Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-07 / 158. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1986. július 7., hétfő JÓAKARAT VERSENYEK Káprázatos megnyitó a Lenin stadionban Szombaton este, moszkvai idő szerint fél 10-kor kez­dődött a Lenin stadionban az első Jóakarat versenyek ünnepélyes megnyitója Zsú­folásig telt ház, több mint százezer néző előtt zajlott a színpompás műsor, amely csak a hat évvel ezelőtti moszkvai olimpia nvitányá­m * Demeter József a magyar öttusacsapat tagja lovaglás köz­ben a Jóakarat versenyen (Népújság-telefotó — MTI: Weber Lajos felvétele — KS) hoz hasonlítható, A levegő­ben óriási méretű léghajók lebegtek, közülük kettő a Szojuz és az Apolló űrhajót formázta, amelyek annak idején az emlékezetes szov­jet—amerikai űrrandevúi végrehajtották, A dísztribün­nel szemben mintegy 15 ezer fiatal alakított élőképet, amely kezdetben Lenin port­réját alakította. A küzdőte­ret a részt vevő nemzetek zászlói szegélyezték, középen pedig több mint ezer fiatal készült a bemutatóra. A dísztribünre bevonultak a szovjet párt, és állami ve­zetők, élükön Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitká­ra, Andrej Gromiko a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Nyi- kolaj Rizskor, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. A verseny jelentőségére jel­lemző, hogy üdvözlő beszé­det mondott Mihail Gorba­csov. Ez is rekord... A térti kosárlabda-világbaj­nokság ,,C” csoportjának mér­kőzéseit megelőző készülődés so­rán különleges „nehézségekkel” kellett szembenéznie a Hotel Melia Torremollnos vezetőségé­nek. Mivel meglehetősen magas­ra nőtt sportolók laknak majd pár napig a szállodában, a fo­lyosókat és a szobaajtókat ma­gasítani kellett. Ezenkívül 65 extrahosszúságú ágyat rendeltek az asztalosoktól, ötvenöt 220, il­letve tíz 240 centi hosszú fekvőhe­lyet szerzett be a rajt előtt a szálloda vezérkara. . AMÍG PÓCSIK NEM, ADDIG: Gyulavári az új vízilabdaedző A hir tulajdonképpen csak ennyi. Elnézést az ol­vasótól, hogy itt most sze­mélyes dolgokról szól a hír megfogalmazója. Szá­mára ez sokkalta több ugyanis, mint egy bizonyos hírnek a közzététele. Egy olyan ember került most — még ha csak ideiglene­sen is — a vízilabdacsapat élére, akit gyermekkora óta ismerek, s azóta tud­hatom legjobb barátaim között. Amikor erre a bizonyos beszélgetésre sor került, mégsem tudtunk, csak nagysokára arról beszélni, amiről tulajdonképpen sze­rettünk volna. Helyette órá­kig újra tizennyolc évesek voltunk, s felejthetetlen emlékeinket raktuk sorba. Aztán kezdődött csak az edző működés részletezé­se. S nem jutottunk ebben a témában túlzottan előre. 1 Liegeois—Nijmegen l—l x 2 Uerdingen—S. Liége 3—1 1 3 Górnik Z —Malmö 1—0 1 1 Rosenborg—Videoton 2—2 x 5 Erfurt—Kalmar 1—0 1 6. Grasshoppers—Aarhus 4—1 1 7 Cjpesti D.—Admira W 2—0 1 8 Magdeburg—Bröndby 1—1 x 9 Siófok—Odense 0—2 2 10 Linzer ASK—Lech P 1—1 x 11. Göteborg—Vitkovice 5—0 i 12 Ferencváros—S. Graz 0—1 ' 13 Saarbrücken—örgryte 2—1 1 + 1 14 Düsseldorf—MTK-VM 3—3 x A rajt pillanata MODELLEZÉS: OB-FORDULÓ Közepes eredmények a bervai pályán Az MHSZ országos központja megbízásából a bervai pályán rendezték a sebességi autó. modellek idei országos bajnokságának máso­dik fordulóját. Az egyre jobb technikai fel­szereltséggel rendelkező létesítmény korábbi rangos versenyekhez hasonlóan ezúttal is biz­tosította a feltételeket a jó eredményekhez, a kánikulai meleg azonban alaposan megne­hezítette az indulók dolgát. Utolsó ellenőrzés a versenyautón A tíz köbcentiméteres kategória legjobbjai-- nak adja át a díjat Zoók György, az MHSZ Eger városi titkára (Fotó: Szántó György) A kétnapos programban több sikertelen