Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-28 / 176. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. július 28., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Reménytelen próbálkozás Irodalmi társaságok baráti körök Az utóbbi időben egyre többet olvashatunk a sajtóban irodalmi társaságokról, irodalmi körökről. Hol és milyen körülmények között tevékenykednek, mire terjed ki hatáskörük, milyen szervek támogatják őket, mihez van joguk? Ezekre a kérdésekre Fekete Gyula, a Magyar Írók Szövetsége alelnökének tájékoztatása alapján próbálunk — a teljesség igénye nélkül válaszolni. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság kalendáriumának címlapja (KS-reprodukció) Milyen szerencse, hogy meglehetősen ritkán járok moziba, s így nem ismétlésként néztem meg a szerdán este vetített, Nyom nélkül című, rendhagyó műnek szánt hazai produkciót. Tisztelet a nagy nekibuzdulásért, a csakazértis akarásért, a végeredmény azonban mindennek nevezhető, csak szívderítőnek nem. Ismét bebizonyosodott, hogy a krimi nem az a műfaj, amelyben honi szerzőink jeleskednek. Erről oly sokszor, annyi fórumon cikkeztek, nyilatkoztak, elemezve a sikertelenség okait, jelezve az esetleges kiút lehetőségeit. Nemes István és Fábri Péter — ők voltak a forgatókönyvírók — közös munkája mindezt bőséges példatárral erősítette meg. Kiagyaltak egy íróasztal mellett fabrikált, kissé átgondolatlan, az élettől, a hétköznapok valóságától meglehetősen idegen történem itet, amely csak néhány figyelemre méltó mozzanattal büszkélkedhetett. A bűntetteket tervező, irányító Péter figurája ugyan elnagyolt, mégis érdemes lenne tovább csiszolni, árnyalni, markánsabbá tenni. így ugyanis sajátos karakterré gyúródna, olyanná, akit megőriz emlékezetünk, akinek „kalandjaira” később is kíváncsiak lennénk. Persze, csak akkor, ha a nyomozók is hús-vér lényA Nők a puli mögött című sorozat az év elejével kezdődött, s tizenkét részes volt. igv természetesen karácsonyig jutottunk el. Egy esztendőt éltünk tehát át Anna és egy bolt életéből. Hosz- szú hónapok voltak. S mint a mesében, ahol egy év három nap, itt a tévések időgépe három hónap alatt röpített bennünket át a bemutatott időszakon. Nem tűnik hosszúnak ez, mivel még elnéznénk, hogy s mint alakul a világ a szereplők körül, mert szívünkbe zárhattuk őket. Nem azért, mintha varázsos hősök lettek volna, különösebb jellembéli tulajdonságuk miatt sem ríttak ki a sokaságból. Nagyon is hétköznapi sorsokat formázott meg Jaroslav Dietl író és Jaroslav Dudek rendező. Mégis, mi a vonzó ebben az egészben, s hogy lehet az, hogy a magyar tévéseknek általában beletörik a bicskájuk a mindennapi emberek ábrázolásába? Első szempont mindjárt a mesterségbeli tudás lehet: nagyon egyszerűen és tisztán építkeztek a csehszlovák filmesek. Egyetlen felesleges vagy öncélú mozzanat sem rontotta el az összképet, nem kacsintgatlak a modernizmus felé, nem kísérleteztek különleges fcrmai eszközökkel, s nem viccelték el a témát. Komolyan vették a kisembert, elhitték, hogy mindenkinek lehetnek fontos és életbe vágó sorsfordulói, s a cseppben benne van a tenger is, s a közönség megtalálja a szomszédságát, rokonságát vagy éppen saját magát a történetben. Itt már persze, gondolkodásbéli másságra is felfigyelhetünk. Ki tudja, miért, nálunk elnyegléskedik az ilyen alakok ábrázolását. Emlékezzünk csak például a Szálka, hal nélkül című blődlire, s hasonszőrű társaira, nemigen akad bennük rokonszenvező, értéket kereső szándék. Egyébként is, mifelénk divatos különleges helyzeteket és szélsőséges figurákat választani, mondván, hogy az érdekesség ebben rejlik. Elég. ha felidézzük a mában játként mozognának a képernyőn. Ekkor azonosulnánk törekvéseikkel, s velük egy hullámhosszra hangolódva drukkolnánk azért, hogy ne téves nyomon haladjanak. Képletesen fogalmazva: a szerzők elindultak a Makótól Jeruzsálemig vezető úton, de még az országhatárig sem jutottak el. Nekik kell eldönteni: érdemes-e továbbhaladniuk. Egy biztos: mostani teljesítményük nem kiugró szintű, ugyanakkor az is tény, hogy nem tűnnek ötletszegénynek. Elég csak arra utalni, hogy elutasították a hagyományos kifejletei, befejezést, zárást. Fifikás hősüket leszúrat. ták, azaz végeztek vele, de hát egy kis fantáziával fel is támaszthatják, mert a képzelet nem ismer tilalomfákat, sorompókat, legfeljebb meghökkentő ugrások, megoldások egymásutánját; A kettős egyik tagja — Fábri — rendezőként is tevékenykedett. Ha a 'későbbiek során is izgatja az ilyen jellegű témakör, akkor célszerű lenne, ha az általa foglalkoztatott színészgárdánál sokkal tehetségesebb művészeket kér fel közreműködésre, hiszen az ő játékuk garantálja legalább a huszonöt százalékos elismerést. Ez önmagában is több a pillanatnyi tíznél.. . Pécsi István szódó tévéjátékainkat: valamennyi, szinte kivétel nélkül, vadászik a normálistól eltérőre. Pedig hát, szinte minden sors tartogat valamilyen fontos tanulságot, csak kellő figyelemmel és szeretettel kell föléhajolni. Egy bolti eladó is szerelmes, féltékeny, gerinces, esetleg épp az ellenkezője. Jó és rossz tulajdonságok teszik egyéniséggé az embereket, s mindig történik valami figyelemre méltó valamennyiünkkel. Legalábbis a csehszlovák tévések figyelmére méltó, mert úgy látszik, nagy elszá- nással vetik bele magukat a „szürke” hétköznapokba. Előbb egy kórházi sorozatot tekinthettünk meg alkotó- műhelyükből, most meg a boltok világába nyerhettünk bepillantást. Ki gondolta volna, hogy az a hely, amely számunkra csak átmeneti, legfeljebb egy-két órára vásárlásaink tere, másoknak egy egész kis birodalom. Fél életüket itt élik le, hadakozva a jóért, esetleg éppen egymás ellen, de sohasem érzelmek, szándékok nélkül. Színes kép tárulhatott elénk. Számos szakmával egyetemben, ez is elnőiesedett, s így még több indulat, érzés halmozódott fel a pult mögött. Egyszerű tanulságokkal szolgált ez a játék. Elmondta, hogy nem jó egyedül, vonzó személyiségekkel, igaz emberekkel könnyebb az élet, s meg hogy elöbb-utóbb mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését. Csupa közhely, de együtt már több volt hiteltelen féligazságoknál. Mert így is történhetne, miért ne intéződne el minden természetes módon, mintegy varázsütésre. S akik elhitették velünk: Jifina Svarcová, Petr Hani- óinec és a többiek, remekeltek színészileg. Jó nézni az ilyesmit. Hittel szól ugyanis arról, hogy látszólag szürke életet is lehet tartalmasán megélni. Fekete Gyula helyesbít: nem irodalmi társaságok működnek Magyarországon — legalábbis nem ezek vannak túlsúlyban —, hanem irodalmi baráti körök. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság is, melyről a legtöbbet hallani, s amely valóban a legsokrétűbb tevékenységet folytatja, egy ilyen baráti körből nőtt ki. E társaságnak — noha a magját, a vezetőségét ma is az eredeti baráti kör tagjai adják — ma már több száz tagja van, s nemcsak írók, hanem egyéb, szinte minden rétegből származó értelmiségiek is. Létezése teljesen független a Magyar Írók Szövetségétől; önálló szervezetként — önálló költségvetéssel stb. — tevékenykedik. Hatásköre szinte az egész Dunántúlra kiterjed. Az írók közül is főként a Dunántúlon élő vagy az onnan elszármazókat találjuk soraiban. Tevékenysége igen kiterjedt: emlékülések, irodalmi estek, konferenciák szervezése, a Berzsenyi-életmű ápolása, .mai értelmezése, kutatása, népszerűsítése. Hasonló szerepet vállalt fel az Alföldön alakult Petőfi Társaság, mely rendezvényeit főként Kiskőrösön tartja. Az irodalmi társaságok mellett nagyon sok baráti kör működik az írószövetségen belül, a szövetség egyetértésével, szellemi támogatásával. Felsorolni is hosszú lenne őket. Csak néhányat említsünk közülük: Jókai-kör, Nagy Lajos-kör, Móricz Zsigmond-kör, Németh László-kör, örley Ist- ván-kör, Szilágyi Domokoskor, Mindegyik nevében szerepel a baráti szó, hiszen végeredményben £>aráti kisközösségekről, Fekete Gyula szerint „asztaltársaságokról” van szó. S noha a fiatalabb írók is baráti körökbe tömörülnek — erről' később —, a baráti „asztaltársaságoknak” is vannak fiatalabb tagjai. Tehát nem beszélhetünk nemzedéki elkülönülésről. Egy-egy baráti kör tagsága tízen felül van általában: írók, a szövetség tagjai, csak elvétve találunk köztük nem szövetségi tagokat. Mint elnevezésük is sejteti, ezek az írói csoportosulások szellemi vezérükként választották a névadót, tehát programjuk, vitáik, beszélgetéseik is elsősorban hozzájuk kötődnek. (A Jókai Baráti Kör például a scifi írókat egyesíti.) Összejöveteleiket az írószövetség klubjában tartják, de Iha népesebb esteket tartanaik, vitákat szerveznek, vagy egy-egy kiállítást rendeznek, akkor máshová mennek el. Meg kell jegyeznünk, hogy e körök egy-egy rendezvénye szorosan kapcsolódik az író- szövetség megfelelő szakosztályához (költői, prózai stb.), annak védnöksége alatt történik. A volt Kilencek költői csoportosulás tagjait tartja továbbra is egybe az Elérhetetlen föld című antológia nevét viselő irodalmi kör. Mint ismeretes, első antológiájukat az írószövetség KISZ-szervezete adta ki 1969-ben. Az Elérhetetlen föld II. című közös kötetük néhány éve a Magvető Kiadónál jelent meg. E csoport szorosan kötődött az ELTÉ-hez, ebben az évben ismét irodalmi esteken találkozhatunk — sorozatban — a Kilencek tagjaival az Eötvös klubban. Az egyik legnépesebb közösség a fiatal Írók József Attila-köre, mely a legfiatalabb — esetenként még kötettel sem rendelkező, de rendszeresen publikáló — írókat, költőket tömöríti. Ez a Magyar Írók Szövetségének anyagi-szellemi támogatásával tevékenykedik, igen tartalmas programmal. Tagjai között természetesen írószövetségi tagokat többkötetes, országosan ismert írókat is találunk, önálló szervezeti életet élnek, a tagokat saját maguk veszik fel, a vezetőket saját maguk választják. A korhatár 35 év. Gondolhatnánk, hogy az innen kiöregedő írók az írószövetség tagjai lesznek, mint ahogy az óvodából iskolába megy a gyerek. Nem így van: az írószövetségbe csak azok kérhetik felvételüket, akiknek már két kötetük megjelent. — Van-e joguk az irodalmi köröknek könyv megjelentetésére? — Van, ha valamelyik kiadó vállalja kéziratukat. (A Magvető vállalta például a József Attila-kör JAK- f űzetek ént ismert kiadványainak megjelentetését), de magánúton is kiadhatják fontosnak tartott gyűjteményeiket, ám az írószövetség erre általában nem biztosít anyagi támogatást. — Hogyan értékeli az irodalmi baráti körök létét, tevékenységét? — kérdeztem Fekete Gyulát. — Fontosnak tartom őket, hiszen azonos vagy hasonló szellemű írókat fognak ösz- sze, s mindenképpen pezsgőbbé, színesebbé teszik a szövetség életét is. Népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az író- szövetség tagjainak, melynek száma 600 körül van, mintegy fele e baráti köröknek is tagja. Nagyon sok irodalmi kör működik az országban a Hazafias Népfront égisze alatt, szakkörként. Általában kezdő, kevésbé ismert írókat, költőket (fiataltól idősekig) toboroznak soraikba. Ezek is egy-egy klasszikus írónk nevét veszik fel, s a népfront anyagi hozzájárulásával időnként antológiákat is megjelentetnek. Azt is vállalják, hogy ápolják a névadó író emlékét, népszerűsítik műveit. Példaként említhetjük az óbudai Krúdy Gyula irodalmi