Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-23 / 172. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. július 23., szerda LEGÚJABB KORI HISTÓRIÁNK Új tantárgy a felsőoktatásban Az Alkotó ifjúság mozgalom a Fémmíivekben Képet ad a fiatalok ötletességéről 1986 szeptemberétől az ország valamennyi felsőoktatási intézményében új tantárgy oktatását kezdik meg. A legújabb kori magyar történelem stúdiumot a magyar munkásmozgalom története helyett tanulják majd a főiskolák, egyetemek hallgatói. Az új tantárgy programjának egyik kidolgozója, a készülő tankönyv társszerzője Izsák Lajos az ELTE BTK Űj. és Legújabb kori magyar történeti tanszékének docense. — Miért vált időszerűvé az új tantárgy bevezetése? — Ez a tárgy már tananyagánál fogva is többet ad, mint amire a magyar munkásmozgalom története szű- kebb keresztmetszete nvatt eleve vállalkozhatott. A leg. újabb kori magyar történelem bevezetésének gondolatát az adta, hogy a történelemtanároknak készülő diákokat leszámítva, a felsőoktatási intézmények hallgatói érettségi után intézményesen már nem tanultak nemzeti történelmet. Ezt a hiányt súlyosbította, hogy a középiskolás tankönyvek is csak periférikusán tárgyalják legújabb kori históriánkat. Viszont az egyetemekről, főiskolákról kikerülők — akár orvosok, akár mérnökök, közgazdászok, üzletkötőik, politikusok vagy éppen diplomaták — az állami és gazdasági élet legkülönbözőbb térülteiéin fontos funkciókat töltenek be. Munkájuk feltételévé kellene, hogy váljon a nemzeti történelem megbízható ismerete, miivel e nélkül nem lehet felelős, a nemzet érdekeit figyelembe vevő politikai. gazdasági és kulturális döntéseket hozni. — A politika alakítása szempontjából is rendkívül fontos a magyar történelem •ismerete, a nemzeti önismeret. Azt senki nem tagadja, hogy a történeti kutatás is adhat és nyilvánvalóösszeült a bíróság, az ügyész ismertette a vádiratot. A per anyaga meglehetősen rendhagyó: voltaképp egy másik perrel — vagy válóperrel — kapcsolatban kell állást foglalnia a bíróságnak. A házasság, amelynek a felbontása az eredeti per anyagát képezi, szerelmi házasságnak indult, és hosszú évekig sikeresnek látszott, szeretedben, megértésben éltek a házasfelek, két kisiskolás korú gyermekük is van, kiteljesedett tehát a család. Ám egyszer csak a férj találkozott egy másik nővel, szerelmi kapcsolat szövődött köztük. Nehéz lelki tusák után úgy döntött a férj: ahhoz, hogy önmagához, őszinte érzelmeihez hű maradhasson, el kell válnia, el kell hagynia a családját. A benyújtott válrv°resetben kifejti: „Minden embernek joga van a boldogsághoz, nekem is jogom van. De én a boldogságomat ebben a családban már nem találhatom meg, egész életemben hazudnom kellene, őszinte érzelmeimet el kellene fojtanom, s erre engem semmiféle törvény nem kötelezhet. Egyébként is képtelen volnék rá. kérem a házasság felbontását.” Igen ám, de másfelől ott van az asszony, aki viszont szeretné együtt tartani a családot, s a két vétlen gyerek, akit bizonyosan nem lehet vád alá helyezni szüleik elhidegülése miatt. Ott van tehát három ember, vitathatatlanul nekik is joguk van a boldogsághoz, csakhogy ők éppen nem családjukon kívül, hanem csakis a családjukban keresik a boldogságukat; egész életüket megnyomoríthatja, ha a családjuk szétesik. an ad is számos olyan tanulságot, eszmét a politikának, amelyet az nem hagyhat figyelmen kívül. De hogy mennyire használja fel a politika a történeti kutatás eredményeit, mennyire épül be a történelmi tapasztalat a politikába, az egyrészt függ a történeti kutatás minőségétől, másrészt a politikus szellemi és tárgyi felkészültségétől, kvalitásai- tó>, valamint nyitottságától is. Reméljük az új tantárgy felkészültebbé, nyitottabbá teszi a jövendő politikusait. — A legújabb kori magyar történelem bevezetéséhez — könyvön, segédanyagon túl — elengedhetetlen a megfelelő oktatói gárda .... — Talán ez a tantárgy bevezetésének egyik legsúlyosabb problémája. A bölcsészkarokat leszámítva kevés a történ elem tanári végzettségű oktató, ugyanakkor sok a hallgató. Amíg a magyar munkásmozgalom története című tantárgy oktatásához a tudományos szocializmus szakot végzettek képzettsége megfelelő volt, addig a legújabb kori magyar történelem tanításához ez már nem elegendő, illetve nem megfelelő. E tantárgy oktatásához ugyanis más irányú felkészültség, fd- jékozotiság, átfogóbb szemlélet szükséges. Igaz, hogy szervezünk előadássorozatokat, tanfolyamokat. De ez, tudjuk, csak félmegoldás, hiszen bizonyos rossz beidegződéseket, képzettségbeli hiányokat lehetetlen máról holnapra leküzdeni. Az oktatók többsége még akkor végzett, amikor az egyetemi oktatás is más szemléletű volt, s a tudományos szocializmus tanítása, a politológiában való elmélyülés sokaknak nem tette lehetővé, hogy emellett a történeti szakirodalmat is tanulmányozza, hogy megismerje az új kutatási eredményeket. íme, két meredeken ellentétes álláspont — tessék igazságot tenni! Lehet itt egyáltalán igazságot tenni ? A bíróság a kérdésre elvi állásfoglalással válaszol: a nemek kapcsolatának csakis az a formája életképes, tehát korszerűnek is csak az tekinthető, amely az életet — kellő mennyiségben és a kor legjobb minőségi szintjén — adja tovább. Tényeket, adatokat is idéz a bíróság, s ezekből kiviláglik: ma is a házasság az egyedül életképes forma. Az egyéb kísérleti formák — a statisztika bizonysága szerint — meg sem közelítik. Márpedig a nemek kapcsolatának, együttélésének az a formája, amely az életet nem adja tovább a kellő szinten, az nemcsak korszerűtlen, életképtelen, de azon messze túl: kártékony, pusztító, antiszociális. Éspedig annál inkább az, minél inkább divatba hozzák ... És így tovább. Ennyiből is sejthető, hogy nem hivatásos bírák, ügyészek, ügyvédek közreműködésével, és talán nem is perrendtartás- szerűen zajlott. Egyik nyáron Körmenden voltam tevékeny részese és tanúja a szép, öreg, történelmi várkastélyban, szakmunkás tanulók olvasótáborán. Két részre szakadt a közönség. Jó fele a váddal rokonszenvezett, a többiek a védelemmel. Természetesen a szószólók is közülük kerültök ki; bizony nehezen kerekedett az okfejtés, küszködve keresték a szavakat, szükség volt olykor némi besegítésre, de a játékos bírósági tárgyalás mégis szemlátomást egy áramkörbekapcsolta be a résztvevőket — élményükké vált. valami, méghozzá valami nagyon — Teháit oktatóknak, hallgatóknak nagy segítséget nyújthat egy jó tankönyv. Hogyan épül fel, miként készült? — A tankönyv pontos címe: „Magyarország története 1918—1975 között” — Balogh Sándor professzor irányításával készült, csapatmunkával. Rajtam kívül a könyv megírásában Gergely Jenő, valamint Föp- 1 ein Gizella vettek részt, akik szintén az ELTE bölcsészkarán tanítanak. A tankönyv írásában arra törekedtünk, hogy a tudomány legfrissebb, legpontosabb eredményeit használjuk fel számos új forrással is gazdagítva az ismereteket. A könyv kétharmada az 1944 utáni eseményeket taglalja, míg az első rész a forradalom, majd az ezt követő Horthy-korszak történetét öleli fel. A legfontosabb, hogy nemzeti történelmet akartunk írni, amelyen belül természetesen szerepelnek a munkásmozgalomtörténet kérdéséi is. — Milyen újszerű, a történelemtudományban idáig nem hangsúlyozott következtetésekre jutottak? — Másfajta megközelítés. ben vizsgáltuk az eseményeket jó néhány esetben. Tisztázni kívántuk például a magyar társadalom fejlődésében a korszerűség és az elmaradottság fogalmát, ugyanis ezek fejlődésünk egyes lépcsőfokain Sajátosan egyszerre voltak jelen. Nem kisebb jelentőségű volt a Horíhy-korszak tárgyilagos, elfogulatlan meghatározása sem, hiszen egy konzervatív uralmi rendszer nem azonos, s nem is azonosítható, mosható össze a fasizmussal, tudomásul kell venni, hogy jellegét tekintve nem egységes, homogén. Valójában e korszakban olyan rendszer működött itt, amelyben a parlamentáris fontos, őket majdan személyesen is érintő emberi probléma, melyet sem a családban, sem az iskolában az órákon, sem baráti körben nem szokás ilyen teljességében terítékre hozni. A hatvanas évek végén rendezték imeg az első olvasótábort Felsőtárkányban, általános iskolásoknak. 40 résztvevővel. Fiatal írók — akkor még fiatalabbak kezdeményezték, vezették; ide kívánkozik a nevük: Varga Csaba, Ratkó József, Kovács István. Mózsi Ferenc, Vasy Géza ... és Fábián Zoltán, mint az írószövetség akkori titkára. Az elmúlt években már 120—140 olvasótábort szerveztek nyaranta szerte az országban, 7 —9 ezer résztvevővel. Némiképp félrevezető adatok ezek, mert a valamikori felsőtár- kányi kezdeményezés sikerének csak mennyiségi mutatói, holott — olvasó táborokról lévén szó — az eredeti szándék szerint is olyannyira a minőség a lényeg, hogy máris időszerű beiktatni a további tervekbe az ilyen és hasonló nemes vállalkozások elmaradhatatlan mottóját: inkább kevesebbet, de jobban. Íme hát, a jó kezdeményezés országos mozgalommá nőtt a Népfront — az Olvasó Népért mozgalom — gondozásában, és ezernyi tanár, könyvtáros, népművelő, író (újabban túl kevés író!), művész szán rá heteket a nyarából olvasótábori munkára; az innen-onnan összeverődött táborozókat valamelyes közösséggé formálni, a kiscsoportokba lelket oltani. Két hét ■ nem nagy idő, túlzás volna az olvasótáboroktól csodákat várni; még teljes siker esetén is csak keveset pótolhatnak abból, demokrácia jegyei tekintély- uralmi elemeikkel párosultak. Teljesen eltérő volt például a bethleni konszolidáció és a Gömbös-féle szélső- jobboldali kísérlet. A neve is jelzi azonban, hogy ez is csupán kísérlet maradt! A háborúban való részvétellel, a német befolyás fokozódásával, majd a megszállással azután erősödnek a társadalomban a fasiszta jegyek. De némileg még ez is elhatárolható a Szálasi-féle totális nyilasdiktatúrától. — Ma már nem elég csupán arról beszélni, hogy a nemzeti történelmet a nemzetközi eseményekkel ösz- szefüggésben kell vizsgálni, hanem azt is komolyan mérlegelni kell, hogy az említett kölcsönhatásiban milyen mozgáslehetőségei vannak egy nagyhatalom szomszédságában élő kisebb nemzetnek, s hogy ezekkel menynyire képes vagy tud élni. Mi ebből kiindulva igyekeztünk tisztázni a népi demokrácia létrejöttének és sajátosságéinak kérdését is. — Ahogy időben közeledünk napjainkhoz — objektív okok mútít 1— a tények ismertetése, a tanulságok le. vonása egyre nehezebb. — Valóban így van, ugyanis a történeti kutatásnak szüksége van egy bizonyos .".kifutási idő”-re. Ezért nem határozott meg eddig egyértelműen számos fogalmat, s keveset foglalkozott a népi demokrácia intézményrendszerével is. Fortes volt, hogy az eseményeket történészi módszerekkel örökítsük meg. Válójában erre csak 1962-ig volt lehetőségünk, de az 1956. és 1962. közötti periódus is nélkülözi még bizonyos jegyeiben a teljes objektivitást. Az 1962. és 1975. közötti időszakra pedig inkább csak kitekintésre nyílott mód. ami a családi, az iskolai nevelésből, a baráti, a környezeti hatásokból odáig hiányzott. Ami rossz viszont megvolt az addigi nevelkedésben, azt mindenki magával hozza a táborba: hibás beideg- zettségek, üres pózok, öncentrikus magatartás, gondolkozás. olcsó vásári divatok az ízlésben, a szórakozásban. Holott nyilvánvaló, az olvasótábornak nem lehet az célja, hogy két hét alatt átgyúrja. megváltoztassa a lakóit, hiszen ennél sokkal fon. tosahb célja van: oltsa beléjük a küzdelmes öntörvényű változás, fejlődés, művelődés igényét. Nem valami új találmány az olvasótábor; módszereiben jó érzékkel válogat a nevelés és önnevelés legjobb hagyományaiból Szokratész- től és Comeniustól Németh Lászlóig, a népfőiskolákig, a népi kollégiumokig. Természetesen nem kovácsolhatja tartós közösségbe a más-más iskolából., másmás környezetből érkező gyerekeket a kéthetes táborozás, de azzal is nagyot tehet — nagyon nagyot! —, ha a mindennapos szabad vitákkal, kitárulkozó esti beszélgetésekkel, játékos „bírósági tárgyalásokkal” igényt kelt bennük az együvétarto- zás, a kisközösség fészekmelegére. Természetesen nem adhat műveltséget a tábor, de szomjúságot igen, csillapíthatatlant, az önművelésre. Természetesen nem nyújthat örök érvényű eligazítást a magánélet, s a közélet bonyolult ügyeiben-gondjai- ban, de olyan összefüggésekre villanthat fényt, melyek iránytűiként szolgálhatnak majd az eligazodáshoz, az önálló ítéletalkotáshoz, mert kilépve megszokott szűköcs- ke magánvilágukból ezek a fiatalok ráébredhetnek arra, mit jelent közösségben — népben, nemzetben, emberiségben — gondolkozni. Fekete Gyula Köztudott, hogy egy-egy üzemben, gyárban a dolgozók számos műszaki vagy szervezési ötlettel, kisebb- nagyobb újítással képesek javítani a termelés minőségén. Mégis, mintha ezeket a lehetőségeket nem nagyon használta volna ki eddig iparunk. Elég a hányatott sorsú feltalálók és kallódó vagy éppen külföldön értékesített tanulmányaik sorsára utalni... Úgy tűnik azonban, hogy az intenzív fejlődési pályára átállóban, az önálló gazdálkodási lehetőségek és a piaci verseny feltételeinek megteremtődésével párhuzamosan, nálunk is nő az igény az ilyen ötletek iránt. Talán nem utolsósorban a japán ipar példáján okulva, ahol az újítás szinte kötelesség. A KISZ, a maga eszközeivel, támogatja e folyamat kibontakozását, ezért hirdette meg néhány évvel ezelőtt az „Alkotó ifjúság” mozgalmat, amely a Mátravidéki Fémművekben is gyökeret eresztett. Nemrégiben rendezték meg a pályázatot, illetve kiállítást, mely képet adott a fiatalok ötletességéről, s a gyárnak is használható találmányokkal szolgált. A verseny részleteiről Vass Sándor üzemmérnököt, a Latinka Sándor alapszervezet vezetőségi tagját, az egyik tavalyi helyezettet kérdeztük. — Hogyan áll össze egy- egy évben az anyag? — A vállalati KlSZ-bizott- ság által évente meghirdetett pályázaton minden alapszervezet részt vehet és saját kiállítási területet kap. A szakmai egyéni, a szakmai csoportos és a szabad-, idős kategóriában lehet próbálkozni, és a nyerteseket kisebb pénzjutalom is várja. A pályamunkákat szakavatott zsűri bírálja el, amelynek tagja a fejlesztési, illetve a technológiai osztály vezetője is. —‘ Olyan újításokkal lehet próbálkozni, amelyek már alkalmazásban vannak vagy használatra érettek, ugyanakkor egyszerűbbek, hatékonyabbak, mint a leváltandó technológia és anyagi megtakarítással is jár alkalmazásuk. A szabadidős kategóriában természetesen nincsenek ilyen megkötések, inkább az a- cél, hogy megmutassuk: mi sem vagyunk szakbarbárok... — Mik a részvétellel kapcsolatos tapasztalatok? Egyformán szerepel-e a nyolc alapszervezet? — Vannak olyanok, akik sorozatban az élen végeznek, s bizony, akadnak hátul kullogok is. Rendszeresen a legjobbak között találhatók például a tmk-műhely, illetve a villamos műhely KISZ-esei. De mi, szerszámkészítők is általában az élmezőnyben végzünk. Az a tapasztalat, hogy ahol jó a kollektíva és van egy alkotó mag, ott több az új elgondolás. Ahol viszont hiányzik vagy ötletszegény a műszaki értelmiség, onnan az újítások sem záporoznak. — Mondana néhány jellemző újítást? A tmk-sok például tavaly Commodore 64-es személyi számítógépre készítettek, a különféle fogaskerekek méretezését segítő programot. Ez a feladat nagy precizitást követel. A komputerrel viszont a pontosság megtartása mellett sikerült jóval gyorsabbá és kényelmesebbé tenni ezt a munkát. De megemlíthetem azt a mérnök— műszerész csoportot is, akik sikerrel oldották meg a tubuskészítő üzemben a Poly- type gépsor vezérlőberendezésének magyar gépekkel való helyettesítését Ha már nekifogtak, egyúttal egységesítették a vezérlési rendszereket. Újításuk azóta is működik és a gyakorlatban jól bevált. — ön milyen ötletéért kapta a tavalyi pályázat szakmai egyéni kategóriájának harmadik helyezését? A dezodoros palackok belső védőbevonatát készítő lakkozócsészét tökéletesítettem. A szerszámrajz szerinti formájában nem volt igazán jó, gyakoriak voltak a törések! s emiatt az üzemzavarok. Sikerült a hibákat kiküszöbölnöm, ezérj kerültem a díjazottak közé. E beszélgetést követően került sor az „Alkotó ifjúság” kiállítás eredményhirdetésére a Mátrafémben. Első helyezést ért el Kiss Bé-. la, a programozható logikai vezérlő korszerűsített változatával. Második Székely Károly, harmadik Bóta Tibor lett. Koncz János Ornitológusok a Túr partján Nyolc nemzet, 320 ornitológusa találkozott a Szaboics-Szat- már megyei Kisar határában, a Túr folyó partján. Az egy hétig tartó közös munkában részt vettek az óvodáskorúak- tól a 70 éves nyugdíjasig, a diákoktól a szakemberekig csaknem valamennyi korosztály és szakma képviselői. A szekciócsoportokban tanulmányozták a madarakat, a hüllőket, a kétéltűeket, gyűrűzték a befogott madarakat, a természet- fotósok pedig a ritka növényeket, állatokat örökítették meg. Munkájukkal a szatmári-beregi tájvédelmi körzet eddig feldolgozott anyagát gyarapították. Kép.ünkön: növénymeghatározást végeznek a legifjabb táborozok (MTI-fotó — Elek Emil) Földest Margit AZ OLVASÓTÁBOROKRÓL Szomjúságra friss víz