rajt volt, mint általában az megszo­kott. néhány jó eredmény azonban így is adódott, ösz- szességében inkább az átla­gokkal lehettünk elége­dettek, na és a megyei mo­dellező szákszövetség örö­mére szolgált, hogy a He­ves megyei versenyzők is mind a négy kategóriában érdekeltek voltak a leg­jobbak között. A kétnapos versennyel kapcsolatban Echim Jenő, az MHSZ or­szágos központjának főelő­adója, a verseny főbírája a következőket mondta: — Sajnálom, hogy a pé­csiek nem jelentek meg, úgy látszik legjobbjaik már előbbre tekintenek. A rajt­hoz állt válogatottak még nincsenek a legjobb formá­ban, mindegyiküknek van még bőven tennivalója az egy hónap múlva sorra kerü­lő NSZK-beli Európa-baj- nokság llőtt. A nagy forró­ságban nem volt megfelelő a levegő páratartalma, ez meglátszott az eredménye­ken. A tapasztaltak ismét meggyőztek arról, hogy rö­videsen kialakul Egerben egy eredményes modellező bá­zis. Most már kész a pá­lya, így több idő jut a mo­dellekre is. Különösen Sza­bó Máté fejlődése örvende­tes. de a többiek is jó ered­ményekre képesek. Az a lel­kesedés, amit Egerben min­dig tapasztalok, bizton meg­hozza majd a gyümölcsét. Eredmények: 1,5 köbcenti­méter (7 induló): 1. Örkény (MOM) 208,7; 2. Szepes (MOM) 207,3; 3. Szüts i(MOM) 200,8; 4. Dcbroősi (Gyöngyös) 187,6 km óra. 2,5 köbcentiméter (7): 1. Vö­rös Z. (Kaposgép) 215,9; 2. Vörös G. (Kaposgép) 213,5, 3. id. Ruzsáné (MOM) 231,0. . Kalmár (MHSZ Berva) 173,0 km, óra. 5 köbcentiméter (7): 1. ifj. Rúzsa (MOM) 256,3; 2. id. Rúzsa (MOM) 247,0; 3. id. Ruzsáné (MOM) 231,0. . 5. Szabó M. (MHSZ Berva) 195,2 km óra. 10 köbcenti­méter (12): 1. Bogdán (Ka­posgép) 276,1; 2. Antal (Eger Volán) 255,6; 3. Kiss (Eger Volán) 237,9; 4. Szabó Zs. (MHSZ Berva) 236,5 km óra. Előrejelzés a bervai pályá­ra augusztus 20-án R C au- tómodellek OB fordulója Fesztbaum Béla Szisz Ferenc és Farina A vetélkedés, a verseny- szellem egyidős az emberi­séggel. Mindig akadtak, akik a hétköznapok egyhangúsá­gát azzal akarták megtörni, hogy próbáltak ügyesebbek, gyorsabbak és bátrabbak lenni másoknál. Ezt viada­lokon, versenyeken próbál­ták ki, s a győztesek a di­csőségen kívül elnyerték társaik megbecsülését, cso­dálatát is. A sikerekhez felhasznál­ták koruk technikáját. A sporteszközök, a diszkoszok formájától és megmunkálá­sától a mai különleges For­ma—1-es autókig megteste­sítői ennek a törekvésnek. S hogy mikor kezdődtek a kocsiversenyek? Az ókori Rómában már népszerű volt, áhogy azt a Ben Húr című filmben is láthattuk. A XIX. század végére azonban meg­érett az idő arra, hogy ló nélküli kocsikat készíthesse­nek a merész álmú mecha­nikusok, s 1886-ban megszü­letett a mai autó legelső köz­vetlen őse, s ezzel újabb lehetőségek sejlettek fel, a vetélkedés újabb területe kínálkozott. Hiszen a gépkocsi ipari termék, s ha bebizonyítható, hogy az egyik gyár produk­tuma jobb, annak a piaci esélyei is jobbak. Már 1887- ben rendeztek versenyt, Pá­rizs és Rouen között. A győ­zelmet egy gőzkocsi nyerte, amihez külön fűtőre volt szükség. Franciául a fűtő chauffeur, kiejtve; sofőr. Ez a világ sok nyelvén még ma is gépkocsivezetőt jelent. Egy nyolc évvel később rendezett versenyen egy Michelin nevű versenyző le­vegővel felfújt gumitömlőt szerelt autója kerékabron­csaira. La Mans mellett, Francia- országban rendeztek először olyan versenyt, amelyik zárt pályán zajlott, s a győztes nagydíjat kapott, Grand Prix-t. Ettől kezdve nevez­zük ezeket a versenyeket nagydíjfutamoknak. A győz­tes egy magyar, Szisz Ferenc volt. Renault gyártmányú kocsit vitt sikerre 1906-ban. S ma, nyolcvan esztendővel győzelme után az autógyár­tás centenáriumának évében Forma—1-es világbajnoki fu­tam rendezésére