Kört, mely 1983-ban Tiszteletkor címmel antológiát adott ki tagjainak írá- dalból. Ez az irodalmi kör is azonban, mint á többi hasonló, az írószövetségtől függetlenül működik, az író- szövetségnek nincs köze hozzájuk. Györhe Zoltán Hideg, mint a márvány ii í. Árnyas fák alatt üldögéltünk néhányan a kedves kis turistaház udvarán. Ritkaság manapság isten háta mögötti helyeken afféle vendégfogadó, ahol a tisztaság, a kedvesség és a szolid árak mellett ilyen gazdag választékkal is szolgálnak. Az ember szinte a szemének sem hisz, amikor az étlapra pillant, hiszen rántott borjúláb, velőrózsa, zúzapörkölt kívánság szerint kapható, nem is szólva a hűsítő és a sör választékáról. — Pacal van-e? — Pörköltet, vagy rántottat kér a vendég? Oázis ez a kis hely a Bükkben, az erdő közepén, ahol naponta sok pihenni, túrázni, időt tölteni vágyó ember megfordul. Tarka abroszos asztalkák mellett bámészkodunk, nézelődünk, miközben az az érzésem támad, hogy erősen figyel valaki. A sarokasztat- rál sört kortyol és nem veszi le rólam a szemét. Egyszerre ismerősnek tűnik a tekintete, de sokáig kell keresgélnem az emlékeim között. amíg rájövök, hogy Málnás- sy Ákos ül a közelemben, Málnássy Félix fia. Tekintetemre rám mosolyog, és úri tiszteletadással a dzsentrivilág filmekből, könyvekből jól ismert figurája toppan elém. — Ha meg nem sértelek, kedves bátyám! — Ülj csak le, Ákos. Nem is láttalak, amióta ilyen Fs- rencjóskás szakállú az ábrá- zatod. Hallottam valakitől, hogy édesapád meghalt Amerikában, édesanyádról semmit sem tudok ... Körülményesen átpakolja asztalomra a holmiját, a Ra- debergert is a pohárral, minden mozdulatából árad a2 elegancia, a finomság, udvariasan elnézést kér és pipára töm. — Csinos csibukod van! Marokra kapja, nézegeti. mutatja, majd illatos füstöt pöfékel ki belőle a szabad ég alá. — Ez maradt az egyetlen hűséges barátom! — mondja pátosszal, mintha színpadon játszana. Beszélgetni kezdünk, dicsérjük a vendéglőt, a gazdag étlapot, a fél évszázados fákat, az erdőt, ráérősen bámészkodunk, hallgatjuk a madármuzsikát. — Mesélj magadról! — biztatom, amikor már torkig vagyok az általánosságokkal. Felcsillan a szeme, megigazítja maga alatt a széket, és — mintha tanár tenné a katedrán — előrehajol. — Az én életem egy nagy regény! Bennem ötvöződik a véremmel öröklött múlt, a sokszínű, változatos, de keserű jelen, a lélek folytonos háborgása, amely végtére is sohasem nyújt számomra nyugalmat... A teatrális monológ alig visszafojtott nevetésre késztet, a deresedő haj, a szépen ápolt szakáll azonban belém fojtja a gúnyosabb megjegyzést: — Nagy szavaik! Egy pillanatra szemmel láthatóan kiesik a szerepéből, az asztal alatt talán a súgólyukat is keresi, de egy hosszabb szippantás a csi- bukból mindent helyrehoz. A szembeniévé tö.lgyek gallyain mókusok kergetőznek, azokra siklik a tekintetem, akrobata mutatványaikat most már többen is csodáljuk. A mutogatás, a gyermeklárma gyorsan odébb parancsolja a pajkos kis jószágokat, és Ákos jónak látja újra felvenni' a beszéd fonalát: — Hidd el, nehéz életem van! — Az enyém sem diadalmenet. — Két éve elváltam, a családom mellőz, anyagilag csődbe jutottam ... — Fizetem a sörödet! Komolytalanságomat nevetéssel viszonozza, nagyot legyint a levegőbe, mintha arról akarna meggyőzni, hogy az ő helyzetében ez a csekélység már sem nem szoroz, sem nem oszt. sokkal, de sokkal többről van szó. Tárcájából vaskos iratcsomót hlúz elő, és minden bevezető nélkül elém tolja a kockás abroszon, mintha nem is vendéglőben, hanem egy ügyvédi irodában lennénk. — Pillants bele. kérlek! Ez a mélypont, a legszörnyűbb bugyor, amelyből lelkileg és — hogy its mondjam —, anyagilag is, ki kell lábalnom. Szalay István Szürke sorsok színei Gábor László
