Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-04 / 156. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. július 4., pentek 1. Gyógyszeriparunk A tét: a világhír Jumex, Arduan, Tobanum, Pelsonin. Erimycin, Zyxorin, Trelibet, Loderix, Ovurelin, Redivur — tíz név, amelyre méltán lehet büszke a hazai gyógyszerkutatás. A felso­rolt nevek ugyanis gyógy­szereket takarnak. Mégpe­dig olyan eredeti magyar készítményeket, amelyek 1981—85. között kerültek forgalomba. Nagy szellemi munkát összpontosító eredmények az egyik oldalon, elavult mű­szerek, csomagolóanyag-hi­ány a másikon. így jelle­mezhetnénk legjobban a ha­zai gyógyszeripart. Magától értetődő tehát a kérdés: mi várható a tervidőszak végé­re? Feloldódik-e az érzékel­hető ellentmondás? Megtart­hatjuk-e kutatás-fejleszté­seink aktivitása alapján el­ért kilencedik helyünket a világranglistán? Központi program Jelentős iparág volt min­dig a gyógyszeripar hazánk­ban. Magyarországon a vi­lágon ötödikként alakult gyógyszervállalat 1867-ben. Bár ez negyvenöt évesen megszűnt, a svájci Wander budapesti leányvállalata, Richter Gedeon üzeme, és az Alka Vegyészeti Gyár to­vább dolgozott. A második világháborút megelőző idő­szakra jellemző, hogy a gyógyszer-külkereskedelmi egyenleg még az 1933-as nagy gazdasági válság ide­jén is pozitív volt. A felsza­badulást követően két gyár épült itthon, 1950—52 között a Biogal és 1954-ben a Rea- nal. A hazai gyógyszeripart az 1981-ben indított központi fejlesztési program erőseb­ben segítette. Ennek érzé­keltetésére néhány adat. A fejlesztési program hatására megkétszereződhetett a gyógyszergyártás. Forgalom­ba kerülhetett a bevezető­ben említett tíz eredeti gyógyszer. A Jumex-et. a Parkinson-kór gyógyszerét az amerikaiak, a csontritku­lást akadályozó Ipriflagont pedig a japánok vették meg tőlünk. Az eredeti készít­ményeken alapuló termelés részaránya 15 százalék volt az elmúlt esztendőben ide­haza. Négyszer több szaba­dalom jut egy kutatóra, a gyógyszeriparban, mint a többi iparágban. Ez a sok szabadalom jól érzékelteti a koncentrálódó szellemi mun­kát és tudást. A múlt évben lezárult központi fejlesztési program lehetővé tette, hogy a ma­gyarok gyorsan alkalmaz­kodjanak a világpiac igé­nyeihez. Növelték a külföldi eladásokat, a szocialista ex­portot száz, a tőkés kivitelt 31 százalékkal fokozták az elmúlt tervidőszakban. Ma­gyarország megközelítőleg 2,7 százalékkal részesedik a világ gyógyszer-külkereske­delméből, az egy lakosra jutó export alapján pedig az ötödik helyet foglalja el a világranglistán. Ebben már benne van a KGST-szako- sodás is, hiszen több mint 100 gyógyszer termelését és szállítását vállalta Magyar- ország a KGST keretében. Támogatósok és gondok Tény, hogy a szellemi munka csak megfelelő mű­szerek segítségével tud si­kereket elérni, pontosabban eredeti készítményeket pro­dukálni. Sajnálatos dolog, hogy megromlott a kutatók eszközellátottsága. A tőkés országokból származó beren­dezések, műszerek napja­inkra többnyire már elavul­tak. Hátráltató tényező az is, hogy a háttéripar nem ké­pes követni a gyógyszergyár­tókat. A csomagolóanyag hiánya már többször oko­zott gyógyszerhiányt is. Kü­lönösen az 1983—84. évben volt súlyos a gond. Ebben az is szerepet játszott, hogy minimálisra kellett csökken­teni a külföldön vásárolt termékeket. A szakemberek szerint azonban más, hason­ló hatású gyógyszerrel sike­rült pótolni a hiányzókat. Mindezeken túl az időnkénti anyaghiány nehezítette, oly­kor meg is akadályozta a folyamatos gyógyszerterme­lést. Ilyen helyzetből indult a magyar gyógyszeripar 1986- ban, a VII. ötéves tervidő­szak elején. A