készül ha­zánk. Hogyan jutott el az autó­sport az első nagydíjfutam- tól a Forma—1-ig? A hőskort az jellemezte, hogy egyre nagyobb és ily módon egyre erősebb moto­rokat építettek. Volt olyan versenykocsi, amelyet 16 000 köbcentiméteres motor haj­tott! Hamar belátták az au­tósport irányítói, hogy csak akkor lehet sportszerű a ve­télkedés, ha azonos feltéte­lek szerint épített járművek versenyeznek egymással. Megszülettek a kategóriák, s bár ezek sokat fejlődtek, ahogy előrehaladt az autó­kat előállító technika, még ma is ez a szisztéma az au­tósportban. S a különféle kategóriák egyike a For­ma—1. 1950. Az első Forma—1-es világbajnokságot 1950-re ír­ták ki. A résztvevők 1500 köbcentiméteres kompresszo­ros vagy 4500-as lökettérfo­gatú kompresszor nélküli autóval indulhattak. A korszakalkotó rajt az angliai Silverstone-ban volt május 13-án. Huszonegy ver­senyző várta az indító jelét, az első helyen (pole positi­on) dr. Giuseppe (Nino) Fa­rina. Később a versenyen a leggyorsabb kört is ő telje­sítette, s az ő Alfa Rómeója előtt csapódott le először a célba érkezést jelző fekete­fehér kockás zászló. A rajthelyeket az edzés­idők alapján osztották ki, a leggyorsabb indulhatott az élről, a második a második­ról, és így tovább. Ez a sza­bály van hivatva ma is biz­tosítani, hogy a lassúbbak ne akadályozzák a gyorsabba­kat legalább a rajt után köz­vetlenül, amikor a legna­gyobb a balesetveszély, hi­szen ilyenkor van a legki­sebb területen a legtöbb ver­senyautó. Később, amikor széthúzódik a mezőny, s az élen haladók lekörözik a hátrébb autózókat, már nem olyan veszélyes ez a manő­ver. Farina megnyerte a svájci és olasz nagydíjat is, és bár márkatársa, az argentin Juan Manuel Fangio is nyert há­rom versenyt, három pont­tal mégis lemaradt a végső összesítésben. Az 1950. évi világbajnok — hét futamból a négy leg­jobb eredményt értékelték — az olasz Nino Farina lett. Alfa Romeo 158 típusú au­tóval. (Folytatjuk) Roóz Péter Egy 1950-es modell Tulajdonképpen a hír csak ennyi: amíg Pócsik Dénes kuvaiti szerződése miatt nem tud volt csapata rendelke­zésére állni, addig az ESE klubvezetése úgy döntött, hogy Gyulavári Zoltánt, a pólósok eddigi játékosát bíz­zák meg a vezető edzői teendők ellátásával. Ezzel termé­szetesen a játékos vízi státusza megszűnik, s mától már csak a medence partjáról dirigálja volt játékostársait a népszerű sportember. Kizárólag csakis általános­ságokat voltunk képesek megfogalmazni. Azt, hogy egy hete kérték meg a fel­adat ellátására, öt is meg­lepte az egyesület vezeté­sének ez az elhatározása, valamint: óriási megtisztel­tetésnek tartja. Bízik volt csapattársaiban, s reméli, hogy ők is kedvezően fo­gadják a hírt, merthogy mindeddig még nem volt ideje mindegyikőjükkel el­beszélgetni. Mint mondot­ta, csakis egy célja lehet: a hagyományoknak meg­felelő vízilabdaélet tovább­vitele Egerben. Huszonöt éve él az uszo­da világában. Előbb úszott, aztán áttért a testvérszak­osztályhoz, a vízilabdához. A közelmúltban számol­hattunk be arról, hogy csa­pattársával, Vinczével egye­temben nemrégiben jutot­tak túl a kétszázadik OB 1-es mérkőzésen. Az új vezető edző test­nevelés—földrajz szakos ta­nár, s középfokú edzői ké­pesítéssel is rendelkezik Az adott lehetőség nem ri­asztja meg, még ha — a mióta tud róla —, időn­ként szorongással teli éj­szakákat is okoz számára. Mint említettem, ebben az esetben képtelenség a tudósítónak e néhány sor elfogulatlan megfogalma­zása. Éppen ezért jó len­ne, ha minden vízilabda­barát egyformán segítené az új edző alapvető cél­jainak megvalósítását: él­tetni a vízilabda-hagyomá­nyokat Egerben. (kis szabó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom