlás-csóna­kokat, sőt egy katamarán tí­pusú osztrák vitorlást is felborított. Hasonló sorsra került jó néhány vízibicikli és különösen nagy veszélybe kerültek a távolra merész­kedett szörfözők, gumimat- racosok. Vízi rendőrök, az önkéntes rendőrök és önkéntes men­tők 68 mentőakciót hajtot­tak végre, és sikerült a baj­bajutottakat biztonságba jut­tatniuk. A legtöbbjük a pi­ros jelzést semmibe vevő szörföző volt. Felelőtlenségüknek azon­ban ketten áldozatul estek

Next

/
Oldalképek
Tartalom