változtatás elkerülhetetlen. A tét: a vi­lághírnevünk. Mindenki tudja, az esetleges vissza­esést hosszú ideig nem lenne képes kiheverni a magyar gyógyszeripar. Túlságosan nagy léptekkel halad a vi­lág. Mi várható tehát a terv­időszak végéig? Az előzetes elképzelések szerint az ipari átlagot meg­haladó mértékben fejlődik a vegyipar, ami értelemsze­rűen hat a gyógyszergyár­tásra is. Ezt segítendő világ­banki hiteleket is kértünk. Továbbra is érvényben ma­radnak az állami támoga­tások. amelyek fejlesztések­re fordíthatók. Egy adat szerint ebben a tervidőszak­ban összesen 5 milliárd fo­rintért vásárolhatnak mű­szereket a gazdálkodó szer­vezetek. Ebből nyilván jut a gyógyszeriparnak is. Hogyan tovább? A szakemberek állítják, mindezek még nem elengen- dőek az elért színvonal tar­tásához. Körtvélyes István ipari miniszterhelyettes mon­dotta egy nemrégiben tar­tott tanácskozáson, hogy pénzbőségről nem beszélhe­tünk. Ahhoz, hogy az üveg­ipari csomagolóanyag-hiány megszűnjön, 800 millió fo­rintot kellene fordítani be­ruházásra. Milyen jövő vár tehát a gyógyszeriparra ? Mindenekelőtt igen alapos elemző munkára van szük­ség, amely részletesen kimu­tatja a magyar gyógyszer- ipar gyenge pontjait. S ter­mészetesen a tanulmánynak tartalmaznia kell a feszült­ségek feloldásának lehetsé­ges módozatait is. Ezek is­meretében születhet meg a végleges válasz, a hogyan to­vább kérdésére. Népgazdasági érdek, hogy ne csökkenjen az export, sőt az a jó, ha növekedik a hazai ellátás javítása mellett. A tanulmány elkészülte után az országgyűlés ipari bi­zottsága ismét napirendjére tűzi a gyógyszeripar helyze­tét, és állást foglal a leg­jobbnak tartott megoldás mellett. H. T. A kemping és a Csuvas Köjálos szemmel Általános vélemény az idegenforgalomban és a ven­déglátásban jártas emberek között: az idei szezon nagyon gyengén indult, a jobb folytatásban azonban mindenki reménykedik. Ám ennek — mint mindenkor — a vendéglátás kulturáltsága, esetleg színvonalának emelése is alapja. Többek között, ezt vizsgálandó indultunk el vasárnap reggel Barta Gézával, az Eger Városi Köjál szakemberével rögtönzött ellenőrző por­tyára. Célunk az egri kemping, valamint a megyeszcrte Jól ismert, s a külföldi vendégek által is gyakorta látogatott Csuvas étterem. A Karaván presszóban reggelihez terített asztalok rendezett képe fogad. A konyhába lépve azonban más a benyomás. Az edé­nyek, kancsók. ételek között sürgölődő alkalmazott sző­ke tincsei szabadon röpköd­nek, fejfedő nélkül. A hű­tőgépek egyikét kinyitva, fonnyadt virslihalomra le­szünk figyelmesek. Egyszer már megfőzték, ki tudja hány napos. A másik gép belsejét sűrű jégréteg fedi. Leengedni (Mostanában — úgy tűnik — nem volt idő. Közben a szakember egy­két kérdést is feltesz. Ho­gyan kell mosogatni. húst tárolni, miért hiányzik a szigorúan előírt ételminta? Válasz nincs. Mivel az üzlet­vezető nincs jelen, a fele­lősségre vonásra később ke­rül sor. Időközben a szlovák csoport tagjai is asztalhoz ülnek. Jókedvűen, gyanútla­nul falatoznak. Jobban jártak volna — gondoljuk magunkban —, ha a szomszédos büfésor va­lamelyikében ettek volna. Ott ugyanis mindhárom üz­letben ragyogó a tisztaság. A szakértő azért itt is ta­lál kivetnivalót. Az egyik helyen ugyanis a már fer­tőtlenített tojás visszakerül a kétes tisztaságú kartontar­tóba, a mellette lévő kis sü­tödében a tejtermékek egy része a tűző napion aszaló- dik mivel a hűtőben már nincs hely. Az eldobható műanyag poharakat sem árt megnézni, mert sok ügyes­kedő többször is egyben ad­ja ki az innivalót. Itt azon­ban nincs ilyen gond. Réti Jánosné és férje má­jusban nyitotta meg a bolt­jukat. Elkövetnek minden lehetségesei a vendégfogás­ra, magyaros ízekkel csalo­gatják a vevőket, de a for­galom enyhén szólva cse­kély. Pedig náluk mindent rendben találtunk. A következő állomásunk a Csuvas étterem. Az őrjá- ra.t nem érinti a vezetőket váratlanul, ugyanis az utób­bi időben megszaporodtak az ellenőrzések, de szinte mindegyik jó eredménnyel zárult. Mi nem voltunk ilyen szerencsés helyzetben. mi­vel ottjártunkkor bőven akadt hiányosság. A tejter­mékek szavatossági ideje le­járt, a zacskók előző napi keltezésűek. Igaz, az üzlet­vezető-helyettes érvelése meggyőző. A tejipari válla­lat vasárnaponként nem szállít árut, így szinte kivé­tel nélkül minden vendég­A kemping büfesorának egyike A Karavánban már a jegyzőkönyv készül, mialatt a csoport gyanútlanul reggelizik látó helyen hasonló a hely­zet. Rendelni viszont kell, hiszen kötelező a hét végi tejárusítás. Arra viszont nincs mentség, hogy a bel­sőség lefagyasztott állapot­ban nyugszik a hűtőládák­ban. Gyorsan romló ételről lévén szó — pacal —, ez sza­bálytalan. A májusi kocka­sajt sem túl bizalomkeltő. A húselőkészítőben a ko­szos csempék, a mosogató­ban az eldobott csikkek lát­ványa riasztó. A moslékgyűj­tő edényt is régen tisztíthat­ták. A népszerű és közismert felső emeleti bárrész sem szívderítő látvány. Ha ilyen­kor, fényes nappal betérne ide egy vendég, meglepőd­ne. A takarítónő seprője vö­dörszámra kotorja össze a cigarettavégeket, a minden­féle földre dobált szemetet. Hiába az alapos takarítás is. A szőnyegpadlón éktelenke­dő italfoltokat nem lehet el­távolítani. A plüss fotele­ken elnyomott csikkek nyo­ma. Még szerencse, hogy az éjszaka sejtelmes fényei el­takarják ezeket a részeket. S bár jelen pillanatban a vendéglátókon a felelősség, óhatatlanul fölvetődik a kér­dés: milyen alapon követel­nek egyes vendégek kultú­rált, minden igényt kielégí­tő kiszolgálást, amikor ők maguk tesznek kárt, rondí­tanak bele a első osztályú hely. kényelmet biztosító kellékeibe. A helyszíni bírság itt sem marad el. Ellenőrző utunk — mint más alkalommal is — vegyes tapasztalatokkal zárul. Ki tudja, hányszor kell még elindulni, figyelmeztet­ni. bírságolni? Ki tudja van-e. és mikor lesz igazán foganatja ezeknek az intel­meknek? A cél továbbra is marad: a színvonal emelése. Reménykedünk. júliusban, augusztusban megvalósul eb­ből valami . . . Barta Katalin A Csuvas konyháján (Fotó: Perl Marton) Piac... Megélénkült a sza­badpiac a Mátra alján Gyöngyösön. A terme­lők, magánkereskedők bőséges zöldség- és gyümölcsváiasztékot kí­nálnak a vásárlóknak Tessék, csak tessék ... Túrái kóstoló — káposz­tából (Fotó: Szabó Sándor) Elkészült a háromezredik Rába traktor Elkészült a háromezre­dik Rába traktor a Rába Magyar Vagon és Gépgyár győri erőgépgyártó üzemé­ben. A 250 lóerős motor­ral felszerelt Rába trakto­rok első darabjai 1974-ben hagyták el a gyárat. A nagy­teljesítményű, korszerű erő­gépeket az amerikai Steiger cégtől vásárolt licenc alap­ján kezdték gyártani, a motorok és a hajtóművek kezdettől fogva saját ter­mékek voltak. Az idén 400 Rába traktort rendeltek a mezőgazdasági termelési rendszerek és a gazdaságok. Kétszázat már le is gyártottak, e sorozat­ból került ki a háromezre­dik erőgép is. Légkondicio­nált fülkéjükben a trakto­rosok bármilyen napszak­ban, s akárhogyan alakul is az időjárás, jó körülmé­nyek között tudnak dolgozni. Az év utolsó negyedében elkezdődik a korábbinál is nagyobb teljesítményű, 300 lóerős motorral felszerelt Rába erőgépek sorozat- gyártása. A kísérleti példá­nyok jól vizsgáztak a gya­korlatban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom