Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-26 / 175. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1986. július 26., szombat THAIFÖLD Voksok és lángok EGYESÜLT ÁLLAMOK A mérlegelés esztendeje A fejlett tőkés világ vezető hatalmának értékpapír- piacára érdemes odafigyelni. Történetének legnagyobb árzuhanását élte át a közelmúltban a New York-i tőzsde: a részvények árfolyama, amely az elmúlt he. tekben sorra döntögette a rekordokat, egyszerre 61,87 pontot zuhant. (A nevezetes „fekete pénteken”, 1929 októberében az árzuhanás még negyven pontot, sem ért el — mégis súlyos gazdasági válságot robbantott ki.) Tűzijáték a New York-i Szabadság-szobornál a július 4-1 nemzeti ünnepen (Fotó: U. S. News and World Report — KS) Prem Tinszulanond thaiföldi miniszterelnök reméli, hogy ismét győz a választásokon 4MTI Külf. Képszolg. — KS) A tiltakozók előbb szét­dúlták a szálloda előcsarno­kát. „A minisztert akarjuk” — kiáltozták, ám hiába: a bangkoki kormány képvise­letében érkezett politikus, akinek feladata lett volna a thaiföldi fővárostól 960 ki. lométerre délre fekvő is­mert üdülőszigeten, Phuke- ten elharapózott indulatok leszerelése, nem volt jelen. Az összegyűlt tiltakozók tü­relmetlensége viszont hama­rosan „kisült”: a tüntetők hamarosan egy széles kör­ben ellenzett beruházás, egy környezetvédelmi okokból kifogásolt tantálüzem kör­nyékére vonultak. Az épület a behajigált benzinespalac. kok nyomán perceken belül lángokba borult, s csakha­mar teljesen leégett. A kár becslések szerint eléri az 50 millió dollárt. Feszült közhangulat A június végi phuketi in­cidens csupán egyetlen, ám talán a legfrissebb példa volt arra a meglehetősen feszült közhangulatra, amely az 58 milliós délkelet-ázsiai or. szágot az elmúlt hónapokban jellemzi. Nem simította el igazán a kedélyeket az sem, hogy Prem Tinszulanond kor­mányfő — majdnem egy esztendővel az alkotmány­ban jelzett határidő előtt — július 27-re kiírta a parla­menti választásokat. Sőt, a voksolás bejelentése inkább magasabb sebességfokozat­ba kapcsolta az amúgy sem eseménytelen thaiföldi bel­politikát, csatasorba állítva a tucatnyi párt sok tízezer aktivistáját, a sokhetes kam­pány megannyi szervezőjét. Ez a néha rejtett, máskor felszínre kerülő feszültség voltaképp tavaly ősz óta éleződött ki a hazánknál körülbelül három és félszer nagyobb távol-keleti állam­ban. Ekkor került sor ugya. nis a legutóbbi, igaz. rekord­gyorsasággal elfojtott hata- lomátvétell kísérletre, amely öt halottat és félszáznyi se. besültet követelt. A puccs — bár a viharos, fordulatokban gazdag törté­nelmű Thaiföldön aligha ha­tott meglepetésként — bizo­nyos fokig mégis kérdőjele, két hagyott maga után. Nem vált ugyanis világossá a zen­dülés háttere, ma sem lehet pontosan tudni, kikhez ve­zettek a kulisszák mögötti szálak, s hogy a nehezedő gadasági állapotok miatti társadalmi elégedetlenség vagy egyszerűen személyi el­lentétek álltak az események mögött. „Maratoni periódus” A másik, legtöbbször ho­mályban maradó kérdés a polgári vezetés és a hagyo­mányosan domináló szerepet játszó hadsereg felső köré­nek viszonya. A hatvanas éveinek közepén járó Prem, aki maga is betöltötte a hadügyminiszteri és vezér­kari főnöki posztot, valószí. nűleg tökéletesen ismeri a fegyveres erőkön belüli erő­viszonyokat és erővonalakat. A szövetségkeresés és a ki­finomult kompromisszum, készség egyébként is a thai­földi politikacsinálás elen­gedhetetlen kelléke, s a mi­niszterelnök hatalomra ke­rülése óta (1980), sokszor bizonyította, hogy kiváló taktikus. E hat év mellesleg szinte „maratoni periódusnak” szá­mít Bangkokban, ahol nem­egyszer előfordult, hogy Prem kormányfő elődei, még egy esztendőt sem töl­töttek bársonyszékükben. E viszonylag hosszú idő is azt jelzi, hogy Premnek sikerült jobbára harmonikus kapcso­latot kialakítani a kormány­párt különböző csoportjai, a főtiszti kar és a névleges szerepkörénél jóval befolyá­sosabb, kétségtelenül nép. szerű Bhumibol kirány kö­zött. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tábornokok közi ne akadna jelenleg is jelöli vagy önjélölt a miniszterel­nöki tisztségre, de az tény, hogy a korábbinál nehezeb­ben szegik meg a sajátos thaiföldi „felülről irányított demokrácia” játékszabályait. Kevésbé nyomultak elő­térbe a külpolitikai kérdé­sek, pedig a nyugtalan dél­kelet-ázsiai régió e téren is számos megoldatlan, nemzet­közi vetületben is érzékeny gond forrása. Bizonytalan jóslatok Ilyen például Thaiföld és az indokínai szocialista or­szágok viszonya. Bangkok mindeddig azon fővárosok közé tartozott, amelyek el- utasítólag álltak szemben a Phnom Phen és Hanoi által javasolt rendezési elképze­lésekkel. sőt a Kínával ki. épített széles kapcsolatrend­szer éle is nemegyszer a há­rom délkelet-ázsiai testvér, ország, Vietnam, Laosz és Kambodzsa ellen irányul. Változatlanul thaiföldi te­rületen működnek a Pol Pót .féle fegyveres alakulatok, itt vannak menekülttábo­raik, ez hátterük és utánpót­lási bázisuk. Nem független Kambodzsától az Egyesült Államokkal kialakult kato­nai együttműködés sem — emlékezetes, hogy Caspar Weinberger amerikai had. ügyminiszter éppen a „kö­zös érdekek” jegyében né. hány hónappal ezelőtti bang­koki látogatásakor számos konkrét indítványt tett ha­dianyagraktárak létesítésére. ,-A összkép tehát megle. hetősen bizonytalan, a bél­és külpolitikai problémák hatása (Phuket lángjain kí­vül is hozható példa) nem mindig egyértelmű. Az elő­jelek mindenesetre Prem Tinszulanond nyeregben ma­radására utalnak' — ám a szakértők általában tartóz, kodnak a konkrét jóslatok­tól. Jól tudják, hogy a thai. földi politikai csatározások, ból bármilyen eredmény születhet; akár az előzetes várakozások ellentéte is ... Szegő Gábor Hitelek és kamatok A szakértők egyelőre csak igen óvatosan nyilatkoznak az egyedülállóan gyors ár. esés kiváltó okairól és vár­ható következményeiről. Ko­rábban több vezető gazda, sági szakember is rendkívül borúlátóan nyilatkozott az amerikai gazdaság kilátásai, ról, s ennek nyomán a részvények értékének alaku­lásáról — általában ezeket a nyilatkozatokat tartják az eladási hullám közvetlen kiváltó okának. De ide so­rolják a megfigyelők azt is, hogy az Egyesült Álla­mok legfelsőbb bírósága al. kotmányellenesnek mondta ki azt a törvényt, amely az államadósság automatikus csökkentését irányozta elő. A Reagan-kormány kez­dettől fogva egyetértett azok. kai a követelésekkel, ame. lyek a költségvetés tetemes hiányát csökkenteni kíván­ták, hiszen az óriási deficit az államháztartást arra kény­szeríti, hogy kötvényeket bo­csásson ki, vagyis hiteleket vegyen föl.. A megnöveke­dett hitelkereslet azonban olyan mértékben felhajthat­ja a kamatokat a pénzpiacon, hogy a befektetők számára az ipari beruházásoknál elő­nyösebb, ha bankban tartják a pénzüket. Ennek viszont a gazdaság növekedése lát­ja kárát. Ez év elején az amerikai kongresszus tör. vényt is hozott arról, hogy az Egyesült Államok költ­ségvetését 1991-ig egyen­súlyba kell hozni. A Gramm —Rudman. törvény előírása szerint az idén októberben induló 1987-es pénzügyi év­ben az állami költségvetés hiányát a jelenlegi 200 mil­liárd dollárról 144 milliárd dollárra kell csökkenteni, 1991-ig pedig lépésről lépés­re meg kell szüntetni. Az elnök adóreform-ja­vaslata kezdettől fogva úgy szólt, hogy az adókat nem emelni, hanem csökkenteni kell. Az államháztartás be­vételei — így az érvelés — mégis növekedni fognak, hi. szén, ha kisebbek az adó­kulcsok, nő a beruházási kedv, megélénkül a gazda­ság, s a behajtott adók mennyisége nagyobb lesz, mint amennyi az államkincs­tárba a magasabb adókulcsok alapján befolyhatott volna. Bizonytalanságok Természetesen ott van a „ha”: ha valóban így lesz ... A tőzsde a jelek szerint bi. zonytalan. A legfelsőbb bí­róság említett döntése — amely egy hosszú jogi vi­tának nem a végét, maxi­mum a „közepét” jelenti — a fentebb említett gazdaság, politikai programot kérdője­lezte meg. Érthető, hogy az Egyesült Államok elnöke ilyen körülmények között a legfelsőbb bíróság „áramvo- nalasítására” készül. Csak a jövő mutatja meg, hogy a Burger főbíró helyére lépő Rehnquist főbíró hiánytala­nul eleget tesz-e ennek a várakozásnak, s hogy biz­tosítható-e az elnök utóda idején is a „Reagan nélküli reaganizmus”, vagyis a neo- konzervatív eszmények egyeduralma a kormányzás, ban. Egyelőre nincs válasz e kérdésre — az „utódlás” ügye egyébként is bizony­talan. A republikánus tá­borban sok minden eldöntet­len: vajon Bush, a folyama, tosság megtestesítője, a pa­pírforma reprezentánsa lesz- e a párt Jelöltje, vagy netán Kemp. avagy Dole szenátor, vagy a nevadai Laxalt sze­nátor? (ötőle sokan tarta. nak a republikánus tábor­ban: Nevada a legalizált já­tékkaszinók és a megenge­dett prostitúció birodalma és feltehető, hogy az állam vezető politikusa változatos politikai pályája során nehe­zen tudta elkerülni a kap­csolatot az ilyen elemekkel.) Nem kisebb a bizonytalanság a demokrata táborban. A tőzsde és a fegyverkezés Mindenesetre az időközi választások éve — így az idei is — általában az erők és tétek mérlegelésének az esztendeje, a sorok rende­zésének időszaka. Várható a külpolitika háttérbe szoru­lása. Pedig még a New York-i tőzsdén történteket is nehéz elválasztani a kül­politikai eseményektől — el­sősorban a fegyverkezési hajszától, amely nem akár­milyen szerepet játszik ab­ban, hogy a költségvetési deficit központi kérdéssé vált. Elegendő csak arra emlékeztetni, hogy a tör­vényhozás a következő esz­tendőre csaknem 300 milli­árd dollárt szavazott meg. egyebek közt 3,4 (három egész négy tized) milliárd dollárt a „csillagháborús'' programra, három milliár- dot új hadászati támadó fegyverekre. Az időszaki választások után kezdődő „igazi” választási harcban nehezen lesz elkerülhető a kérdés: nem lenne-e elégsé­ges egy kicsit kevesebb is? Vajda Péter Srí Lanka, avagy az elveszett paradicsom Három éve, hogy Srí Lanka, az egykori Ceylon, amely a világ tudatában sokáig csak egzotikus turistaparadicsomként élt, átkerült ugyanezen tudat másik rekeszébe: abba, amely­ben a reménytelen válsággócok raktározódnak. A legújabb colombói je­lentések szerint tamil ge­rillák megöltek 17 szingaléz polgári személyt, akik éppen a zavargások színhelyéről menekültek. Ennek ismertté válása után szingaléz suhan- cok úgy „álltak bosszút”, hogy brutális kegyetlenség­gel meggyilkoltak egy tamil családot, amelynek semmi köze nem volt a terrorakció­hoz. Az indiai-óceáni szigetor­szágban a lakosság többsé­gét adó szingalézek és a több hullámban bevándorolt ta­milok néznek farkasszemet egymással. Ez utóbbiak a né­pesség 15—20 százalékát 'te­szik ki, és több-kevesebb el­tökéltséggel önállóságot kö­vetelnek maguknak a szi­get jórészt általuk lakott északi és keleti részén. Ez az eltökéltség civilizált formában, mérsékelt igények kíséretében nyilvánul meg a Tamil Egyesült Felszabadítási Front (TULF) esetében. A valaha befolyásos polgári párt azonban, amely egy­fajta területi önkormányzat­tal is beérné, a viszonyok kiéleződése nyomán az ese­mények peremére szorult. Tamil részről a főszerepet szélsőséges gerillaszerveze­tek vették át. amelyek min­denkit árulónak tartanak, aki az igényelt területek el- szakításánál és egy önálló állam megalakításánál ke­vesebbel is megelégedne. Junius Dzsajevardene, Srí Lanka elnöke, bár maga nem tartozik a szingaléz szélsősé­gesek közé. ezek nyomására elvetette a másik népcsoport mérsékeltjeinek elképzelé­seit, május közepén pedig egyenesen arra utasította a kormányerőket, hogy kezdje­nek kiterjedt „tisztogató ak­ciókat” a tamil gerillák el. len. A csapást (amely vé­gül is elakadt a gerillák el­lenállásán) gondos előké­születek előzték meg: tavaly a kétségbeejtő gazdasági ba­jokkal küzdő ország hirtelen nagyot emelt hadi kiadásai­nak összegén. Csak a had­sereg fegyverzetének korsze­rűsítésére 350 millió dollárt költöttek. Dzsajevardene „kemény vonalának” hátterében nyil­vánvalóan a széles tömegek, re ható, türelmetlen szingo- léz nacionalizmus áll. A két év múlva esedékes válasz­tásokon az elnök Egyesült Nemzeti Pártjának legvesze­delmesebb ellenfele várha- tóan a Szabadság Párt lesz, amely bár az általános po­litikai palettán Dzsajevar- denétől balra áll, a tamil kérdésben jobbról, a szinga­léz sovinizmust meglovagol, va próbálja előzni vetély- társát. A Dzsajevardene által ki­adott hadparancs időzítésé, ben szerepet játszhatott még a tamil szélsőségesek belvi. szálya is: a leghirhedtebb szervezet, a „Felszabadító Tigrisek” tagjai május első felében gyakorlatilag elsö­pörtek a színről egy vala­mivel mérsékeltebb rivális csoportot (csak ennek a „belviszályon belüli belvi- szálynak” körülbelül 250 ha. lálos áldozata volt!), és har­ci előkészületeket tettek ar­ra, hogy megszerezzék az egyeduralmat a tamil tábor, ban. A colombói kormány feltehetően úgy vélte, hogy könnyebben leszámolhat ta­mil ellenfeleivel, amíg azok körében belharcok dúlnak. A Srí Lanka-i helyzet el. mérgesedése nehéz helyzet, be hozta Indiát, amely ed. dig közvetíteni próbált a két népcsoport között. Dél-Ázsia leghatalmasabb országában ugyanis csaknem ötvenmillió tamil él, aki természetsze­rűleg együtt érez Sri Lanka-i vérrokonaival, és ezek te. vőleges — esetleg katonai erővel történő — megsegíté­sére szeretné rávenni Űj- Delhit. Radzsiv Gandhi kor­mánya erre nem hajlik, vi. szont aggodalommal figyeli, hogy a tamil ügyből fakadó indiai—Srí Lanka-i ellen, tét egyre inkább In­dia ellenlábasainak — Pakisztánnak és az Egye­sült Államoknak — táborá­ba sodorja Colombót. A hely. zetet kihasználva Washing, ton megpróbál támaszponto­kat szerezni a szigetország­ban, ami ellentétes lenne mind a Szovjetunió, mind pedig az azzal szerződéses viszonyban álló India érde­keivel. Szingalézek és tárni, lók, e két távoli, .egzotikus népcsoport viszálya így kap­csolódik a „nagypolitikához”. Kepecs Ferenc A Bélapátfalva és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet értesíti ügyfeleit, hogy a DUPLÁN NYERHET akció sorsolásának nyertes számai a következők: 109 505, 109 819, 109 956, 110 083, 110 195, 110 197, 110 202, 110 240, 110 532, 110 535, 110 576, 110 693, 110 786, 110 801, 110 841, 110 878 és 110 960. A NYEREMÉNYEK 1986. AUGUSZTUS 26-IG VEHETŐK ÁT A TAKARÉKSZÖVETKEZET KÖZPONTJÁBAN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom