Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. julius 5., szombat A Neiwjfaq ki A többség állva marad Beszélgetés dr. Szlameniczky Istvánnal, a Szövosz elnökével El tudták-e látni megfelelő minőségű és mennyiségű áruval a falusi, tanyasi lakosságot? Hogyan gazdagították a városok kínálatát? Miképpen vették ki részüket az ipari, mezőgazdasági termelésből és a szolgáltatásokból? A többi között ezekre a kérdésekre is válaszolnak majd a fogyasztási szövetkezetek ez évben megrendezendő kongresz- szusán. Dr. Szlameniczky Istvánt, a Szövosz elnökét, az MSZMP KB tagját kértük előzetes számvetésre. — Üj és még újabb áruházak épülnek szerte az országban. egvre bővül a szövetkezeti áruházi lánc. de mintha a fejlődés kizárólag csak a városokban járna látványos eredménnyel. Nem hagyták cserben az áfészek a kisebb településeket, a tanyaközpontokat. falvakat, községeket? — A tömegek mindenütt a világon a város felé áramlanak — hát még. ha doppingolják is ezt. mint Magyarországon ! Az urbanizációra hazánkban a szövetkezetek azzal válaszoltak, hogy tagjaik után .,mentek”. Egyébként a falvak lakói is nyertek e boltokkal, mert száz szövetkezeti boltból 85 továbbra is kisvárosban vagy nagyközségben működik, fa- luközelben. A városi megjelenés azért is előnyös volt. mert versenyt indított a Ská- la-Coop és a Centrum-áruházak között. — Azért a kisebb falvak kis boltjairól sem lenne szabad megfeledkezni. — Miért, ki feledkezett meg róluk? A Szövosz elnöksége három éve döntött úgy. hogy rövid távú akció- programra beszéli rá az áfé- szeicel. Tekintélyes pénzalap támasztotta alá az általunk javasolt felújítási programot: tegyék ízlésessé, igényesebbé a falusi, tanyasi üzleteinket. A pályázat eredményeként 2500 szövetkezeti üzletet hoznak rendbe, és bővítenék ki az év végéig. — Látványos számokat hallottunk. Csakhogy a szövetkezeti kereskedelem fejlődési üteme elmarad az állami kereskedelmétől. Miért? — A forgalom növekedésének dinamikája valóban mérséklődött, az okok szerteágazóak. Tíz éve — az V. ötéves tervidőszakban — még az új üzletek 55 százalékát építették szövetkezeti forintokból. a most befejeződött VI. ötéves tervciklusban azonban 30 százalékra csökkent a részesedésünk. Ezt részben így is akartuk, tudván azt: nem lehet számítani arra, hogy társadalmi méretekben nő a iakossáo vásárlóereje. Üj üzletek építése helyett energiánkat a meglevők fenntartására koncentráltuk. sőt erőforrásaink egy részét átcsoportosítottuk a termelésbe. Így többet kereshettünk. másrészt azonban hozzájárultunk az árualap bővítéséhez is. Az így felhalmozott tiszta jövedelemből idővel vissza lehet juttatni a kereskedelem fejlesztésére. ha végre növekszik az életszínvonal és új boltokra lesz szükség. Erre számítottunk, de például a szabályozók egyné- melyikének változása elég váratlanul érte hálózatunkat. tetézve a sok fogyasztói áremelésből következő egyéb hatásokkal. Az árrések szűkülése a falvakban okoz gondokat a mai napig, hiszen ott kizárólag az áfészek forgalmaznak élelmiszert. A nagykereskedelem erről nem sokat tud, mert haszonkulcsa eleve magasabb, majdnem duplája, mint a kiskereskedelemé. Napjainkra azért már itt is sok a változás. mert a kormányzat ma arra biztatja a kiskereskedőket, hogy kiskereskedjenek — a nagykereskedelem kiskereskedelmi forgalma az elmúlt években 25 százalék kai nőtt . . . — Eközben jelentős versenytárs lett a szövetkezetek vállalata, a Skála-Coop is. — Igen. hetven áruház tartozik hozzá, tagja csaknem 200 áfész. Ne feledje azonban, hogy 170 milliárdos forgalmukból alig 12 milliárd származik nagykereskedelmi tevékenységből. Ez nem túl sok, de arra alkalmas. hogy élezze a versenyt. Ahol például területi raktárt létesített a Skála- Coop. ott mozgékonyabbá vált az állami kereskedelem is. Az országban csaknem 100 fogyasztási szövetkezet kért és kapott nagykereskedelmi jogot — ezek derűlátásra adnak okot a továbbiakat illetően. — A gazdasági reformmal fontos szervezeti változások történtek a magyar gazdaságban. ezek nagy hasonlóságot mutatnak a szövetkezetekben jól működő vezetési formákkal: a vezetők választására, meghatározott idejű alkalmazására, az igazgatótanácsokra gondolok. — A baj az. hogy egyesek akkor is a demokráciát féltik. amikor például új technológia bevezetéséről van szó. Ez gazdaságossági számítások kérdése, és a döntést ennek alapján kell meghozni. A bérezés, a munkarend, a jutalmazás tartozik a demokrácia kérdésköréhez. az emberi hang. — A közelgő kongresszuson nyilván a szövetkezeti mozgalom jövőjét is felvázolják. ez pedig természetszerűleg a szövetkezetek lehetőségeitől függ. ön szerint milyenek a kilátások? — Van olyan áfész. amelynek 4 milliárd a forgalma, és van olyan, amelynek alig 30 millió, de ezzel semmit sem mondtam, mert akad köztük 150—200 milliós forgalmú kiváló és vergődő milliárdos. Talán túl egyszerűnek hangzik, de általában ott nincsenek gondok, ahol jó a vezetés, pontos a munkavégzés. helyesek a döntések. A fejlesztés esélyei — a jövő — azonban ezeken lúl a szövetkezet nagyságától is függnek, mert korszerűsítő befektetésre, amiből bővített újratermelésre is futja, csak a nagy nyereséget produkáló szövetkezetek képesek. A tetemes központi elvonás miatt a kicsiknek a lehullott vakolat pótlása is gondot okozhat. — Eggyel több ok. hogy egyesüljenek. A baj csak az. hogy időnként ez nem saját akaratukból történt . . . — Nem lehet tagadni, hogy volt egyesülés parancsra, szubjektív indítékokból is — sajnos. Ettől függetlenül azt kell mondjam, nagy haszna az egyesülésnek, hogy koncentrálódtak a fejlesztési források, és olyan szövetkezeti áruházi lánc alakult ki. amelyre egyébként nem lett volna államj pénz. — Mostanában divatos dolog minden bajért a szabályozókat okolni. Mi a véleményük minderről a szövetkezeteknek? — Általában véve jó logikájuk van a szabályozóknak. bár nem mindegyik következetes. Helyes és célszerű az erőforrásokat, tehát a munkaerőt, az eszközt adóztatni, az ezekből származó nyereség helyett. Nos van. akj nyer ezen, van. aki veszít — a dolog lényege az. hogy megkezdődött az átrendeződés, az eddiginél erö- te ,j°sebb differenciálódás. Az :fos. hogy fehéren-fe- kett. ki fog derülni, ki képes állni a sarat és kj nem. I Én abban' bízom, hogy a j többség állva marad . . . F. P. J. Munkásőrnők — civilben Aki evek óta figyelemmel kíséri a munkásőröket és van lehetősége többször is arra, hogy foglalkozásaikra, gyűléseikre eljárjon, azt tapasztalja: egyre több nő tűnik fel soraikban, akik a férfiakkal egyenrangúan kiveszik részüket a munkából. Nemegyszer még többet is nyújtanak kiképzésükön, mint az erősebb nem képviselői. Mindenképpen tisztelni kell őket, csodálni, mert a családi, munkahelyi és egyéb elfoglaltságuk mellett a fegyverrel is megtanultak bánni. Hogyan lettek munkásőrök? Ezzel az egyszerű kérdéssel kerestünk fel három munkásőrnőt megyénkben. Nem válogattunk, csak úgy találomra ütöttük fel a névsort tartalmazó dosz- sziét — s mint később kiderült, a szürkéskék. nagyon csinos egyenruhák, szoknyák igazán egyedi embereket, asszonyokat takarnak. Kovács Jánosnr Gyöngyösön, a kora délelőtti órákban kopogtatunk Koxmcs Jánosné, azaz Anci- káék ablakán. Ez a jel, ha munkásőrök keresik. Álmos és meglepett arc nyit ablakot. látni, nem ránk számított. Bent a szobában, a gyors ágyazás közben megtudjuk, éjszakai műszakban volt. A gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalat dolgozója, csoport- vezető. Szocialista brígádtag, a párt fegyelmi bizottságának tagja, szakszervezeti bizalmi helyettes. KISZ- és MHSZ-tag. szakszervezeti kereskedelmi ellenőr és rendszeres véradó. Háromszoros kiváló dolgozó, az ipari miniszter kitüntetettje. 1985- ben megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát és a Kiváló Munkásör elismerést is. — Hogyan lehet mindezt összeegyeztetni? — Először is nagyon szeretem csinálni — mondja. — Okos beosztással mindenre jut idő. A munkásőrségnél négynapos összevonások keretében végezzük a kiképzést, ezért futja a többi társadalmi munka elvégzésére is az időből. Gyerekünk nincs, férjem ács. sokat van távol, a magány helyett én ezt az utat választottam. Apám bányász volt. hatan voltunk .testvérek, megszoktam a munkát. — Mégis hogyan lett munkásőr? — Tíz évvel ezelőtt hívtak. hogy menjek. Nem sokat töprengtem rajta, de kijelentettem. hogy nem irodai munkát akarok végezni, hanem rajban géppisztolyos lenni. így is lett. Kolléganőim először kinevettek, mondván: „Panci! Nem létezik, hogy bírjad". S íme. azóta is bírom. Akkor ketten voltunk nők. most már hatan vagyunk. Szeretnénk egy női rajt létrehozni .. . — Egy jó és egy rossz élményt kérnénk. — Rossz, amikor teljes felszereléssel hegynek fel, hegynek le gyalogolunk: ásó. fegyver, gázálarr, stb. rajtunk. A kézigránátdobástól is kiver a verejték. Pisztollyal viszont csak kiválóa- kat lövök. Az első lövészetemkor a parancsnok mondta: ha valaki kiváló eredményt ér el. hazafelé fizet neki egy üveg sört. A fiúk látták, hogy kissé sápadt vagyok. és biztattak: „Panni, ne izgulj, majd mi lelőjük a célodat." Végül a rajkötelékbe én segítettem be a'töb- bieknek. Persze, hazafelé addig követelőztem. míg meg nem kaptam a beígért jutalmat. Egyébként jó a társaság. kedvesek, segítőkészek. Elmondok egy pikáns esetet. A határban gyakorlatoztunk éppen. A parancsnok látta rajtunk, nőkön hogy valami nincs rendben nálunk. Csendben rákérdezett, aztán felkiáltott: „Fiúk! Sorakozó! Hátra arc!" Később mintha semmi sem történt volna, tovább folyt a foglalkozás . . . ár Kolozsvári Tiborné. azaz Marika, az ostorosi tsz-ben gépi könyvelő. Éppen adatokat táplál a masinába ott- jártunkkor. 1969 óta dolgozik a szövetkezetben, öt éve munkásőr. Előbb gépíróként kezdte, most a pénzügyeket intézi a megyei törzsben. Kiváló Munkásőr, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója; tavaly végezte el a marxista— leninista esti egyetem hároméves tagozatát. 1968- tól községi KlSZ-titkár. a pártnak 1971-től a tagja, már a harmadik ciklust tölti a pártvezetőségben. Kedvenc időtöltéséhez tartozik az olvasás. a kézimunka, színház- és mozilátogatás. — Hogyan lett egy ilyen törékeny asszonyból munkásőr? A kérdésre kissé elgondolkodva válaszol: — Engem az ilyen dolgok mindig izgattak, érdekelt a mozgalmi munka. Ketten vagyunk testvérek, s amikor bátyám bevonult katonának, sokáig sóhajtoztam, bárcsak én is fiúnak születtem volna. A középiskolában is azért nem lehettem Ifjú Gárda-tag, mert szóltak, te lány vagy. Elváltán élek. együtt özvegy édesanyámmal. Egyszer a pártvezetőségi ülésen vetődött fel, hogy jó lenne, ha a községben is lenne női munkásör. Persze jólesett, amikor jelentkezésemet elfogadták. A mama eleinte féltett, most már nem ellenzi. Igazi elvtársi közösségbe kerültem, jól érzem magam, kibővült ismeretségi köröm is. Szeretek foglalkozásokra járni, a terheket el tudom viselni. A fegyverektől sem félek, csak a gránátdobásoktól. meg a nagy dörrenésektől. * Petőfibánván a gépüzem minősített hegesztője. Kovács Józsefné. azaz Marika, de pillanatnyilag könnyebb, raktárirodai, munkautalvá- nyozó feladatot lát el. mert nemrégen operálták. Párttag. öt évig volt az szb tagja. A nőbizottságot vezette. Férje már tizennyolc éve munkásőr. Egy rajban szolgálnak. A család hobbija a horgászat. Egy gyermek édesanyja. A fiú kisdobos, nagyon büszke szüleire. — Hogyan lettem munkásőr? — kérdez vissza, amikor munkahelyén beszélgetünk. — A férjem már akkor hét éve munkásőr volt. sokszor tartózkodott távol. Nem volt gyerekünk, s ezért nagyon el voltam keseredve. Egyedül éreztem magam, így többször elmentem velük a foglalkozásokra. Megtetszett, amit csináltak, ezért jelentkeztem soraikba. Azóta megszületett a kisfiam is. tízéves. — A munkásőrségnél is van gyes? — Nem tudom, de annyi könnyítés volt. hogy nem osztottak be szolgálatba, helyettem mindig más ment. A foglalkozásokra, lövészetekre azonban kijártam. Ügy csináltuk a dolgot, hogy a szoptatásra hazaérjek. Kocsival vittek a lakásig. — Nem fél a fegyverektől? — Nagyon szeretek lőni. élvezem a löporszagot. Eleinte izgatott voltam ugyan az éleslövészetek alkalmával. de már hozzászoktam. Nem félek a kézigránáttól sem. „Barátságunk" érdekesen kezdődött. Nagyon mesz- szimek tűnt a gyakorlógránát célja. Mondtam is. én odáig nem tudok eldobni. Dehogynem — biztattak —. vágd úgy oda. mintha a férjed állna ott. És mi történt: úgy eltaláltam a célt. hogy darabokra hullott a deszka. — Rossz emlék a múltból . . . — Egyszer elaludtunk. Egész nap cukkoltak érte. Azóta egyszer sem fordult elő velünk . . . Fazekas István Kolozsvári Tiborné Kovács Józscfnr <Foto: Perl MártonI
